Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-06 / 209. szám

o 1984, szeptember 6., csütörtök A brigád ereje Az élet a mélységekben dübörög. Az előírások, a munkahe­lyi sikerek, az előítéletek, a valós, vagy vélt sérelmek papír­vékony rétege alatt. Lehet a felszín csendes, a szavak tüské­je azonban beleivódik a vér lüktetésébe, és mint valami maró folyadék szétárad az egész testbe. Mitnindent cipel magával naponként munkahelyére az ember, és onnan vissza az ottho­nába. Vajon fel tudja-e oldani a belső feszültségeket a ki­sebb munkaközösség? Vagy hagyja, hogy sodródjon a maga útján, az alkohol felé? Arra kértek, ha netán megírom az esetet, ne írjak neveket. Elsősorban a volt brigád vezetőre való tekintettel, Kérésüket tiszteletben tartom. Őszinte beszélgetésükért pedig köszönet­tel tartozom. Az es«t viszont nem hagy nyugton. Felhevit igazfényű tisztasága, a rosszindulattól pedig görcsbe rándul a kéz. Azoktól az apró szótüskéktől. A felelőtlenül kiejtett mondatoktól. Dinnyevásár Fotó: Béla Ottó * OFÉSZ-eK és takarékszövetkezetek Javuló gazdálkodás, csökkenő költségek Vége az első műszaknak. Megbolydult a gyár udvara. Sietnek haza az emberek. Az öltöző környéke elcsendese­dett. De belülről szófoszlá­nyok hallatszanak. A kopott asztalnál négyen ülnek. Fa­latoznak. Az ötödik, T. An­tal egy nagydarab férfi fel­áll, és nyújtja a kezét. Ö a 9 tagú brigád vezetője. — Már elintéződött a do­log, de azért köszönjük, hogy eljött. T. Antal ugyanis felkere­sett a szerkesztőségben. Csak úgy hamarjában említette, hogy miről van szó. Akkor állapodtunk meg a mostani találkozóban. — Talán a gyámhatósághoz fordultak? — Nem — rázzák a fejü­ket, szinte egyszerre az asz­talnál ülök. — Beszéltünk a, feleségével.,, , — Talán visszafogadta? — kockáztatom meg a kérdést. — Vissza bizony. Itt dol­gozik a gyárban. Fölkeres­tük, és garanciát vállaltunk, hogy többet nem fog inni. — így került vissza az üzembe is. Adnak a sza­vunkra, mert van némi te­kintélye ennek a mi kis csa­patunknak — egészíti ki a brigádvezetőt, nem kis büsz­keséggel az asztal szélén ülő fekete bajuszos férfi. — Beszélek a feleségével — jegyzem meg. Tiltakoznak. Ne tegyem. Sok az ellendrukker, magya­rázzák. A volt brigádvezető mun­kásszálláson ^lakott, amikor megnősült. De hát mi ebben a kivetnivaló? Ezt is meg­magyarázzák. Az asszony egyedüli gyerek volt, kiter­jedt rokonsággal, akik kö­zül a gyárban is dolgoznak néhányan. Neki saját háza volt, meg egy Trabantja is. Mihály mögött pedig ott állt, mint valami ómen, egy si­kertelen házasság. összes vagyona egy bőröndbe elfért. Mégis jól indult a házasság. Két gyermek született. Köz­ben megválasztották brigád­vezetőnek. A brigád szép si­kereket ért el. Egy magas kitüntetést is magáénak vall­hat. De aztán közbeszólt az ital. — Mikor vették észre, hogy a brigádvezetőjük ita­lozik? — Mi sohase láttuk része­gen. Időnként azonban ked­vetlen volt. De hát minden­kinek vannak gondjai. Egyik alkalommal viszont azt mondja, másnap nem jön be, mert Gyulára kell mennie. Egyikünk se kérdezte, minek. Néhány nap múlva aztán megjelenik egy cikk az új­ságban. A felesége Trabant­jával részegen elütött egy kerékpárost. Te isten! Még a Békéscsabán