Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
Egész életét a hazai gYümölcstermesztés fejlesztésének áldozta Bereczki Máté 1984. szeptember 22., szombat Gépesített építőipar Beszélgetés Petrovai László ÉVM-miniszterhelyettessel Az elmúlt héten Gyulán rendezték meg a XV. építőgépész szemináriumot, melynek munkájában részt vett Petrovai László építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, aki beszélgetésünket az elmúlt tervidőszak eredményeinek értékelésével kezdte. — Az V. ötéves tervidőszak úgy került be az építőipar, pontosabban az épi- tésgépesités történetébe, mint a kiugró fejlődés fél évtizede. Ekkor jöttek létre a központi betontelepek, valamint a központi félkész termékek és lakatosüzemek bázisai, befejeződtek a házgyári technológiák fejlesztései. Kialakult egy könnyű- . szerkezetes program ipari háttere, és egy sor technológia ipari bázisa, valamint megjelentek a komplex ipari központok. Ugyanakkor az építőipar gépállományának elemzéséből kiderül, hogy a gépészeti szervezeteknek egy gyorsan öregedő gépparkkal kell az építőipari tevékenységet folytatni, ami nem kevés és a továbbiakban fokozódó gondokat rejt magában. A kivitelező építőiparban a teljesen leírt gépek aránya 1982 végén meghaladta a 23 százalékot. Ez a helyzet egy évvel később 26—28 százalékra romlott. A 'problémát növeli, hogy az építőipari vállalatok lehetőségei a gépállomány fejlesztésére egyre kisebbek. Az V. ötéves tervben mintegy négymilliárd forintos többletforrás figyelembevételével is, a központi ipari telepek mellett jelentős gépállomány-növekedés is megvalósult. Ezek döntően a földmunkák gépesítésében, a szerkezetépítés és az anyag- mozgatás gépesítésében jelentek meg. Kevésbé haladt előre a szakipari tevékenység gépesítése. Ezt örököltük át tulajdonképpen a mostani ötéves tervre, azt is mondhatnánk, hogy a korábbi nagyberuházás és a nagy lakásépítési programok végrehajtásához szükséges gépállományok alakultak ki. — A mostani tervidőszak első évében ezeket a gépeket még kihasználták. Aztán jött a beruházások visszafogása, s a berendezések munka híján már kisebb hatékonysággal dolgoznak. — Jelenleg több fórumon is hangot adtunk annak, hogy a népgazdasági tervelőirányzatban bekövetkezett változásokat milyen mértékben tudja követni az építőipar technikai felkészültsége. Kérdés, hogy a változásokhoz megfelelően rugalmasan alkalmazkodik-e az épitőipar? A válasz nem egyértelmű. A gépállomány jelentős része képes ugyan rugalmasan közelíteni a célhoz, azaz hasznosítható többféle munkára. Az eszközállomány másik része viszont lényegesen merevebb, semhogy a mai gyors piaci változásokhoz, azonnal idomitható lenne alkalmazásuk. Gondot okoz, hogy a fizetőképes kereslet is — a gazdaságpolitikai célkitűzéseket figyelembe véve — a fenntartás irányába fordult. A gazdaságpolitikai célok mellett olyan kötelezettségeknek is eleget kell tennünk, mint az Operaház felújítása, egy egyetemi, egy kórházi felújítás, vagy vidéki példával élve, a szegedi színháznak a felújítása. Ezek mellett országosan is jelentős feladatot jelentenek a lakásfelújítások. A meglevő eszköz- rendszer nem a felújítási tevékenységre jött létre. A felújítás önmagában magasabb gépesítés mellett is nagyon magas élőmunka-igénnyel jár. — Ezek szerint féloldalas volt a.gépi technológia fejlesztése? — Arra a célra, amire