Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

1984. szeptember 22,, szombat fl Hazafias Népfront feladatai a kistelepüléseken Interjú Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával Hazánkban több száz olyan település van, amelyben a Hazafias Népfronton kívül nincs egyetlen más politikai szervezet sem. Ezek termé­szetesen egytől- egyig apró települések, amelyek jövőjé­ről manapság sok fórumon hallani. E kistelepülések jö­vőjéről társadalmi vitát kez­deményezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Társadalmunk legátfogóbb politikai tömegmozgalma, a Hazafias Népfront világné­zetre, pártállásra, társadalmi helyzetre való tekintet nél­kül mindenkinek kínál ar­ra fórumot, hogy kifejthes­se ötleteit, javaslatait, véle­ményét. A népfront nem társadalmi konfliktusok ki­hordója, hanem valóban a tudatos állampolgári kibon­takozás terepe. Ez azonban csak akkor lehet így, ha mindenkori kisközösségek valódi érdekeinek képvisele­tét, a problémák feltárását, a megoldások kigondolását a kisközösségek bevonásával sikerül megoldani. Hogyan teszi ezt? Miként tudja se­gíteni a népfront a falvak népességmegtartó képessé­gét? — ezekrő.l beszélgettünk Pozsgay ‘Imrével, a Hazafi­as Népfront főtitkárával. — Mi a településfejlesztés jö­vőjének legfontosabb kérdése? — Nos, az egyik legfonto­sabb mindenképpen az, hogy a helyi ügyekben a helyi ve­zető testületek szava legyen a mértékadó. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a helyi közösséget érintő ki­sebb vagy nagyobb kérdé­sekben felhasználják a la­kosság véleményét és javas­latait. Mindamellett az el­képzelések megvalósításához szükség van anyagiakra is. Magyarán tehát, arról van szó, hogy a helyi döntések megvalósításához helyben le­gyenek meg a hozzá szük­séges anyagiak. Szükséges azonban egyúttal kitérni ar­ra is, hogy a helyi érdekek megvalósítása nem történhet egy nagyobb terület, vagy az ország érdekének a rovásá­ra. így tehát a helyes tele­püléstervezésben ötvöződnie kell a helyi szándéknak és a központi irányításnak. Ez egyúttal azt is feltételezi, hogy a legfontosabb teendő­ket a központi teleDÜléspoli- tikai elképzelések szerint ösztönözzék. — Ezt elfogadva, mégiscsak felmerül a kérdés, hogy mind sürgetőbbé válik a falvak né­pességmegtartó szerepének erő­' sítése. Régóta világjelenség, hogy a falvak lakossága arra törek­szik, hogy városlakó legyen. Nálunk kiváltképpen a mező- gazdaság szocialista átszervezése után — a különféle társadalmi és gazdasági változások hatásá­ra — gyorsult fel ez a folyamat. Hihetetlenül gyors átrétegződés- nek lehettünk tanúi, hiszen rö­vid idő alatt másfél milliónál is többen vándoroltak el falvaink- ból a városokba. Megállítható ez a folyamat? — Visszatekintve erre az időszakra, azt láthatjuk, hogy az elvándorlásnak részint múltból hozott, részint pedig a jelenben kialakult okai voltak. Nem hagyható fi­gyelmen kívül az' a tény, hogy valaha a falun élő ember számára a városba költözés szubjektív értelem­ben is vett kiemelkedést je­lentett. A folyamathoz azon­ban ennél erőteljesebben já­rult hozzá az extenzív fej­lesztésért élő ipar elszívó hatása, miközben a mező- gazdaság — éppen a mun­kaerő-veszteségek folytán — mind erőteljesebben kény­szerült ráhangolódni az in­tenzív fejlesztésre. Ez az át- rétegeződés tehát szükség­szerű