Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
1984. szeptember 15, szombat o Megyei BNV-díjasok (Folytatás az 1. oldalról) esztendőben csaknem 350 ezer ilyen jércét állítottak elő. A Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalat nem kiváltani szeretné az évek óta forgalomban levő broyler csirkét, hanem a választékot kívánja bővíteni. Az évi 16 millió feldolgozott csirkével szemben ebből 1 milliót képes adni a kereskedelemnek. Egyelőre Békéscsabán és Budapesten 3-4 üzletben forgalmazzák a BNV-díjjal kitüntetett terméket. Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat az utóbbi három évben mindig kapott elismerést termékeiért. Most a hétvégi csirkét tüntették ki, amely alutálcán, fóliával letakarva kerül forgalomba. Majorannás és delikátos ízesítéssel kerül a hűtőpultokba, amelyből az idén közel 6 tonnányit tudnak a kereskedelemnek adni, majd jövőre növelni szeretnék a kibocsátott mennyiséget. A Békéscsabai Konzervgyár Snack nevű terméke minőségében nyugati színvonalú, a kelet-európai országokban alig ismert termék. Űjdonságjellegével nyerte el az elismerést az olasz alaptechnológiára épülő termék, amelynek gyártását tovább fejlesztette, a hazai anyagokhoz alakította a konzervgyár. A békési szárazkolbász sokak kedvence, mert tájjellegű íze zamatos, eltarthatósága, minősége jó, sőt ára is elérhető. Az elmúlt évben a csabai vastag kolbász nyerte el a vásárdíjat, most a békési szárazkolbász is felzárkózott a termék mögé. A Mezökovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ paplanüzemének terméke a külföldi vevők előtt is jól ismert. A termékcsalád kapta a BNV- díjat, kiviteléért, megjelenéséért. A Szarvasi Vas- Fémipari Szövetkezet gyártmányfejlesztésében előkelő helyet foglal el az energiatakarékos lámpacsalád. A bíráló bizottság úgy ítélte meg, hogy e termékcsoport, ha BNV-nagydíjra nem is, de vásárdíjra mindenképpen érdemes. Szép kivitelükkel és kevés áramfogyasztásukkal közkedvelt darabjai a modern lakásoknak. Sz. J. Vannak biokertjeink A termés a 60 százalékára esne vissza, ha növényvédő szerek nélkül termelnénk — állítják a kutatók, összhangban a nemzetközi mérések eredményeivel. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy minél több vegyszert szórunk a növényzetre, annál, nagyobb az igénye. A „semmi vegyszer” szélsőséges nézete tehát nem vezet jóra, csak a legmegfelelőbb, a legkörültekintőbb, a legracionálisabb növényvédelem. Műtrágyát is csak a talaj tápanyagtartalmának optimális pótlásáig adagoljunk. A több is árthat. Az belátható, hogy nagyüzemi méretekben a megoldás a racionális növényvédő szer felhasználása a növények kártevői elleni védelemben. A műtrágyák mellett pedig egyre több helyen bevonul a szervestrágyázás, élnek a növényi vetésforgóval. Vannak erre jó példák, kecsegtető kísérletek. A biokultúra kibontakozásának tere tehát nem a nagyüzemi mezőgazdaság. Annál inkább elterjedőben van azonban a kiskertekben. Ám nem szemellenzős módon kell megvalósítani a növényvédő szerek nélküli termesztést. Mert lássuk csak: hazai kutatómérnökök az egészségre káros, és már a forgalomból kivont DDT és más vegyszerekkel szemben (amiket „kiröhögött” a krumplibogár!) rézgálicoldattal permetezték be a krumpliföldeket. A sakktáblaszerűen védett, illetve védetlen területeken azt figyelték meg a szakemberek, hogy a permetezett részeket épen hagyta a károsító. Ez a példa is azt igazolja, hogy az ésszerűség határáig használjuk a kémiai vegyületeket. Ugyanakkor sok biokertész azt mondja, hogy a rézgálic használata e természtési módban elfogadható. A biokultúra hazai kibontakozásáról a közelmúltban Seléndi Szabolccsal, a Kertészet és Szőlészet című hetilap főszerkesztő-helyettesével, a budapesti Biokultúra Klub szakmai titkárával beszélgettünk. Tettük A budapesti Biokultúra Klub titkára ezt abbó] az alkalomból, hogy Szabadkígyóson járt, ahol a szakmunkásképző intézet dombos ágyait tekintette meg. Elismeréssel szólt a látottakról. — Békés megyében még kevesekről tudunk, de vajon az országban mennyien vannak e termesztési mód hívei, gyakorlói? — Nem tudjuk pontosan, nem is mérhető fel igazán precízen. Annyi azonban bizonyos, hogy a népi hagyományokra épülő kertészkedés nem új keletű, erre alapozódik a manapság új szóval illetett biokultúra. Az ilyen eljárási módokká] termelők azt mondják, s lassan több éves tapasztalat alapján mi is meggyőződhettünk róla, hogy szebb a termés, minőségben jobb az így termelt áru, jobban tárolható az így leszedett zöldség és gyümölcs. Az érdeklődés e módszer iránt óriási, hiszen Budapesten létrejött egy Biokultúra Klub, amelynek 400 tagja, Sárospatakon egy másik, ahol 150 tagot jegyeznek, s az országban sokfelé szeretnének hasonló közösségeket létrehozni. — Milyen a jövője, a kilátása a biogazdálkodásnak? A dombos ágy beváltotta a hozzá fűzött reményeket Szabadkígyóson — Sok vonatkozásban csak ilyen módon szabad a jövőben gazdálkodni. Nem kell a végletes módszereket elfogadni, de a legfontosabb elveit a biogazdálkodásnak érdemes figyelembe venni. Annál is inkább, mert számolnunk kell a fokozódó környezetszennyeződéssel. — Azt tapasztaltam, hogy az ilyen gazdálkodáshoz egyelőre kevés a segítség, a szakirodalom, sőt ha dombos ágyat szeretne valaki építeni, nincs hozzávaló alapanyag. — Az ismeretek terjesztésében a Biofüzetek és Gertrud Francke öngyógyító kiskertek című könyve segített, sajnos én magam is tudom, hogy ezek pillanatok alatt elfogytak a könyvesboltokból. A Mezőghzdasági Könyvkiadó foglalkozott a kiadásukkal és a tervek szerint a következő évi újabb öt Biofüzet megjelenésével egy időben újra kiadják az első öt füzetet. Azonkívül a lap hetente egy oldalt szán az ismeretek közvetítésére, felelevenítésére. Immár két éve arra is vállalkozik a lap, hogy a hazai kutatások eredményei mellett beszámoljon a nemzetközi mérési adatokról, azokat összevesse a hazai kertészek által közölt adatokkal. — A Biokultúra Klub, amelyről a korábbiban már szó esett, mennyire lehet hatékony az ismeretek közvetítésében ? — A kéthetenként tartott klubfoglalkozásokon rendszerint kétszázan vesznek részt, és csaknem ennyi levelező tagunk van. A vidéki levelezőink megkapják az előadások anyagát, s rendszerint hírt kapnak a klub életének eseményeiről is. — Ügy hallottam, hogy külföldi utakat is terveznek. Az összehasonlítás a cél, vagy pedig a jelenlegi tudás „megfejelése”? — Ausztriában a legizgalmasabb műveléssel, a biodinamikus eljárássá] ismerkedünk meg. A lényege; komposztál, szervesgazdálkodást folytat, és itt ásnak. Számolnak a föld-, az éghajlati, a Hold-, a bolygó- és csillaghatással is. Ez nem is olyan nevetséges, hiszen tudjuk, hogy a Hold hat á kőzetekre, a vízre, az élőlényekre, miért ne hatna éppen a földi növényzetre. — S végül — de nem utolsósorban — szóljunk a szabadkígyósi látogatás okáról, vagyis a második éve. meghirdetett domboságy- pályázatról, amelynek az elindítója a szakmai hetilap. — A pályázatnak három szakasza van. Minden időszakról kérünk írásos beszámolót, fotót, majd személyesen a helyszínen is megnézzük a pályázók munkáit. Ez idejövetelünk oka is. És azután majd december elején hirdetünk eredményt. Ebben az évben 30 pályamunka érkezett, a látottakról állíthatom, hogy a szabadkfgyósi- hoz hasonló dombos ágyást keveset láttunk — fejezte be Seléndi Szabolcs. Kép, szöveg: Számadó Julianna Befejezés előtt a megyei könyvtár építése Békéscsabán a megyei könyvtár építését 1981 tavaszán kezdték el és hamarosan befejezik. A befejezés persze — ahogy -azt Dancsó Ferenc, a Békés megyei Beruházási Vállalat műszaki osztályvezetője mondja — tág fogalom. Ugyanis a műszaki átadás időpontja szeptember 30. Ezt hiánypótlás követi, ami talán — bár nagyon gondosan dolgoztak az építők és sok hiba biztosan nem lesz, mégis — néhány hétig eltart. A berendezkedéshez is hetek kellenek. Persze, az utóbbi már a könyvtárosok dolga lesz. Dancsó Ferenc bízik abban, hogy az építők eredményesen teljesítik feladatukat. A véleményét arra alapozza, hogy olyan kitűnő emberek dolgoznak itt, mint a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Rusznák Pál kőműves- és Dobos József villanyszerelő- vagy Molnár József víz- és szellőzőberendezés-szerelő szocialista brigádjának a tagjai. Szinte valamennyien részt vettek már nagyberuházások építkezésében, mint amilyen a Gyulai Húskombinát vagy a békéscsabai kórház. Ezek a brigádok az idők folyamán elnyerték a vállalat, sőt a Szakma Kiváló Brigádja címet is. A beruházási vállalatot építészeti szempontból Mihályi György, gépészeti szempontból pedig Elekes János műszaki ellenőr képviseli. Nekik a fő gondjukat az építőipari és a más vállalatokkal való együttműködés megszervezése jelentette és jelenti még. Többek közt a Könyvtárellátó Vállalat szállítja a belső berendezést, a Minikoop Szövetkezet végzi a zenei berendezés hangosítását, a Hőtechnikai Vállalat készíti az álmennyezeteket, a Ganz- MÄVAG szereli a két liftet. Tervező a Középület-tervező Vállalat volt. — A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat kezdettől fogva a munka fontosságához és szépségéhez illően komolyan vette és veszi jelenleg is a könyvtár építését. Szinte áhítattal dolgoznak itt az emberek, mintha templomban lennének — állapítja meg Dancsó Ferenc. — Elkészülnek? — kérdezem Rusznák Páltól. — Esküt tettünk rá. Az éves vállalásunkban rögzítettük, hogy ezen az építkezésen határidő-módosítás nem lesz. — Nem volt semmi akadály? — Előfordult, hogy valamilyen anyag hiánya miatt nem folytathattuk az elkezdett munkát, és át kellett csoportosítanunk az erőket. De egy perc megállást nem engedtünk meg magunknak. — Milyen az együttműködés Mihályi Györggyel? — Rendszerint itt van köztünk, előre megbeszéli velünk a teendőket, vizsgálódik, figyelmeztet, ha valamit nem tart megfelelőnek. Nagyon jó szakember, minden hibát észrevesz, és nem hagyja szó nélkül. A véleményünket meghallgatja, és ha jó a javaslatunk, el is fogadja. Egyébként az egyes emberek munkájában is észreveszi, ami rossz, és közli velem, vagy Alt Béla művezetővel, hogy intézkedjünk. Mihályi György elégedett: — Ilyen körülmények között — állapítja meg — nem nehéz a munkám. Áz építőipari vállalat okosan csinálta, hogy a legjobb brigádokat küldte erre az építkezésre. A kőművesek, lakatosok, villanyszerelők és mások itt rátaláltak a szép munka örömére. Megtanultak jól dolgozni. A falburkolat például olyan szép, hogy a tervező kellemesen meglepődött. Az épületszerkezet összeszerelésekor, 1982 májusá-* ban a megyei könyvtár bokrétaünnepséget rendezett, melyre meghívta az építkezésben részt vevő vezetőket és dolgozókat. Ebéddel is megvendégelte őket. Persze, akkor „hitelbe”. Ügy tűnik, hogy a „hitelt” kamatosán fizetik az építők. A „kamat” pedig a szép munka, aminek a hasznát majd a nagyközönség fogja látni. Pásztor Béla Üj üveghutát építenek a Sajószentpéteri Üveggyárban. A készülő üzemhez tartozik a most épülő 100 méter magasságú kémény is, amelynek felét már elkészítették a kivitelezők. A kémény építését várhatóan decemberben fejezik be. Képünkön: Qtvenméteres magasságban dolgoznak az építők (MTl-fotó: Kozma István felvétele — KS)