létrehozták ezt az eszközparkot, többé-kevésbé megfelelt. Tehát akkor még nem volt féloldalas, hanem féloldalassá vált. Ha azt mondják, hogy a nagyberuházások számát csökkentsük a minimumra — például, hogy az autópályaprogramot toljuk el a jövőbe —■ aminek pedig a technikai eszközállománya abszolút kiegyensúlyozott volt, mert most nem az kell, akkor ettől természetesen féloldalassá válik. Most az a feladat, hogy a fenntartás kapjon nagy szerepet, az arra szükséges technikai eszközállomány azonban nincs meg, vagy nem volt meg. Ezért még jobban féloldalassá ,.vált” a korábbi fejlesztés. — Most tehát a fenntartás gépesítését kell fejleszteni? — Az elmúlt három évben már fokozottabb figyelemmel fordultunk a fenntartás gépesítése felé. De előtérbe került a fenntartás „mögötti” gépesítés fejlesztésének kérdése is. A tanácsok egymilliárd forintot kaptak a fenntartási gépparkjuk fejlesztésére. Az ágazatban a helyzet úgy alakult, hogy a lakásfenntartás elsősorban a tanácsi építőszervezeteknek ad munkát. — Több éve gond, hogy a szakipar nem megfelelően gépesített. Gyakorlatilag a kisgépek és a célgépek hiánya jelentős. Ennek a fejlesztésében mi várható? — Az építőipari gépállomány beszerzése szocialista, a tőkés és a hazai piacokról történik. A szocialista országokra viszont ugyanaz a jellemző, mint a magyar építőiparra. Alapítottak és működtetnek építőipari vállalatokat, és a mögötte levő gépgyártói rendszereket. Szakipari kisgépekben hiány van a szocialista piacokon is. A hazai gépgyártás nem mértékadó a szakipari kisgépek ellátása tekintetében. Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy csak lassú fejlődés várható a szakipari kisgépesítés területén. — A magyar építőipar exportál is... —* Ez most a legnehezebb kérdés: a ’80-as évek elején nyitott az építőipar jelentősebb mértékben a külföldi piacok felé. Hozzá kell tenni, hogy 1980 előtt is exportáltunk, döntően szocialista országokba. Gázvezetékeket, szállodákat építettünk és jelentős tervezési tevékenységet folytattunk, nem csak szocialista országokban, hanem tőkés és fejlődő országokban is. Az elmúlt időszakban — elsősorban azt feltételezve, hogy a hazai beruházások visszafogásaként kapacitások szabadulnak fel, amelynek a piaci lehetőségeit fel kell tárni — indult meg az építőipar a fejlődő országok piacára, így döntően Észak-Afrikába, ahol a vállalkozások eltérnek a korábbiaktól : valamennyi kulcsrakész fővállalkozás volt. Az volt az elképzelésünk: a lakásépítéssel, mint első vállalkozással maradunk a piacon, és mindenképpen tízéves távlatokban gondolkodtunk. — Napjainkban mi a helyzet? — Meg kell mondanom: a lakásépítés, de ezen túlmenően egyéb fővállalkozás jellegű tevékenységeink nem hozták a várt eredményeket ebben a térségben, amellett, hogy a szocialista országok és a fejlett tőkés országok piacain változatlan eredménnyel, változatlan nagyságrenddel tudtunk működni. — Ezek szerint a piacon átcsoportosítás várható? — Inkább úgy mondanám: a fejlődő országok területére történő „betörés” egy meghatározott szinten megállt, további helyett inkább jelentős csökkenés várható. A tőkés országok piacán pedig „kontingentálják” a megbízásokat. A szocialista piacokon változatlan megbízásaink nagysága, jók a lehetőségeink. Van is érdeklődés mindamellett, hogy ezek a szocialista piacok sem olyanok, mint 10 évvel ezelőtt