Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-26 / 226. szám

1984. szeptember 26., szerda

Horogkeresztesek és vöröscsillagosok

Az 53. szovjet hadsereg jelentése szerint „Az 57. lövészhadtest egységei és a 18. harckocsihadtest kötelékei ... szeptember 24-én alkonyaira az alábbi vonalat foglalták el: 203. lövészhadosztály a balszárnnyal el- . foglalta Eleket; 243. lövészhadosztály harcot folytatott Dombegyház és Battonya délkeleti szegélyén; 228. lövészhadosztály elfoglalta Csanádpalotát, tartja a Csa- nádpalota, Nagylaktól 2 km-re nyugatra levő vasúti megálló vonalát; 18. harckocsihadtest élcsapatai az 57. lövészhadtest kötelékeivel együtt harcoltak Kevermes és Battonya délkeleti szegélyén”.

Két nappal későbbről szól a battonyai római katolikus plébánia História Domusá- nak bejegyzése: „A honvédség szeptember 26-án, kedden reggelre kiürítette a községet. Az orosz előőrsök délután 2 órakor érkeztek a község főterére, nagyobb csapat pedig délután 4 órára. A templom ajtói és a plébániáé nyitva voltak. Senki sem ment be. Nagy örömet okozott az orosz parancsnoknak az a közlése, hogy a vallást szabadon gyakorolhatjuk. Volt is szentmise minden nap. Az első orosz katona szeptember 27- én reggel fél 6 órakor jelent meg a plébánián. Körülnézett és távozott."

Néhány tucat kilométernyire északkeletre még tartotta magát a régi rend. A Város a front mögött ‘című könyvében dr. Marik Dénes ezt írta: „Szeptember 25- én, hétfőn reggel 8 órakor a város (Gyula) több pontját aknabelövés érte ... Ugyanebben az órában heves gyalogsági harc lángolt fel a román határ közelében, ahonnan román sorkatonaság és partizánalakulatok nyomultak be magyar területre ... Reggelre a támadó csapatok teljesen visszavonultak a határvonal mögé, csak néhány eltévedt román katona jutott be a város belsejébe, ahol lefegyverezték őket. Ez a sikertelen támadás — afhi azonban minden tárgyilagos szemlélőt meggyőzött katonai erőnk gyengeségéről — elindította a második menekülési hullámot."

Az Orosházi Friss Hírek szeptember 28-án áz előző napi magyar hadijelentést idézve ezt írta: „Magyar helyek véleménye szerint az erdélyi harcokban három fejlődési szakasz állapítható meg... A harmadik szakaszban a szovjet erők erős nyomást fejtenek ki a Tisza—Maros—Körös vidékére; a magyar hadvezetőségnek itt nincsenek olyan kedvező természetes védelmi vonalai, mint Tordánál, itt tehát a mozgó védekezés módszereit követi. Ennél esetleg a harcok érinthetik a magyar területeket is, minden intézkedés megtörtént azonban a magyar hadvezetés részéről annak elkerülésére, hogy ez megtörténhessék."

Furcsa ez a bizakodás, hiszen a közép-tiszai hadműveleti területnek a Békés megyére is kiterjedő hatalmú • kormánybiztosa már 25- én így irt a helyi hatóságoknak: „A lakosság önkéntes távozása csak a harcterektől számított 50 kilométer szélességben engedtetett meg. Kérem azonnali erélyes rendelkezését, hogy az illetékessége alá tartozó, mesz- szebb eső területről a lakosság eltávozása akadályoztassák meg... Jelenleg nz 50 kilométeres sáv általában a trianoni határtól számít." — Az utóbbi megjegyzés meglehetősen pontos helyzetismeretről vallott.

Sokan foglalkoztak a menekülés gondolatával. Olyanok is, akiket arra nem kényszerítettek a hatóságok. Efféle gondokról tanúskodik a szarvasi gimnázium igazgatójának a feletteséhez címzett írása: „Mindnyájan szarvasi tanárok, az árak szédítő emelkedése és fizetésünknek a régiben maradása miatt koldusoknak vagyunk tekinthetők. Lehet -az is, hogy a legtöbbje a legközelebbi jövőben menekülni lesz kénytelen, a bizonytalanságba. Az éhenhálás időpontjának lehető kitolása végett arra kérünk, légy kegyes beleegyezni, hogy amint a szarvasi községi, állami tisztviselőkkel tették, mi is felvehessük az iskolától háromhavi fizetésünket előre.”

