Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
Üzemi könyvtárak A békéscsabai Kner Nyomda üzemi könyvtárában a műszaki irodalom mellett a magyar és idegen nyelvű szakfolyóiratok is megtalálhatók Fotó: Gál Edit Nehéz lenne statisztikát készíteni arról, vajon az olvasni szerető ember milyen forrásokból szerzi be az őt érdeklő, szakmájához, önműveléséhez szükséges irodalmat. Egyrészt adott a könyvesbolt, amelynek emelkedő árai, korántsem zökkenőmentes ellátása, s ennek következtében hiányos kínálata sokakat elriaszt attól, hogy itt keressék mindennapi szellemi táplálékukat. A közművelődési könyvtárak — amelyek csaknem valamennyi településen léteznek — épület- és pénzgondokkal küszködve igyekeznek megtartani olvasói létszámukat; nem titok, hogy ez egyre nehezebb. Ugyanakkor — úgy tűnik — az üzemi könyvtárak csillaga emelkedőben van. fl szakkönyv: termelőeszköz — Az emberek ideje egyre drágább — szögezi le Be- licza Irén, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa központi könyvtárának vezetője. — Meggondolják, hogy műszak után tegyenek-e még kitérőt a könyvtár felé, ahol nem is biztos, hogy megtalálják, amit keresnek. Az üzemi könyvtár viszont helyben van; ismerik a könyvtárost, aki a jól kiépített hálózaton keresztül csaknem mindent be tud szerezni számukra. Nem csak szép-, hanem szakirodalmat is, hiszen a vállalatoknál kétféle könyvtártípus létezik: műszaki szakkönyvtár, illetve szakszervezeti üzemi, amely közművelődési könytár jellegű. Minden munkahely gyűjti a profiljának megfelelő szakanyagot, amely — úgy is mondhatjuk — termelőeszköze az ott levő műszaki gárdának. A Volán például köteles gyűjteni az autóbuszok műszaki leírásait, a közlekedéssel kapcsolatos rendelkezéseket stb. Az üzemi szakkönyvtáraknak különböző országos központjaik vannak, a szakterülettől függően. A szakszervezeti könyvtárak fenntartója az szb, hálózati és módszertani központja az SZMT központi könyvtára. — Milyen nagyságú vállalatok kötetesek könyvtárat létesíteni? — Ha egy munkahelyen (hiszen egy vállalatnak több telephelye is lehet) 200-nál több a dolgozó, akkor könyvtárat kell létesítenie. A nagyságtól függ a típus is: ha 700 alatti a dolgozói létszám, akkor úgynevezett „Letét 2”-t alakítanak ki. A könyveket KISZ-klubokban, ebédlőkben szekrényekben helyezik el. Az állomány gondozója társadalmi munkában vagy némi tiszteletdíjért kölcsönöz meghatározott időpontokban, s beszerzi, cseréli a könyveket. A 700—1500 főt foglalkoztató üzemek „Letét l”-et hoznak létre. Ennek kritériuma az önálló elhelyezés, s a részfoglalkozású vagy tiszteletdíjas könyvtáros. — Hány üzemi könyvtár működik megyénkben? — A tsz-ek és a szövetkezetek nem tartoznak fennhatóságunk alá. Az üzemeknél, vállalatoknál összesen 95 könyvtár van, ebből mindössze 8 önálló. (Ilyen például a békéscsabai Vasutas Klubkönyvtár, vagy a telekgerendás!, amely a gazdaságé, s a községé is egyben.) Ezeket kivéve nincs önálló szerzeményezési joguk, állományukat az SZMT biztosítja; évente minimum 6 alkalommal cseréljük a könyveket. — Miből vásárolják a könyveket? — A vállalati szakszervezeti bizottságok fizetnek egy bizonyos összeget a központi könyvtárnak; ez azonban a könyvbeszerzéshez szükséges összeg felét sem teszi ki. A többit központi keretből kapjuk; tavaly például 639 ezer forint értékben vásároltunk könyvet. A rendelkezésünkre álló összeg nem nő, de nem is csökken. Igaz, a könyvtárak könyvállománya szépen emelkedik ... Gondot jelent még a helyhiány. A hozzáállással szerencsére nincs baj, hiszen a legtöbb munkahelyen tudják: sokkal többről van szó, mint szórakozási, időtöltési lehetőségről. Élő reklámok Ha az orosházi MEZŐGÉP üzemi könyvtárát típusba akarjuk sorolni, semmiképpen sem kapna jobb osztályzatot a „Letét 2”-nél. Pedig nagy múltú könyvtárról van szó, hiszen 1957-ben hívták életre, alig 300 kötettel. Most mintegy 8 és fél száz könyvből — szép- és ismeretterjesztő irodalomból válogathat a most önállósuló vállalat mintegy 700 dolgozója. (Ebből ötszázan helyben, kétszázan telephelyen végzik — többnyire fizikai — munkájukat.) Antal Károlyné, aki 25 évig társadalmi munkában látta el a könyvtári teendőket, kedvező olvasói és kölcsönzői statisztikákat könyvelhetett el. Utódja, Tó- di Jánosné, a pénzügyi csoport vezetője sem látja el kevesebb lelkesedéssel napi egyórás könyvtári tevékenységét. — Egytől kettőig tart a kölcsönzés — mondja a fiatalasszony. — Az időpontot azért így jelöltük ki, mert ekkor van a műszakváltás, ilyenkor a jövőknek is, a menőknek is akad pár percük, hogy beugorjanak egy-egy kötetért. Persze, szó sincs arról, hogy máskor nem adok könyvet! Vannak törzsolvasóim, akik már várják a frissítést. A Petőfi Művelődési Központ könyvtárából ugyanis rendszeresen hozom- viszem a könyveket. — Mit keresnek leginkább? — A kötelező irodalmat mindig, hiszen sokan végzik á szakmunkásképzőt, a középiskolát, sőt, felsőfokú intézményben, politikai iskolán is tanulnak néhányan. Nagyon szeretik az útleírásokat, „A világirodalom remekei” sorozatot. Az ÁFÉSZ könyvbizományosaként árusítok is: sláger most az Uj Magyar Lexikon, a Gombák könyve, az Értelmező Kéziszótár. — Minden dolgozó tagja a könyvtárnak? — Aki kölcsönöz, olvasólapot kap. Eddig 186-an iratkoztak be. Az igazság az, hogy legtöbben nemcsak maguknak, hanem haza, de még a kollégáknak is visznek olvasnivalót. Legjobb könyV- propaganda az irodalomszerető ember! Minden üzemben vannak törzstagok, akik szinte élő reklámok. Nemrég „költöztek” a könyvek: irodából az egyik üzem üres szobájába pakolták át a zárt szekrényeket, amelyekben betűrend szerint sorakoznak a könyvek. Sajnos, nem valószínű, hogy ebből a helyiségből könyvtár lesz; az üzem ugyanis helyiséggondokkal küzd. Az önálló könyvtárra már csak méretei is predesztinálják a Békéscsabai Konzervgyárat, nem beszélve arról, hogy szinte mérhető hasznot hoz, ha a szakemberek naprakész ismeretanyaggal rendelkeznek. Ez a könyvtár — amely a szakszervezeti és a szakmai ötvözete — csaknem tízezer kötettel rendelkezik. Hatvan négyzetméteres alapterületén (megfelel ez egy városi fiókkönyvtárnak) a szabadpolcokon szakszerűen elrendezve sorakoznak a könyvek. Szabályos kölcsönzőpult mögött ül ölyüs Imréné, aki 1976-ig társadalmi munkában, azóta pedig főállásban a gyár köz- művelődési felelőse. flz első lókaitól... — Ez a könyvállomány nemcsak a helyi igényeknek felel meg. Az első Jókaitól a legújabb kiadásokig mindent megtalálhat az olvasó, szak- könyvtárunknak pedig a városban is híre van. Á szakanyag nagy része az osztályokon található, s a 48-féle újságból is oda kerülnek a szaklapok. Jó megoldás ez, mert — bár nincs egyelőre helyhiányunk — a két terem egyike művelődési célokat is szolgál. (Most épp az irodalmi színpad próbál a szomszédos helyiségben.) — Milyenek az olvasók? — Fizikai dolgozó a 80 százalékuk! összesen 534 a beiratkozott tagunk, s mint minden könyvtárban, itt is változó igényekkel, olvasói szokásokkal találkozhatunk. Van, aki csak a krimit keresi, népszerűek a mai magyar női írók (pl. Palotai Boris), s gyakran keresnek egy-egy tv-sorozat nyomán könyvet. Ősszel, amikor indul az iskolai szezon, be kell szereznem a kötelező irodalmat, hisz igen sokan tanulnak. Egy érdekesség: szótárból soha nincs elég. — Hogyan nyújt a könyvtár segítséget a brigádoknak? — Szocialista szerződésünk van. Az olvasók 67 százaléka brigádtag, s többségük becsületesen teljesíti kulturális vállalását, amely elsősorban a vetélkedőkre összpontosul. Igen sok konzervgyári brigád vesz részt a megyei közművelődési mozgalomban, s eredményeikben — azt hiszem, nem túlzók — része van a könyvtárnak is. ♦ Nehéz átfogó képet adni az üzemi könyvtárak helyzetéről; az adott vállalat közművelődésének szerves részei, s létük, minőségük csakúgy függvénye a gazdálkodásnak, mint a hozzáállásnak. Jelentőségüket jelzi néhány adat: tavaly több mint 77 ezren látogatták az üzemi, vállalati könyvtárakat, s 175 ezer kötetet kölcsönöztek állományukból. Talán figyelemfelkeltő tény ez, amely arra utal, hogy e jól kiépített, rugalmas könyvtári rendszer rangosabb része is lehetne közművelődésünknek. Gubucz Katalin Növekvő pedagógushiány Szeghalmon és környékén A pedagógushiány elsősorban az óvodákban . jelent nagy gondot. A pályázat nem sok eredménnyel zárult, mert az új tanítási évben továbbra is tíz betöl-i tetlen óvónői állás van Szeghalmon és vonzáskörzetében. A meglehetősen vigasztalan képen csa'k az enyhít, hogy a képesítés nélküli óvónők közül 9 felvételt nyert az óvónőképző intézetbe. Jó hírnek számít viszont, hogy csökkent az óvodák zsúfoltsága, bár az átlag javulása a 127 százalékos kihasználtsággal működő körösnagyharsányi óvoda kis lakóit és dolgozóit aligha vigasztalhatja. A zsúfoltság csökkenésének másik kedvező hatása abban nyilvánult meg, hogy például Szeghalmon minden jelentkezőt fel tudtak venni. A városban idén 590, a városkörnyéki községekben pedig 914 kisgyermek nyert óvodai elhelyezést. Az alsófokú oktatásban is sok gondot okoz a pedagógushiány. A városkörnyéki községekben 42, míg Szeghalmon 10 képesítés nélküli nevelő dolgozik. A nevelőhiányt az újabb 19 képesítés nélküli pedagógus foglalkoztatása bizonyítja a legjobban. A képesítés nélküli pedagógusok számának növekedése azért is meglepő, mert a város az egyedülálló pedagógusoknak szolgálati szobát, a házaspároknak pedig tanácsi bérlakást is felajánlott a pályázatok kiírásakor. A kedvezőtlen jelek már az elmúlt tanév végén is észlelhetők voltak, hiszen a korábbi években kialakult 82,2 százalékos szakos ellátottság 77,5 százalékra esett vissza. Emellett a pedagógusok igen magas helyettesítési és túlóraszámban tanítottak, ami köztudomású, hogy kedvezőtlenül befolyásolja az oktató-nevelő munkát. Az alsófokú oktatásban tapasztalt személyi gondok mellett jövőre a tanteremhiány is felsorakozik. Szeghalmon például már az idén is két osztály kénytelen vándorolni, az általános iskolai diákotthon évek óta négy alsó tagozatos osztályt fogad, s az úttörő és ifjúsági házban is 'két alsós csoport tanul. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a következő tanévben nyolc új tanterem felépítése tudná csak megoldani a szorító tanteremhit- ányt. Pedig nemrég a lakosság és a helyi tanács segítségével Újtelepen két tanteremmel és egy tornaszobával bővült a város tantermeinek száma. Ez azonban korántsem oldotta meg a gondokat. A nehézségek mellett azonban komoly előrelépések is történtek a tárgyi feltételek javításáért. A városban és környékén több általános iskolában korszerűsítették a fűtést és világítást, s az 1984 —1985-ös tanévet mindenütt tiszta tantermekben, épületekben kezdhették meg. (bse) Muzsika a Holtán Képtárban Igencsak meglepődhetett, aki vasárnap délelőtt felkereste Gyulán a Kohán Képtárat. Ugyanis, a megszokott csend helyett ezúttal zeneszó fogadta az idelátogatókat. A teremben a zeneiskola tanárai adtak vasárnap délelőtti hangversenyt. Nem gyűlt össze az alkalomra nagy számú hallgatóság, mindez nem is meglepő, hiszen a hangverseny nem volt széles körben hirdetve. A műsort Ibos Éva, a Kohán képtár vezetője amolyan kísérletnek szánta egy kezdődő sorozat nyitányaként. Az elképzelés az, hogy kellemes vasárnap délelőttöt szerezzenek mindazoknak, akik szeretik a zenét. A zeneiskola tanárai szívesen vállalták a vasárnapi muzsikálást az együtt zenélés öröméért, valamint azért is, mert az évenkénti tanári hangversenyek mellett ez egy további bemutatkozási lehetőséget jelent. Az újszerű környezetben a szép képek és a zene egy-, idejű jelenléte különleges hangulatot árasztott. A festmények nézegetése közben a kellemes zene bensőséges hangulatot teremtett. Az első próbálkozás azt igazolja, hogy a képtárban minden együtt van ahhoz, hogy ezek a félórás műsorok jól sikerüljenek. A következő előadás szeptember 23-án, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz, a továbbiakra pedig havonta egy alkalommal kerül sor. Kép, szöveg: Szőke Margit Az első hangversenyt adó zenetanárok csoportja MOZI Mária-nap íme, ismét egy alkalom arra, hogy elgondolkozzunk: sok jó alkatrészből miért nem lesz kiváló szerkezet, mi hiányzik ahhoz, hogy ígéretes alapanyagból kiforrott, élvezhető műalkotás szülessék? Elek Judit Má- ria!-nap című munkája magában hordozza egy igazán jő film megannyi lehetőségét, ám a megvalósulással sorra, rendre adós marad az elkészült mozidarab. Pedig van jó téma, összejött egy tehetséges alkotócsoport, rátaláltak a megfelelő színészekre; csak a végső produktum lett érdektelen, éppen hogy nézhető. Izgalmas korba, a kiegyezés körüli időkbe kalauzol a Pethő György forgatókönyvéből készült mű. 1866. szeptember 8-án, Mária-napon, Szendrey Ignác nyaralójában játszódnak az események. Petőfi szelleme lengi be a házat, az ő emléke kísért: van, akinek erőt, példát ad, másokat riogat. Vajon élhető-e az élet a lángész testi elmúltával, nem perzselődnek-e lelki rokkanttá hozzátartozói akkor is, amikor már személyes sorsa régen beteljesedett? A szereplők — Szendrey Júlia és rokonai — kínlódjék a jelent, félik a jövőt és egymást marva kurkásszák a múltat. Erősebb embereket is megroppantana ekkora teher, ők mégse rokkannak bele, nem mintha túlzottan energikusak lennének, inkább hozzászokhattak már saját csatározásaikhoz. Ebből a helyzetből is lehetne feszültséget csiholni, ám a filmbeli alakok saját életüket is alig élik, se elbukni, se győzni nincs tehát alkalmuk. Ha kolera nem pusztít, bizony a másnapot is valószínű éppen ott folytatják, ahol az előzőt abbahagyták. És mivel e veszedelmes járványnak a film szempontjából az égvilágon semmi dramaturgiai „funkciója” nincs, mi, mozinézők nem tudunk megrendülni tőle. Számomra a film egyik legfőbb érdeme volt, hogy a főszerepeket alakító színészeket nem csak a fővárosból, a körút két oldaláról válogatták. Jó volt látnom a szíve mélyén önmagát mindig békéscsabainak érző Kovács Lajost, Petőfi István megformálóját. Amikor ezt a filmet forgatták, Szolnokon éppen mint Ványa .bácsi aratott sikert, érződik is munkáján a csehovi hatás. Igaz, az egész film legjobb vonulata az a kicsit megemelt légkör, amely emlékeztet a nagy orosz drámaíró hangulataira. Kevésbé sikeredett a másik vonal, amely a legtöbb szereplő terheltségét hangsúlyozza. Mintha az egész família, és mindenki, aki ennek a háznak a környékére sodródott, pszichiátriai eset lenne. Állóképpel indul és állóképpel záródik a mozielőadás. Petőfi Sándor egyetlen ránk maradt hiteles arcképét és Petőfi Zoltán fényképét vetítik a vászonra. Ami a két esemény közt eltelik, mozgóképekkel teli, mégis „állni látszik az idő”. Egy- egy művészi kompozíció tarkítja csupán a nagyon őszi, nagyon bágyadt-sárga kockákat a tempótlan, terjengősen lassú vetítésen. Talán a pergőbb ritmus hiánya okozza, hogy méla unalom terpeszkedik az előadásra. Marton György és Rideg Lajos fuvola—klarinét kettőse (Andódy)
