Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-07 / 184. szám
1984. augusztus 7., kedd MHsUMTd Pillanatkép a szarvasi szociális otthonból A büfében kávé is kapható Társadalombiztosítás és demokratizmus — Alapvető és meghatározó az emberi kapcsolatok alakulása a szociális otthonban — mondja Unk Sándor, a szarvasi egyesített szociális intézmények igazgatója. — A kapcsolatok a dolgozók, a dolgozók és a gondozottak között. Az otthon jellegével összefüggően sok itt a súlyos, ágyban fekvő, idős beteg. A 145 ember különböző természete, más-más szokásai sok konfliktushelyzetet teremthetnek, ha nem próbálnak egymáshoz alkalmazkodni, vagy az összeütközéseket mi nem simítjuk el. Nagy szellemi és lelki igény- bevételt jelent ez minden munkatársamnak. A szerencsésen egymásra találó szobaközösségek, a kialakuló barátságok viszont nagyon jó hatással vannak mindenkire. A szarvasi szociális otthon is bővítésre és korszerűsítésre szorulna már. Talán csak a többi megyebeli intézményhez képest viszonylag jók a körülmények. Vannak itt 6—8—10 ágyas szobák, ahová már a ruhásszekrényen, vagy az ágyon, asztalon és kályhán kívül más lakberendezési tárgy el sem fért. Szerencse, hogy több kisméretű társalgóban ülhetA park virágai díszítik majd a szobákat nek le beszélgetni, olvasgatni a gondozottak. A 100 éves régi épület mellett az 1964- ben átadott „új szárny” jelenti a modernet, ahol már kettő- és négyágyasak a szobák. Ide a jobb egészségi állapotnak örvendőket tudják elhelyezni. Ha valaki megbetegszik, a nagyobb szobák valamelyikébe költöztetik, ott tudják ápolni, mosdatni. Ilyenkor a régi szobatársak beteglátogatóba járnak hozzá. Ha beleszokik az idős ember az itteni világba, kibékül a körülményekkel, élvezni is tudja az örömeit, a kényelmet. Persze, többen néznek bánatos szemmel a kérdezőre, magányra, vagy a család után vágyakoznak, de helyzetük ide irányította őket. Ebben a korban nehéz megváltozni, alkalmazkodni, úrrá lenni a természet hiányosságain, negatívumain. A szociális otthon szakgárdája, ápolónői, gyakran egymást helyettesítve is megpróbálják széppé, teljesebbé tenni az idős emberek itt töltött napjait. A hétköznapok kézimun- kázással, olvasással, kártyapartival, gyakran munkával telnek. Akinek kedve van, dolgozhat a konyhán, a Akkor kelek, fekszek, amikor jólesik kertben, tevékenykedhet a jószágok körül. Okos gazdálkodással helyben sertés- tenyésztésre hasznosítják az ételmaradékokat. A gazdasági udvar óljában birkákat is gondoznak. Kéthetenként filmvetítés, havonta egyszer névnapi mulatság, évente kirándulások, születésnapi, farsangi ünnepek szerepelnek a programban. Az idén nyár végén Sárospatakra indulnak a gondozottak. Gyakori látogatóik, segítőik a Beteg lennék, ha nem subáz- hatnék különféle üzemek szocialista brigádjai, az általános iskolás, óvodás gyermekek. Sétálunk az ebéd után pihenő, olvasgató idős emberek között. Biró Endréné megfogja a kezünket, úgy suttogja: „Én jól vagyok itt. Hazamegyek, eladom a nád- fedeles kunyhóm, és végleg visszajövök. Egész életemben mozgalmi asszony voltam, szeretem a közösséget.” B. Zs. V irágmag-gy ü jtögetö Fotó: Veress Erzsi A társadalombiztosítást 1950-ben adták át a szak- szervezeteknek. Akkor egyesítették a különböző, ilyen jellegű intézeteket: a MA- Bl-t, az OTBA-t ugyanúgy az SZTK-ba olvasztották be az OTI-t is. A lényeg az volt, hogy politikai döntés született : legyen egységes és szakszervezeti a társadalom- biztosítás. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, s megannyi változás történt a társadalomban. Ezek között is elsőrendű jelentőségű, hogy megvalósult a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ami társadalom- biztosítási szempontból is döntő változást jelentett: hazánk lakosságának minden korábbinál hasonlíthatatlanul nagyobb része nyert jogosultságot társadalombiztosításra. Megalakultak az ipari és egyéb szövetkezetek is. Elismerést nyert a magánszektor jelentősége, ami abban nyilvánult meg, hogy az új rendelkezés szerint a magániparosok és kereskedők teljes jogot is kaptak a társadalombiztosításhoz. így jutottunk el a 99 százalékhoz, vagyis odáig, hogy gyakorlatilag TELJES KÖRŰ LETT A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS Ez viszont kérdésessé tette, hogy az egész társadalmat átfogó szolgáltatás