Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

1984. szeptember 2., vasárnap Most már hangtár is van A megyei jelleggel régóta működő filmtár az idén új szolgáltatást vezet be: a ka­zettakölcsönzést. A Diák- könyvtár rádiófelvételeit tartalmazzák a hangszala­gok, s eddig 80 acjfis anya­gából lehet választani. Az ország legjobb művészei szólalnak meg ezeken, s a régi magyar lírától, prózától kezdve a mai alkotókig a művek előadásával nyújta­nak segítséget az iskolai iro­dalomórákhoz vagy könyv­tárakban, művelődési házak­ban szakköröknek, érdeklő­dőknek. A hanganyagnak csak egyik része ez, a másik történelmi tárgyú, többségé­ben dramatikus feldolgozás­ban. A kazetták közt Priskin Lászlónéval, a filmtár veze­tőjével keresgélünk. Janus Pannonius szelíd, szép ver­sei Básti Lajos és Berek Ka­ti hangján szólalnak meg az egyikről, a másik Örkény István-összeállítást tartal­maz, s beszélgetést az íróval. — A katalógusokat most postázzuk az iskoláknak és művelődési intézményeknek, hogy amire szükségük van, mielőbb és folyamatosan el­küldhessük — mondja Pris­kin Lászlóné. — A kölcsön­zési díj szinte csak eszmei, darabonként mindössze 5 fo­rint. Reméljük, szíves fo­gadtatásra talá] ez a kezde­ményezés, annál is inkább, mert filmvetítő nincs min­den iskolában, magnó pedig a legkisebb helyeken is van, így tudják használni a ka­zettákat. Az órákat színeseb­bé teszik és a fakultáció ke­retében is jelentős a szere­pe, bővebben lehet és alapo­sabban az irodalommal, tör­ténelemmel foglalkozni. Míg beszélgetünk, filme­kért jönnek a horgászszövet­ség szarvasi üdülőjéből, ahol minden héten tartanak ve­títést, s a programot most is úgy állították össze, hogy gyermek és felnőtt egyaránt szórakozhasson, fgy Mézgá- ék sem maradtak le a listá­ról. A füzesgyarmati Strand vendéglő is ezt csinálta egész nyáron. Sok az állandó kap­csolat. A szarvasi főiskola és a művelődési ház, akár az orosházi,' rendszeres kölcsön­ző partner. Meg a sarkadi könyvtár, a medgyesegyházl és a csabai iskolák és még mások. — A szép- forgalom mel­lett sem állíthatom, hogy mindenütt ismerik ezt a kul­turális szolgáltatást, pedig még telefonrendelésre is azonnal postázzuk a kért anyagokat. S az alapkataló­gust minden -> évben kiegé­szítjük az új szerzemények­kel. A válászték 3 ezer film­ből áll, 27 témakörben, töb­bek közt az ipar, a mező- gazdaság, a politika, a mű­velődés széles köre, továbbá iskolai oktatófilmek, tévéjá­tékok és a Békés megyét is­mertető anyagok. S ha sző­kébbek lettek is a pénzügyi kereteink, azért minden év­ben új filmekkel gyarapo­dunk. A veszprémi művelő­dési központ javaslatára többen összefogtunk, és így olcsóbban tudtunk megsze­rezni egy csodálatos mese­filmsorozatot. És segítség is akad, mint a megyei tanács mezőgazdasági osztályának az évenkénti hozzájárulása a témába vágó filmek vásárlá­sához. Mondanom se kell, milyen sokat jelent. Vass Márta Új kajStös vitorláshajó A MAHART Balatoni Üzemigazgatóságának hajó­építő műhelyében elkészült és sikeres próbautat tett az új, kajütös vitorláshajó tí­pus. A vízijárművet Országh István, az üzemigazgatóság főkonstruktőre tervezte. A vitorlás a Pillangó III. tí­puselnevezést kapta; a szám utal arra, hogy továbbfej­lesztett változata a már so­rozatban gyártott I-es és li­es hajóknak. 