volt, de napjainkra már hátrányos körülménye­ket is teremtett. E hátrányos körülmények lemérhetők a városokban tapasztalható túlzsúfoltságon, amely két­ségkívül az életfeltételek bi­zonyos fokú romlásával jár együtt. Gondoljunk csak a lakásgondokra, vagy az óriá­si erőfeszítések ellenére is tapasztalható iskolai gondok­ra. Sokat beszélünk mosta­nában az urbanizációról. E fogalmat gyakran és sokan tévesen értelmezik. Az ur­banizáció ugyanis nem azo­nos a városok felduzzasztá­sával, kizárólagos fejleszté­sével. Sokkal inkább jelenti az életfeltételek széle-s kö­rű városivá tételét. Falun, tanyán is lehet használni az urbanizáció fogalmát, s per­sze nemcsak használni, ha­nem egyúttal komfortos élet- feltételeket is teremteni. Eb­ből következik, hogy igenis megállítható a falvakból Való eláramlás folyamata és különféle körülmények meg­teremtésével vonzóvá tehető a falu is. — Mi a teendő? — A tapasztalatok szerint a sorvadó településekről mindenekelőtt a fiatalok költöztek el, s ezáltal igen kedvezőtlenül alakult ezek­ben a településekben a la­kosság korösszetétele is. Ma már az is világos előttünk, hogy az intézményüket vesz­tett kisközségek ezzel közös­ségi jellegüket, közösségi életüket veszítették el- Ezt nagyen gyakran szóvá is te­szik az érintettek különféle falugyűléseken. A társadal­mi vitában az is nagy hang­súlyt kapott, hogy a lakos­ság találjon megfelelő mun­kaalkalmat lakóhelyén, vagy ha ott nem is, legalább el­fogadható utazási távolságon belül. A felmérések szerint az utóbbi években megnőtt az ingázók száma és egyút­tal az utazás távolsága is. Ezt tudva, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a köz­lekedési tarifák emelkedése hátrányosan- érinti a falusi lakosságot. Joggal várják el tehát a segítséget. Amikor a falvak népességmegtartó sze­repének fontosságáról beszé­lünk, társadalmi érdekről szólunk. E társadalmi érdek kifejeződhet abban is, hogy a termelőerők elhelyezkedése jobban igazodjon a kistele­pülések lakóinak igényeihez. Manapság, amikor mindin­kább gyakorlattá kezd válni a decentralizálás, ennek meg is van a lehetősége. Miért ne kaphatna például a mainál jobban helyet a falvakban a fogyasztási szolgáltató- és feldolgozóipar? — Munkaalkalmak mellett a mainál jobb infrastruktúrára is szükség volna. Az egészséges ivóvíz, a használható telefon- hálózat, avagy a jó alapellátás ugyancsak előfeltétele annak, hogy az emberek szívesen ma­radjanak falujukban. — Valóban így van. A Hazafias Népfront igyekszik is a maga lehetőségeivel él­ve ezekben a kérdésekben előbbre lépni. Talán jó pél­da erre, hogy évek óta együttműködünk a falvak és a kistelepülések alapellátá­sának javítására a fogyasz­tási szövetkezetekkel. Ennek az együttműködésnek is ré­sze van abban, hogy ma már több tucat mozgó ABC járja a falvakat, s gazdag gabb lett az áruválaszték. Különféle ipari szolgáltató szakcsoportok létesítésével, a közétkeztetés lehetőségeinek bővítésével a falvakban is mérséklődtek a háztartási munka terhei. Ugyanakkor a népfrontbizottságok akciókat szerveznek a takarékosság népszerűsítésére, valamint a szövetkezeti lakótelepek kör­nyezeti kultúrájának fejlesz­tésére. Felvetődött az is, hogy mielőbb napirendre kell tűzni a falvak boltháló­zatának korszerűsítését. Emellett koránt sincs minden lehetőség kiaknázva együtt­működési munkánkban. En­nek egyik lehetősége a falu­si turizmus feltételeinek fel- térképezése, kialakítása. — Érdekes jelenség, hogy mi­közben sokan keresik a város­ba költözés lehetőségét, a vá­roslakók mind szívesebben üdül­nek, pihennek falun. A falusi turizmus hozzájárulhat-e a kis­települések népességmegtartó szerepének javításához? — A nagy idegenforgal­mat lebonyolító országok ta­pasztalatai azt mutatják, hogy hozzájárulhat. A falu­si turizmus folytán ugyanis a helyi vállalkozók munka- alkalomhoz, bevételhez jut­nak. Tavaly széles körűen igyekeztünk tájékozódni ar­ról, hogy van-e ehhez foga­dási hajlam községeinkben. A tájékozódás biztató ered­ménnyel zárult. Sok faluban volna akár tíz—húsz család is, amelyik szívesen fogadna üdülővendégeket, hajlandó az arra alkalmas szobáit, lakrészeit rendszeresen bér­be adni. A január elsejével életbe lépett minisztertaná­csi rendelet a magánszállá­sok idegenforgalmi haszno­sításáról serkentőlag hathat. Amennyiben az egyéni vál­lalkozókedvhez társul a me­zőgazdasági nagyüzemek tá­mogatása is, jó irányba fej­lődhet hazánkban is a falusi turizmus, amelynek egyúttal az is kifejezetten társadalmi haszna lehetne, hogy az ér­deklődő városi vendégek közvetlenül megismernék a falusi életet, a mezőgazda­ságban dolgozók munkáját. — Szóba került az imént, hogy kedvezőtlenül alakult a kistele­pülések lakosságának korössze­tétele. Ez milyen feladatokat ró a népfrontra? — A Hazafias Népfront valamennyi nemzedékkel kapcsolatot tart. Teszi ezt például oly módon, hogy az iskolákban állandó a kon­taktus a szülőkkel, a szülői munkaközösségben nevelési konzenzust alakítanak ki a gyerekek érdekében a peda­gógusok és a szülők között. Emellett a népfrontbizottsá­gok komoly részt vállalnak az öregek gondozásában is. Azon vagyunk, hogy ennek a feladatnak egyre jobban megfeleljünk. Befejezésül te­hát azt mondhatom, hogy a népfrontmozgalomnak meg­annyi területe kínál teendői két beszélgetési tárgyul, a kistelepülések népességmeg­tartó képességének javítása. A nyíltabb helyi községpoli­tika a szervezett közművelő­dési tevékenység javítása mellett több számos olyan lépéssel, intézkedéssel is elő lehet segíteni ezt a képessé­get, amely még csak jelen­tősebb anyagi eszközöket sem kívánna. A helyi lakos­ságnak a mainál aktívabb bevonása a lakóhely gazda­gításába, szépítésébe szin­tén szolgálhatja ezt a célt. Fejér Gyula ■ j .....:_____ Á A nyurga, izmos fiatalem­ber gyors, egyenletes iram­ban fut. Kezében a staféta­bot, a fejét magasra emeli, mintha ügyet sem vetne a szakadó esőre. A gyomaend- rődi főutcán leáll a forga­lom, az út mentén úttörők tapsolnak, a járókelők is megállnak néhány percre. A staféta csak előre figyel, meg a stafétabotra, amit majd át kell adnia ... A gyomaendrődi tanácshá­za előtt diákok, ifjúgárdis­ták, úttörők gyűrűjében reg­gel pontban 8 órakor a kö­vetkező szavakkal indította útjára a stafétabotot Takács Mátyás, a városi jogú nagy­községi KISZ-bizottság tit­kára: „Az életnek győznie* kell! — E jelmondattal indul e} néhány perc múlva az a staféta, amelyet kézről kéz­re adva Gyomaendrődtől Battonyáig juttatnak el a stafétában részt vevők. Ne­héz néhány mondatba sűrí­teni azt az üzenetet, melyet ez a stafétabot jelképez. Fel- szabadulásunk közelgő 40. évfordulójának méltó meg­ünneplésére készülünk. Ez a négy évtized, amely annyi munkával, sikerrel, és vall­juk be, buktatókkal is telt el, kötelez bennünket, fiata­lokat. Kötelez arra, hogy eredményeinket megvédjük, gyarapítsuk, ki-ki képességei szerint. Mi, fiatalok mind­annyian stafétát veszünk át azoktól, akik már teljesítet­ték történelmi feladatukat. E feladatok egész embert, teljes odaadást kívánnak mindenkitől. Őrizzük azokat az értékeket, melyek öröksé­günk, gyarapítsuk, s óvjuk mindennek az alapfeltételét: a békét. Most, a közelgő pártkongresszus előtt szám­vetést készítünk: honnan in­dultunk, hol tartunk, és ho­gyan tovább? A hogyanra a biztos válasz: tettekkel, mun­kával, hogy beváltsuk azo­kat a reményeket, melyeket a társadalom az ifjúsághoz fűz. A holnapi battonyai ünnepen mindenkit szeretet­tel várunk. Ezzel a felsza­badulási stafétát elindítom.” Így indult tehát útjára Gyomaendrődről szeptember 21- én, tegnap az első staféta, Pál fi Imre, a nyurga déva- ványai fiatalember, a helyi költségvetési üzem munká­sa, hogy öt kilométer után átadja a botot Fehér Tibor gyomaendrődi szakmunkás- tanulónak. Ő pedig tovább, a társainak, hogy Szarva­son, Nagyszénáson, Oroshá­zán, Tótkomlóson és Mező­hegyesen át Mezőkovácshá- záig, onnan pedig — a szin­tén szeptember 21-én szeg­halom—mezőberény—bé­kés—békés csaba—med- gyesegyházi útvonalon, illet­ve a Sarkadról induló gyu­la—elek—dombegyházi út­vonalon Kovácsházára befu­tókkal együtt — szeptember 22- én, ma délelőtt 10 órára Battonyára érkezzen. Soltész Mónika gyomaend­rődi szakmunkástanuló Szarvas határában vette át a stafétabotot. — Mi ezzel emlékezünk a 40. évfordulóra. Ennyivel tartozunk, ez megtiszteltetés nekünk, fiataloknak — ke­resi a szavakat. — Jó régen volt, ami 40 éve történt, de anyuék, főleg mostanában, mesélnek róla, főleg azt, hogy örültek, hogy vége a háborúnak. — Mit gondolsz, lehet is­mét háború? — Nem szabad, hogy le­gyen! A másik útvonalon, Szeg­halomról induló stafétát a déli órákban fogadták ame­A gyomaendrődi főutcán gyeszékhelyen, a Kossuth téren. Kovács Károly, a Hi­dasháti Állami Gazdaság dolgozója, távgyalogló Bé­késről Békéscsabáig vitte a stafétabotot, melyet Kulcsár Edit, a városi KlSZ-bizott- ság első titkára vett át tőle, s adott tovább Alt György­nek, a Rózsa Ferenc Gim­názium diákjának. Az érke­ző, s az induló stafétát is sok fiatal kísérte futva ki­lométereken át. A város ha­tárában sokan így búcsúz­tak: „Viszontlátásra, Batto- nyán.” Tóth Ibolya MM— Pető: Varess Erzsi Váltás Békéscsabán Sarkadról délben indult a staféta Fotó: Fazekas László Ülést tartott a népfrontbizottság Gyulán Tegnap, pénteken délután Gyulán, a Hazafias Népfront városi bizottsága tartotta ülé­sét Banadics Márton elnök­letével. A bizottság elsőként meghallgatta dr. Bérezik Jó- zsefné, a városfejlesztési és - -környezetvédelmi bizottság megbízott elnökének beszá­molóját munkájukról, majd Hild György, a városi tanács műszaki vezetője és Kovács Ernő, a Kertészeti és Város­gazdálkodási Vállalat igaz­gatója tartott tájékoztatót a városban folyó lakásépíté­sekről, valamint a felújítá­sokról. A testület mindkét tájékoztatót alaposan megvi­tatta, annál is inkább, mivel a városfejlesztési és környe­zetvédelmi bizottság mun­káját a legközelebbi városi tanács ülésén fogják majd tárgyalni. Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents