Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
1984. szeptember 23., vasárnap NÉPÚJSÁG Battonya kifejezi múltunkat, élni akarásunkat, jövőnket! (Folytatás az 1. oldalról) amely ne gyászolna elesett hozzátartozót. Hálával és tisztelettel tekintünk a szovjet népre, a szovjet emberekre, akiknek annyi áldozat és gyötrelem ellenére volt erejük és elszántságuk folytatni a harcot a fasiszta rendszer végső felszámolásáig. A hazájukért és a szocializmus jövőjéért egyszerre küzdő emberek elszántsága volt ez. Abból a mély meggyőződésből táplálkozott, hogy a fasizmus az emberiség számára a legsúlyosabb veszély, s hogy megsemmisítéséért minden áldozatot és erőfeszítést vállalni kell. Tisztelettel hajtjuk • meg az emlékezés zászlaját azok előtt a hősök előtt, akik mint angolszász repülők, mint román, bolgár és más népek katonái életüket áldozták a mi szabadságunkért. Magyarország számára a felszabadító hadműveletek megkezdése azt jelentette, hogy végéhez közeledik tragikus részvétele abban az imperialista rablóháborúban a hitleri Németország oldalán, amelybe uralkodó osztályának rövidlátó, nemzetietlen és felelőtlen politikája sodorta. Az ország érdekeit semmibe vevő, elvakultan szovjetellenes kormány úgy vitte bele a háborúba a magyar népet, hogy még a parlamentet is csak utólag tájékoztatta. Ez volt a betetőzése a Horthy által képviselt uralkodó körök majdnem nemzetvesztő kormányzásának. A Horthy- rendszer éppoly dicstelenül pusztult el, mint ahogy a világra jött. Ez a vezetés, utolsó tetteként, egy halvaszületett kiugrási kísérlet után átengedte a terepet a legszélsőségesebb nyilas rémuralomnak. A felszabadító harcok kezdete és befejezése között eltelt fél év így még gyötrelmesebbé vált, s miközben a Tiszántúlon már szabadon lélegezhettek az emberek, másutt még tombolt a nyilas terror és megfélemlítés, rabolták a nemzet javait és gyilkolták legjobbjait. A szovjet hadsereg azonban előrenyomulásával fokozatosan szétverte, kiszorította az országból a német haderőt, menekülésre kényszerítette a fasizmus hazai kiszolgálóit is. Mind nagyobb területen jött létre a múlttal való leszámolás, az új viszonyok megteremtésének lehetősége. A magyar nép tudott élni a lehetőséggel, mert voltak soraiban, akik hozzákezdhettek a demokratikus politikai élet és közigazgatás megszervezéséhez. A társadalmi és politikai átalakulás élén azok a magyar antifasiszta, haladó gondolkodású és forradalmi erők álltak, amelyek végig- küzdötték a negyedszázados ellenforradalmi rendszert, túlélték az üldöztetést, a vésztörvényszékek ítéleteit, a bebörtönzést. Ezeknek az erőknek a legelső vonalát alkotta a munkásmozgalom, amelyben ott voltak a szervezett munkásság képviselői, a kommunisták, a szociáldemokrata párt aktivistái, a szakszervezeti vezetők. A Horthy-rendszer mély illegalitásba kényszerítette a kommunista pártot. Minden eszközzel korlátozta a szociáldemokrata párt és a szak- szervezetek működését. De az illegalitás, az üldözés, a zaklatás, az életveszély sem akadályozhatta meg, hogy a munkásmozgalom mindvégig hallassa szavát, ébren tartsa a reményt, küzdjön a németekkel kötött végzetes szövetség ellen, hirdesse a nemzeti összefogás és az ellenállás gondolatát. Felemelő érzés nekem, a szakszervezeti vezetőnek arra emlékezni, hogy a magyar munkásmozgalom volt ebben az időszakban a nemzet élő lelkiismerete. A szervezett munkásság, amelyre a Horthy-rendszer nyomása, a háború szörnyű megpróbáltatásai nehezedtek, az egész nép sorsáért érzett felelősségtudattal vívta küzdelmeit. A munkásmozgalom szövetségeseként vettek részt az antifasiszta harcban a parasztság legjobbjai, baloldali