Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. SZEPTEMBER 23., VASÁRNAP Ara: 1,49 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM Batlonya kifejezi múltunkat, élni akarásunkat, jövőnket! Tegnap Battonyán — a borongás, majd esős délelőtt ellenére — a megye minden részéről szép számmal gyülekeztek úttörők, KISZ-esek és felnőttek; fiúk , lányok, asszonyok, férfiak hazánk felszabadítása 40. évfordulójának megünneplésére: emlékezni arra a napra, amikor 40 éve a Vörös Hadsereg első egysége átlépte a magyar határt, megkezdte Magyarország felszabadítását. Ezzel népünk történetében új korszak kezdődött el: a szabad, független Magyarország megteremtésének az ideje, a szocializmus építése. így válhatott és vált is valósággá mindaz a nemes törekvés, amelyre 25 évvel korábban a Magyar Tanácsköztársaság tett kísérletet, de a nemzetközi reakció eltiporta. Az ünnepség megkezdésére tízezresre nőtt tömeg soraiban az ország sok megyéjének képviselői is jelen voltak, hiszen ezzel a nappal kezdődött el az országosan hazánk felszabadításának megemlékező ünnepsége, amely április 4-én éri el a teljességét. A MÁV-fúvőszenekar hangjai mellett gyülekeztek az ünnepi nagygyűlés helyén a Battonyára érkezett csoportok és » helyi lakosok is nagy számmal, valamint az elnökség: Méhes fajos, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára, Púja Frigyes, a Központi Bizottság tagja, nagykövet. Apáti Nagy Gábor, a Központi Bizottság tagja, dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter és Roska István külügyminiszterhelyettes a kormány képviseletében, Vlagyimir Nyikolaje- vics Bazovszkij, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, K. A. Kocsetov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka, Filip Gyenyiszovics Kiva, Vasziüj Pavlovics Brjuhov, akik 40 éve elsőként léptek hazánk földjére, a testvéri Penza megye delegációja Vlagyimir Fodorovics Ogarjov vezetésével, Biró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, továbbá Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Csatári Béla, Nagy Jenő megyei titkárok, Gyulavári Pál megyei tanácselnök, dr. Becsei József elnökhelyettes, továbbá a megye társadalmi és tömegszervezeteinek, fegyveres testületéinek vezetői és még többen mások. Az ünnepi megemlékezés megkezdése előtt 10 órakor a Battonyára érkezett emlékstafeta meggyújtotta az emlék- lángot, majd Daridai Róbert színművész Váczi Mihály Méltó hatalmat című versét szavalta el. Ezt követően — a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után — Szabó Miklós első titkár lépett a mikrofonhoz. A Felszabadulási Emlékműnél elhelyezett kandeláberen a megye három településéről érkezett fáklyával gyújtották meg a lángot Szabó Miklós megnyitó beszéde Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Szovjet Barátaink! Szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit Battonyán, ahol megkezdődik hazánk felszabadulása 40. évfordulójának ünnepségsorozata. Abban a községben köszöntőm önöket és az ország nyilvánosságát, ahol az itt élők is, vendégeink is jól lemérhetik az elmúlt 40 év fej-- lődését, az emberi szabadság és alkotóerő kiteljesedésének eredményeit. Az idő múlik, s az egyes ember sok mindent feledhet, emlékezetéből kieshetnek események, de a nép, a társadalom őrzi az emlékeket, s generációk adják tovább utódaiknak, ez tartja együtt és az így végzett közös munka erősíti, élteti a nemzetet. A legutóbbi négy évtized hazánk létének jelenkora, de egyben történelme is: a történelmi tapasztalatok gazdagságával. Ezért rendkívül fontos, hogy újra és újra tudatosan és felelősén végiggondoljuk a szocializmus építése során megtett utunkat: jövőnk érdekében a múltat és a jelent. A felszabadulási évforduló arra is emlékeztet, milyen jelentősége van korunkban a szocialista világnak, a Szovjetuniónak, a proletár internacionalizmusnak, amely egyre erősebb gátat szab a megújuló imperialista, konzervatív, haladásellenes erőknek. Az elmúlt 40 év bizonyíték a világnak arra is, hogy a Szovjetunió léte, a szocialista országok, a béke erőinek súlya az, ami döntően akadályozza az imperializmus ellentmondásainak világháborús, az emberiség létét fenyegető „megoldását”. Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Hazánk lakosságának immár több mint a fele a Vörös Hadsereg hősi harcai nyomán felszabadított országban született. Élmény- szerűen ez a generáció nem élte át a háborús éveket, de tudja, hogy nemzeti történelmünk legjelentősebb fordulópontja elválaszthatatlanul összefügg a fasizmust legyőző, a népeket felszabadító Szovjetunió internacionalista küldetésével. Mindannyiunk felelőssége, hogy ez a most felnövekvő,- munkába lépő nemzedék az előttük járók tapasztalataiból mit vesz át és mit visz tovább. Megemlékezéseink sorába tartozik az a felszabadulási emlékstaféta, melynek során a megye fiataljai most Battonyára hozták el a lakóhelyük fejlődését bemutató képeit, írásokat, hogy lássuk, honnan indultunk, meddig jutottunk, gazdagodtunk, erősödtünk. Egész népünk nagy munkájával értük el ezt, bizakodó szívvel, tiszta értelemmel