Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

1984. szeptember 29., szombat o Előléptetések, kitüntetések A fegyveres erők napja al­kalmából pénteken a Ma­gyar Néphadsereg Művelő­dési Házában Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédel­mi miniszter a katonai és a politikai kiképzésben, a harc- készültség színvonalának emelésében hosszú időn át végzett kiemelkedő munká­juk elismeréseként 15 tiszt­nek, tiszthelyettesnek a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem különböző fokozatait nyúj­totta át. Tizenhatan kaptak aranykoszorús I. osztályú ha­józótiszt, vagy aranykoszo­rús I. osztályú ejtőernyős ki­tüntető címet, illetve egyéb elismerést. A Belügyminisztériumban eredményes munkájuk elis­meréseként Horváth István belügyminiszter 27 alezredest ezredessé nevezett ki, vala­mint soron kívüli előlépteté­seket adott át. Tiszteket, tiszthelyetteseket a Haza Szolgálatáért Érdemérem, a Közbiztonsági Érem és a Tűzbiztonsági Érem arany, illetve ezüst fokozatával, va­lamint a Kiváló Munkáért jelvénnyel tüntetett ki. A Belügyminisztérium társa­dalmi segítői közül 14-en kaptak miniszteri dicséretet és jutalmat. * * * Már hagyománnyá vált, hogy a fegyveres erők nap­ja alkalmából előléptetik azokat a tartalékos tiszteket, akik a hosszabb idő óta ta­pasztalható példás magatar­tásuk, politikai, szakmai kép­zettségük alapján kiérde­melték, hogy az elöljárók javaslatára magasabb rend­fokozatot kapjanak. Tegnap szintén ilyen jelle­gű rendezvényre került sor Békéscsabán, a megyei had­kiegészítési és területvédel­mi parancsnokságon, ahol megjelentek a társ fegyveres erők és testületek képviselői is. A Himnusz elhangzása, valamint a miniszteri előlép­tetési parancs ismertetése után Juhász András ezredes átadta a kiképzésben és a gyakorlaton helytállást tanú­sító tartalékos tiszteknek az elismeréseket, majd az ezt követő pohárköszöntőjében jó egészséget, további ered­ményes munkát kívánt ne­kik a polgári életben. Befe­jezésül Vincze Miklós tart. százados mondott köszönetét az előléptetettek nevében. —y—n * * * A honvédelmi felkészülés feladatainak eredményes végrehajtásáért a honvédel­mi miniszter Jenei Bálintot, Gyomaendrőd városi jogú nagyközség tanácselnökét a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatával, Hu- nya Tibornét, Hunya község tanácselnökét, Szilágyi Menyhértet, Csorvás nagy­község tanácselnökét és Ig- nácz Istvánt, Mezőberény nagyközség Tanácsának cso­portvezetőjét Honvédelmi Érdeméremmel tüntette ki. A kitüntetéseket dr. Kertész Márton, a megyei tanács vb-titkára adta át. Hunya István köszöntése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hunya Ist­vánnak, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgo­zók Szakszervezete elnöké­nek több évtizedes munkás- mozgalmi és közéleti tevé­kenysége elismeréseként, 90. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Ér­demrendje kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést pénteken a Parlamentben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ad­ta át. Az eseményen jelen volt Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Gáspár Sán­dor, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnöke és Dobi Ferenc, a MEDOSZ fő­titkára. A nyári betakarítási versenyben, cs az cpítőtábori mozgalom­ban kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalokat jutalmazott szeptember 28-án, tegnap rendezett ünnepségén a KISZ Bé­kés megyei bizottsága. A fiatalokat Szabó Béla, a KISZ me­gyei bizottságának titkára köszöntötte, méltatva jó munká­jukat, majd Pataki István, a megyei KISZ-bizottság első tit­kára nyújtotta át az elismeréseket, jutalmakat. Képünkön: Horváth Lajos kombájnos, a lökösházi Haladás Tsz dolgozó­ja (balról) átveszi az elismerést Fotó: véress Erzsi Tanácskozás a szakszervezeti munka fejlesztéséről Tegnap, szeptember 28-án Békéscsabán tartotta soros ülését a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksé­ge. A tanácskozás munkájá­ban többek között részt vett: Szemes Ferenc, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsá­nak politikai munkatársa, az SZMT instruktora és Magi- nyeczné Bárdos Zsuzsanna, a KISZ Békés megyei bizott­ságának titkára. Első napirendi pontként a szakszervezeti munka fej­lesztéséről, a párt. feladatai­ról szóló MSZMP KB 1983. »október 12-i és az MSZMP megyei bizottságának 1984. január 27-i állásfoglalások feldolgozásának, és az ebből adódó szakszervezeti felada­tok meghatározásának me­gyei tapasztalatait vitatták meg az ülés résztvevői. Az írásos előterjesztéshez Szel- jak György, az SZMT titká­ra fűzött szóbeli kiegészítést. A testület megerősítette és jóváhagyta a jelentésben fog- -laltakat, majd tájékoztatót hallgatott meg az 1983 84. évi tömegpolitikai oktatások tapasztalatairól. Az elnökség tagjai a tájékoztatót a ben­ne megfogalmazott felada­tokkal együtt elfogadták. Ez­után Szeljak György számolt be az SZMT-titkárság nevé­ben a két elnökségi ülés kö­zött végzett munkáról. Környezetünkért — tervszerűen, felelősséggel (Folytatás az 1. oldalról) Felkért hozzászólóként dr. Ábrahám Kálmán államtit­kár szólt ezután a környe­zetvédelemmel kapcsolatos kérdésekről. Bevezetőül arról beszélt, hogy e kérdés több irányú, s csak nagy össze­függéseiben érthető és te­kinthető át valójában. A fel­adatok pontos elhatárolására van ugyanakkor szükség. Szólt mindenekelőtt a ter­mőtalaj védelméről, a mű­trágyázás helyes módszerei­nek megválasztásáról, hang­súlyozva, hogy nem lehet a legfőbb cél a termelés min­denáron való növelése. Fog­lalkozott ivóvizeink és a le­vegő tisztaságával, példákat sorolva arra, hogy sokan fel sem tudják mérni, ezek szennyezésével mekkorát vé­tünk önmagunk ellen. Fel­szólalásában sorra vette az államtitkár azokat a fonto­sabb lépéseket, amelyek már eredményeket hoztak a kör­nyezetvédelemben. Ezután azt hangsúlyozta, hogy kör­nyezetünket nem csupán a mai állapotában megvédeni szükséges, hanem azzal oko­san, felelősséggel gazdálkod­ni. azt tudatosan fejleszteni kell. Végül a környezetvé­delmet szolgáló állami és társadalmi feladatokról szólt dr. Ábrahám Kálmán. Hozzászólások következtek ezután a konferencián. A vi­tában elsőként kért szót dr. Antoni Ferenc akadémikus, majd a vitában további 22 résztvevő mondta el a véle­ményét. • S. Hegedűs László össze­foglalója után a konferencia résztvevői a vitában elhang­zott java’slatokkal kiegészít­ve elfogadták az állásfogla­lás-tervezetet, amelyet a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa a párt és kormány elé terjeszt. Tóth Ibolya TESZÖV-elnökségi ülés Tegnap, pénteken a Békés megyei Mezőgazdasági Szö­vetkezetek Szövetségének el­nöksége ülést tartott Köte- gyánban. Először Győrfi Károly tit­kár előterjesztését vitatták meg a vezetés és az értelmi­ség Békés megyei helyzeté­ről a szövetkezeti mozga­lomban. A tartalmas írásbeli anyag foglalkozott a szövet­kezetek vezetőinek kép­zettségével, jövedelemv5- szonyaival, élet- és munka- körülményeivel, a morális és fegyelmi helyzettel, s a nők vezetésben elfoglalt helyé­vel. Régi probléma, hogy az állattenyésztésben dolgozók alapbére lényegesen kisebb, mint a növénytermesztésben dolgozóké. Sok esetben megoldatlan a felsőoktatási intézetekből kikerülő szak­emberek munkakörének meghatározása, beilleszkedé­se. A titkár szóbeli kiegészíté­se felhívta a figyelmet arra. hogy ma 14—15-féle stá­tuszt — ha akarja az üzem, ha nem — be kell tölteni. A rendelkezések nem veszik figyelembe az üzemek eltérő méreteit, különböző terme­lésszerkezetét. Javasolta, hogy az üzemek döntsék el, milyen megoldással tesznek eleget az adott feladatok­nak. Szólt arról is, hogy a szövetkezetek működését szabályozó szövetkezeti tör­vénynél, valamint a gazda­ság irányításáról, s annak korszerűsítéséről szóló mi­nisztertanácsi határozatnál alacsonyabb szintű jogszabá­lyok, rendeletek, utasítások néha indokolatlanul meg­nyirbálják az üzemek ön­állóságát. A vitában részt vett dr. Németi László, a TOT fő­osztályvezetője. Beszélt a vezetők nyelvtanulásának megoldatlanságáról, vala­mint arról az elfogadhatat­lan helyzetről, hogy a köz­vetlen termelésirányítók jö­vedelme nem éri el az irá­nyításuk alatt dolgozó se­gédmunkásokét. Dr. Fórján Mihály, a megyei pártbizott­ság munkatársa