11 négyzetmé­teres vitorlázatot kapott. Kajütjében két fekvőhely van, de teljes befogadóké­pessége 5—6 fő. Testének anyaga: műanyaggal kezelt fa, amely jól ellenáll az idő­járás viszontagságainak. A próbaúton a Pillangó III. jó tulajdonságokat mutatott, a szakemberek szerint várha­tóan a tó egyik kedvelt tí­pusa lehet. Árban a hasonló nagyságú és azonos rendel­tetésű hajók között az ol­csóbbak közé tartozik majd. A Pillangó III-at az őszi BNV-n is bemutatják, s ké­szülnek sorozatgyártására. Békés megyeiek a nemzetközi gvógyszerészkongresszuson Szeptember 3-án, hétfőn egyhetes nemzetközi gyógy­szerészeti kongresszus kez­dődik Budapesten, ahová Bé­kés megyéből is nyolctagú küldöttség érkezik. A Ma­gyar Gyógyszerészeti Társa­ság a hazai gyógyszerészet különböző területein dolgozó több mint 4 ezer tagot szám­láló egyesület, A tagság köz­forgalmú és "intézeti gyógy­szertárakban, gyógyszergyá­rakban, különböző intéze­tekben és egyetemeken tevé­kenykedik. A Magyar Or­vostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének legnagyobb tagegyesülete. A társaság hat szakosztá­lya figyelemmel kíséri kon­ferenciák, előadó gyűlések keretében a gyógyszerészeti tudományágak rohamos fej­lődését. Az egyesület által szerkesztett szaklapok tudo­mányos publikációkat is rendszeresen közölnek. Hosz- szú ideje eredményesek nemzetközi kapcsolataik. Ezeknek köszönhető, hogy a gyógyszerészek nemzetközi szövetsége (FIP) 1984. évi kongresszusát első ízben ren­dezi szocialista ország fővá­rosában, Budapesten. Az elmúlt évtizedekben a magyar gyógyszerészeti tu­dományok és a gyakorlat nagy fejlődésen ment át, specializálódott. A különféle tudományágak neves szak­emberei bekapcsolódtak a nemzetközi kutatások rend­szerébe. Természetes hát, hogy ezúttal a mintegy 80 ország gyógyszerészei a helyszínen kívánnak infor­mációt szerezni a munka eredményességéről. Magyar- országon a kongresszus programjait szervező Ma­gyar Gyógyszerészeti Társa­ság élén dr. Nikolics Károly professzorral és a fogadó bi­zottság elnökével, dr. Szalai Károly professzorral együtt várják a vendégeket. Az egyhetes tudományos tanácskozás fő témája az új gyógyszerek bevezetése fel­tételeivel és a tapasztalak értékelésével foglalkozik. A témanyitó előadást az Orszá­gos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója. Bayer István egyetemi tanár tartja, a to­vábbi felkért hét előadó vi­lágviszonylatban is elismert neves kutató professzor. A konferencia eredményei hoz­zásegíthetik az egyes tagál­lamok egészségügyi hatósá­gait a gyógyszerbevezetés engedélyezésének, eddigi el­járásának módosítására, elő­nyösebb és biztonságosabb meghatározására. A nemzet­közi szervezetnél kialakult gyakorlat a fogadó ország szakembereinek lehetőséget ad saját gyógyszerészetének átfogó ismertetésére. Ezúttal magyar kutató professzorok számolnak be a világvi­szonylatban elismert magyar gyógyszeripar kutató és ter­melő munkájáról, a gyógy­szerek és természetes amya- gok farmakológiai értékelé­sének irányairól, a gyógysze­rész- és gyógyszerészdoktor­képzés helyzetéről, a gyógy­szerellátásról és szerepéről az egészségügyi ellátásban. Napirendre tűzik a kong­resszuson a harmadik világ, a fejlődő országok gyógysze­részetének helyzetét, fejlesz­tési lehetőségeit. Hét napon át a tudomá­nyos ülések tíz szakosztály keretében kerülnek lebonyo­lításra. A magyar gyógysze­részek számára az- utóbbi években mindig gazdag ta­pasztalatcsere lehetőségét biztosította