megjelent a Környezet- és Természetvé­delmi Évkönyv ötödik köte­te, amelyben ezúttal kilenc tanulmány olvasható. Az év­könyv nemcsak a Békés me­gyében jelentkező gondok­kal foglalkozik, a szerzők ezekből kiindulva igyekez­nek fölhívni a hazai közvé­lemény és a szakemberek vér is meghűlt bennünk. Ma­ga ugye ott volt a tárgyalá­sán? * * * A zuhanyozó ajtajában egy hórihorgas, sápadt arcú férfi áll meg. Vastag szem­öldöke alatt beesett sze­mek. Állán borostatüskék. Megfehéredtek. A hajában is több az ősz, mint a fekete. — Emlékszik, miről be­szélgettünk a tárgyalás szü­netében? Én azt mondtam, nekem befellegzett. Csak az vigasztalt, hogy a kerékpá­ros teljesen felépült a bal­esetéből. — Lehet, hogy ezt mond­ta. Nem emlékszem. — Azt mondtam, hogy a feleségem el fog válni. És így is történt. Maga pedig nyugtatott, hogy ha szeret, akkor megvár. De ha ezen múlott volna,, .akkor most nem fogad vissza. — Akkor min múlott? — Azon, amit a nagynénje mondott. — Ezért kezdett el inni? Leül az asztal végibe. El­gondolkodva forgatja a ciga­rettát, mielőtt a szájába il­lesztené. — Sok minden belejátszott ebbe a históriába. — Például? — Ez is, meg más is. Mi­kor megválasztottak brigád­vezetőnek, azt mondtam: meg kell mutatni fiúk, hogy mire vagyunk képesek. Be­neveztünk a munkaverseny­be. Elhatároztuk, ráverünk a melóra és megnyerjük. Csak­hogy nem ilyen egyszerű a dolog. — Hát? — Nézze — emeli fel a mutatóujját —, a brigád összetételén is sok múlik. A mi brigádunk négy bejáróból áll, a másik négy cigány, én pedig munkásszállásról poty- tyantam az aranyfészekbe. Legalábbis ezt suttogták a hátam mögött, hogy bele- nottyantam az aranyfészek­be. És hadd tegyem hozzá azt is. hogy a brigádban sen­kinek sem volt semmiféle funkciója, sem a szakszerve­zetben. sem máshol. — Ez is számít? — Hivatalosan nem. de azért... — Mégis megnyerték a versenyt. — Egyszer igen. Azon az értekezleten, amikor érté­keltük a versenyt, az egyik brigácWfezető szóba hozta a naplót. A naplót én vezet­tem. Nem tagadom, beleke­rültek abba olyan progra­mok. amelyekre sohasem ke­rült sor. Igen ám, de ők sem voltak patyolattiszták. Beje­gyeztek egy színházi látoga­tást. noha azon a bizonyos estén a kocsmában találkoz­tam velük. Akkor én kikel­tem magamból. Szerencsére a figyelmét a nagyobb közös­séget is érintő kérdésekre. Ilyen például az új kötetben a temetők természetvédel­me, a nyárfaültetvényes szennyvíztisztítás, a termő­föld és a környezetvédelem kapcsolata, a környezetvéde­lem és a vadgazdálkodás ér­dekeinek egyeztetése. Más írás a Kárpát-medence leg­vállalat vezetése a munká­ban elért eredményt nézte, az pedig mellettünk szólt. — Gondolom, az elismerés sokat lendített a brigádon. — Természetes, hogy örül­tünk neki. De az elismerés irigyeket is szült. Ilyen az emberi természet. Hogy pont mi nyertük meg a versenyt, az a brigád, ahol négy ci­gány dolgozik. Vannak fi­nom megjegyzések, célzások, amelyek úgy beleszúrnak az emberbe, hogy csak na. Meg aztán az egyik brigád a má­sik keze alá dolgozik. Füg­günk egymástól. És az anyagkiadás? Hányszor vesz­tem össze a raktárossal. — Beszélt erről a brigád tagjaival? — Nem akartam nyugtala­nítani őket. örültem, hogy igyekeznek. Mindent