látva, tudva, hogy van kiért és miért dolgoznunk ! Pár perccel ezelőtt a Bat- tonya felszabadulásáért hősi harcot folytatók egyike, Kiva elvtárs meggyújtotta azt a szabadságlángot, melynek lobogása kifejezi fiataljaink tettrekészségét, jelképezi a szocializmus építésének nemzetköziségét és folyamatosságát egyaránt. E lángot úttörőink innen továbbviszik országunk más településeire, a felszabadító harcok emlékhelyeire, egészen Nemesmedvesig. A kor, amelyben élünk, naponta szembesít új, meg új eseményekkel, jelenségekkel, vizsgáztat helytállásból, hűségből, emberi tisztességből. E követelményeknek csak a nemzedékek együttműködésével, a szocializmus építésének folytatásával tehetünk eleget. Most, amikor megnyitom Battonya felszabadításának negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségünket, gondoljunk hálával és köszönettel a Vörös Hadsereg ismert és névtelen hőseire; felszabadulásunk hősi halottaira és azokra az élőkre, akik sokat tettek hazánkért, a szocializmus ügyének nemzetközi győzelméért, a világ népeinek haladásáért! Beszéde befejező részében személy szerint is köszöntve az elnökségben helyet foglaló megjelenteket, felkérte Méhes Lajost, a Politikai Bizottság tagját, a SZOT főtitkárát ünnepi beszédének megtartására. Méhes Lajos ünnepi beszéde Kedves Elvtársak, Honfitársaim, Barátaim! Mai ünnepségünk az első abban a sorban, amellyel hazánk felszabadulására négy évtized távlatából visszatekintünk. E napon a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és kormányunk megbízásából szeretettel és tisztelettel köszöntőm Battonya nagyközség és egész hazánk lakosságát, az ünnepségünkön megjelent vendégeket, a baráti szovjet nép képviselőit. Kedves Elvtársak! Battonya — jelkép a magyar nép számára. Jelképe a nemzet sorsában bekövetkezett fordulatnak, egyszerre jelképe véráldozatnak, szenvedésnek, megújulásnak és felemelkedésnek. Negyven évvel ezelőtt itt lépett hazánk földjére a felszabadító szovjet hadsereg, itt kezdődött meg a harc az országot megszállva tartó fasiszta német csapatok ellen. Battonya joggal lehet büszke arra, hogy neve összeforrott a magyar felszabadulással. Érthető a helytörténészek buzgalma, akik a legnagyobb bizonysággal kívánják megállapítani, melyik volt az első, végérvényesen felszabadított község. A történet- írás számára ez fontos dolog. Tudjuk, hogy a 2. Ukrán Front ötvenharmadik hadseregének tizennyolcadik páncélos hadosztálya volt az a katonai egység, amelynek tankjai 1944. szeptember 23- án, egy szombati napon, a több napos eső által felázott földön átlépték a magyar határt. Számon tartjuk, hogy kik voltak az első felszabadítók, és tisztelettel emlékezünk rájuk: Brjuhov altá- bornagyra, aki akkor egy páncélos század parancsnoka volt, FiZip Gyenyiszovics Kiva és Sós László felderítőkre. Ami itt, ebben a térségben 1944. szeptemberében történt, s amit a nemzet tudata Battonyával azpnosít, az egy vészterhes korszak végóráinak és egyben egy új történelmi szakasznak nyitánya volt. Negyven évvel ezelőtt már utolsó szakaszához közeledett a második világháború. A Vörös Hadsereg, visszaverve a hitlerista német hadsereg barbár támadását, megfordítva a háború menetét, végigűzte Európán a fasiszta hordákat és szövetségeseiket. Egész Európa felett sötét volt az ég, dühöngött a háború pokla, emberek milliói haltak, sebesültek meg és váltak földönfutókká. Egy földrész szenvedett. Magyarország is tudta 1944-ben, mi a háború, bár területén még nem folytak ütközetek, de már elpusztult a második magyar hadsereg, már átéltük a deportálásokat, a bombatámadásokat, a német megszállást. A szovjet hadsereg itt Battonyánél «’»reményt hozta el, hogy a'háború hamarosan véget ér, s az ország megszabadul a borzalmaktól és elnyomóitól. Szenvedésekkel teli, de reményteljes 194 nap kezdődött el. 1944. szeptember 23-án: az ország teljes felszabadítása. A magyar nép tudatában van annak, hogy a szovjet hadsereg hosszú, nehéz harcok és fájdalmas veszteségek árán jutott el Battonyá- ig, majd Nemesmedvesig és Berlinig. A Szovjetuniót orvul megtámadták, területének nagy részét feldúlták, kifosztották, házait és gyárait lerombolták, a megszállt területek lakosságát megnyomorították és megtizedelték. A háború embertelenségét megszenvedte & hátország is, nélkülözéssel, végsőkig feszített munkával, aggodalommal és gyásszal. Nehéz szavakkal kifejezni milyen a háború. Hja Ehren- burg, az átélő, a szemtanú írja a második világháború kezdetén: „Minden új volt és érthetetlen: a sorozóirodák, a búcsúzások, a vérpezsdítő dalok, a könnyek, a légelhárítási ügyelet a háztetőkön, a rémhírek, a „bekerítés” szó, 'amelytől úgy iszonyodtunk, mint a pestistől, vagy a dögvésztől, a hosszú szerelvények, a menekültektől zsúfolt országutak, az egyre növekvő nyugtalanság." Húszmillió szovjet embert pusztított el a háború, száz- ötvenezer hős katona vesztette életét csak a magyar- országi harcok során. Amikor elhelyezzük a kegyelet és a hála virágait a hazánk földjében nyugvó hősök sírjain, megrendüléssel gondolunk rá, hogy a Szovjetunióban nincs olyan család, (Folytatás a 2. oldalon)