irányítására elegendőek-e, képesek-e a szakszervezetek. Még akkor is, ha tudjuk, hogy időközben az Országos Társadalom- biztosítási Tanácsban — a SZOT tanácsadó testületében — helyet kaptak a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának, valamint a KI- OSZ-nak és a KISOSZ-nak képviselői. Ez még inkább felemás helyzetet teremtett, különösen 1975 után, amikor általános, állampolgári jogon igénybevehető lett' az egészségügyi ellátás. Szinte magától értetődő, hogy ha az egészségügyi ellátás igénybevétele polgári joggá lett, a társadalombiztosításnak is az állam irányítása alá kell kerülnie. Hozzátartozik, hogy ez eddig is állami feladat volt, de a szak- szervezetek látták el. S ha meggondoljuk, hogy a magyar társadalombiztosítás kiadásai meghaladják az évi százmilliárd forintot — aligha akadna, aki ne a társadalombiztosítás ÁLLAMI IRÁNYÍTÁS ALÁ vonása mellett voksolna. Mondhatja erre valaki, hogy nem kérdezték meg erről a biztosítottakat. Ez azonban tévedés. Három -éven át folytak az előkészületek, s ezalatt igen sok és sokféle véleményt hallgattak meg. Végül megszületett a döntés: az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá tartozó, országos hatáskörű szervvé alakult, ennek megfelelően a megyei társadalombiztosítási igazgatóságok a megyei tanácsok felügyelete alá tartoznak, hát beleszólása természetesen ezután is lesz minden érdekképviseleti szervnek, mivel az Országos Társadalombiztosítási Tanács önkormányzati jellegű testületként alakult újjá. 45 tagjából 19-et az ágazati szakszervezetek, négyet a SZOT delegál, a többieket a szövetkezeti szövetségek, a nőtanács, a KISZ, a kisiparosok és a kiskereskedők érdekképviseleti szervezete, valamint az egyes társadalom- biztosítási kérdésekben illetékes állami szervek. Hasonló az összetétel a megyékben is. A vezetőséget mindenütt demokratikusan választják, kétharmados többséggel. Az a dolgozó ember, akinek társadalombiztosítási ügye van — az átszervezésből nem sokat vesz észre. Sekélykérését ezután is az üzemi társadalombiztosítási tanácshoz nyújtja be, az üdülés, az üzemi konyha, a sportolási lehetőség továbbra is a gyári, vagy vállalati szak- szervezeti bizottsághoz tartozik. Abból a 60 milliárd forintból, ami egy évben szociális célokra rendelkezésre áll — 10 milliárd fölött az szb rendelkezik. Ami az egyes állampolgárt a legjobban, legközelebbről érinti: vajon jobb, korszerűbb, BÜROKRÁCIA- MENTESEBB LESZ-E ezután a társadalombiztosítás? A kérdésre nehéz felelni, mindenekelőtt azért, mert — az ország közismert gazdasági helyzetében — ettől nem lesz több a pénz a társadalombiztosítási kasszákban. Ami viszont a sokszor, és joggal szidott bürokráciát illeti, azon az új irányítási rendszer keretében — remélhetőleg — könnyebb lesz segíteni. Csak éppen a beleszólás jogát kell nagyon komolyan venniük azoknak, akik részt vesznek a társadalom- biztosítási tanácsok munkájában. Nem szabad elfeledniük, hogy dolgozótársaikat képviselik, s hogy megválasztásukkal lehetőséget kaptak régi, meggyökeresedett hibák, bürokratikus intézkedések kiküszöbölésére. Várkonyi Endre Gyurka barátom emlékezete Negyven esztendő a történelemben — egy porszem. Emberi léptekkel mérve •— nagy idő. Hiszen négy évtized sok „rovátkát” vés a lelkűnkbe. S ami jóságot, szépséget, cudarságot megélünk, a rovátkák mindvégig őrzik. Most, negyven esztendő múltán is látom nyurga alakodat, Gyurka barátom, és hallom vibráló szavad. Hiszen, amikor megismertük egymást, már elhangzott — Goring szájából — a fasizmus vészterhes, valódi énjét kifejező mondat: „Vaj helyett ágyút!” És huszonévesek voltunk! De azért, amikor befejezted napi munkád és kijöttél a nyomdából a betűtenger közül, a hónod alatt könyvet szorongattál, vagy a kezedben összehajtva valamilyen folyóiratot. Mert mégis hitted, hogy az Ember képes gátat vetni a hatalmi őrültségnek, és miként Róma felgyújtójának, Néró császárnak menekülnie kellett annak idején a nép haragja elől, a XX. század őrültjeire sem vár más sors. Csakhogy idealisták, gya- korlatiatlanok voltunk, s az elhomályosult bennünk, hogy amíg Néró menekülésre kényszerült, addig nemcsak Rómát gyújtotta fel, hanem megölette féltestvérét, Britannicust, a feleségét, az anyját, és aztán féktelen tobzódásban élt. De mindez csak lappangott bennünk, mert nem fogtuk fel a hatalom őrültjeinek a természetrajzát. És miközben egyre kevesebb lett a vaj és több az ágyú, Te, Gyurka barátom ólombetűkből nyomtatásra szedted ki Tessedikre emlékeztető soraimat. Lehet, hogy méltatlan volt a vers az Alföld messiásához, mégis közölte a szerkesztő, mert arra a férfira emlékeztetett, aki meghonosította Magyarországon a lucernát, aki a szikes talaj javításával kísérletezett, és elsőként alkalmazta a di- gózást. Mert mit akart? Több vajat! Még arra is volt gondja, hogy védelmébe vegye a Körös vizének tisztaságát. És hát a mi szülőfalunk, Szarvas népéért sokat tett, amiről a volt községházához közel ültetett akácfája is regél, s amelyik ugyancsak az életigenlést hirdeti. S az életigenlés — mindenkor megveti a hatalom őrültjeit. Hej, Gyurka! Miket regélnénk most egymásnak. Vagy nem? Talán inkább azt hoznánk szóba, hogy a világon sok embernek most is alig van betevő falatja, s hányán pusztulnak el emiatt? És megint Tessediket emlegetnénk? Mert hát a világ sok táján, akár Ázsiában, akár Afrikában már nagyon ráférne a földre a digózás, s nagyon kéne a vízlelőhelyeket feltárni és vízgyűjtőket építeni. Elég csak Etiópiára gondolni, ahol az évek óta tartó szárazság miatt az emberek a magaslatok felé húzódnak, mivel ott még van növényzet. Mert a szarvasmarhák már a fák gallyait tépik, hiszen a magaslatoknál lejjebb nem találnak legelnivalót. Iszonyatos! Vagy Tessedik életigenléséről regélni most is idealista felfogás? Mivel a tengerentúlról olyan esztelenség kelt szárnyra, hogy Európában fennáll egy korlátozott atomháború lehetősége? Huszonévesen megéltük, Gyurka barátom, hogy a hatalom őrültjei rázúdították a világra, az emberiség előtt eladdig ismeretlen pusztító háborút. S az ágyúk torka — elnyelte a vajat és okádta a halált! És Te, Roszik Gyurka, amikor eközben eljöttél hozzánk, összehajtott nyelvkönyvet szorongattál a kezedben és azt mondtad nekem: „Tanuljunk franciául.” Aztán elmondtál franciául egy versikét, hogy bizonyítsd a nyelv szépségét, hiszen téged akkor már két éve tanított francia szóra egy tanár. S az „első óra” után azzal mentél el, hogy minden héten két este gyakoroljuk a nyelvet. De soha többé nem jöttél el hozzánk! Mert másnap behívót kaptál. És elbúcsúzni sem tudtunk, mivel én aznap Öcsödre gyalogoltam át; anyósomat látogattam meg. S aztán hosszú ideig semmit sem hallottam felőled. És sokszor magam elé képzeltelek, amint a francia versikét mondod, hiszen a nyelvgyakorlásból semmi sem lett. S amikor 1944. október 5-én este, a pesti rádió híreit hallgattam, s detektoros rádiónk fülhallgatóját levágtam az asztalra, mert tankok távoli dübörgése, repülőgépek zúgása hallatszott be a szobába, miközben a bemondó a hírek közt olvasta fel, hogy a német és magyar alakulatok Makónál visszaverték az oroszok támadását. De arról sejtelmem sem volt, nem is lehetett, hogy az orosz csapatok október 6-án hajnalban felszabadítják Szarvast és egész Békés megyét, s a Tiszáig nyomulnak előre. Később aztán megtudtam, hogy Te is ott voltál, Gyurka barátom, a makói csatában és az utcai harcokban életedet vesztetted. S alig száz kilométernyit kellett volna még jönnöd Kondoros felé, hogy meghalljad a harangszót szülőfaludból. De nem jöttél, mert a világhatalomra törő őrült a horogkeresztre akarta feszíteni a népeket. Mígnem — iszonyú ember- és anyagi áldozattal — a népek a Reichstag- ról is leverték a halált hirdető zászlót, amelyik korunk Nérója, Hitler nevében s évekig kísértetiesen lobogott ott. És Hitler, ugyanúgy, mint Néró, önkezével vetett véget életének, nehogy a népek ítélőszéke büntesse meg az emberiség ellen elkövetett bűneiért. Nem is felejtem el soha, Gyurka barátom abbeli hitedet, hogy Tessedik igéi beivódnak a népek szívébe-lelkébe az egész világon. És esőágyút gyártanak majd, di- gózzák a földet, hogy dúsan nőjön a növényzet, legyen a teheneknek legelnivaló- juk, s az embert gyilkoló, az anyagi javakat pusztító ágyúk helyett — vajat szállítsanak a vonatok, hajók, repülőgépek. S amit most én teszek hozzá: a nukleáris fegyverek helyett is. Ha pedig ez idealista gyakorlatiatlan felfogás — ám legyen! Ezt a bélyeget elviselem. Veszedelmes dolog ugyan, hogy post mortem azonosítsam Gyurka barátom véleményét a magaméval, mégis megteszem! Mert hiszem, hogy ő is ezt vallaná. Cserei Pál