ma­gamba fojtottam, azt is, ami otthon a családi körben történt. Az a legszörnyűbb — emeli fel a kezét, aztán csak int —, de erről kár be­szélni. — Mégis, mi az a ször­nyű? — Mikor az ember egy­magában iszik. Mikor elő­ször hazamentem részegen, a feleségem elsírta magát. Minden este fogadkoztam, hogy többé nem nyúlok az italhoz. így tartott ez majd­nem két évig. Napközben színjózan voltam. Engem senki se látott ittasan a munkában. Azon a bizonyos estén talán a szokásosnál is többet, ittam. Otthon,, ismét összevesztem a feleségem­mel. Annyira ideges vol­tam, hogy lerohantam az udvarra. Beültem a Tra­bantba és kihajtottam az ut­cára. A kerékpárost nem vettem észre. Csak arra a borzalmas csattanásra em­lékszem. * * * Mi történt ezután a bri­gáddal? T. Antal széttárja a kezét. — Hogy a brigádunk jó eredményeket ért el, az nagyrészt neki volt köszön­hető. Nagyszerű szakember. Én is tanultam tőle, pedig öt évvel idősebb vagyok ná­la. De voltak itt kezdők is, igaz Andris? H. András a brigád leg­fiatalabb tagja. — Én valóban tőle tanul­tam a szakmát. Mint tanuló kerültem a gyárba. Igaz, ve­le másról nem is lehetett be­szélni, mint a munkáról. De a tréfát is értette, ha jóked­vében volt. — Hogyan lett új vezető­je a brigádnak? — Lejött a főmérnök és a művezető, összehívtak min­ket. A főmérnök sajnálta az esetet. Ö is jó szakember­nek tartotta Mihályt. Per­sze, nem mindenki véleke­dett így. Voltak, akik ösz- szedörzsölték a kezüket. Szó ami szó, ezen a kis röpgyű- lésen engem választottak meg. Hát így történt. Én vagyok a legidősebb. — De történt más is. Az, nagyobb fogoly- és túzokné­pességét kitevő békési állo­mány fennmaradásának le­hetőségeit elemzi. A csabai évkönyvben érdekes és ta­nulságos cikk olvasható még Ecseg-puszta természeti ér­tékeiről, s a hajdani békési nagyvadászatokról. A köte­tet, amely 1500 példányban látott napvilágot, Réthy Zsigmond szerkesztette. amiről a szerkesztőségben beszélgettünk. — Az nem akkor történt, az később volt. Törtem a fejemet, hogyan vezessem a brigádot. Elhatároztam, hogy én nem fojtom magamba a gondokat, mindennel ki fo­gok pakolni. Mindent, ami az üzemben történik, meg amit a különböző tanácsko­zásokon hallok. Meg aztán egymás személyes és családi dolgainkról is beszélgetnünk kell. Nem vagyunk mi gé­pek, hanem emberek. A bri­gádban mindenki egyetért ezzel a felvetésemmel. Mun­ka után gyakran összeülünk egy kis időre. — Mikor határozták el, hogy megkeresik a volt bri­gádvezetőjüket? — Az az igazság, hogy nem nagyon beszélgettünk róla, de azért vártuk, hogy visszajön az üzembe. Két év telt el, és nem jelentkezett. Ekkor hozta szóba Andris, hogy ugyan merre lehet? Érdeklődtünk a személyze­tisnél meg a munkaügyön, de semmit se tudtak róla. Végül a feleségénél kopog­tattunk. Elmondta, hogy Pestről kapja a gyermektar­tási díjat. Ekkor tudtuk meg azt is, hogy elváltak. * * * — A válóper szörnyen megviselt. Megint nem ma­radt más hátra, csak a mun­kásszállás. Gyerünk fel Pest­re. Egy bőrönddel mentem fel, ugyanúgy, ahogy jöt­tem. — Miért nem ment vissza a gyárba? — Ügy éreztem, nem tu­dom elviselni, hogy nap mint nap találkozhatok a fe­leségemmel, de ő nem áll velem szóba. A gyerekeket se láthatom. Meg aztán őszintén szólva, szégyelltem magamat. Hogyan' néznek rám, mit fognak mondani? — És Pesten? — Pesten? Ki ismer en­gem Pesten? — Talán arra gondolt, hogy újra megnősül? — Ugyan, két házasság után, meztelen tenyérrel? Különben is, ha az ember 40 éves korában italhoz nyúl, akkor ... — Most mégis megpróbál­ja az újrakezdést. — De nem egyedül — va­lami bizakodó mosoly suhan át az arcán, ahogy az asz­tal körül ülőkön végignéz. — Nem akartam hinni a szememnek, amikor Pesten a munkásszállásra betoppant Antal bátyám. Falubeliek vagyunk, gyermekkorunk óta ismerjük egymást. De azért mégis! Hát, te, honnan a csudából jössz, nézek rá. Érted jöttem, hogy gyere vissza. Én vissza, ugyan mit csináljak ott, amikor elha­gyott a feleségem, s a gye­rekeket is eltiltották tőlem. De ő csak kardoskodott, hogy menjek. Mert ö, meg a brigád mindent elintéz. — És most? — Hogy visszajöttem, ne­kik köszönhetem. A felesé­gem visszafogadott. — Ital? — Nem, egy csöppet sem. Már három hónapja. Talán az volt a legnagyobb ba­jom, hogy senkivel sem tud­tam megbeszélni azokat a dolgokat, amik feszítettek. Sem a feleségemmel, sem a brigáddal. Sered! János Fehérvári vásár Hét határra szóló vigas­ságra, a hagyományos fe­hérvári vásár rendezvényei­re várja vendégeit szeptem­ber 8-án, szombaton Székes- fehérvár. A Fehérvár Áru­ház óriás parkolójában kora reggeltől késő estig áll majd a vásár: hatvan népművész kínálja portékáit, a szabad­téri színpadon pedig nép­táncegyüttesek, beategyütte- sek, népdalénekesek, spor­tolók tartanak bemutatókat. Megyénk fogyasztási és ta­karékszövetkezetei az. év el­ső felében teljesítették a rá­juk háruló feladatokat. Az eredmények biztatóak, amely az érdekeltségen ' alapuló hatékonyabb gazdálkodás­nak köszönhető. Az ÁFÉSZ- ek kiskereskedelmi árbevé­tele meghaladta a 3,6 mil­liárd forintot. A ruházat és a vegyesiparcikkek forgalma azonban elmaradt a lehető­ségektől. Ennek egyik oka, hogy ebben a két szakmá­ban meglehetősen sok a hi­ánycikk. A vendéglátás be­vétele már kedvezőbben ala­kult. Elérte a tervezett fej­lődési ütemet és a szerkeze­te is megváltozott. Az • új üzemeltetési formában dol­gozó mintegy 360 üzlet az összes eladás csaknem két­harmadát bonyolítja le. Ez a mutató jobb a megyei álla­mi é» az országos szövetke­zeti átlagnál. örvendetes, hogy hat hónap alatt 113 millió forint értékű ételt ad­tak el, amely 9 százalékkal több az elmúít év azonos időszakánál. A felvásárlási és értéke­sítési ágazat értékben túl­teljesítette a tavalyi szintet, de mennyiségben elmaradt attól. Átlagosan 6-8 száza­lékkal emelkedtek a zöldség- és gyümölcsárak, egyes cik­keknél nem volt ritka a 20 százalékos árnövekedés sem. De még így is 1976 tonna burgonyát, zöldséget és gyü­mölcsöt vásároltak fel és értékesítettek a szövetkeze­tek. Sajnos kevesebbet tud­tak megvenni baromfiból, tojásból, csökkent a galamb-, a nyúl- és a mézfelvásárlás. Kedvezően alakult viszont a vágósertés, a gyógynövény és a toll felvásárlása, értéke­sítése. Ezekből a cikkekből hat hónap alatt 340 millió forint értékűt adtak el kül­földön. A viszonylag jó ered­mény megtartásához szerve­zettebb munkára van szük­ség, hiszen egyes kedvezmé­nyek csökkentése, a pénz­ügyi