Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-07 / 184. szám

NÉPÚJSÁG 1984. augusztus 7., kedd Szegedi Szabadtéri Játékok Kétszer megtalált nyelvemlék A Hunyadi Lászlóval kezdtek az idén, újra műsor­ra tűzve a tavalyi évad egyik nagy sikerét, utána kö­vetkezett az István, a király elsöprő tapsorkánja, és most, augusztus 3-án Charles Fran­cois Gounod operája, a Faust. A Szinetár Miklós rendezte bemutatóról azt hi­szem, a legegyszerűbb úgy fogalmazni, hogy (hibáival, gátló körülményeivel együtt) frenetikus élmény; a játék, a dráma, a dal, a kórus, a tánc Gounod operaszínpadán, a kéttornyú Dóm előtt az Ember nagyságáról és ki­csinységéről vall. A harmincas évek óta mondják, hogy a szegedi Dóm tér, mint szinhely, mint játszási lehetőség, pár­ját ritkítóan varázslatos, egyedi. így nyilatkozott fél évszázada a híres olasz mes­ter. Mascagni: „Akusztikája és helyzete oly pompás, hogy Szeged egész jövőjét innen fogja nyerni”. Leírta Balázs Béla a (most lehetne száz­éves) költő, drámaíró, film­tudós: „Hellasz óta ilyen kulturális ünnepet nem lá­tott a világ!” Lehet, hogy túlzók e lelkesült szavak? Hiszen már a hatvanas években hangerősítőkkel ja­vították a „pompás tér” akusztikáján, és ma már ez a javítás sem megfelelő; és Hellasz óta más, jelentő­sebb kulturális ünnepeket is látott a világ; de, hogy ez a mostani Faust kiemelkedő, az kétségtelen. Csoda-e, hogy ami ötven éve „pompás” le­hetett, mára már nem az? Hogy a világ „így megyen" tovább, mert újra,- többre tör, miként újra és többre tör a „fausti ember” Gounod operájában is, pedig abban „csak” a szerelem, az ifjúság visszaszerzésének vágya űzi az agg tudóst, szerződésre lépni Mefistóval, mert nem ismer nyugalmat, amíg (Szerb Antal gyönyörű sza­vaival), „a távolok intenek”. És intenek a távolok, inte­nek a végtelenek végtelen­ben elvesző határai, int a vágy, hogy az Ember életé­nek ne szolgája, hanem ura és parancsolója legyen. De lehet-e ura és parancsolója mindenekben ? Lehet-e olyan áron, ahogyan Faust megkí­sérti a „távolokat”, hogy az­tán a lelke a Gonoszé le­gyen, és kitöltse életét a rossz uralma? Lehet-e? Gounod feleli: nem lehet. És Nyolcvanöt népművészet, népi mesterségek iránt ér­deklődő francia érkezett va­sárnap Szombathelyre. A megyei művelődési és ifjú­sági központ részükre szer­vezett folklórtáborának la­kói lesznek. Megismerked­Faust bukása elkerülhetet­len: megismerve a jóság és a tisztaság felemelő igéze­tét, be kell látnia, hogy ve­szített. Az érzelmek tisztasá­gát meg nem őrizheti, mert Margit szerelmét Mefisto nélkül sohasem nyerhette volna el. így bomlik ezerszínű szir­mokba ez a Faust-előadás, ott a szegedi Dóm téren, a Játékok óriás-színpadán. És így rendeződnek sorokba bennünk az élet örök kérdé­sei, az ifjúság, a szerelem igézete, és az ember örök (talán elérhetetlen?) áhítozó - sa a tisztaság, a jóság után. A rendező, Szinetár Mik­lós azt nyilatkozta a Feszti­vál Magazinban, hogy véle­ménye és elképzelése szerint „az egész darab a mennyor­szág és a pokol küzdelme Faustért, Margitért”. S, hogy még erőteljesebben jelezze az opera (úgymond) kortalansá- gát: szereplőit „a megírás korának jelmezeibe” öltöz­teti, Mefistó (például) nem más, mint egy elegáns úr a múlt század derekának Franciaországából. Abból a korból, amikor az arany, a pénz, a minden áron való gazdagodásra csábít, amikor gonosz hatalmak az Embert önmaga ellen akarják for­nek a magyar néptáncokkal és népzenével, népdalokat ta­nulnak. Előadásokat hallgat­nak a népi hagyományok magyarországi gyűjtéséről és ápolásáról. Népművészek ve­zetésével elsajátítják a kü­lönböző népi mesterségek — a kovácsolás, a fafaragás, a dítani. De csak abban a kor­ban? És ha az Ember akara­tán, szívén múlik: tehetik-e? Tehetik?! A fentebb már jelzett „frenetikus” élmény (nyil­ván) a helyszín látványos kihasználásából is ered (ki­tűnő a színpadkép!), elsősor­ban azonban a következete­sen végigvitt rendezői kon­cepció, a magas színvonalú zenei bemutatás, és a kiváló énekesek szerepeltetése okán jöhet létre. Az opera, hogy remekmű, vitán felül áll. Nem észrevenni azonban, hogy miféle előadásteremtő légkört hozott ide a rendező és teljes vezérkara, a kitű­nő karmester, Oberfrank Gé­zától a díszlettervező Forray Gábor, a jelmeztervező Márk Tivadar, a koreográfus Pethö László, és a karigazgató Molnár Lászlóig, ennek a Dóm téri estnek igazi érté­keit kerülné meg, ahol egy lényegretörő, egyakaratú mű­vészi munka hozta meg gyümölcsét, az előadást, melynek nagy pillanatai (hogy itt most csak a legna­gyobbat, Margit megdicsőü­lését említsük) rendezői re­meklések. Az énekesek felsorolásá­nak rendje ugyan nem minő­sít, mégis Zempléni Máriával kell kezdenem: Margitja a naiv báj, a tiszta szerelem, és a tragédiába hulló szenve­dély fehéren ragyogó lélek- ötvözete; Kelen Péter Faust­ja is Ember elsősorban, szenvedélyes, és sorsa elke­rülhetetlenségére hamar rá­döbbenő. Énekesi teljesít­kosár- és szalmafonás, a fa­zekasság, a fonás, szövés és hímzés — alapismereteit. Táncház és számos egyéb szórakoztató műsor, kirán­dulás, Vas megye nevezetes­ségeinek, népi műemlékei­nek megtekintése szerepel a programban. ményük egyformán magas színvonalú, drámai erejű. Mint ahogyan az est áradóan nagy sikere, Németh József Valentinje is az. Különös, de ezúttal Gregor József hal­ványabb Mefistót adott, a kérdés csupán az, hogy mi­ért? Miért nem volt képes úgy bekapcsolódni az elő­adás áramköreibe, ahogyan a többiek? Márta szerepét Mészöly Katalin, Siebelt Bajtay Horváth Ágota, Brandnert Szakály Péter énekelte-játszotta. A látvá­nyosság bizarr csúcsa volt a Walpurgis-éj, három kitűnő szólótáncossal: Szőnyi Nórá­val, Szakály Györggyel és Volf Katalinnal. Befejezésül: és a hibák? Ezek is az előadás sodrában lelhetők fel, nem lényegiek, de bosszantóak. Például a szinte megfékezhetetlen (?!) zaj a nézőtéren kívül a leg­líraibb jelenetek közben; a színpad beláthatóbb, pokol­felőli oldalán a rossz taka­rásban járkáló (olykor rek- lámszatyros!) akárkik, vagy műszakiak (?); a hatalmas létszámú statisztéria több tagjának magánszámai, tehát fegyelmezetlensége. Való­ban nem kiáltóak, de közü­lük egy is elég ahhoz, hogy kizökkentse a mégoly áhita- tosan figyelő nézőt is, aki nem azért jött, hogy ilyen, művészetellenes apróságo­kon bosszankodjon, hanem, mert tudta, hogy Gounod Faustját látnia kell Szege­den, 1984 nyarán. Közigazgatási nyári egyetem Vasárnap Veszprémben Papp Lajos államtitkár, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalának el­nöke megnyitotta az ország első közigazgatási nyári egyetemét. A főként szociálpolitikai kér­désekre koncentráló, egy hétig tartó nyári egyetem már indu­lásakor külföldi érdeklődést is keltett. Első hallgatói között kül­földről érkezett szakemberek is vannak. Königsberg! Töredék Nemzeti értékeink sorsa nem szűkölködik regénybe, sőt gyakran rémregényekbe illő fejezetekben, ahogy ma­ga nemzeti történelmünk sem. Tatár, török dúlta ko­lostorainknak, templomaink­nak nemcsak arany és ezüst kincsei, ötvösremekei szó­ródtak annyiszor szanaszéj- jel, hanem a nyelv fölbe- csülhetetlen kincseit őrző kéziratos könyvek, a kóde­xek is. Bécsi-kódex, Müncheni­kódex, Königsbergi Töredék, Dubnici Krónika, Nikolsbur- gi Rovásábécé — az elneve­zések is jól mutatják nyelv­emlékeink szétszóródását, vándorlását. Nemrég a régi Dalmácia (ma: Jugoszlávia) egyik kolostorában, Sibenik- ben bukkant föl a XIV. szá­zadi becses nyelvemlékünk, egy magyar nyelvi könyör­gés. Gyakran kétszer is föl kellett fedeznünk egy-egy nyelvemléket. Ilyen a Kö­nigsbergi Töredék is, a Ha­lotti Beszéd (Latiatuc fe- leym ...) után korban a má­sodik szövegemlékünk, amelynek örvendetes újra- fölfedezéséről a napokban vehettünk hírt. Maga az első fölfedezés sem ment egészen simán. Nem is az eredeti kódexben fedezték föl a becses nyelv­emléket, hanem egy latin nyelvű kódex kötésében: a XIV. századi könyvkötő szabdalta szét a számára ért­hetetlen, idegen szövegű la­pokat, egyetlen oldalt hagy­va meg csak ún. „védőle- vél”-ül a bekötött kódex ele­jén. A szétszabdalt XIII. századi magyarországi ere­detű kódexről azt tudjuk, hogy 1393-ban már Borosz­lóban — a mai Wroclaw ban — volt. (A magyar nyelvem­lék többi részét, a hiányos szövegű pergamencsíkokat, a Königsbergi Töredék szalag­jait — a bőrkötés alól ké­sőbb áztatták ki.) Az első fölfedezés jó száz­húsz éve, 1863-ban történt, ekkor tűnt föl a latin kóde­xet tanulmányozó H. Franz Hipler königsbergi káplán­nak a fura idegen nyelvű szöveg a kötet védőlapján, s fölhívta rá a könyvtár igazgatójának, Julius Za- chernek figyelmét, aki nem tudván megfejteni, milyen nyelven lehet írva a furcsa kilenc sor, lemásolta s el­küldte barátjának, August Friedrich Pottnak, a hallei egyetem nyelvész-professzo­rának. Az általános nyelvé­szet tanára már észrevette, hogy itt a finnugor nyelv­családhoz tartozó nyelvről lehet csak szó, s megküldte Altemburgba, Johann Gabe- lentznak, a híres urál-altaji nyelvésznek, aki fölismerte a kilencsoros szöveg magyar eredetét, s meg is küldte a német fordítással együtt Pottnak. De nem csak neki: mivel 1858-ban a Magyar Tudós Társaság — az Aka­démia — külső tagjául vá­lasztotta, hálából Akadémi­ánk titkárának, Toldy Fe­rencnek is elküldte, s ő mindjárt 1863-ban ismertet­te is azt „Ó-magyar nyelv­emlék a XIII. századból, s a magyar nyelv fejlődési korszakai” címmel. Ugyan­csak ő indítványozta, hogy az akkor fölfedezett fontos nyelvemlék a Königsbergi Töredék nevet kapja. A tudósok később a XIV. század derekára tették a nyelvemlék eredetét, az idő azonban az első ismertetőt igazolta: a Szűz Máriát ma­gasztaló versszerű részlet (föltehetőleg egy nagyobb Mária-legenda része) az 1200- as évek első évtizedeiben ke­letkezhetett, megelőzve a XIII. század végére tehető Ó-magyar Mária siralom szö­vegét, amely nemrég tért haza a leuveni (löweni) egyetemi könyvtárból, Bel­giumból, ahová német jóvá­tételként került az I. világ­háborúban elpusztított könyvtár anyagának pótlá­sakor. (A jóvátételi bizott­ság egy müncheni antikvá­riumtól szerezte meg, aki Toscanában vásárolta a ma­gyar verset őrző kódexet.) S itt kapcsolódik valame­lyest a két nyelvemlék tör­ténete: a Köningsbergi Tö­redék a II. világháború vi­harában tűnt el, s bukkant föl utóbb, hogy most talán visszatérhessen maga is leg­illőbb helyére. A Magyar Irodalmi Lexi­kon 1963-ban még azt írta, hogy „A nyelvemléket a ka- linyingrádi egyetemi könyv­tár őrzi”. (Kalinyingrád lett az egykori Königsberg neve, mikor a Szovjetunióhoz ke­rült.) Kiderült azonban, hogy ez megalapozatlan föl­tevés volt: a frontok köze­ledvén ugyanis a németek igyekeztek menteni a könig­sbergi könyvtár értékeit: egy részüket tengeren át, hajón elszállították, a többit vidé­ki kolostorokban, udvarhá­zakban rejtették el, s a hat rejtekhely közül három Len­gyelországhoz került a bé­kekötéskor. Az elmúlt év decemberé­ben közölte a Varsói Köz­ponti Régi Levéltár igazga­tója a magyar kutatókkal, hogy a becses magyar nyelvemléket megtalálták Torun városában, a Koper­nikusz Egyetem Könyvtárá­ban! A négy magyar nyelvű szalag azonban, amelyeket a háború előtt' üveglapok közé zárva őriztek, egyelőre lap­pang. Reméljük, hogy hama­rosan a szalagok is hazake­rülnek. Szilágyi Ferenc Sass Ervin Folklór tábor franciáknak Margit és az ifjú Faust első találkozása Fotó: Nagy László Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: . . nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis or­szág . . (ism.) 9.00: A hét zeneműve — Men­delssohn: III. (Skót) szim­fónia. (ism.) 9.30: A Magyar Rádió és .Tele­vízió énekkara énekel. 9.42: Találkozás a Hang-villá­ban. (ism.) 10.05: MR 10—14. 10.35: Schubert—Liszt: Wanderer- fantázia. 11.44: Vallomások 1942. XXI/20. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Olimpiai híradó. 13.15: Törvénykönyv. 13.30: A Rádió Dalszínháza — Sancho Panza szigete. 14.31: Gardelli: A vén malom. 14.42: Arcképek a román iroda­lomból. (ism.) 15.05: Bach: C-dúr szólószvit. 15.26: A Bíborbanszületett. 2. rész. 16.00: Népi zene. 16.29: Zengjen a muzsika! 17.05: Könyvszínpad. Marguerite Yourcenar: Hadrianus em­lékezései. 17.35: Filmzene. 17.45: A Szabó család. 19.15: Márkus László a főszerep­ben: Néró, a legjobb fiú. Hangjáték, (ism.) 19.48: Lemezmúzeum. 20.30: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 21.30: Az ENSZ leszerelési vi­lágkampányáról. 22.25: Tíz perc külpolitika. 22.35: Régi híres énekesek mű­sorából. 22.50: Malomkő asztal. Riport. 23.00: A dzsessz világa. 0.10: Tárogató muzsika. PETŐFI RADIŐ 8.05: Pitti Katalin operettdalo­kat énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. (ism.) 8.35: Társalgó. Másfél óra iro­dalomkedvelőknek. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Ifjúsági könyvespolc. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög. 13.30: Muzsikáló természet. 13.35: Vidám úttörők. Loránd István gyermekkórusaiból. 14.00: A Petőfi Rádió zenés dél­utánja. 14.35: Tánczene. 15.20: Könyvről-könyvért. 15.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Amikor én még. Rab Zsu­zsával beszélget Szabó Éva. 18.35: Beszélni nehéz. 18.47: Barangolás régi hangleme­zek között. 19.05: Népdalok kamaraegyüttes­re. 19.25: Látószög. Antal Gábor jegyzete. 19.35: Csak fiataloknak. 20.35: Magyar anekdotakincs. XXIV/20. 21.04: Találkozás a stúdióban, (ism.) 23.25: Varázskeringő. Oscar Strauss operettje. III. MŰSOR 9.00: Fúvószene. 9.29: Zenekari muzsika. 10.30: Velem valami. Böndör Pál versei. 10.41: A Kormorán együttes új lemezéről. 11.05: Faust. Részletek Gounod operájából. 12.09: A Weiner kamarazenekar hangversenye. 13.07: Kamaramuzsika. 14.00: Világújság, (ism.) 14.20: Zenekari muzsika. 15.05: Várjátékok ’84. 15.50: Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek. 17.00: Hangverseny barokk zene­szerzők műveiből. Kb. 18.00: Dzsesszf elvételekből: George Shearing együttese játszik. 18.30: Szerb-horvát nyelvű nem­zetiségi műsor. 19.05: Német nyelvű nemzetiségi műsor. 19.35: Rossini: A sevillai bor­bély. Közben: 21.09: ,,Szólítlak haty­tyú . . 21.28: Az operaközvetítés folyta­tása. 22.16: A rockzene alaplemezei. 23.05: Rádiószínház — Alfa. Rá­diókompozíció. SZOLNOKISTÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Sammy Davis énekel örökzöld melódiákat. 17.20: Zsibongó, gyermekműsor. Szerkesztő: Cseh Éva. (A tartalomból: A vízi spor­tok örömeiről szól az ösz- szeállítás.) 17.35: Régi szolnoki prímások felvételeiből. Farkas Ban­di és zenekara játszik. 17.45: Üzemi lapszemle. 17.50: Dixieland-muzsika. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A Solaris együttes új fel­vételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Tévétorna, (ism.) 10.05:. Utazás egy mosolyért. VII/4. (ism.) 10.35: Csutak és a szürke ló. Magyar film. (ism.) 11.45: Képújság. 16.40: Hírek. 16.45: Fanfár. Popzene és klasz- szikus zene. VI/3. (ism.) 17.15: A Tenkes kapitánya. XIII/3. Buga Jakab. 17.40: Képújság. 17.45: A Szegedi Körzeti Stúdió műsora. 18.30: Telesport. 19.30: Reklám. 19.40: Tévétorna. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Az európai ember. VIII/3. 21.20: Népzene zenekarra. 21.30: A tanú. Magyar film. 23.10: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 19.30: Képújság. 19.35: Megvalósult álmok. Henry Dunant. NSZK rövidfilm. 20.00: A waterloo-i csata, (ism.) 21.30: Tv-híradó 2. 21.50: Az Észt Állami Férfikar és a Grúz kamarazenekar vendégszereplése. . 22.20: Képújság. BUKAREST 15.05: Augusztus 23. jegyében. 15.25: Szünidei matiné. 15.45: Dalok. 16.15: Történelmi emlékek honá­ban. 16.30: Los Angeles, ’84. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Korunk. 20.55: Munkáskórusok. 21.05: Mesék egy új lakásban. Tévéjáték. 22,20: Tv-híradó. 22.30: Közvetítés Los Angelesből. BELGRAD, I. MŰSOR 11.35: Műsorismertetés. 11.45: Olimpiai krónika. 12.15: Olimpiai szemle. 13.50: NYOJ ’84 — atlétika. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Adás gyermekeknek. 18.45: Franciaország a sanzonok tükrében. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Gyújtópontban — belpoli­tikai adás. •20.45: Lottósorsolás. 20.55: Játékfilm. 22.30: Tv-napló. 22.55: Olimpiai krónika. II. MŰSOR 19.00: Népszerű-tudományos so­rozat. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.50: Hőstettek ideje — doku­mentumadás. 21.35: Hírek. 21.40: Dzsessz a képernyőn. 22.25: Nyitott könyv. MOZI Békési Bástya, 4-kor: Az Olsen- banda boldogul, 6 és 8-kor; Utószinkron. Békéscsabai Sza­badság, de. 10, du. 4 és 6-kor: Balfácán, 8-kor: Párbaj. Bé­késcsabai Terv, fél 6-kor: Együttélés, fél 8-kor: Nőrablás. Békéscsabai Kert: Balfácán. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Vámpír négy keréken, fél 8-kor: Spa­getti-ház. Gyulai Petőfi, 4-kor: Az inkák kincse, 6-kor: Ben Hur I—II. Orosházi Partizán: King-Kong. Gounod: Faust

Next

/
Thumbnails
Contents