Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-28 / 228. szám

1984. szeptember 28., péntek o H hét kérdése: Van-e jövője a falunak? Hosszú huzavona után vé­gül csak kimondták a vá­lást! Az i-re a pont a múlt hónapban került fel, ettől az időtől kezdve — de ja­nuár 1-ig visszamenőleges hatállyal — önálló a két gyár, és ettől fogva külön igyekszik boldogulni a Bé­késcsabai MEZŐGÉP Válla­lat és az Orosházi MEZŐ­GÉP Vállalat. Együttműködés a Claasszal — Aligha vitatható, hogy mi kerültünk nehezebb hely­zetbe — mondja Kovács György, a Békéscsabai ME­ZŐGÉP Vállalat igazgatója. — Éppen a teherviselő pro­fil vált le rólunk, az, ame­lyiknek eddig alárendeltük a fejlesztéseket. A váltás nem lesz könnyű, de meg­oldjuk! Ahhoz, hogy a fentiek tel­jesen egyértelműek legyenek, szükséges egy kis történeti visszatekintés is. A Békés­csabai MEZŐGÉP Vállalat annak idején a gépállomá­sokból jött létre. Ezek közül a legfejlettebb, legjobban fel­szerelt az orosházi volt, így. amikor a MEZŐGÉP meg­kapta a kukoricabetakarító adapterek gyártásának le­hetőségét, magától értetődő volt a döntés: Orosházára telepítik ezt a profilt. Az évek során kiderült, hogy ez jó döntés volt. A ku­koricának, mint fontos ipari növénynek, mindenütt óriási a vetésterülete, az adaptere­ket tehát nagy sorozatban lehetett készíteni. A nyugat­német Claas céggel több kedvező megállapodást sike­rült kötni, erőteljes volt te­hát a tőkés export is. A vál­lalati szervezés úgy alakult, hogy a gyárak és gyáregysé­gek alkatrészeket, részegy­ségeket gyártottak a csőtörő adapterekhez, Orosházán és Mezőkovácsházán készültek a legfontosabb alkatrészek, és a végszerelést is Oros­házán szervezték meg. Mivel a csőtörő adapter volt a MEZŐGÉP-vállalat legnagyobb sorozatban ké­szülő, legjobban eladható terméke, érthető módon er­re koncentrálták a fejlesz­tést, és a beruházások során is tekintettel voltak erre. Ezek után nem meglepő, hogy elmaradt r a kitörő öröm. amikor az orosháziak II liftre számítógép „ügyel” Számítógépre alapozott disz­pécserközpontot hoz létre a lif­tek és fűtés felügyeletére a több mint 7200 bérlakás kezelé­séről és mintegy (1000 lakás fű­téséről gondoskodó Kaposvári Ingatlankezelő Vállalat. A disz­pécserközpont agya — a számí­tógép — mindig a szabadnapos házfelügyelőktől veszi át a lif­tek felügyeletét. Gépszerűen pontos és megbízható lesz. Ha valahol elakad a lift. azonnal mozgósítja a hibaelhárító cso­portot. A távfűtésben ugyan­csak a hibák azonnali regiszt­rálása és a szerelők késedelem nélküli riasztása lesz a fő fel­adata, és egyben &z erénye is. Emellett nem kis szerepe lesz a takarékos hőadagolásban is. és a mezőicovácsháziak be­jelentették, hogy a jövőben ők ketten együtt, de a töb­biektől külön szeretnének boldogulni, természetesen a csőtörő adapterek gyártásá­val. Mit fejlesztenek? Félreértés ne essék: nincs szándékunkban elítélni az orosháziak és a mezőko­vácsháziak döntését. Ök él­tek azzal a lehetőséggel, me­lyet kaptak, és valószínű, hogy önállóan tényleg köny- nyebben haladnak majd. De ettől még a tény tény marad: a békéscsabai törzsgyár és a hozzá kapcsolódó gyárak, gyáregységek igazi vivőpro­fil, nagy sorozatú termek nélkül maradtak. Ehhez azért még valami hozzátar­tozik: a vállalat vezetése még jóval a szétválási szán­dék felmerülése előtt érezte már, hogy nem egészséges ez az egy lábon állás. Már négy éve hozzákezdtek a silókukorica-adapter fej­lesztéséhez, gyártásba vet­ték a kérgezőgépet, a címe­rezőgépet, és nemrég a vontatott silózógépeket. A baj csak az volt, hogy ezek egyrészt együttesen sem ad­nak akkora sorozatnagysá­got, mint a csőtörők, más­részt fejlesztésük sem megy igazán