elszámolások szigorítá­sa nagyobb figyelmet köve­tel, Ugyancsak fejleszteni kell az ipari és a mezőgaz­dasági termelést. A 20 millió forintos elmaradás arra fi­gyelmeztet, hogy bővítsék ezt a tevékenységet, mert a korábbi 450—500 millió fo­rintos bevételre szükség van. amelynek 70—80 százaléka export. A készletek néhány ága­zatban, különösen a vendég­látásban és a felvásárlásban csökkentek. De még mindig van olyan ÁFÉSZ, mint a szarvasi, a vésztői, a med- gyesegyházi, a battonyai, ahol magas az árukészlet. Figyelemre méltó viszont, hogy jelentősen csökkentek az anyag-, az energia-, a bérköltségek, valamint a szállítást'’ kiadások, de áz igazgatási költségek 10 mil­lió forinttal nőttek. A gazdálkodás hatása tér-: mészetesen a nyereségben jut kifejezésre. A lassúbb ütemű árbevétel-növekedés ellenére a szövetkezetek el­érték az átlagos hatékonysá­gi és jövedelmezőségi szín­vonalat. Az összes nyereség az első félévben 135 millió forintot tett ki. A szóródás azonban meglehetősen nagy. Több mint 30 százalékkal nőtt a nyereség Orosházán, Vésztőn és Sarkadon, míg Mezőberényben, Medgyes- egyházán. Kondoroson 14— 28 százalékkal csökkent. Ami a hatékonyságot illeti: továbbra is gyengélkedik a békési, a battonyai és a medgyesegyházi ÁFÉSZ. , Az év első felében a Bé­kés megyei takarékszövetke­zetek működési területe Bé­késsel és a hozzá tartozó Bélmegyerrel, Tarhossal bő­vült. Üzletház nyílt Gyulán és Békésen. A tagok száma mintegy 4300-zal nőtt, és jú­nius végén meghaladta a 100 000-et. Az összes betét- állomány a megyében 215 millió forinttal növekedett, így a lakossági takarékosság a félév során elérte a 7 mil­liárd forintot. Ebből a ta­karékszövetkezetek 1,7 mil­liárd forinttal részesednek. A betétállomány összetétele szintén kedvezően alakult. Csökkent a kamatozó beté­tek aránya, egyre többen nyitnak bankszámlát, és nép­szerű lett a gépkocsi-elő­jegyzés, a takaréklevél, az ifjúsági betét. A hitelpolitikai irányelvek alapján megadott évi keret az idéf^ csaknem 36 millió­val több, mint a tavalyi. Így a takarékszövetkezetek hat hónap alatt 205,6 millió fo­rint építési, személyi, terme­lési, áruvásárlási, szolgálta­tási, ingatlanvásárlási és kis­ipari kölcsönt adtak tagja­iknak. A családalapitó fiata­loknak nyújtott kedvezmé­nyes kölcsön több mint 3 millió forintot tett ki, ame­lyet 115-en vettek igénybe. Mindent egybevetve: a ta­karékszövetkezetek nyeresé­ge meghaladta a 10 millió forintot. Emelkedett a rész­jegyalap, a betétállomány, több kölcsönnel segítették tagjaikat, és az egyéb pénz­ügyi tevékenységek, szolgál­tatások forgalma is növeke­dett. (seres) Természetvédelmi évkönyv Mind a kilencen itt ülnek a megkopott asztal körül. Mihály a legösztövérebb közülük. Látszik az arcán az ital romboló hatása. A keze is remeg, ahogy a cigarettát a szájához emeli. Három hónapja nem iszik. A brigád vállalt érte garanciát az üzem és a család előtt egyaránt. A brigád, amely mögött 11 év munkás hétköznapjai állnak. S ez alatt az idő alatt megta­nulták, hogy minket embereket csak az egymásért érzett fe­lelősségtudat tarthat igazán össze. Enélkül vakon, kiégett lé­lekkel botorkálunk a világban. Ebben rejlik a brigád ereje.

Next

/
Thumbnails
Contents