Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-25 / 225. szám

1984. szeptember 25., kedd o I fogyasztó kérdése a BNV-n: És hol lehet ezt kapni? Urak passziójából tömegsport Hazánk felszabadításának 40. évforduló' ja a battonyai ünnepséggel kezdetét vet­te. Népünk életében sorsforduló volt az 1945. április 4-ig eltelt fél év. Nemcsak a Horthy-rezsim államgépezetét zúzta szét a szovjet hadsereg, nemcsak a német meg­szállás ért véget, hanem olyan történelmi lehetőség teremtődött népünk számára, amely minőségi társadalmi változást ered­ményezett. Egy társadalmi változás kevésbé fontos­nak tűnő ága a megyei vadászok szerveze­te, amelyet — felszabadulásunk évforduló­jának emlékére — a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban ma megnyíló vadászati kiállí­tása reprezentál. Beszélgetőtársaim e változásról: Csatári Béla, a MAVOSZ Békés megyei intéző bi­zottságának elnöke, Sinka Pál megyei va­dászmester, Szenes István fővadász és Kár­páti József, az ib propaganda és ifjúsági felelőse. Minden évben elámulunk a BNV pavilonjait járva, mennyi szép holmit, ötletes terméket látunk. Így van ez most is, ezen a szeptember 19-i napon, amikor vásár­járásra indulunk. Nézelő­dünk, közben újra és újra megfogalmazódik bennünk a kérdés: mikor és főként hol vásárolhatnánk meg vá­gyakozó pillantásaink cél­pontját. Ekkor még bízunk és remélünk, különösen, ha azt tapasztaljuk, hogy van. ami már most, a vásárban megvehető, s hazavihető, mint például a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet tetszetős, sokféle igényt kielégítő „lámpásai”, va­salói, kávéfőzői. Megvásárolható és élnek is sokan á lehető­séggel, látogatásunkig fél­millió forint értékű termé­ket értékesített kiállítóhe­lyén a szövetkezet, a vásár befejeztével pedig elköny­velhetik az egymilliós for­galmat. Noha meglehetősen nagy területen állítottak ki a szarvasiak, nemigen lehet a lámpákhoz közel férkőzni, akkora a tömeg, s nem jobb a helyzet a „színfalak” mö­gött sem. A három tár­gyalóba szinte folyamato­san érkeznek a partnerek, ismerősök, érdeklődők. Az elnöknek nincs megállása, de Székely László kollégáinak se. Persze, erre készültek. A másik híres szarvasi szövetkezet, a Szirén standja mellett se lehet szó nélkül elmenni. Aranyosak a lány­karuháik, de az érdeklődés a főtermék, a férfiingek iránt a legnagyobb. — Vajon hol lehet ezeket megvenni? — hangzik a klasszikus mondat egy idő­sebb hölgy szájából. A köl­tői kérdésre ezúttal az in­gek között elhelyezett kép­ernyő „válaszol”: „Termékeink fő piacai: az NSZK, Olaszország, Fran­ciaország ...” Persze, itt­hon is lehet kapni, ha nem is mindig és mindenhol. A Szirén tárgyalójában sem hűlnek ki a székek. Az elnökasszony, Tart József né sem sokat pihent az elmúlt napokban, s nem is gondol­hat ilyesmire egyelőre. Dél­után a franciákkal tárgyal­nak, s konkrét üzletkötésre is sor kerül. Növeli a férfiasságot! Jólesik egy kis séta a le­vegőn. Itt a szabadtéren áll a Fürjtenyésztők Egyesüle­tének standja. Dróthálós ketrecekben maguk a fürjek is részt vesznek a vásáron, olyanok, mint a kiscsirkék, csak barnák és kövérebbek. A mikrofon szünet nélkül hirdeti: ... kóstolja meg, ne hagyja ki! A nyugatnémetek mind megveszik. Casanova fürj tojáslikőr! Mint arról már korábban hírt adtunk, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén beszámolót fogadott el a tanácsi válla­latok és költségvetési üze­mek idei első félévi gazdál­kodásáról. Ebből kitűnik, hogy 33 