A menekülés a legfontosabb tárgya a leventék országos parancsnoka szeptember 29-i rendeletének is: „A (levente) segítőszolgálat megszervezésére az alábbi irányelveket adom: 1. A kiürített területekről a mozgás általában keletről nyugati irányban történik. A kiürítendő terület a Tiszántúl területe, felvevő terület a Dunántúl térsége, míg a Duna—Tisza közét ebből a szempontból átmenő terület-- nek kell tekinteni." Ugyanebben a rendeletben ismét megfogalmazódik a bizoda- lom: „Minden egyes leventeparancsnok, leventetiszt, továbbá főlevente és ifjúvezető, valamint a leventelányok vezetőinek legfőbb kötelessége, hogy a városokban és községekben keletkező csüggeteg magatartást, felesleges menekülési előkészületeket, amiket a hadihelyzet semmiképpen sem indokol, megszüntesse.”

A bizodalomnak ezúttal volt valamelyes alapja. Ezekben a napokban a szovjet csapatok előretörése ebben a térségben lelassult, sőt, a német és a magyar erők helyenként ellentámadással kísérleteztek. A kötegyáni községi képviselőtestület jegyzőkönyve így rögzítette szeptember 27-e és 28-a eseményeit: „Szerdán egy román lovasjárőr a községet birtokába vette, a távbeszélő drótokat elvágta, a készülékeket leszerelte. Fokozatosan mintegy két zászló- aljnyi katonaság, lovasság, gyalogság, tüzérség szállta meg a községet... (csütörtökön) a Sarkadot megszálló román csapatok ide vonultak vissza. Erős tűzharc kezdődött ágyúval, aknavetőkkel, gyalogsági fegyverekkel, néhány ház találatot kapott, köztük a községház teteje is ... A honvédség bevonult."

De ez nem változtatta meg az általános helyzetet. A valóságos erőviszonyok a nagyon gondosan fogalmazott hadi jelentésből is kiolvashatók voltak: „A magyar ellentámadások sikerrel

folynak. Súlyos harcokra került sor Mezőhegyesnél és Kunágotánál. Nagyszalonta városát a nagyon erős orosz nyomás miatt csapataink átmenetileg kénytelenek voltak kiüríteni, és a magyar védővonalakat északnyugatra visszavonták.”

Szeptember 30-án a német déli hadseregcsoport hosszú távú parancsot kapott: „A hadseregcsoport

feladata, hogy minden rendelkezésre álló és odairányítható gyors kötelék ösz- szefogásával, a Tiszától keletre levő térségből, Debrecentől délre kiindulva, először a Kárpátok kijárataitól nyugatra levő ellenséget verni meg, elvágni mögöttes összeköttetéseitől és azután, ezeknek az ellenséges erőknek a megsemmisítése után, élesen délre fordulva, a Kárpátok völgyeibe betörve elfoglalni azt a vonalat, amelyet télen csekély erőkkel lehet tartani.”

Ugyanezen a napon az Orosházi Friss Hírek máskor terjedelmes apróhirdetési rovatában már csak egyetlenegy ember kínálta a portékáját: „Eladó szár és 4 kocsi tök."

Tájépítészet, tájvédelem

A civilizáció, a városiasodás terjedésével a lakott és a művelt zöldterület egyre inkább elkülönül egymástól. Az ésszerűtlen városba özön- lés, a sok sivár lakótelep építése mind kevesebb felüdülésre, kikapcsolódásra alkalmas kertet, parkot juttat a városlakóknak. Holott az igény az lenne, hogy a lakott és a zöldterület egészségesen kereszteződjék. A jó értelemben vett civilizáció megköveteli, hogy a városban nemcsak dolgozni, hanem élni és pihenni is lehessen.

Világszerte hasonló a helyzet. Gyorsan növekvő városok, csökkenő zöldterületek.