nagy lendülettel. Most viszont dönteni kel­lett: melyik az a termék, amelyiknek kifejlesztését úgy fel lehet gyorsítani, hogy rövid időn belül megfelelő­en nagy sorozatban eladható legyen, azaz fő profillá vál­jon. A körülmények gondos mérlegelése után úgy hatá­roztak : a takarmányellátást közvetlenül szolgáló gépek, adapterek gyártásában lehet hasonló eredményeket elérni, mint régebben a csőtörő adapterekkel. Ezen a területen ugyanis vannak már eredményeik. A silókombájnokra szerelhető adapterekből szállítottak a Hesstonnak és a Claasnak. de valamennyi KGST-or- szágbeli gépre is kifejlesz­tették az adaptert. Jelentős piaci lehetőséget látnak az úgynevezett majori gépek gyártásában is. A kaposvári KAHYB-bal együttműköd­ve fejlesztették ki a nagy teljesítményű zúzó-darálót. és úgy tűnik, hogy erre kül­földön is igényt tartanak. De az igazi jövőt valószínűleg a TAARUP-kooperáció jelent­A KSH kereskedelmi és közlekedési statisztikai fő­osztályának szerkesztésében, a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent több mint négyszáz oldalas év­könyv, a hagyományoknak megfelelően, átfogó ismerte­tést nyújt hazánk külkeres­kedelmi tevékenységéről. A kiadványban közzétett számos táblázat hosszabb- rövidebb idősorok alkalma­zásával sokoldalúan ad szá­mot a magyar export és im­port alakulásáról. Az összes forgalom, illetve a behoza­tal és kivitel mutatószámait heti a Békéscsabai MEZŐ­GÉP Vállalatnak. Silózók és kisgépek A dán TAARUP céget nem kell különösebben be­mutatni a mezőgazdászok­nak. Jól ismertek kitűnő mi­nőségű eszközeik világszer­te. A csabai MEZŐGÉP a vontatott s’ilózó gyártásában került velük kapcsolatba. A vontatott silózók gyár­tásának alapötlete roppant kézenfekvő: kár egy drága önjáró silókombájnt csak azért tartani, hogy egy év­ben alig egy-két hetet mű­ködjön. Célszerűbb, ha csak a jóval olcsóbb vágószerke­zetet készítik el, és azt egy traktor vontatja, természe­tesen úgy, hogy közben meg is hajtja azt. Ha pedig nincs elég nagy traktora a gazda­ságnak, akkor magát a silózórészt fel lehet egy kü­lön segédmotorral szerelni, ekkor akár egy kis MTZ is elhúzza a nagy silókombájn­nal azonos teljesítményű, de annál sokkal olcsóbb gépet. A fenti „filozófia” alap­ján a TAARUP kifejlesztet­te az eszközöket, a gyártási jogot pedig megvásárolta a csabai MEZŐGÉP. A proto­típusok tavaly már jól mű­ködtek, az idén pedig egy kisebb széria is elkészült. Az együttműködés során kitűnő munkakapcsolat alakult ki a TAARUP cég vezetőivel, és biztosnak látszik a hosz- szú távú együttműködés. A csabaiak eszerint a TAARUP márkanevet és szervizháló­zatát felhasználva, széles körben értékesíthetik majd a vontatott silózókat. A TAARUP-gépekkel pár­huzamosan megkezdődött a kiskertek kedvelt gépének, a ROBI rotációs kapa mun­kaeszközeinek a gyártása is. A gyorsaság itt elég nagy kockázattal járt, ugyanis fejlesztési fázisok maradtak ki, és szinte egyből a soro­zatgyártáshoz láttak. Az eredmények azonban iga­zolták a döntést, nincs pa­nasz a Robi munkaeszkö­zeire. Nem uralkodik tehát pá­nikhangulat. a békéscsabai MEZŐGÉP-nél. Tudják ugyan, hogy egyedül nehe­zebb lesz, de bíznak ma­gukban. Elhatározták, hogy megmutatják: egy kiváló he­lyett ezentúl két kiváló ME­ZŐGÉP-vállalat lesz a me­gyében. Lónyai László többféle csoportosítás szerint publikálja (áruszerkezet, származási, ill. rendeltetési országcsoportok, devizacso­portok stb.). Az évkönyvben szereplő adatok a teljes for­galomra vonatkoznak. Külön foglalkozik a kötet a műszaki-szellemi termékek külkereskedelmével, vala­mint az ár- és volumenin­dexek alakulásával. A Nem­zetközi kereskedelem című fejezet értékes összehasonlí­tási