vállalat gazdálkodik a megyében tanácsi felügye­let alatt, közülük 7 kisvál­lalati kategóriába tartozik. A tanácsi vállalatok összes bevétele (a kisvállalatok nélkül) 6,1 százalékkal ha­ladta meg a múlt év azonos időszakáét. Ugyanakkor a ráfordítás ezt meghaladó mértékben növekedett, így a nyereség 5,2 százalékkal csökkent. Ami az egyes ágazatokat illeti, az építőipar nyeresé­ge 71,4 százaléka a múlt év azonos időszakáénak. Ennek oka az ágazat mindhárom vállalatánál bekövetkezett árbevétel-csökkenés. A be­vételek legnagyobb arány­Nem hagyjuk ki. Fél deci 25 forint. Nő lévén csak megkóstolom, férjemnek adom a többit... Ismét az A pavilonba me­gyünk, az ENCI cipőit néze­getjük. Divatosak, tetszető- sek. Évente egymillió pár készül belőlük. Ennek álta­lában több mint a feléhez, mintegy 600 ezer párhoz im­port anyagot, talpat, sarkot használnak. — Ez a bánatunk — mondja Búza István, az anyaggazdálkodási osztály helyettes vezetője —, hogy nekünk importtárgyalásokat kell folytatnunk. Itt találkozunk a Bonyhá­di Cipőgyár kereskedelmi osztályának vezetőjével, Ró­zsahegyi Tivadarral. — Mindig csodálója vol­tam az ENCI-cipőknek — mondja —, csinosak, szépek. Mi férficipőket készítünk, jöjjenek, nézzék meg. Nem tudunk ellenállni a kedves meghívásnak, no meg érdekel is a „Botond” kí­nálata. A finom színek do­minálnak, fazonra pedig a jugoszláv Ritmo márkájú cipőkhöz hasonlítanak a Bo- tond-termékek. Évi egymil­lió 600 ezer pár cipő ké­szül Bonyhádon, 80 százalé­ka külföldi, zömében szo­cialista piacokon talál gaz­dára. Tőkés partnereik kö­zül az NSZK a legjelentő­sebb, a Neckermann és a Quelle áruházak is vásárol­nak tőlük. Maradjunk még a lábbe­liknél, a kényelmesebbeknél. A Körösvidéki Cipész Szö­vetkezet is elhozta a vásár­ra papucsait, melyekből az NDK-nak 50 ezer. a lengye­leknek pedig 5 ezer párat sikerült eladni. Nem tudni, hogy véletlen-e vagy szán­dékos, de tény, a Körös pa­pucsaival szemben a nyugat­német Romika Lemm Co. lábbelikínálata látható. A szövetkezet elnöke, Köpe László tárgyilagosan csak ennyit mond: — Legalább közvetlenül érzékelhetjük, mennyit kell még fejlődnünk. A nézők pedig? Egy helyen ban, 9,4 százalékkal az ipar­ban növekedtek. A Körös Kazángyártó és Gépipari, a Gyulai Kötőipari és az Üdítőital-ipari Vállalat je­lentősen növelte termelését, ami eredményeikben is tük­röződött. A Szőrme- és Kéz­műipari Vállalat viszont be­vételeinek csökkenése mel­lett a tavaly félévi veszte­séggel szemben most 2,5 millió forint nyereséget ért el. A Patyolat Vállalat ki­került az alacsony haté­konyságú vállalat kategóriá­jából, és hosszú idő után nyereséget ért el. A szolgál­tatás színvonalát azonban emelnie szükséges. Nehéz a gyulai és orosházi sütőipari vállalat helyzete, mivel ár­bevételük az előző évinek megfelelő ugyan, a ráfordí­tások azonban — jórészt az új beruházások többletüze­meltetési költségei miatt — jelentősen megnövekedtek. Általános tapasztalat, hogy láthatják, amit szeretnének, és amik ismernek és megve­hetnek. Talpig fehérbe öltözhetünk a Gyomai Kö­tőipari Szövetkezet termé­keiből, persze csak jövőre. Most még csupán itt a vá­sárban láthatjuk a megkapó fazonú kötött együtteseket, ruhákat, melyek olasz fo­nalból készültek. A Gyulai Kötőipari Válla­lat standján viszont csupa sötét színeket, barna, feke­te árnyalatokat láthatunk. Nyugaton újabban e színe­ket kedvelik, és nálunk is kezd divatba jönni. A gyu­laiak vásári közérzete, ahogy dr. Markovics Ferenctől, az igazgatótól hallottuk, kitű­nő. Még a BNV nyitása előtt sikerült ugyanis eladni 1985 első fél évét, ez természete­sen kapacitásban értendő. Nemcsak a ruhák és cipők iránt nagy az érdeklődés. Sokan nézelődnek a körös- ladányi METAKÉMIA Ipa­ri Szövetkezet kirakata előtt is. Különösen a szúnyogfüs­tölő spirál után kérdezős­ködnek a látogatók. A szak­ember készségesen magya­ráz: — Hat órán keresztül ég el, zárt térben minden re­pülő rovart elpusztít... — És az ember meddig bírja? — kérdi egy tréfás kedvű látogató. Persze, az emberre teljesen ártalmat­lan, a „szerkezet”. — Kár — jegyzi meg a fiatalember —, betettem vol­na a főnököm szobájába... Komolyra fordítva a szót: márciustól minden háztartá­si boltban kapható lesz a hatásos rovarölő szer. Bí­zunk benne, hogy ez nem marad ígéret, és bízunk ab­ban is, hogy a BNV-n be­mutatott termékek zömével találkozunk az üzletekben. Annyi bizonyos, hogy a vá­sáron — gyártók, kereske­dők, partnerek és látogatók között — ígéretekből volt a legtöbb. Reméljük, csalódá­sokból kevesebb lesz. Szatmári Ilona több vállalat küzd fizetőké­pességi gondokkal, amelyek azonban szervezési intézke­désekkel, hatékonyabb üz­letpolitikával kivédhetők. A megyében működő 23 költségvetési üzem csaknem 36 millió forinttal nagyobb árbevételt ért el, mint az előző év azonos időszaká­ban. 1983 első felében 7 üzemnek 4,6 millió forintos vesztesége volt, az idén 4 üzem 1,3 millió forint vesz­teséget mutatott ki mérlegé­ben. E kedvező változás ha­tására a megye üzemeinél elért nyereség az árbevétel növekedését is meghaladóan több mint 1 millió forinttal nőtt. Néhány helyen azon­ban, mint például a gádo- rosi, a körösladányi, a nagy­szénás! és a csorvási üzem­ben különböző okok miatt nagy a veszteség. Általános tapasztalat, hogy tovább szükséges javítani a helyi tanácsok iráfiyító munkáját, és az üzemek belső szerve­zettségét, a számviteli fe­gyelmet. S. F. Csatári Béla: Én még gye­rek voltam a felszabadítás­kor. A vadászatról annyit tudtam, amit egy hajtó tud­hat. Ez örömet is jelentett, mert olyan embereket és puskákat láthattam, amit különben nem. De bizony szegényes ruhánk is tönkre­ment a hajtásban, mert jó kökényes volt az erdő, hogy a fácánnak búvóhelye le­gyen. Az a 80 fillér, amit a hajtásért kaptunk, valójá­ban a ruhakopást se fedez­te. Jómagam 21. évemig ta­nyán éltem, s tudom, voltak úgynevezett „kártyás” va­dászok, akik az én emléke­zetem szerint szinte kizáró­lag csak nyulat lőttek és lőhettek, legjobb esetben foglyot — fácánnak a tá­junkon alig volt nyoma, őz­ről nem is beszélve. Lényeg a lényeg: a múlt rendszer­ben a vadászat csaknem ki­zárólag az urak lehetősége volt. Népújság: Igaz tehát, hogy a vadászat egykor kizárólag úri passzió volt? Csatári Béla: így volt, s hogy ma más a helyzet, az a felszabadulásunk követ­kezménye. Ma kétezernél több vadász van Békés me­gyében, és a vadászok fog­lalkozásbeli összetétele is alapvetően megváltozott: zömében munkások és szö­vetkezeti parasztok. Általá­nos tapasztalat, hogy nagyon derék emberek, akik a min­dennapi életben is példamu­tatóan helytállnak. Jő kap­csolat alakult ki a vadász- társaságok és az erdő- és mezőgazdasági üzemek kö­zött is. A kettő el sem vá­lasztható egymástól. Népújság: A felsorolásban mindig ez a sorrend szere­pel: vadgazdálkodás és va­dászat, de sohasem fordít­va. Van ennek jelentősége? Csatári Béla: Ez valóban fontossági sorrend. A vadak számára életfeltétel, élettér szükséges. Vagyis