voltak. Ma már itt is vállalkozni, kockáztatni kell, szigorodtak a feltételek — mondotta befejezésül Petrovai László miniszterhelyettes. Szekeres András Fotó: Kovács Erzsébet Védekezés a hörcsögök ellen llmenit Fejér megyében (1824 -1895) Nem csupán egy kerek évforduló alkalomszerűsége, hanem Bereczki Máténak, a hazai gyümölcstermesztés kiemelkedő pomológusa, fajtakutatója, a kertészeti-kisér- letügy nagy szervezőjének emberi alakja, pályafutása, munkássága méltó arra, hogy születésének 160. évfordulóján gyújtsuk meg az emlékezés fáklyáját, s annak világító fényében kísérjük végig életútját, szakmai jelentőségét. Bereczki Máté 1824. szeptember 22-én született Rom- hányban, abban a nógrádi kis faluban, ahol a gyümölcstermesztésnek régi hagyományai voltak. Kertészkedő édesanyjától kapta az első inspirációt a természetszeretetre. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd 1839 őszén a váci gimnáziumban folytatta. A fiatal diák az első tanulók közé küzdötte magát. 1845 őszén a pesti egyetem jogtudományi karára iratkozott be, s 1848-ban ügyvédi, vizsgát tett. Jogi tanulmányai mellett a német és francia nyelveket is megtanulta, melynek később nagy hasznát látta. A reformkor kiemelkedő egyéniségeinek és az őket követő forradalmi ifjúságnak hatására haladó gondolkodású forradalmárrá fejlődött ő is. Közvetlen kapcsolatai voltak Petőfivel, Jókaival, Vasvárival. 1848 tavaszán vette fel a Bereczki nevet (korábban Bagyinszki volt). Belépett a honvédhadseregbe, és a márciusi ifjúság táborához csatlakozott. A világosi fegyverletétel után bujdosásra kényszerült, amely csak 1856-bán az általános amnesztia kihirdetése után ért véget. Előbb magántanító volt, majd Bach bukása után közjegyző lett. A hivatásszerű kertészkedés utáni vágya késztette arra, hogy abbahagyja a hivatali állással járó kötöttséget, és barátja, Sármezey Antal kincstári bérlő meghívására Kunágotára költözzön. Kunágotán a Sármezey család gyermekeit 10 évig tanította, majd a szomszédos Mezőkovácsháza határában 12 h földet vásárolt. Ezzel elérkezett régi vágyai megvalósításához. Rendelkezésére állt az a terület, amelyen véglegesen létrehozhatta kísérleti gyümölcsösét. A hazai fellelhető helyi fajtákat, a külföldről behozható, hozzáférhető fajtákat begyűjtötte, tanulmányozta, vizsgálta és leírta. Foglalkozott morfológiai leírásukkal, a tájter- - mesztés, körzetesítés problémáival. Kísérleti kertjében 300 magyar fajtát tanulmányozott behatóan. Híre előbb szűkebb környezetében terjedt el, később az egész országra,_sőt a határokon túlra is gyűrűzött. Országos, majd európai hírű szaktudóssá fejlődik. Háza a pomológia a'kadé-. miája lesz. A hazai és külföldi lapok kérik és közük szakcikkeit. Több külföldi tudományos társaság tagjává választja. 1875-től kezdve a Magyaróvárott,. Sporzon Pál akadémiai tanár szerkesztésében megjelenő „Gyakorlati Mezőgazda” c. folyóirat munkatársa lesz. Ezen lap mellékletében jelenik meg Bereczki mezőkovácsházi kísérleti gyümölcsösének fajtajegyzéke. Ezenkívül több fajta leírását is közölte ennek a lapnak 'különböző számaiban. Bereczki Máté irodalmi tevékenységére a négykötetes „Gyümölcsészeti Vázlatok” c. könyve tette fel a koronát. A négy kötet ösz- szesen mintegy 2000 .oldal, s 782 gyümölcsfajta részletes és 293 fajta vázlatos leírását nyújtja. Ízes, szép magyarsággal írt szövege szárnyaló lírájú, romantikus, pa-, tetikus rajongással telített sorai ma is élvezetes olvasmányok. Bereczki Máté adott nevet a magyar alma- fajtacsoportna'k, a pándi meggyet először ő ismertette. A Clapp kedveltje körtét Bereczki kezdte termeszteni, és honosítása is nevéhez fűződik. Legnagyobb eredményei közé tartozik a jona- thán almafajta tulajdonságainak felismerése s ennek a fajtának terjesztése. Be- reczkinek köszönhetjük a Bereczki-birsfajtát is. Hangoztatta, hogy a kereskedelem számára kevés, de jó fajtát kell telepíteni, hogy nagy tömegben lehessen azonos fajtájú és jó minőségű gyümölcsöt előállítani. Villás Pál szerint egész Európában Bereczki kísérleti kertje volt gyümölcsésze- tileg az egyetlen hiteles hely. A gyümölcsöséből eladott szemzőhajtásokat, a faiskolájából értékesített csemetéket elküldés, átadás előtt személyesen ellenőrizte. Bereczki mélyen hitt az emberiség fejlődésében. Hitte azt, hogy belátható időn belül a nemzetek egymásra találnak, s testvéri együttélésben békés szeretetben fognak egymás mellett élni. A nemzetek egymásra találását szerinte a gyümölcsészet is hivatva van szolgálni. Küldetésének tekintette, hogy az előző korok gyümölcstermesztését és fajtáit kritikusan értékelje, és az ezekkel kapcsolatban készített tanulmányait mint egységes tant adja át korának s az elkövetkezendő nemzedéknek, megindítsa a korszerű gyümölcstermesztés kialakulását. Az egyes gyümölcsfajok leírásainál sohasem feledkezett meg étrendi hasznosságuk ismertetéséről. Bizonyította a gyümölcs- félék táplálkozási fontosságát, előbbre látott mint korának egykori táplálkozásélettani szaktekintélyei. Bereczki Mátéban a magyar pomológia atyját és legnagyobb művelőjét tisztelhetjük. 1895. december 9-én tüdőgyulladásban hunyt el, és Kunágotán temették el. Súlyos mulasztás, hogy amikor a múlt század többé-kevésbé elfeledett íróinak könyvei egymás után kerülnek új kiadásban a mai olvasók kezébe, a kertészet nagy művelőinek, köztük Bereczki Máténak művei ismeretlenek maradnak a halála óta felnőtt nemzedékek meT zőgazdasági szakemberei előtt. A mi nemzedékünkre vár a feladat, hogy életművéről letöröljük a port. Emlékezzünk rá büszkeséggel, tisztelettel és megbecsüléssel. Személyisége örökké élni fog mindannyiunk szívében, a'kik számára Bereczki Máté a humánus viszonyok reménysugarát jelentette és jelenti mindig. Halász Bálint kertészmérnök Tízéves az eleki kertbarátszakkör (Tudósítónktól) Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte az eleki művelődési ház kertbarátszakköre szeptember 15-én. Az 1974-ben alakult szakkörben jelenleg is sokan vannak az alapító tagok közül. Foglalkozásaikat minden héten hétfőn este tartják, s csak nyomós ok tarthat Visz- sza bárkit a tagság közül a foglalkozáson való részvételtől. Az eltelt 10 év óta jó baráti légkör alakult ki a szakkörön belül, s ebben nagy részt vállalt Nyisztor Péter, a szakkör vezetője. A foglalkozáson elméleti és gyakorlati ismereteket szerezhetnek a zöldség-, gyümölcsös virágtermesztés fortélyairól, ismerik a különböző vegyszereket, azok alkalmazását, hasznosságát, esetleges kárait. Az évforduló alkalmából termékbemutatót rendeztek. Vendégkönyvük tanúsága szerint a látogatók nagy elismeréssel szóltak a különleges virágokról, a hibátlan, szép gyümölcsökről, zöldségfélékről. T. S. Szedik a szegedi fűszerpaprikát Megkezdték a fűszerpaprika szedését a mintegy 4000 hektáros szegedi tájkörzetben. Elsőként a palántázott ültetvényekről „csipegetik” a csöveket, a magról vetett paprikák körülbelül egy héttel később szedhetők. Nagyi István, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat igazgatóhelyettese az MTI munkatársának elmondotta, hogy az aszályos időjárást a fűszernövény is megsínylette. Ezért a gazdaságok úgy készültek fel a betakarításra, hogy a tájkörzet „piros aranyából” semmi ne menjen veszendőbe. Sehol nem folyamodnak gépi szedéshez, mindenütt kézzel szüretelnek, hogy a többszöri szedéssel valamennyi cső be- érését kivárhassák. A vállalat kizárólag jó minőségű árut vesz át, olyan paprikát, amelyik „lábon”, vagyis a termőhelyen, a bokron szí- neződik. Először az idén a termelők utóérlelési felárat kapnak, ha vállalják az utóérlelést, vagyis a szedés után két-három hétig tárolják a termést. Ez idő alatt csökken a paprika nedvességtartalma. Ugyancsak a minőség javítását szolgálja — mondotta Nagyi István —, hogy ebben az idényben két újabb utóérlelési kategóriát határoztak meg. Korábban csak a 36 százalék feletti szárazanyag-tartalmú termés számított utóérleltnek. Az idén a 24—29,5 százalék szárazanyag-tartalomig egy forint, a 30-tól 35,5 százalék szárazanyag-tartalomig 1,50 forint utóérlelési felárat fizetnek kilónként, amennyiben a termelő hajlandó a nyers termés utóérlelésére. A leszüretelt paprika minőségének megóvását és egyben a vállalat munkájának könnyítését szolgálják a legnagyobb „paprikás” gazdaságokban épített szárító üzemek. A szegedi. Üj Élet Tsz- ben levő üzemben már megkezdték az új paprika elő- feldolgozását. A Csongrád megyei gazdaságokban 5 szárítóüzem dolgozik a nagy idényben, s ezek együttesen naponta 30 vagon nyers áruból készítenek őrlésre alkalmas félkész terméket. Az őszi növényvédelemben főleg az Alföldön és peremvidékein továbbra is időszerű a hörcsög elleni védekezés. Nagyon fontos, hogy a fertőzött területeken még az őszi vetéseket megelőzően elvégezzék ezt a munkát. A növényvédelmi előrejelzés szerűit nagy a veszélye annak, hogy az augusztusi—szeptember eleji szárazság miatt más évekénél tömegesebben vándorolnak, telepednek be az érőfélben levő kukoricába a kártevők, amelyek a szokottnál nagyobb pusztítást vihetnek végbe. Ezt csak gyors kémiai beavatkozással lehet megelőzni. A mezei pocok fertőzöttsége egyelőre szinte mindenütt az évelős pillangósokra korlátozódik — s ott sincs sok belőlük —, de az időjárástól függően (száraz meleg vagy esős hűvös lesz-e), áz ősz végéig még sokat változhat a helyzet. Ritka „kincsre” akadt Fejér megyében a Csepel Művek Fémművének móri elektródagyára. Negyven százaléknál is több ti- tánoxidot tartalmazó llmenitet találtak a gyártól alig tíz kilométerre levő fehérvárcsurgói kvarchomokbányában. Ezt a hegesztőpálca készítéséhez nélkülözhetetlen anyagot eddig Indiából importáltuk. Az elektródagyár szakemberei — az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalattal együttműködve — eddig egy tonna elektróda készítéséhez elegendő ilme- nitet bányásztak. A próbagyártás során bebizonyosodott, hogy az indiai ilmenlttel sok tekintetben megegyező minőségű hazai anyag tökéletesen megfelel bizonyos elektródafajták gyártási követelményeinek. A móri elektródagyár évente 400 tonna fehérvárcsurgói llmenitet tudna felhasználni.