lehetőséget nyújt a vi­lág külkereskedelmében be­töltött szerepünk megítélésé­hez. Hogy a szemközti házban lakó szomszéd elköltözik a te­lepről, azt csak akkor tudtuk meg, amikor a pótkocsis te­herautó megállt előttük, és barátok, rokonok segítségé­vel rakodni kezdtek. Nem hagyott nyugodni a kíván­csiság, meg sajnáltam is ki­csit, hogy elveszítem egyik legjobb szabad idős beszél­gető partnerem, átszaladtam hát én is hátramozdítani. így tudtam meg, hogy la­kótársam nem el, hanem ki­költözik: Kígyósra. „Nézd öregem, amit visszakaptam az OTP-től, annak a feliből vettem Kígyóson egy emele­tes családi házat, óriási kerttel. Megtermelem a zöld­séget, gyümölcsöt, potyog a tojás, meghizlalom a kol- básznakvalót, egészséges környezetben élek, pihenek, húsz perc alatt a munkahe­lyemen vagyok, és még pén­zem is marad jócskán. A srácok végre tarthatnak ku­tyát, macskát. Fürdőszoba, központi fűtés van. Mi kell még?” Nem volt ellenérvem, s amit hallottam, alaposan el­gondolkodtatott. Jó tíz évvel ezelőttről egy újságcikk so­rai bukkantak föl emlékeze­tem homályosuló szögleté­ből. A településfejlesztés ak­kori elképzeléseit szívből el­fogadva — igaz, csak az ér­zékeltetés kedvéért — azt írtam: Mezőkovácsházát csu­pán Békéscsaba nagyságú várossá kell fejleszteni, s máris megoldható a járás lakosságának felsőfokú ellá­tása. A járásban ugyanis nem laknak semmivel se többen, mint a megyeszék­helyen. Még azt is hozzátettem, hogy egyszerűbb buszokon a mezőgazdasági üzemekbe ki­vinni az embereket dolgozni a mezőkovácsházi lakótele­pekről, mint minden egyes községben külön-külön víz- és esatornahálózatot építeni, gázvezetéket fektetni, böl­csődét, óvodát, iskolát léte­síteni, üzleteket nyitni, utat kövezni. Erre a többszörös párhuzamosságra semmi szükségünk — írtam évtize­de még meggyőződéssel —, miután a falvak szép lassan úgyis elnéptelenednek. Hát tévedtem! Mentségem­re legyen mondva, hogy az élet kényszerű és kényszerí­Új vegyszer - több termés Nagyüzemi körülmények kö­zött is sikerrel próbálták ki az idén a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a tiszaföld- vári Lenin Tsz kutatóinak, szakembereinek Formetol nevű vegyszerét, amely fo­kozza a fotoszintézis intenzi­tását és meggyorsítja a zöld­növényekben a szervetlen ve- gyületek szerves vegyületek- ké való átalakulását. Az ol­csó folyadék használata 2800 hektár búzánál átlagosan 7,6 százalékos terméstöbble­tet eredményezett. A még lábon álló kukoricatáblákon ugyancsak szembetűnő a nö­vényzet szárazságtűrő ké­pességének a növekedése a kontrolltáblákhoz képest, na­gyobb, dúsabb a növényzet és izmosabbak a kukorica­csövek. Kedvező időjárási vi­szonyok között a 15—20 szá­zalék többlettermés is el­érhető. Az új szerrel kezelt cukorrépa-, burgonya- és rizs­táblák is jobb termést ígér­nek, s a rostkender minősé­gének javulása is szembe­tűnő. A dísznövény-kerté­szetben a virágok szára erő­sebb, vastagabb lesz a For­metol hatására. A formetolos kezelés hek­táronként alig száz forintba kerül. Így a jórészt hazai alapanyagokból előállítható vegyszer általános használata a szakemberek számításai szerint körülbelül 2 milliárd forint hasznot hozna a nép­gazdaságnak. tő tényei, folyamatai vala­mennyiünk gondolkodását átformálták ez ügyben. Te­kintsük át a tanulság ked­véért röviden az elmúlt négy évtizedet abból a szempont­ból, hogy időszakról idő­szakra milyen szerepet szán­tunk községeinknek a társa­dalmi fejlődésben. Az mindig is világos volt, hogy a falut bizonyos ket­tősség jellemezte, mert egy­felől a népi értékek hordo­zója, mentője, éltetője és továbbvivője, másfelől — főleg a felszabadulást előző évtizedekben — az elmara­dás