az évente meg­rendezett FIP-kongresszuso- kon való részvétel. Most a hozzánk érkező külföldi ven­dégeknek biztosítjuk a ma­gyar gyógyszerészet megis­mertetését. A Békés megyei küldöttek is a tapasztalatszerzés és ta­nulás szándékával utaznak a kongresszusra. A megyei gyógyszertári központok je­lentős alkotórészei a ma­gyar gyógyszerészetnek, fej­lődésük befolyásolja az egész magyar gyógyszerészet további sorsát. A Békés megyei Gyógyszertári Köz­pont például egy éven belül négy új gyógyszertárat adott át a gyógyszerellátásnak. így a gyulai éjjel-nappal nyitva tartó gyógyszertárat, a bé­késcsabai '3. számú gyógy­szertár új helyre költözött a Petőfi utcában, a muronyiak és az okányiak is megfelelő­en felszerelt, korszerű gyógy­szertárakban szerezhetik be gyógyszerszükségleteiket. Huszonötmilliós beruházási költséggé) alakítottak ki a megyeszékhelyen a gyógy­szerek tárolására szolgáló raktárát, az elmúlt esztendő­ben ismét elnyerték a Ki­váló Gyógyszertári Központ címet. Békéscsabán került megrendezésre az I. orszá­gos fiatal gyógyszertári dol­gozók fóruma, a KISZ KB- vai közös szervezésben. A Békés megyei gyógy­szerészek rendszeresen részt vesznek szakmai tudomá­nyos kutatásokban, pályáza­tokon. és tudományos pub­likációik is megjelennek. Re­mélhetően a kongresszuson való részvétei is a gyógy­szerellátás kzakmai gazdago­dását eredményezi majd. Több, mint húszmillió tonna barnaszén kibányászását teszi majd lehetővé a Dorog határában épülő Lencsehegy II. bá­nyaüzem. Miközben a föld alatt mind jobban megközelítik a gazdag széntelepeket, megkezdték a végleges aknatorony épí­tési munkálatait is MTI-fotó — KS, Jusztin Tibor felvétele) Növekvő szántóterület A mezőgazdaság művelési ágaiban kedvező változás kö­vetkezett be: hosszú évek óta, egymás után immár má­sodszor növekedett a szán­tóterület. Ugyanakkor a me­zőgazdaságilag művelt terü­let csökkenése — amellyel különben közép és hosszú távon egyaránt számol a népgazdasági terv — mér­séklődött, — ezt állapította meg a MÉM elemzése. A kormány 1982-ben ho­zott határozatot a földvé­delmi' alap létrehozására. A művelésből kivont területek után járó megváltást gyűj­tik ebben az alapban, ame­lyet a földgazdálkodás javí­tására használnak fel. Éven­te 150—200 millió forinttal támogatják az úgynevezett rekultivációt, amelynek ke­retében korábban rosszul hasznosított, elhanyagolt és jobbára csak a statisztiká­ban nyilvántartott földeket ismét szántóföldi termesz­tésre tesznek alkalmassá. Emellett fokozatosan fölszá­molják az plöregedett és gyakran különálló gyümöl­csösöket, a felszabaduló te­rület egy részére növények kerülnek. Ily módon az 1981- ben még csökkenő szántóte­rület 1982-ben már megálla­podott, majd 1983-ban 2000 hektáros növekedő?.‘ követ­kezett be és ennél is na­gyobb az idén; május végi összesítés ^erint 6000 hek­tárral nagyobb a szántó 1984-ben, mint egy évvel ko­rábban volt. A művelési ágak változása a gyümölcsösökben is le­mérhető. 1982-ben 4000-rel, tavaly 6000-rel, az idén pe­dig 7000 hektárral csökkent a gyümölcsösterület, minde­nekelőtt az almáé, amihez kétségkívül az értékesítési nehézségek is hozzájárultak. A cserbenhagyó Vasas András tótkomlósi autójavító kisiparos augusztus 3- án, 8 óra 40 perckor a község belterületén ittasan, jogosít­vány nélkül vezette a javításra bevitt személygépkocsit. Elő­zés közben elütötte a kerékpárján szabályosan közlekedő, 47 éves Fanaczán Pitémét, és továbbhajtott Nagykopáncs irá­nyában. Az utána jövő trabantos nyújtott segítséget a sze­rencsétlen asszonynak, aki súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett, és délután a kórházban meghalt. A cserbenhagyó gázolót egy személygépkocsi üldözőbe vette, majd a rendőr­ség letartóztatta. Orosháza, városi rendőrkapitányság. Kinyitják a cella aj­taját. Közepes termetű, kopaszodó, borostás képű férfi kö­zeledik & hosszú folyosón. Koszos, gyűrött, világoskék zubbo­nyát igazgatja, a lábán strandpapucs. A padlóhoz erősített, kemény széken ülünk, alig karnyújtásnyira egymástól. — Hajlandó válaszolni a kérdéseimre? — Természetesen. — Hány éves? — A balesetet megelőző napon töltöttem be a negyvenne­gyedik évemet. — Hány iskolát járt? — Nyolc általánost. Utána ipari tanulónak mentem, ké­sőbb letettem a mestervizsgát. Tótkomlóson tanultam a szak­mát egy kisiparosnál, majd Pesten dolgoztam a Ganz-MÁ- VAG-ban. Jól kerestem, megbecsültek. — A családi élete hogyan alakult? — Kétszer elváltam. Az első házasságomból két fiú szár­mazik, az egyik 19, a másik 17 éves múlt. Érettségiztek. Csak messze, Balatonbogláron laknak. A második feleségemtől van egy 8 hónapos kislányom. — Szereti az italt? — Négy évvel ezelőtt voltam elvonó kezelésen. Utána nem ittam. De a második asszonnyal is veszekedtünk. Csak a pénzemért jött hozzám. Megmondta nyíltan: kikészít idegileg és anyagilag, a gyereket elviszi. Ekkor nyúltam újra a po­hár után. — Mit ivott legszívesebben? — Általában vegyes pálinkát. Naponta 3 decit. Reggel fél hétkor átmentem a boltba, otthon elfogyasztottam az adago­mat, és dolgoztam. Este egy-két feles még lecsúszott. — Milyen szerepet játszott az életében az alkohol? — Higgye el, 20 éves koromban ittam először. Nem nagyon lehetett ugrálni, hiszen sokáig gépkocsivezető voltam. Hu­szonnégy évesen nősültem először, jól megvoltunk. De az anyám és az anyósom beleszólt az életünkbe. Elköltöztünk a Balaton mellé, az anyám utánunk jött, a feleségem is félre­lépett. Elváltunk, az italhoz menekültem. Amikor hazajöt­tem az elvonóról, egy évig alkalmi munkát vállaltam. Építet­tem egy szép családi házat. Éjjel-nappal dolgoztam, míg el­készült a lakás és a műhely. A szerszámok nagy részét is én csináltam. Kiváltottam az ipart, ment az üzlet, tízesével álltak a javításra váró autók az udvaron. — Mikor volt boldog utoljára? — Amikor másodszor megnősültem. Nagyon szerettem azt az asszonyt. De a pénzt talicskával kellett neki hordani. A 15 éves lányával is sok baj volt, nem tanult, vehettem neki a sok szép ruhát, cipőt. Ennek is válás lett a vége. — Mikor került először összeütközésbe a' törvénnyel? — Jól emlékszem: 1975. novemberében helyeztek rendőri felügyelet alá, de továbbra is jártam nyilvános helyekre. — Hogyan jellemezné önmagát? — Én soha nem verekedtem, gorombáskodtam, elfordul­tam, ha ütötték egymást a kocsmában. Nem vagyok agresz- szív természetű. — Viszont szeretett ittasan vezetni. Nem félt a következ­ményeitől? — így alakult. Először a kocsimon elmentem a második feleségemhez, mert volt neki saját háza is. Megkínált sör­rel, utána összevesztünk, majd bementem a Faház presszóba, ahol töményt ittam. Hazafelé menet nekicsúsztam egy álló gépkocsinak. Ekkor két évre elvették a jogosítványomat, és megbüntettek 8 ezer forintra, de még nem