„A települések közvetlen környéke állandó változások, a művi és a természeti elemek közötti konfliktusok színtere — írja dr. Mőcsényi Mihály, a Magyarországi Tájrendezők és Kertépítészek Tagozatának elnöke. — Világszerte egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a természeti elemeknek, azok ökológiai értelemben előnyös hatású rendszereinek a művi elemekkel harmonikus egységet kell képezniük.

Olyan ökoszisztéma-együttest, amely a város peremén lakóknak szebb és jobb élet- körülményeket, a település környékén üdülést keresőknek egészséges, sok élményt nyújtó környezet biztosít. Az erdő és mezőgazdasági területek a település környékén ezért is kettős szerepűek.”

A tájépítészek és tájrendezők törekvése, hogy korszerű biológiai és műszaki ismeretek, valamint esztétikai elvek alkalmazásával úgy alakítsák a tájat, az ember környezetét, hogy élettani hatása, termelőképessége, használati és vizuális értéke állandóan növekedjék. Vannak országok — Skandináviában, Ausztriában, Angliában —, ahol sikeresen őrzik, alakítják a tájat.

Nálunk is vannak eredményei és sürgető hiányai a tájrendezésnek. A hazai tudományosság, az oktatás, a tervezés — nemzetközi viszonylatban is példás. Ezért is kapta meg Magyarország az IFLA (International Federation of Landscape Architects), a Tájegységek Nemzetközi Szövetsége XXII. kongresszusának szervezési

Földgázprogram Kamuton

Kamut lakói az elmúlt időben szép példáját tanúsították a társadalmi ösz- szefogásnak. A községi tanács kezdeményezésére az ott élő emberek és a helyi gazdasági egységek együtt törekedtek a földgázprogram megvalósítására. Az előfeltételeket a körzet településeinek mezőgazdasági

nagyüzemei teremtették meg. Murony és Kondoros nagyközség között összességében 37 kilométeres közép- nyomású gerinchálózatot építettek ki, amely érinti Kamut, Kétsoprony, Hunya és Kondoros területét.

Benkő András tanácselnök véleménye szerint is túlnyomórészt saját erejére támaszkodhatott a program területi megvalósításában Kamut község. A tanácstagok és a népfrontaktívák élenjártak a szervező munkában. A község lakói jelentős anyagi hozzájárulással és társadalmi munkává) vállaltak részt a gázvezeték-építésben. A beruházást három szakaszban végzik. Az első szakaszban épü) a községi gázfogadó állomás, valamint a községet ellátó gerincvezeték-hálózat, amely ellátja majd a település összes intézményeit, és mintegy 190 lakást. Az első ütemet a község felszabadulásának 40. évfordulójára, ez év október 6-ra szeretnék befejezni. A gázfogadó állomás megvalósításának magas költségeit a lakosság nem tudta volna előteremteni, ezért a beruházást nem társulati, hanem tanácsi szervezésben valósítják meg. Több mint 700 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek el a földmunkák során. Kiásták a vezetékárkokat, jelenleg a csöveket fektetik a bekötéjm

1

f á " LAáHaL '

Messzire kígyózik a vezetékek árka Fotó: Juhos János

Római kori sarokbástya Sopronban

Feltárták a soproni, római kori városfal első sarokbástyáját az idei ásatási szezonban a Liszt Ferenc Múzeum szakemberei. A mesteri kőfaragó munkáról tanúskodó építmény a 4. századi, ellipszis alakú erődítmény északkeleti sarkában helyezkedik el. Korábban több, patkó alakú bástyát találtak már a városfal kutatása során, emiatt tételezték fel a régészek, hogy a sarokbástyák is hasonló formájúak lehetnek. A most feltárt sarokbástya azonban rácáfolt a feltételezésekre, azt ugyanis kerekre formálták Scar- bantia egykori lakói.

Az idei ásatás egyéb római kori emlékeket is felszínre hozott. Rábukkantak egy 3. századból származó ház padlófűtéses szobájára, s benne korabeli freskótöredékekre, amelyek vörös,

sárga, fekete és kék színű geometrikus mintákat, pety- tyeket és virágmotívumokat ábrázolnak. A lakóháznál egy évszázaddal korábban működött az a bronzműhely, amelynek maradványait, köztük földbe süllyesztett tűzhelyét és a minden bizonnyal ott készült kisméretű tégelyeket mostanáig őrizte a föld mélye. A műhely a korabeli gazdasági élet jobb megismeréséhez segíti a szakembereket, azt igazolja, hogy a kisebb tárgyak öntésére már a 2. században helyben vállalkoztak.

A sarokbástyát — amely a soproni római kori emlékek fontos látványossága lesz — rendbe hozzák. A rekonstrukció után ugyancsak az érdeklődők elé tárják a 3. századi míves freskót.

jogát. A kongresszust szeptember 26—29-ig Siófokon , tartják.

Vannak városaink, településeink — Pécs, Gyula, korábban Miskolc is —, amelyekben harmonikusan illeszkedik az ember alkotta és a természetes táj. A világ nagyvárosaihoz viszonyítva még Budapest is jól áll a zöldterület dolgában. Vannak településeink, amelyekre büszkék vagyunk, ahol az épített és a természetes környezet egysége, védelme követésre méltó. Ezért is mutatják be a kongresszus résztvevőinek speciális tanulmányutak során Szentendre műemléki városközpontját, a Pilisi Parkerdőt, Esztergomot, Sopron, Sárospatak, Eger történelmi városközpontját, a szekszárdi, a tokaji borvidék rekonstrukcióját, Szombathely római kori ásatásait, az őrség természeti szépségeit, a szigetközi Duna-árteret, a hortobágyi és a bugaci nemzeti parkot, Kecskemét városközpontját és környékének mozgó homokdűnéit, Dunaújváros löszfalait.

A kivételezett példák azonban nem takarhatják el az országunkat is jellemző tájromboló telepítéseket. A táj

szépségeit, jellegzetességeit figyelmen kívül hagyó iparosítást, üzemek, úthálózat, távvezetékek építését. Fák, zöldövezetek pusztítását az építkezéseknél. Olyan lakótelepeink épültek, amelyek körül kevés, vagy egyáltalán nincs zöldterület, játszótér, pihenőhely, amely lakótelep csak alvásra és nem ott- élésre való. Nálunk speciális helyzet alakult ki a fokozott városba áramlással. Sűrűn lakott városaink közül is mam- mut várossá nőtt Budapest, ahol az ország lakosságának 20 százaléka él. Szociális anomáliák sorát vonva maga után, hogy rniközben városainkban sűrűsödik a népesség, s nincs elég lakóterület, a vidék elnéptelenedik, a falu lakatlan marad.

Településkörnyezet, város- környék. Mi módon töltik be feladatukat a folyamatosan terjedő, terjeszkedő városok és mezőgazdasági területek? Milyen előnyei, hátrányai, problémái vannak — ez az idei kongresszus témája. S célja, hogy a kongresszus résztvevőinek a témakörhöz tartozó jövőbeni munkájukhoz a különböző kontinensek szakemberei adják át tapasztalataikat.

K. M.

Azt hiszem, alig van Magyarországon olyan ember, aki ne futkosna valamilyen hiánycikk után. Időnként én is be- leesek ebbe a csapdába. Tavasz óta keresek például motorvédő kapcsolót. Telefonálok, érdeklődöm, és a válasz mindig csak annyi: sajnos nincs, nem is lesz. Ilyenkor elfog az idegesség, a közéleti hév. Már nem is az érdekel, hogy megszerezzem a hőn áhított árut, inkább arra keresem a választ: miért nincs? Ez a Hogyan csináljunk hiánycikket? népi játék még érdekes is volna, ha a tétje nem lenne halálosan komoly. A boltvezető ugyanis tudni véli, hogy a Cég azért nem hajlandó gyártani a szóban forgó kapcsolót, mert az árhivatal ugyancsak nem hajlandó engedélyezni az áremelést. A Cég durcáson megmakacsolja magát és az olcsó termék helyett drágábbat készít, ami nem kell a kutyának se. Persze, a villanymotorokat, szivattyúkat továbbra is védőkapcsoló nélkül hozza forgalomba némely vállalat. A tulajdonos pedig árgus szemekkel figyeli a szerkentyűt, és mielőtt leégne a motor, kihúzza a dugót a konnektorból.

Ha van dugója! Mert a föideléses villásdugófronton sem nyugszanak a fegyverek. Hónapok óta szaladgálnak a házépítők, a szakemberek egyik boltból a másikba, hiába. Az eladók már bedugják a fülüket (import füldugót lehet kapni), hogy ne is hallják a vevők méltatlankodását. Az egyik boltos ismerősöm mesélte: a falusi bácsi körutazást tett a megyében. Amikor eléje bocsátották, majdnem sírva kö- nyörgött: ha istent ismer, szerezzen valahonnan egy villásdugót, mert az asszony képtelen használni a hűtőszekrényt. Inkább elbujdosik, de dugó nélkül nem mer a felesége elé kerülni. Már-már azon törte a fejét a kereskedő, hogy hazamegy és levágja a vasalózsinórról a villásdugót, mígnem hirtelen eszébe jutott: neki is van felesége.

prszágos kampány indult a dugóért. A nyáron láthattuk a televízióban a riportot, amelyben a családi házat építők panaszkodtak a villanyszerelési cikkek rossz ellátására. A Kontakta Alkatrészgyár vezérigazgatója nem volt hajlandó nyilatkozni, még a beosztottainak is megtiltotta, hogy szóljanak. Aztán valamilyen oknál fogva megeredt a nyelvük. A központi lapokban megjelentek az elemző írások. Viszont dugó azóta sincs. Pedig a szabvány szerint csak földelt konnektorokat szabad felszerelni, amelybe természetesen földelt villásdugó illeszthető. A Kontakta érve világos. Termelésük 80 százaléka változatlan áron talál gazdára, az alapanyagok ára azonban az utóbbi négy-öt évben 30 százalékkal emelkedett. Egy-két százalékos haszonért vagy semmiért aligha érdemes törni magukat. £s ott van a holland, az algériai export! Erről dőreség lenne lemondani.

A bajok persze nem most kezdődtek, hiszen a gyáriak évekkel ezelőtt jelezték: a termelés bővítéséhez beruházásra van szükség. Kaptak pénzt, csak éppen, nem annyit, ameny- nyire számítottak. Az illetékesek azzal nyugtatgatták őket, hogy csökken az állami lakásépítés, kevesebb villanyszerelési cikkre lesz szükség. A magánerős lakásépítés térhódításáról viszont megfeledkeztek. (!?) Olyan bűvös körbe került a gyár, amelyből nehéz lesz kievickélni. Ugyanis nem érdemes többet termeiniök, mert ez rontja az eredményességet. Ha viszont rossz az eredmény, aligha kaphatnak hitelt a fejlesztéshez. Mindent egybe vetve: az első fél évben 10 százalékkal kevesebb árut adtak a belkereskedelemnek. A szentesi gyárban szombaton, vasárnap is dolgoznak, gmk-z- nak, hogy év végére behozzák a lemaradást.

Még ha bízunk is az ígéretben, nyugodtan kijelenthetjük: ez még mindig nem oldja meg az alapvető gondokat. Jövőre kezdődik minden elölről. Valamit tenni kellene! Elfogadhatatlan többek között, hogy a közületek is a kiskereskedelemben szerzik be ezeket az anyagokat, amely növeli a hiányt. A kereskedelem sem áll feladata magaslatán, mert nem tudja megmondani, hogy mennyi a reális kereslet. Csak emlékeztetőül: 1975-ben már fel kellett számolni a Kontakta exportpiacait. Most aligha ez lenne a legjobb megoldás. A konkurrenciateremtésről azonban nem szabad lemondani, mert futballnyel ven szólva óriási dugót lövünk saját magunknak. Hozzunk be külföldről villásdugókat! Tudom, nem mondtam ezzel újat, a külkereskedőknek régen eszükbe jutott ez a pofon egyszerű lehetőség. Jótékony hatását mégsem érezzük. A fogyasztót aligha érdekli a szabvány körüli tortúra. Ha nem jó a lengyel, a jugoszláv, a csehszlovák, a bolgár, az osztrák dugó, nézzünk más piacok után. Egyébként volt már rá példa, hogy amikor megjelent az importáru, a Kontakta elárasztotta a hazai piacot ugyanolyan szerelési anyaggal. (Mégis vannak csodák?) Mindenesetre egy Pest környéki kisiparos megkezdte a villásdugók gyártását, mondanom sem kell: jóval magasabb áron.

Neki megéri! Seres Sándor