konzerválója volt. A háború vége meghozta a fa­lu felszabadulását is, a föld­reformmal, a népképviselet­re épülő helyi „kormányza­ti” rendszer megszületése együtt a községkorszerűsítő programokkal — villany- és úthálózat-építéssel — meg­teremtette a feltételeit an­nak, hogy a kettős arculat kedvező vonásai határozot- tabbá váljanak, a kedvezőt­lenek pedig elhaljanak fo- ‘kozatosan. Más kérdés, hogy a lenini elveket megsértő szövetke- zetesítő politika, az ötvenes évek első felében nem en­gedi, nem teszi lehetővé eme előnyök kiaknázását. Sőt, a falu gazdasági erejé­nek az elviselhetőnél erőtel­jesebb megcsapolásával, az iparosítás kelleténél erőtel­jesebb túlhajtásával szinte kihúzza a talajt a falun élők lába alól. A hatvanas évek legelején a mezőgazdaság szocialista átszervezése a földreform­hoz hasonló mélységű és mértékű forradalmi átalaku­lást hoz. Igaz, a későbbiek­ben — elsősorban a gazda­sági életben elsőbbséget ka­pó centralizáció és koncent­ráció velejárójaként — a városfejlesztés áll a telepü­léshálózatot korszerűsítő po­litika homlokterében, falun a szövetkezeti gazdálkodás immár mégis emberhez mél-, tó viszonyokat teremt. (Ez az az időszak egyébként, amely­nek tanulságait e sorok író­ja az említett tíz évvel ez­előtti cikkében összegezett a megyei jap hasábjain.) A gazdasági életünk átfo­gó korszerűsítését megelőző, s az azóta is tartó elemzé­sek tették nyilvánvalóvá, hogy a túlzott centralizáció, amely nemcsak a termelés­ben, hanem az intézményi rendszerben is lejátszódott, alaposan megnövelte a tár­sadalomnak a felépítmény­nyel kapcsolatos kiadásait. Kiderült, hogy a városellá­tás költségei növekvő arány­ban emelkednek a település- nagysággal, nem pedig csök­kenő arányban, ahogy vé­lelmeztük, továbbá, hogy a városok nem képesek szol­gáltatásaikban lépést tarta­ni a városba áramlás ser­kentésének hatására töme­gével beköltözők gyorsan gyarapodó, de mindenkép­pen jogos igényeivel. Megfogalmazódott tehát a viszonyaink alapos elemzé­sére, megértésére épülő, s így aligha helyteleníthető elv, s ez így hangzik: nö­velni kell a falu népesség- megtartó erejét. Amit ecikk szerzője úgy ért — talán nem sokat tévedve —. hogy egyenlő esélyeket kell adni minden településen a tisz­tességes munkával megte­remthető „nélkülözésmen­tes” emberi léthez, s ahhoz, hogy minden településünk a törvényes keretek között szabadon rendezhesse, irá­nyíthassa saját sorsát. Mindehhez a gazdasági és intézményi rendszerünk kor­szerűsítésében a legelső, a kezdő lépéseket megtettük már, aminek hatásaként fel­élénkült a községeinkben, falvainkban a közélet, meg­erősödött az addig sem hi­ányzó együttes cselekvés. Erről nápjainkban a közsé­gi közös — termelőszövet­kezeti és lakossági erőkre támaszkodó — gázbekötések tanúskodnak első helyen. Jelzi azt is ez az aktivitás, hogy a különböző tulajdon- és tevékenységformák lehet­nek együttes előmozdítói a haladásnak falun, amely e kézzelfogható „külön érde­keinek” megvalósításával úgy lehet, hamarabb válik igazi társadalmasodott, vagyis szocialista közösség­gé, mint egy-egy felduzzadt, arc nélküli város. A falu­nak tehát van jövője. Más­képp aligha követnék egyre többen Kígyósra kiköltözött szomszédom példáját. Kőváry E. Péter Kasznár és Kulcsár A mai gyerekek nemigen látnak, de hallani is már csak az irodalomórán hallanak az ökrös szekérről. Pedig nem veszett még ki: a Hortobágyi Állami Gazdaság területén ma Is dol­gozik egy ökrös fogat. A két jámbor jószág — Kasznár és Kulcsár — ma is vonja az igát. Hajtójuk Jakab Gábor (MTI-fotö: Oláh Tibor felvétele — KS) Külkereskedelmi statisztikai évkönyv .Válás után a csabai MEZŐGÉP

Next

/
Thumbnails
Contents