a választá­sok előkészítésének emberi és politikai jelentőségét hangsúlyozta. A második napirendi pont előadója dr. Drágán Iván titkárhelyettes volt. A mun­kavédelem helyzete a ter­melőszövetkezetekben té­makör ugyancsak élénk vitát váltott ki. A hozzászólások érintették, hogy a humánus törvényeket néha „potya­utasok” élvezik, és saját hi­bájuk, felelőtlenségük kö­vetkezményeit a szövetkeze­tek viselik, miközben min­denki tudja — igaz, a vizs­gálat számára bizonyítha­tatlanul —, hogy szó sincs üzemi balesetről. Mások a rokkantság vitatható foká­ról, s az ebből következő foglalkoztatási nehézségekről beszéltek. Varga István, az OMF Békés megyei Munka- védelmi Felügyelőségének vezetője felhívta a figyel­met, hogy a tsz-ek munka- védelmi előírásai gyakran általánosak, s nem veszik figyelembe az adott mun­kahely speciális körülmé­nyeit. Mint mondta, a vizs­gákon tapasztalható elméleti tudás a gyakorlatban nem egyszer megbukik. Kérte, hogy a tsz-ek legyenek part­nerek az együttműködésben. Kovács János, a megyei TE- SZÖV elnöke a vezetők munkavédelmi feladatai­nak, felelősségének pon­tos meghatározását hiányol­ta, valamint a technológiai folyamatok munkavédelmi szabályozását tartotta nem kielégítőnek, mivel a mező- gazdaságban ezek a folyama­tok sűrűn változnak. Az ülés bejelentésekkel zárult. U. T. Napirenden a nyári táborok Pénteken Gyulán, a szö­vetség székházában ülést tartott a Magyarországi Ro­mánok Demokratikus Szö­vetségének elnöksége. Az ülésen, amelyen részt vett .Márk György, a szövetség főtitkára is, a román diákok nemzetiségi tudatát, anya­nyelvi műveltségét egyaránt sikerrel fejlesztő nyári tá­borok idei tapasztalatairól tárgyaltak. Mint a tanács­kozáson megállapították: mindhárom idei tábor jól szolgálta a célt. A kilence­dik alkalommal szervezett néprajzi tábornak a Hajdú- Bihar megyei Körösszakái adott otthont, s a harminc fiatal értékes gyűjtő- és fel­térképező munkát végzett a vegyes lakosságú, magyarok és románok lakta faluban. Ezen a nyáron Gyulán 37 békési, hajdúsági és csong­rádi tanuló vett részt a gyulai román olvasótábor munkájában. A fiatalok — az országos román olvasó­mozgalom és szépolvasási verseny legjobbjai — a gyu­lai táborban eredménnyel gyakorolták, tökéletesítet­ték anyanyelvűket, bővíthet­ték szókincsüket. A nyári táborok tapaszta­latait összegezve az elnök­ség egyebek közt javasolja, hogy ne kétévenként, hanem évente rendezzenek olvasó­tábort, s hogy a néprajzi, honismereti és olvasótábo­rok eredményeit, gyűjtéseit kötetben jelentessék meg. A fegyveres erők napján gy sebtében toborzott honvédsereg 1848. szeptem­ber 29-én a velencei dombokon győztesen vívta meg ütközetét a szabadságunkra törő ellenség­gel. Több mint három évtizede e pákozd-sukorói győ­zelem napja a néphadsereg napja is, huszonhárom esz­tendeje pedig ezen a szeptember 29-én köszönti népünk a fegyveres erők és testületek tagjait. Szeptember 29-én évről évre felidézzük negyvennyol­cas hőseinken kívül Hunyadi, Dózsa, Rákóczi katonái­nak dicső tetteit, s ezen a napon emlékezünk századunk hőseire: a szocialista forradalomért szovjet földön har­coló magyar internacionalistákra, a Magyar Tanácsköz­társaság vörös katonáira, a spanyol nép szabadságáért küzdő magyar önkéntesekre, s a második világháború magyar antifasisztáira, ellenállóira. És haladó honvédő hagyományaink felidézése mellett a fegyveres erők nap­ján azt is tartozunk leszögezni, hogy a felszabadulás utáni évtizedekben néphadseregünk, s valamennyi fegy­veres erőnk végre az igazi hazafiság és a proletár in­ternacionalizmus jegyében fejlődhetett, erősödhetett. Erősödhetett azáltal is, hogy hazánk a szocialista orszá­gok közösségében áldozatkész barátokkal szövetkezett, hogy a hadsereg erejét is megsokszorozta a fegyverba­rátság. Ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy oly hosszú idő és annyi megpróbáltatás után szabadon ápol­hatjuk és folytathatjuk haladó honvédő hagyománya­inkat. Ezek a hagyományok köteleznek. Egész történelmünk során nem volt oly kedvező ha­zánk helye a népek nagy családjában, mint éppen nap­jainkban, hiszen északról, keletről és délről testvéri szo­cialista országokkal vagyunk határosak, nyugatról pedig a velynk jószomszédi viszonyt ápoló Ausztriával. Még­sem mondhatjuk, hogy ez a tény egyben biztonságot is jelent. A mai fejlett haditechnika a fegyveres beavat­kozás lehetőségét — legalábbis földrajzi értelemben — félelmetesen megnövelte. A NATO erői hazánk határai­tól a szárazföldön' néhány órányira, a légtérben pedig néhány percnyire állomásoznak. És ez a közelség azért fenyegetőbb mostanában, mert alaposan meghűvösödött a nemzetközi politikai légkör, s a katonai feszültség is növekedett. Az új amerikai nukleáris fegyverek európai telepítésének megkezdése és folytatása az egész világ, így hazánk békéjét iS' fenyegeti, s a katonai erőfölény megszerzésére irányuló szélsőséges imperialista politika a Szovjetuniót és a szocialista közösség országait meg­felelő ellenlépésekre kényszeríti. A fegyveres erők napján is szükséges hangsúlyoz­nunk, hogy a szocialista országok védelmi szövetségé­től, a Varsói Szerződés katonai doktrínájától természe­tesen idegen bármiféle hódító háború, vagy megelőző nukleáris csapás. A Szovjetunió s a szövetséges had­erők harci képessége növelésének egyetlen értelme, cél­ja az agresszor féken tartása, a Szovjetunió és a többi szocialista ország védelme. Nem törekszünk katonai fö­lényre, de békevágyunk nem fakadhat gyengeségből. Bi­zonyosak lehetünk abban, hogy — józan számítások alapján — katonai erőnket mindig olyan szinten tud­juk tartani, amely az agresszor fékentartásához, vagy egy esetleges agresszió visszaveréséhez elegendő és szükséges. Hazánk fegyveres erői jól felszereltek. Fegyelmezett, képzett, ütőképes egységei révén méltó fegyvertársai a testvéri szocialista hadseregeknek. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatban rögzítette, hogy fegyveres erőinknek a nemzetközi helyzet alaku­lásának megfelelően minden szükségest meg kell kap- niok, hogy feladatuknak eleget tehessenek. A magyar néphadsereg az eltelt évtizedek alatt — éppen az egye­sített fegyveres erők keretében — vált korszerű haderő­vé. Hadi szervezte, fegyverzete, harci technikája, a ka­tonák képzettsége magas színvonalú, ám a folyamatos és egyenletes minőségi fejlesztést nemzeti és nemzetközi kötelezettségeink indokolják. A Varsói Szerződés egye­sített fegyveres erőinek eddigi közös hadgyakorlatain a kijelölt magyar csapatok minden tekintetben kiérdemel­ték fegyvertársaik elismerését. A gyakorlaton részt vevő magyar katonák munkáját és magatartását mindenkor a magas fokú politikai tudatosság, szervezettség és ak­tivitás jellemezte, sokszor minden erejük megfeszítésé­vel, áldozatkészen dolgoztak. A fegyveres erők napján arról sem szabad megfeled­keznünk, hogy a fegyveres erőink eddigi helytállásához, s további fejlesztéséhez egyaránt az egész dolgozó nép áldozatos munkája teremtette és teremti meg a szük­séges feltételeket. Mint ahogy az sem mellékes körül­mény, hogy fegyveres erőink békeidőben népgazdasá­gunknak is segítenek. Az építő-műszaki alakulatok fon­tos beruházásokon dolgoznak, s évente több milliárd fo­rint termelési értéket állítanak elő. Emellett — teher­mentesítve ettől az ország építőiparát — túlnyomó részt ők építik a hadsereg objektumait. Alapfeladatuk telje­sítése mellett a néphadsereg katonái segítenek a mező- gazdaság betakarítási, szállítási munkáiban, és több más sürgős feladat megoldásában. Az értéktermelésen kívül is van jelentősége annak, hogy népünk mindenkor számíthat katonafiaira. Helyt­állásuk az elemi csapások elhárításában, az emberi éle­tek és anyagi javak mentésében közismert. Mindennek értéke, valóságos haszna azonban anyagiakban kevés­bé mérhető. s nem pusztán anyagiakban mérhető a haszna rendőrségünk, munkásőrségünk, valamennyi fegy­veres erőnk mindennapi munkájának. Szolgála­tuk a nép szolgálata, amit védenek, népköztársaságunk rendje, létük, tevékenységük népünk békés építőmun­kájának nélkülözhetetlen feltétele. Hazánk fegyveres erői — a mi erőnk. És akiket a fegyveres erők napján köszöntünk, egész népünk fegyveres erejének tagjai.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents