Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-07 / 184. szám
1984. augusztus 7., kedd Nemcsak a mézről van szó Exportduplázás Mikor az orosházi KAZÉP ötödik, egymást követő évben is megkapta a Kiváló Szövetkezet címet, áz erről szóló tudósításban szerepelt egy mondat: a szövetkezet elnöke, Surányi András jelentette ki benne, hogy a KAZÉP még messze van a csúcstól, a szövetkezetben rejlő tartalékokat még mindig csak kis részben tárták fel. Az ünnepi hangulat persze, könnyen ragadtatja az embert ilyen kijelentésekre, érdemes tehát ezeket jó né- ‘hány dolgos hétköznap után a valósággal is szembesíteni. A félévi mérleg elkészítésének ideje erre jó alkalmat kínált, fel lehet mérni mi valósult meg az elképzelésekből. Sikeres licencvásárlás Ha egy vezető jókedvűen fogadja az újságírót, az , — feltehetően az álmoskönyv szerint is — jót jelent, de legalábbis arra enged következtetni, hogy a dolgok nem mennek rosszul. Ez a várakozás ebben az esetben beigazolódott, ugyanis az elnök dicséretes eredményekről számolt be. — Árbevételünk hat hónap alatt 113,5 millió forint volt, 23 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt. Exportunk elérte a 20 millió forintot, 90 százalékkal meghaladva a tavalyit. Még szebb a tőkés export mutatószáma: ez éppen duplája lett, mint a múlt év azonos időszakában. Hasonlóan alakult a nyereség is, és a jelek szerint év végéig tovább javulnak eredményeink. Az adatok tehát tiszteletet parancsolóak, de nézzünk egy kicsit a számok mögé, hogyan sikerült például egy év alatt megduplázni a tőkés exportot? Nos, erre a kérdésre az egyik választ a Bronswerk kazánok licencé- nek megvásárlása adta. A gyártás 1982-ben kezdődött meg, akkor ez 1,8 millió forint devizakiadást jelentett az országnak. A kazán tavaly már BNV-díjas lett, az idei év közepére pedig a devizakiadás dupláját hozta be, természetesen dollárban. Az első fél év zárása előtt indítottak útnak Algériába négy Bronswerk kazánt, a hozzájuk tartozó, de már saját fejlesztésű gáztalanítós táptartályokkal. A szállítmány értéke 5 és fél millió forint, és ez némiképp már magyarázza a 100 százalékos exportnövekedést. Kincset éríí apróságok A duplázás másik része szó szerint vett apróságokból jött össze. Az oxidkerámia- termékek — ezek az idén BNV-nagydíjat kaptak — legnagyobbika sem nehezebb egy-két dekásnál, egyre több országban találnak vevőre. A kereslet növekedését az export 60 százalékos bővülése jelzi. Egyre több európai tőkét ország tartozik vevőkörükhöz, de a többletigényt többlettermelésből elégítik ki: valamennyi KGST-part- ner, és az összes hazai megrendelő határidőre megkapta a kért szállítmányt. A számok tehát azt jelzik, hogy dinamikusan bővült a KAZÉP termelése úgy, hogy közben a létszám egy kicsit még csökkent is ... A nyereséget pedig úgy növelték, hogy a termelékenység fokozásával kigazdálkodták a növekvő elvonások csökkentő hatását, sőt, 6 százalékkal túl is teljesítették a tavalyi szintet. Csodák természetesen nincsenek, az iparban pedig különösen kár ilyesmiben reménykedni, érdemes tehát megnézni, mi rejlik e látványos javulás mögött. Nos, a KAZÉP-nál főleg az, hogy beléptek a kísérleti bérszabályozás „A” formájába. Mivel ez a mondat egy szűk körön kívül az olvasók többségének semmit sem mond. nagy vonalakban érdemes elmagyarázni, mit jelent ez. Azok a vállalatok, szövetkezetek, melyek éve óta kiemelkedően jól teljesítik feladataikat, vállalhatták ezt a formát, melynek fő előnye, hogy a bérek gyakorlatilag a teljesítmények arányában nőhetnek, az egyébként szokásos szigorú korlátozások nélkül. Szigor persze itt is van, mégpedig a feltételekben. Vállalniuk kellett, hogy a termelés volumene nem csökken, és az egy dolgozóra jutó anyagmentes termelési érték — áremelés nélkül — jelentősen , növekszik. Az exportot 40 százalékkal, ezen belül a tőkés exportot 50 százalékkal kellett fokozni ahhoz, hogy a kedvzemé- nyek megillessék a vállalkozót. Ha ezek közül a kemény feltételek közüj csak egynek a teljesítése is elmarad, oda a kísérleti bér- szabályozás valamennyi kedvezménye. Eredményes szabályozás Az eddig elmondottakból nyilván kiderül, hogy a KA- ZÉP-nél eddig minden teljesült, sőt, többet adtak, mint vállaltak. A bér is szépen nő, a félév végéig 6,5 százalékkal, az év végére 9—10 százalékos emelkedést várnak. Ügy tűnik, ez a szabályozás egyértelműen igazolta azt a közgazdászkörökben egyre jobban terjedő véleményt, hogy nem a munkaerő kevés, csak a foglalkoztatás hatékonysága rossz. Mi mással lehetne egyébként magyarázni, hogy egy viszonylag kicsi, alig több mint 300 tagú szövetkezetből 10 ember azonnal feleslegessé vált, amint a hatékony munka lett a béremelés feltétele? Még egy tényt bizonyított az első félév, mégpedig azt, hogy lehet éveken keresztül egyenletesen fejlődni, ha a közgazdasági környezet megfelelő szabályozórendszeren keresztül erre kellő ösztönzést ad. A jó eredmények egyben azt is lehetővé teszik, hogy a szövetkezetben a munka- verseny-mozgalom is szépen terebélyesedjen. A szocialista brigádok már megtették vállalásaikat, melyek elsősorban arra «irányulnak, hogy túlteljesítsék az amúgy is rendkívüli módon megemelt exporttervet. A műszaki fejlesztésen dolgozók az idővel való versenyfutást vállalták. Egy osztrák üzlet teljesítéséhez ugyanis a megbízástól számított két hónapon belül kész terméket kell szállítani, mégpedig olyat, amit eddig nem gyártottak. A KISZ-esek a termelő munkán felül több iskola patronálását, a sportudvarok felszerelését vállalták. Ilyen előzmények után már nemigen lehet kételkedni az elnök szavaiban: „Nem titkolt szándékunk, hogy az öt kiváló cím után jövőre egy ezeknél is magasabb fokozatot szeretnénk elnyerni.” Az eredmények láttán úgy tűnik, ez az óhajuk nem lehetetlen. Lónyai László Heves megye legnagyobb gabonatermelő gazdaságát, a hatvani Lenin Termelőszövetkezetet több éves jó kapcsolat fűzi a szomszédos csehszlovákiai, füleki állami gazdasághoz. A hatvaniak az idén 3200 hektáron termelnek kalászost. A fülekiek a betakarítási munkálatokhoz kombájnokat, szállító járműveket és bálázókat küldtek a hatvaniaknak, hogy minél előbb végezhessenek az aratással. A Lenin Tsz kombájnosai augusztus elejétől viszonozzák a baráti segítségnyújtást. Képünkön: Vágó József tsz-elnök (jobbról a második) a Szlovákiából jött gépkezelőkkel (MTl-fotó: Szabó Sándor felvétele — KS) Mélyponton a méhészet Pergetés Nincs olyan év, hogy ne olvashatnánk megdöbbentő méhpusztulásokról az újságokban. A kár többnyire tetemes. Ennél is szomorúbb, hogy a pusztulások évről évre ismétlődnek. Mindez azt sugallja: az érintettek — a mezőgazdászok és a méhészek — olykor nem a legjobb viszonyban vannak egymással. Különben nem fordulhatnának elő újra és újra a vegyszerezés miatti méhtragédiák, és emiatt nem kellene később késhegyig menő bírósági vitákat folytatni. Baranyában például idén már húsz ilyen per kezdődött. A mezőgazdasági üzemekre általában kétféle magatartás a jellemző: vannak olyanok, akiknek terhes a méhészek jelenléte, és ha tehetik, eltanácsolják őket a földek, a gyümölcsösök széléről. De vannak olyan mezőgazdasági nagyüzemek is, ahol fölismerték a méhészek jelenlétének fontosságát, és a vándorméhészek letelepedését szerződéssel garantálják. Méhek nélkül nincs termés Egyáltalán: szükség van-e a méhes megporzásra? Ezt a kérdést — abszurditása ellenére —, a tények ismeretében föl kell tenni. A gyakorlat ugyanis arról árulkodik, hogy a méhészeket sokszor és sok helyütt kegyelemből tűrik meg. A nagylelkűség eme gyakorlói megfeledkeznek a méhek alapvető szerepéről. A növény- termesztés 11,5 milliárd forintos termelése a méhes megporzás nélkül el sem képzelhető. A szorgos méhecskék a technológia nélkülözhetetlen elemét jelentik. A MÉM-ben már 1977- ben fölismerték a helyzet tarthatatlanságát, akkor — miniszteri értekezleten — határozatot hoztak arról, hogy a méhes megporzás a mezőgazdasági technológia részévé váljon. Sajnos, ezt az elképzelést csak részben sikerült megvalósítani. Néhány településen létrejöttek sikeres megporzó központok — például Nyírkerten, Szaty- mazon, Dánszentmiklóson —, de a kezdeményezés mégsem vált általánossá. Ennek legfőbb okaként a méhészek szervezetlen jelentkezését és a nagyüzemek idegenkedését tartják. A méhészek és a mezőgazdasági nagyüzemek együttműködését hátráltatja továbbá az is, hogy az áfészek mellett működő méhészeti szakcsoportok és mezőgazdasági nagyüzemek vezetése között nem jött létre a kettőjük közös érdekét szolgáló együttműködés. II tenyésztők gondjai Napjainkban a méhészet rendkívül nehéz időszakot él át, mélyponton van. Mindez összefügg a méz világpiaci árának nagymértékű csökkenésével. A magyar méhészet az utóbbi években jelentős vetélytársakkal — Mexikó, Argentína — találta magát szemben a nemzetközi piacon. Az értékesítési gondok miatt pedig lelassult a hazai felvásárlás, stagnál vagy csökken a méz átvételi ára, nő a raktározott méz meny- nyisége. Ennek következményeként a méhészeknek nyújtott többféle kedvezmény is megszűnt, amit a méhállpmány fertőzöttsége tett még súlyosabbá. Jól illusztrálja a hazai méhészet ellentmondásos helyzetét, hogy még a statisztikában sincs meg az összhang. A KSH 385 ezer méhcsaládról ad számot, ezzel szemben a Hungaronek- tár 680 ezer méhcsaláddal számol, ugyanakkor a méhegészségügyi felelősi hálózat 1983-ban 631 ezer méhcsalád után fizetett ki ellenőrzési díjat. Becslések szerint hazánkban 30 ezer ember foglalkozik méhészettel, az állományok 99,2 százaléka magántulajdonban van. Jelenleg a krajnai méhfajta az uralkodó, amely megfelel a termelési célkitűzéseknek, de a fajtában rejlő genetikai kapacitást még nem sikerült kibontakoztatni, és teljes mértékben hasznosítani. Hazánkban 700 ezer hektár mezőgazdasági terület igényei rovarmegporzást, méhlegelőnek döntően ez tekinthető. Sokat orvosolhatna a jelenlegi bajokon a méhkímélő technológiák szélesebb körű alkalmazása. Ez azonban az érdekeltség hiánya miatt gyakran csorbát szenved. Igaz, szelektív — méhkímélő növényvédő szer — sincs még forgalomban. A magyar méhészeti termelésre a mézcentrikusság a jellemző. Sokkal kiegyensúlyozottabb lenne az ágazat, ha az egyéb termékek — a virágpor, a viasz, a propolisz — arányos termeltetése és forgalmazása szervezettebben folyna. Nehezíti a méhészek helyzetét az eszközellátás megoldatlansága, sokszor a legalapvetőbb felszerelésekhez — kaptárokhoz, keretlécekhez — csak gyenge minőségben jutnak hozzá. Külön gond az állandósult kannahiány, és az aprócikkek beszerzésének nehézsége. Új egyesület Az ágazat közvetlen termelési értéke — öt év átlagában — meghaladja az évi 1 milliárd forintot, az exportból pedig 15—16 millió dollár realizálódik. Ebből is látható, hogy a méhészet az eddiginél nagyobb törődést, fokozottabb figyelmet érdemel. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy a nemzeti vagyonnak ez az 1,5 milliárdos része miként hasznosul. És az sem, hogy a lakosság mennyi és milyen méhészeti terméket fogyaszt, hiszen ezek az anyagok tápálkozás- élettanilag kedvező hatásúak. Éppen ezért helyeselhető a MÉM döntése, hogy a kialakult helyzet rendezésére, az érdekképviselet ellátására Magyar Méhészeti Egyesületet hozott létre. így remélhető, hogy a hazai méhészet előbb-utóbb megszabadul béklyóitól, s kiegyensúlyozottan fejlődik tovább. Cseh János