fizettem ki, mert mindig beteg voltam. Ideggondozóban is kezeltek. — Ebből sem tanult? — Egy reggel találkoztam a tollas cigánnyal. Mondja, hogy baja van a kocsijának, nézzem már meg. Megcsináltam, ki­próbáltam, végül a kocsma előtt elkaptak a rendőrök. Per­sze, akkor már volt bennem ital. — Mit csinált a gázolást megelőző napon? — Van egy fuvaros barátom, aki a lemezhulladékot min­dig eltakarítja. Most szólt, hogy menjek neki segíteni, mert tálaszalmát akar venni valamelyik tsz-től. Reggel már fel­hajtottam egy felest, a két deci pálinkát pedig közösen meg­ittuk. De sehol sem kaptunk szalmát, hazajöttünk. A bará­tom adott egy kis pénzt, a Komlóban megittam egy-két fe­lest, egy-két üveg sört, és hazaindultam. Közben vásároltam 2,5 deci pálinkát, amelyből otthon körülbelül egy decit le­hajtottam, majd 9 órakor lefeküdtem. — Reggel hogyan ébredt, és mennyit ivott? — Már hajnali háromkor felkeltem, megittam a tegnapról maradt 1,5 deci pálinkát. Körüljártam a kocsit, megnéztem a fékeket. Csupán kisebb javítanivaló volt rajta. Elmentem a presszóba cigarettáért, a boltban vettem 2 deci pálinkát, eb­ből fél decit otthon megittam. Nyolc óra után beültem a ko­csiba, hogy Nagykopáncsra menjek a barátomhoz. Pénzt akartam kölcsön kérni, mert a volt feleségem követelte a gyerektartást? — Elmondaná a gázolás körülményeit? — Egy személygépkocsit előztem, nem láttam senkit az úton. Csak a nagy durranásra emlékszem, kitört a szélvédő­üveg. Még a kerékpárt sem vettem észre, hogy beszorult a kocsi alá. Szerintem, nem az ital a ludas, inkább az, hogy nagyon fáradt voltam. — Miért nem állt meg? — Nem tudom. Megijedtem és hülye voltam. — Mennyi esélyt adott magának, hogy megmenekülhet? — Semennyit. Szédelegtem a kocsi körül, amikor jöttek a rendőrök. — Ismerte az áldozatát? — Hogyne. A férjével együtt dolgoztam a gépállomáson. Ügy tudom, egy nagy fiuk van. — Mit érzett, amikor megtudta, hogy meghalt az asszony? — Eszembe jutott a 78 éves, beteg édesanyám, akit már aligha láthatok többé. És a gyerekeimre is gondoltam. — Mit mondana alz áldozat családjának? — Nem tudom. Esetleg bocsánatot kérnék. — Megbánta, amit tett? — Rettenetesen. Nem tudok aludni, csak nyugtatóval. Őrültségeket álmodok. — Mire számít? — Fogalmam sincs. Magas labdára semmiképp. Kilátás­talan a helyzetem. — Mennyiben érzi magát hibásnak, hogy idáig jutott? — Mindennek a két asszony az oka. Tönkretettek, kisem- miztek. Ha kiszabadulok, nem iszom többé, de nem is nő­sülök meg soha. Felállók. Ügy érzem: ez az ember, ha napokig beszélne, akkor sem ismerné el bűnösségét, amely egy vétlen asszony halálához, egy másik család tragédiájához vezetett. Riasztó tény: a vérében 3,57—3,94 ezrelék alkoholt találtak. Ez erős ittasságot jelent. így gépkocsiba ülni, közlekedni, gázolni, az áldozatot cserben hagyni több a felelőtlenségnél. Olyan jóvá­tehetetlen bűn, amelyet nem lehet az alkoholizmussal, mint betegséggel enyhíteni, magyarázni. Az ilyen magatartás a társadalomra fokozottan veszélyes. A szomorú példa talán okulásul szolgálhat másoknak is. Mert sajnos, egyre többen hagyják ott áldozatukat a közutakon, és gyenge vigasz a hoz­zátartozóknak, a nagyobb közösségnek, hogy a cserbenha­gyó mögött rendszerint becsukódik a cella ajtaja. A megelő­zésre kellene valahogyan nagyobb gondot fordítani. Seres Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents