Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-05 / 183. szám
1984. augusztus 5., vasárnap BÉKÉS MEGYEI n NÉPÚJSÁG uira Almáskamaráson K ét esztendeje is alig múlt, hogy társközséggé lett a 2400 lakosú Nagykamarás és az 1570 lelket számláló Almáskamarás. Kritikus szemmel figyelik az itt élők, mi jót hozott számukra a természet törvényeivel, a történelem eseményeivel már régóta összekapcsolódott sors állam- igazgatási szentesítése. Két év nem nagy idő, a gazdasági viszonyok alakulása pedig kevéssé kedvezett a fejlődésnek. Azt mégis mindenki tanúsíthatja, hogy amióta közös tsz- ben dolgoznak a társközségek lakói, áz almásiak pénztárcája is vastagabb lett. Az idei aratáskor elégedettek voltak a tsz-gazdák, jó lett a termés. A csapadékhiánytól „furulyázó” kukoricát viszont aggódó szemmel méregetik. A háztájival szívesen foglalkoznak az emberek, „pénzes növényeket" termesztenek a földeken. Alakul a vízbevezetés, s mostanában a legtöbbet erről beszélnek az emberek ezen a vidéken. A község vezetői tervezik az iskola felújítását, jövő nyárra el is vállalta már a munkát a mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalkozás. A község vezetői felülvizsgálják azt is, melyik oktatási, vagy közintézmény szorul még felújításra, s hogyan lehet rá a pénzt előteremteni. A gyenge állapotú egészségházat a tanács helyiségeinek a felújításával szeretnék kiváltani, ott körzeti rendelőt és várót kialakítani. Javítani kellene az iskola politechnikai épületét, szükség lenne pedagógus szolgálati lakásra. Közös beruházásban épül már a fogorvosi váró és rendelő, „csupán” orvost kell találni hozzá. „Még nem látjuk a vízügy végét sem, sokan pedig már a gázt szeretnék a házukba vezetni” — mondják a község vezetői. Vízvezeték-építés — saját pénzből A Dózsa György utcában lakó Kovács József már fizetett a vízvezetékért. Ottjártunkkor a házukhoz csatlakozó vezeték árkát ásta ki a fiával (képünkön). Véleménye szerint — bár sokba kerül a víz — a kényelemért megéri Az 1979—80-as belvizek hatására az almáskamarási közkutak vizének minősége megromlott. 1980-ban a tanácsi testület úgy döntött, még ebben az évtizedben, lehetőleg az első felében, meg kell oldani Almáskamarás ivóvízellátását. Felmérték a nagykamarási törpe vízmű kapacitását. Kiderült, hogy a két kút napi 20 órás üzemben 1440 köbméter vizet ad. A két község együttes vízszükséglete pedig a 800 köbmétert sem éri el. Magasabb tanácsi támogatással és mintegy félmillió forint összegű saját erővel 1981-ben megépült az Almáskamarás főutcáján végighúzódó vízvezeték. Üzembe helyeztek négy közkifolyót is, és biztosították a közintézmények vízellátását. A lakosság kezdeményezésére a tanácsnak tovább kellett tépni. Egyre többen szerették volna, ha portájukra bevezethetik a vizet. Az egész település vezetékes ivóvízhálózatát kiépíteni viszont nem olcsó feladat. A tanácsnak nem volt pénze vízműtársulatot alapítani. Megyei támogatásra sem számíthattak. Maradt az utcatársulásos forma. Ez azonban azt jelenti, hogy a vízvezeték építésének költségeit teljes egészében a lakosság fedezi. Almáskamarást öt részre osztották. Abban a kettőben, ahol a legtöbben vállalkoztak, legtöbben vállalták a pénz befizetését, ott megalakult az utcatársulás. Tavaly szeptemberben kezdték az árkok kiásását, majd az idén tavasszal folytatták. Ottjártunkkor még 150 méteres szakaszon nem volt lefektetve a csővezeték. A 304 telekből 109-be bevezetik a vizet. Nekik 17 ezer 600 forintot kell fizetniük. Ennek a 30 százalékát már le kellett tenniük, a fennmaradót pedig havi részletekkel törlesztik. Azoknak,, akik nem vezetik be a telkükre a vizet, de az utcájukban elmegy a vezeték, 14 ezer 100 forintot kell fizetni. De olyanok is vannak, akik nem társultak valamilyen oknál fogva. Fizetniük persze nekik is kell, mert a műszaki átadás után közműfejlesztési hozzájárulást vethet ki rájuk a tanács. Napjainkban ez tehát a helyzet. A fennmaradó háromötöd rész vezetékes vízellátása továbbra is megoT^ datlan. Az előrelépés attól függ. hogy az ott élők hogyan döntenek, mikor alakítják meg az utcatársulást. Az általános iskola konyhájában nyáron is főznek az ügyes kezű asszonyok, naponta legalább 65 adag ebédet Nyugdíjasok a klubban Simon Erzsikét mindenki ismeri a faluban, hiszen nyolc esztendeig könyvtáros- kodott itt. Időközben elvégezte a tanítóképzőt, oktatja a kunágotai alsós nebulókat. Továbbra is irányítja a klubkönyvtárban összeverbuválódott nyugdíjasok klubját. — Az almási klubkönyvtárat szinte a sajátomnak éreztem — mondja —, mert a kialakításánál, a berendezésénél, a fejlesztésénél mindvégig ott voltam. Több helyiség van abban az épületben, a klubszobát leginkább mi vesszük igénybe a nyugdíjasokkal. Minden hétfőn, még húsvétkor is, összejövünk beszélgetni, nevetgélni. Az idén ősszel jubilálunk, ötéves lesz a klubunk. Jó barátságban vagyunk a kétszer annyi ideje működő nagykamarási klubosokkal. Náluk a rendezvények kedveltebbek, mifelénk a kötetlen beszélgetés, éneklés és citerázás a népszerűbb. Persze, szívesen hallgatnánk mi is évente egy-két érdekes egészségügyi vagy jogi témájú TIT-előadást. Évente egyszer kirándulni megyünk két-három napra, sajnos, ez az idén nem jött össze. A Ságvári Tsz vezetői megígérték, hogy kárpótlásul elvisznek bennünket Szarvasra. Jó lenne klubtalálkozót szervezni a nagyka- marásiakkal és a medgyesi- ekkel is. Erzsiké egyik leszármazottja a német ajtú családoknak, akik a falutelepítéskor Elekről költöztek ide. Beszél és tanított is németül, küldött volt a nemzetiségi kongresszuson. „Jó lenne a nyelvi hagyományokat feltámasztani — állítja —, de ma már legfeljebb a nyugdíjasok között akad néhány, aki emlékezik.” IÁI érzik magukat az Avndások Mielőtt belépnék az óvoda kapuján, már hallom, milyen vidáman játszanak a gyerekek: — Pedig most kevesen vannak, mindössze tizenheten — mondja Geisel József- né óvónő, vezetőhelyettes. — Tavalyelőtt hetvenkét, tavaly ötvenhat gyereket gondoztunk, az idén még kevesebben vannak. Pedig kivétel nélkül mindenkit felveszünk, tudunk helyet biztosítani. Gondolom, most majd a nyári szünet végéhez közeledve, többen hozzák el a gyerekeket. Az épület nem új, sőt, az itt dolgozó óvónők többsége is ide járt már, arra is emlékeznek, hol aludtak délutánonként. Nemrég végeztek a felújítással — festettek, meszeltek —, két hete vannak itt a kicsik. A munkában a szülők is segítettek, ki többet, ki kevesebbet. Megszépült az óvoda, a falakról Vük és kiskacsák nevetnek a gyerekekre. — Most nagyon jól érzik magukat az apróságok, egész nap játszhatnak, kedvükre futkoshatnak, labdázhatnak. A foglalkozások ősszel kezdődnek, akkor már többen leszünk. Most egy kicsit melegük van, talán végre itt a nyár. Nem szeretik, ha esik az eső, mert olyankor bent kell lenniük, pedig rendkívül mozgékonyak. Virágok fl fiatal állatorvos A kisebb települések életrevalóságát, jövőjét talán legegyszerűbben úgy lehet lemérni, hogy megnézzük: sikerül-e fiatal szakembereket megtartaniuk, letelepíteniük, vagy az ország más részéről odahívniuk. Mint megtudtuk, Almáskamarásnak nincs alapvető problémája ebből a szempontból. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha szükségük lenne most is néhány diplomával rendelkező pályakezdőre. Dr. Urbán Sándor tavaly végezte el az állatorvostudományi egyetemet. Nagykamaráson született. Szerződést kötött egyetemi tanulmányai megkezdésekor a helyi termelőszövetkezettel. Napjainkban munkakörébe tartozik a téesz almáskamarási sertéstelepeinek állatorvosi ellátása, és a községen belül hatósági jogkörrel megbízott állatorvos. Ami azt jelenti, hogy a háztáji gazdaságokban levő állatok gyógyítása is feladata. Munkába állásáról, az első időszak tapasztalatairól a következőket mondja: — Már az egyetemi éveim alatt tudtam, hogy a nagykaÁru a boltban, diszkó a presszóban Az alapvető fogyasztási cikkek kaphatóak marási téeszben fogok dolgozni. Az almáskamarásiak közül is sok embert megismertem korábban. Ügy érzem, sikerült olyan kapcsolatokat kialakítanom a helybeliekkel, hogy eredményesen dolgozhatom. Az egyetemen megszerzett ismeret- anyagot hasznosítani tudom. Az úgynevezett szakmai tekintélyt pedig munkával szeretném kiérdemelni. A község élelmiszer-, iparcikk- és vendéglátói pari ellátásáról a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ helyi körzeti ügyintézője, Hruck Pál tájékoztat: — A településen található egységek mindegyike — az ABC, a vegyesbolt, a presszó és az italbolt — szerződéses formában működik. Az alapvető élelmiszerekből, napicikkekből jó az ellátás. Nagyobb értékű és szélesebb skálájú választékot azonban nem tudunk tartani az igények folyamatos változása miatt. Amióta az említett egységek szerződéses üzemel- tetésűek, a forgalom nem csökkent, a korábbi évekhez hasonló maradt. Boltjainkban az élelmiszerektől, a vegyiáruk, illatszerek, ruhaneműk mellett a zöldségfélékig mindent árulunk. Az üzleteken kívül az ÁFÉSZ-nekvan még itt szikvízüzeme. Jól működik a felvásárlóiroda, ahol elsősorban szárnyasokat vesznek át és továbbítanak a kunágotai feldolgozóba. Felvásárolnak még tojást, diót, mákot, babot és a legkülönbözőbb terményeket is. Üzemel egy kis TÜZÉP-tele- pünk, ahol szenet, tűzifát, olajat és minimális mennyiségű téglát lehet kapni. Ezenkívül van hús- és tápboltunk is. — Nem szóltunk még a vendéglátásról, a szórakozási lehetőségekről. — Az előbbi alapvetően a presszó feladata. A közelmúltban elkezdődött diszkó- programok — a fiatalok megelégedésére — jó és népsze* rű szórakozási lehetőséget biztosítanak. Pénteken és vasárnap zenés est, szombaton non-stop diszkó várja a presszó vendégeit. S hogy ez mennyire kedvelt, azt bizonyítja, hogy a szomszéd településekről is járnak át fiatalok, s kivétel nélkül mindig telt ház van. Az oldalt írták: Bede Zsóka, Bielik Ágnes, Lovász Sándor. A fotókat Veress Erzsi készítette.