gondolkodású értelmiségiek, hazafias érzelmű katonatisztek és egyházi személyiségek. A magyar történelemnek ezt a korszakát nemcsak Horthy és Szálasi, Bárdossy és Imrédy, nemcsak honáruló és kétkula- csos politikusok jellemezték, hanem Ságvári Endre és Schönherz Zoltán, Rajk László és Fehér Lajos, Kádár János és Szakosíts Árpád, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János, Veress Péter és Szent-Györgyi Albert is. E korszaknak voltak dicstelen szereplői; nyilasok, besúgók és feljelentők. De éltek neves és névtelen hősök is ekkor: fegyveres ellenállók és röplapterjesztők, partizánok és üldözötteket bújtatok, parancsmegtagadók és az ország kifosztásával szembeszegülök. Ezek az emberek őrizték e nehéz körülmények között is a nemzet becsületét és méltóságát, ők vállalták az ezeréves magyar történelem haladó vonulatainak örökségét, folytatták Dózsa, Rákóczi, Táncsics, Kossuth harcait. A magyarság e jobbik része nem volt elég erős ahhoz, hogy önerejéből megküzdjön a reakcióval és a német megszállókkal, de tekintélyt tudott kivívni magának, s amikor a szovjet hadsereg győzelme kedvező feltételeket teremtett, volt erkölcsi hitele ahhoz, hogy meghirdesse az összefogás, az újjáépítés programját, és végrehajtására hívja fel a nemzetet. Kedves_ Elvtársakl Az út, amelyet negyven év alatt bejártunk, a felemelkedés útja volt. Igaz, voltak rajta buktatók és kitérők is. A magyar nép a felszabadulás kínálta lehetőségek birtokában, a munkásosztály, a párt vezetésével fordított a sorsán, független és szabad hazájában szocialista viszonyokat teremtett. Él még az a nemzedék, amely személyes tapasztalataival tanúsíthatja, s jelen vannak itt képviselői, hogy ez a nép a huszadik században átélt két világháborút, fehérterrort, mély gazdasági világválságot, munkanélküliséget, megszállást, éhezést, a frontra hajtott második magyar hadsereg pusztulását, deportálást, munkaszolgálatot és ostromot, de soha nem adta fel a jobb, emberibb élet reményét. Amint lehetett, munkához látott és szinte két kezével, a romok alól kaparta ki városai, falvai új életét. Engedjék meg nekem, aki a jelenlevők többségével együtt átéltem ezt a négy évtizedet, hogy a Himnusz költőjével együtt mondjam: „ ... megbűnhödte már e nép a múltat s jövendőt!” Azt vallom, hogy kétségektől és fenntartásoktól mentesen, öntudatosan lehetünk büszkék mindarra, amit küzdelmek, áldozatok és keserves munka árán létrehoztunk: mai szocialista Magyarországunkra. Munkások, parasztok, értelmiségiek, szervezett dolgozók alkotó munkájának eredményeként megsokszorozódott az ipar és a mező- gazdaság termelése, közkinccsé vált a kultúra, a műveltség, létbiztonságban élhetünk. A fejlődést olyan mérföldkövek jelzik, mint a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele, az iparosítás, a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése, a szocializmus alapjainak lerakása, egy ellenforradalmi támadás leverése, következményeinek felszámolása, a gazdasági fellendülés megalapozása. Jogos elégedettséggel szemlélhetjük iparunk teljesítőképességét és műszaki színvonalát, még ha tudjuk is, hogy nem minden terméke korszerű. Büszkék vagyunk mezőgazdaságunkra, amely terméshozamaival a világ élvonalába verekedte fel magát, bár számon tartjuk, hogy ráfordításai nagyobbak, mint a legfejlettebbeké. Népünk megbecsüli szocialista vívmányainkat: a teljes foglalkoztatottságot, a kiterjedt szociális gondoskodást, a széles körű egészségügyi ellátást, az ingyenes oktatást — noha ismertek azok a feszültségek, amelyek e területeken megoldásra várnak még. A 40. évfordulón már világosan látható, hogy mi volt helyes, előre vivő és maradandó ebben a magunk mögött hagyott korszakban, és _hol tévedtünk, mikor futott zátonyra jószándékú, de a következményekkel kellően számolni nem tudó törekvésünk. De soha ne feledjék, hogy mi akkor a mai gyár nép történelmében addig ismeretlen úton indultunk el. Minden pilóta bátorságát tisztelem, de különbséget teszek a menet- rendszerű gépet vezetők és a berepülő pilóták között. A legnagyobb bátorság ahhoz 'kell, hogy valaki ismeretlen gépen repüljön. A felszabadulás után a mi munkásosztályunk szép küldetése volt — és az ma is —, hogy ezt a szerepet vállalhattuk. Já7 ratlan úton jártunk, de ezen az úton messzire jutottunk. Magyarországon szilárd a néphatalom, törvényesség és biztonság van. A felszabadulás óta eltelt évtizedekben valóságos demokráciát, olyan szocialista demokráciát teremtettünk, amelyben minden osztályhoz, réteghez, csoporthoz tartozóknak módjuk Van érdékeiket kifejezni, befolyást gyakorolni a köz- ügyekre, és véleményt mondani a helyzetüket érintő kormányzati elgondolásokról. A Magyar Szocialista Munkáspárt betölti vezető szerepét, élvezi az emberek bizalmát, politikáját valamennyi társadalmi erővel szövetségben, az egész lakosság támogatásával valósítja meg. Talán megbocsátható nekem, ha külön is megemlítem a párt 'kiegyensúlyozott szakszervezeti politikáját, a szakszervezetek kiegyensúlyozott működési feltételeit, kiterjedt jogait, amelyek garanciát jelentenek arra, hogy a dolgozók tényleges érdekei következetesen érvényesül jenek. Mindezeket nem ajándékba, nem ingyen kapta a magyar nép. Minden eredményét, minden vívmányát kemény munkával érte el. Ez a magunk mögött hagyott évtizedek egyik legfőbb tanulsága, s egyben a jövőbeni sikerek alapja is. Tisztelt Ünnepi Gyűlés! Az is a közelmúlt fontos ’ tanulsága, hogy az építő- mun'kának, a társadalmi viszonyok fejlesztésének nélkülözhetetlen lendítőereje a párt következetes marxista —leninista politikája. A fel- szabadulást követően a párt a lenini elveknek megfelelően a nemzeti összefogás, a társadalmi együttműködés, a demokratikus fejlődés programját hirdette meg. Amikor megértek rá a feltételek, a dolgozó tömegek érdekeinek megfelelően célul tűzte ki a szocialista átalakulást. A szocialista forradalom végérvényesen megdöntötte a tőkés rendet. A munkásosztály nyílt és demokratikus politikai küzdelemben győzte le ellenfelét, a burzsoázi7 át. Ez a magyár munkás- mozgalom kiemelkedő történelmi tette volt. Nekünk voltak tragikus éveink is, ezeket nem szabad elfelejteni, ezekre is kötelességünk emlékezni. A Magyar Szocialista Munkáspárt azonban levonta a megfelelő következtetéseket, és három évtizedes következetes politikájával visszaszerezte a nép támogatását. Programja — a szocializmus — nemzeti programmá vált. A párt politikájának kikezdhetetlen alaptétele, hogy vezető szerepét széles körű társadalmi szövetség keretéi ben valósítja meg, és ugyanúgy alaptétele a demokrácia melletti elkötelezettség. E felfogás jegyében válhatott az egész nép pártjává úgy, hogy megőrizte munkáspárt jellegét. Ahogyan a múltban, ma is a párttól várják az emberek a ma és a jövő lelkesítő programját. Erre a bizalomra támaszkodva dolgozunk a XIII. kongresszus előkészítésén. Tisztelt Ünnepi Gyűlés! Fájó történelmi tény, s ennek bizonyítékai a világháború utáni évek eseményeiben is megtalálhatók, hogy az antifasiszta koalíció nagyon hamar felbomlott, s Churchill emlékezetes fulto- ni beszédével, alig egy évvel a győzelem napja után, kezdetét vette egy újabb, világméretű konfliktussal fenyegető hidegháború. A kommunizmus- és szovjetellenes- ség a burzsoázia politikai gyakorlatában a háborús években csak háttérbe szorult, de nem szűnt meg, s közvetlenül a fasizmus szétzúzása után ismét mérgezni kezdte a nemzetközi légkört. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a fasizmus német válfajának bukása után még sokáig uralkodott Franco Spanyolországban és Salazar Portugáliában, s hogy Chilében még ma is a Pi- nochet-rendszer van hatalmon. A chilei népnek most kell saját tapasztalatai alapján megtanulni gyűlölni a fasiszta diktatúrát, amit Európa népei negyven évvel ezelőtt megtanultak. A második világháború 50 millió halottja és az azóta eltelt négy évtized sem volt elegendő arra, hogy földrészünkön és a tengeren túl végleg a történelem szemétdombjára kerüljenek a re- vansista politikát szülő eszmék. Sikerült visszaszorítani a nacionalista törekvéseket, de véglegesen elfojtani még nem tudta őket Európa. A hatalmi politikából kiszorult a területi revízió követelése, de önámitás volna azt feltételezni, hogy a háttérben nem mozgolódnak ilyen törekvések. Mi fellépünk mindenfajta nacionalizmus, sovinizmus, a más népekkel szemben táplált gyűlölködés minden fajtája ellen — ezt követeli tőlünk a nemzet érdeke és marxista felfogásunk egyaránt. Hazánk népe saját történelméből, tapasztalataiból is okulva megtanulta, hogy a kialakult határok sérthetetlenek. Az országhatárok olyanok, mint a magas feszültségű vezetékek: érintésük nyomán izzó szikrák boríthatják lángba a világot. Érintésük életveszélyes, ezért szigorúan tilos! Kedves Barátaim! A huszadik században Magyarország két világháborúban állt a rossz, a vesztes oldalon. Ez az akkori uralkodó osztály bűne volt. A magyar nép igazi érdekeit képviselő munkásosztály számára azonban világos volt, hogy az országnak hová kell tartoznia. Az első szovjet katonák megjelenése mint jelkép felvillantotta a jövőt, amelyben Magyarország, történelme során először kapott lehetőséget arra, hogy valóban független, egyenjogú államként lépjen ki a nemzetközi élet porondjára. Battonya felszabadulásával — az új, demokratikus berendezkedésű ország építésének kezdetével — elindult a harc ennék megalapozásáért. A negyven évvel ezelőtti események nyomán új, visz- szafordíthatatlan szakasz indult meg a világ történelmében. A hazánkban és más országokban végbement népi demokratikus forradalmak a kelet-európai országokban végérvényessé tették, hogy a szocializmus, egy ország kereteiből kilépve, világrend- szerré vált. Olyan országoki ban 'került a hatalom igazi gazdái kezébe, amelyek történelmük folyamán még sohasem kóstolhattak bele a függetlenségbe, az egyenjogú nemzetközi kapcsolatokba. Ézek az államok, köztük hazánk is, fölismerték a szocialista országok gazdasági és politikai összefogásának szükségességét, és létrehozták a KGST-t, amely egymás érdekei tiszteletben tartásának elvére épül, s a gazdasági fejlődés összehangolásá-r ra, a tagországok felemelkedésének segítésére hivatott. Az imperializmus hidegháborús politikája kényszerítette rá a szocialista országokat arra, hogy kialakítsák a Varsói Szerződés Szervezetét is. Ez a politikai-katonai szervezet biztosítéka volt három évtizeddel ezelőtt, és most is annak, hogy a tőkés kalandorpolitika ne borít- hassa lángba földrészünket. Az a tény, hogy hazánk szilárd tagja a nemzetközi haladás élvonalába tartozó államok szövetségének, meghatározó nemzetközi feltétele belső építőmun'kánknak. A Magyar Népköztársaság ma elfogadott, megbecsült partnere a világ minden országának, anélkül, hogy szövetségi hovatartozását véka alá rejtené. Nemzetközi tekintélyünk alapja mindaz, (Folytatás n 3. oldalon) A munkásőr, és akinek a békéjét őrzi A felszabadulási emlékünnepségen több mint tízezren vettek részt