táplálko­zási feltétel, védelmük, meg­felelő búvóhely. Csak így maradhatnak fenn, csak ez esetben • biztosítanak lehető­séget a vadászok számára, hogy a természet ajándékát — de olyan ajándékát, ame­lyért meg is keli dolgozni — el tudják venni, vagyis va­dászhassanak. Mi nemcsak öljük, hanem egyre nagyobb mennyiség­ben tenyésztjük is a vada­kat. Ez utóbbi pedig már egyenértékű azzal, amit úgy nevezünk, hogy természet- védelem. Aki ezt a kapcso­latot felborítja, az nem is méltó a vadász névre. Népújság: De ez nem volt így mindig. Szemléleti vál­tozásra volt szükség. Ez hogy ment végbe? Sinka Pál: Régi iratokból tudjuk, hogy száz éve is volt vadgazdálkodás. A földbir­tokosok rendesebbjei gaz­dálkodtak is: a vadaskertek neve ezt őrzi. Sőt, volt vad­telepítés is, olyan vadaké, amelyek itt nem voltak ho­nosak. Én az elmúlt negyven évet három szakaszra tudom bon­tani az említett szemlélet- változás szempontjából. Az első szakasz nagyjából 1950- ig tartott. Ebben az idő­szakban még tényleg nem volt gazdálkodás, csak va­dászat. Az urak véleménye egykor az volt, hogy az egy­szerű ember kezébe nem le­het fegyvert adni, mert az csak kipusztítja a vadat (le­het, hogy nem is a vadat féltették!). Nem ez történt: a törzsállomány lényegében megmaradt. Az ötvenes években nagy vadásztársaságok keletkez­tek: egy-egy járásra kiterje­dő. Körvadászatokra ez al­kalmas volt, de brigádvadá­szatokra nem. Ebből támad­tak az ellentétek, mert a brigádok területeinek vadál­lománya nem volt egyforma. A hatvanas években kezd­tek kisebb vadásztársaságok alakulni: a kezdetben 19 va­dásztársaság, később 28, az­tán 32 lett. Jelenleg már 50 vadásztársaságunk van. Ezek állandó, pontosan meg­határozott területen működ­nek. így mindegyik társa­ságnak érdekévé vált, hogy területén gazdálkodjon vad­állományával. Mindezzel párhuzamosan a jogkörök is demokratizálód­tak. Kezdetben még kor­mánybiztos állt a vadászok élén, vagy például maga a belügyminiszter adhatott fegyvertartási engedélyt. A vadászok érdekvédelme sem volt biztosított. Ma decent­ralizált a szervezet, a kibő­vült jogkör nemcsak a de­mokratizálódást teremtette meg, hanem a vadászok sok­kal nagyobb érdekeltségét is a vadgazdálkodás fejleszté­sére. Mindennek hatása — sok minden más egyéb mellett — az is, hogy az országban elsők között nálunk alakult meg a hivatásos vadászok szakszervezete. A szakmai oktatás megszervezése is er­re az időszakra esik, mert láttuk, hogy szakismeret nél­kül nem lehet eredményes a vadgazdálkodás. Népújság: Elvileg a va­dászerkölcs és a vadgazdál­kodás között szoros kapcso­lat van. Ez a gyakorlati ta­pasztalat is? Sinka Pál: Nálunk Békés megyében mindenképpen jó­nak ítélhetjük mind a ket­tőt. Először is: elég magas színvonalú a szakmunkás- képzés. Tanfolyamokat ren­deztünk, vadászmesterkép­zést végeztünk, vizsgát tet­tek a fiatal vadászmesterek, kétéves szakmunkásképzést rendeztünk a szarvasi főis­kolán. így több mint ötven szakmunkásunk van. Más­részt : a vadásztársaságok tagjainak a hathónapos je­löltség után vadászvizsgát kell tenniük, és mi elég szi­gorúak vagyunk, nem isme­retlen a bukás sem. Népújság: Sok szó esett már a vadgazdálkodásról. Milyen bázisai és eredmé­nyei vannak e tevékenység­nek? Szenes István: Békés me­gye apróvadas terület. Nagy­vadak közül nálunk csak az őz dominál. Az ápróvad ál­lománya — a közvélemény­nyel ellentétben — nem csökkent. Ez elsősorban an­nak köszönhető, hogy elég korán felismertük a vadgaz­dálkodás szükségességét, és intenzíven hozzá is fogtunk. A szakismeretek növekedése mellett szerepe volt ebben annak is, hogy sikerült egy bemutató vadgazdaságot lét­rehozni az országban egye­dülállóan. amely 1976 óta funkcionál. Jelenleg a fácá­nok száma jóval a 200 ezer felett van. Huszonöt éve alig érte el a 80 ezret. Népújság: Az elmúlt évek­ben modem keltető is léte­sült a bemutató vadgazda­ságban. ennek köszönhető ez a felfutás? Szenes István: Nem kizá­rólag, de az a körülmény, hogy ma már minden va­dásztársaságunkat el tudjuk látni fácán-naposcsibével, és hogy ezek szállításának az útja lecsökkent, jelentős a fácánvadállomány további növelésében. Az idén már a 250 ezer felett volt a csibe­igény. Csatári Béla: Az is indo­kolta a keltető üzembe állí­tását, hogy a volierekben ne­velt fácánok tojásait csak nagyon kezdetleges módon tudták keltetni. A további indok pedig az volt, hogy az őzállomány gazdagodásával sem va­gyunk képesek minden va­dász számára biztosítani őz­kilövést, így a fácánozás vál­hatott a vadászsport elen­gedhetetlen részévé. Továb­bá közismert, hogy minden szervezet életéhez anyagi­akra is szükség van, így a vadásztársaságok részére is. Népújság: Mennyire tehe­tő az az anyagi haszon, amit évente a megyei társaságok produkálhatnak ? Csatári Béla: Tudomásom szerint országosan 50—60 millió dollár. Békés me­gyében csak forintban je­lentkezik a bevétel, amely az elmúlt esztendőben több mint 70 millió volt. Népújság: Sem az orszá­gos. sem a megyei statiszti­kai kiadványokban nem le­het ilyen adattal találkozni. Nem „jegyzik” a vadásztár­saságokat? Csatári Béla: Sajnos, még nincs a köztudatban eléggé, hogy a vadászok tevékeny­sége nemcsak szórakozás, hanem viszonylag jelentős gazdasági tevékenység is. Kárpáti József: A ma nyí­ló kiállításunkon, amelyet minden bizonnyal nemcsak vadászok tekintenek meg, gazdasági eredményeink is szerepelnek. Talán ez is hoz­zájárul a helyesebb értéke­léshez. Csak egy példát: a fá­cánkibocsátás 15 év alatt 47 ezerről 240 ezerre emelke­dett, ez csaknem hatszoros növekedés! Ez minden szó­nál szebben beszél. S még egy körülmény, amely ehhez a témához tartozik. Az egyik tsz-elnökkel mentem va­dászni, s ahogy járjuk a ha­tárt, egyszer csak látom, hogy egy csomó vasanyag hever az egyik félreeső dű- lőút mentén. Mondom az el­nöknek, hogy mit látok. Az anyjuk keservét! — fakad ki —, most már tudom, mi­ért nem akarták, hogy erre jöjjek vadászni. Szóval, ilyen haszna is van: egy jó határszemlével felér. Népújság: Már több mint tíz éve Vadgazdálkodási Híradót jelentetnek meg. Mi a célja ennek? Kárpáti József: Elsősor­ban azzal az igénnyel, hogy az országos lapunk, a Nim­ród nem képes, nem is fel­adata, hogy minden megyei jellegű és fontosságú vadá­szati témát közöljön. Ezt az űrt tölti ki a mi Vadgazdál­kodási Híradónk, amely egyedüli az országban, és jelentősen járul hozzá a he­lyes vadászszemlélet és -er­kölcs kialakításához, ered­ményeink eléréséhez. A módszertani segítségen túl abban is szerepe van, hogy a . vadásztársaságok egymást jobban megismerhessék. Sok mindenről esett még szó az elmúlt negyven év, s a jelenlegi helyzet felidézé­se során. De az kétségtelen, hogy érdemes jobban ismer­ni ezt a tevékenységet, amely szerves része megyénk éle­tének. Enyedi G. Sándor A fonal olasz, a termék magyar P»tó: Lónyal László B tanácsi vállalatok és költségvetési üzemek első fél éve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents