Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-28 / 201. szám

1984. augusztus 28., kedd Tájékoztató a munkavédelem irányításáról és ellenőrzéséről Július 1-én a munkavéde­lem állami irányításának összehangolására és egysé­ges hatósági ellenőrzésére új országos hatáskörű szerve­zetként megalakult az Or­szágos Munkavédelmi Főfel­ügyelőség. Az OMF-nél az MTI munkatársának el­mondták hogy 1964 óta a munkavédelem központi irá­nyítását, és a hatósági fel­ügyeletét a Szakszervezetek Országos Tanácsa végezte. Ugyanakkor az OKISZ és a megyei tanácsok mezőgazda- sági szakigazgatási szervei is elláttak munkavédelmi ellen­őrzési feladatokat. A mun­kavédelem szakmai irányítá­sát pedig a minisztériumok és az országos hatáskörű szer­vek látták és látják el. A munkavédelem hatósági ellenőrzése tehát nem volt egységes, párhuzamosan több szálon futott. A munkavédel­mi tevékenység központi ál­lami irányításában szüksé­gessé vált a nagyobb össz­hang megteremtése. A Mi­nisztertanács ilyen céllal hozta létre az Országos Munkavédelmi Főfelügyelő­séget a munkavédelem álla­mi irányításának összehan­golására és egységes hatósá­gi ellenőrzésére. A főfelügye­lőség a Minisztertanács köz­vetlen felügyelete alatt álló, országos hatáskörű szerv. Ugyanakkor a Miniszterta­nács — munkavédelmi kér­désekben tanácsadó, javas- lattevő és véleményező szervként — az Országos Munkavédelmi Bizottság megalakításáról is intézke­dett. Az Országos Munkavédel­mi Főfelügyelőség hatásköre kiterjed a munkavédelmi fej­lesztési koncepció kidolgo­zására, a munkavédelmi fel­adatok ellátásának irányítá­sára és ellenőrzésére, a mun­kavédelmi jogszabályok ter­vezetének kidolgozására, és a munkavédelemmel összefüg­gő egyéb központi tevékeny­ség ellátására. A főfelügyelő­ség figyelembe veszi az Or­szágos Munkavédelmi Bizott­ság véleményét, továbbá együttműködik az államigaz­gatás központi és helyi szer­veivel, a szakszervezetekkel, és más társadalmi és érdek- képviseleti szervekkel. A fő­felügyelőség közreműködik a munkavédelemmel kapcso­latos szabványosításban, biz­tonságtechnikai előírások ki­dolgozásában, a közép- és fel­sőoktatási intézményekben folyó munkavédelmi oktatás összehangolásában. össze­hangolja a munkavédelmi kutatást és a minősítő tevé­kenységet, valamint irá­nyítja a munkavédelmi szak­emberképzést. A főfelügyelő­ség felügyelete alatt műkö­dik az Országos Munkavédel­mi Tudományos Kutató In­tézet és az Országos Munka- védelmi Képző- és Tovább­képző Intézet. A főfelügyelőség ellenőrzé­si feladatát a fővárosi és megyei munkavédelmi fel­ügyelőségek útján látja el. A területi munkavédelmi fel­ügyelőségek közvetlen kap­csolatban állnak valamennyi gazdálkodó szervezettel. Fel­ügyelői látják el a munka- védelem ellenőrzési felada­tait. Ugyanakkor valamennyi gazdálkodó szervezet a fel­ügyelőségekhez fordulhat munkavédelmi problémáival, észrevételeivel, ide kell be­küldeni július 1. óta az üze­mi baleseti jegyzőkönyveket, illetve azonnal jelenteni a sú­lyos üzemi balesetet. A Sarkad községi Vadásztársaság a tervszerű vadgazdálko­dás keretében 6500 darab fácáncsibét nevel, melyet az ár­pádhalmi vadgazdaságtól vásároltak. November végén kerül­nek ki a fejlett szárnyasok 8500 hektáros területükre Fotó: Fazekas László Számítógép a bányában A bányászok biztonságát szolgáló automatikus lét­számellenőrző berendezést helyeztek üzembe a Tatabá­nyai Szénbányák nagyegyhá­zi bányájában. A számítógé­pes rendszer lényege az, hogy minden bányász egy számozott kódkártyát kap, amit műszakkezdés előtt — még a külszínen — egy leol­vasó műszer nyílásában he­lyez el. Ez a kis műszer nyomban visszajelzi a dolgo­zónak, hogy azonosította, ér­zékelte megjelenését, és ada­tait tárolás céljából telefon- vonalon továbbította a disz­pécserközpontban levő szá­mítógépnek. Amikor a bá­nyász leszállt a bányába, on­nan hasonló módon értesíti egy másik érzékelő a számí­tóközpontot arról, hogy a dolgozó megkezdte föld alat­ti szolgálatát. Ilyen módon a számítógép azonosítja, nyil­vántartásba veszi a föld alat­ti munkahelyeken levő vala­mennyi dolgozót. A diszpécserközpontban bármikor, egyetlen gomb­nyomással ellenőrizhető, hogy kik és hányán tartózkodnak a föld alatt. A számítógép ar­ra is választ ad, hogy az üze­mi bányamentők közül há­nyán vannak szolgálatban, és kik tartanak ügyeletet a la­kásukon. A szakszervezet feladatairól Beszélgetés Nagymiliály Jánossal, a Dél-alföldi Tégla­és Cserépipari Vállalat szb-titkárával A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipa­ri Vállalatnak Békés megyében ti­zenhét gyára, illetve üzeme, Csong- rád megyében pedig öt gyára van. Két alapvető terméke a tégla és a cserép, amely a legfontosabb építő­anyagokhoz tartozik. Cserépből or­szágosan is a legtöbbet állítja elő. Egyelőre azonban sem az egyikből, sem a másikból nem tudja kielégí­teni a lakosság igényeit, és bizonyos, hogy mindkét terméke még hosszú ideig igen keresett cikk marad. A termelést tehát érdemes növelni, mégpedig részben a meglevő eszkö­zök jobb kihasználásával, s a lehe­tőség szerinti fejlesztéssel. Erről beszélgetek Nagymihály Já­nos szb'titkárral, akinél arra kere­sek választ, hogy a szakszervezet ho­gyan tudja elősegíteni a termelés nö­velését és egyúttal a gazdaságosabbá tételét. A kérdés azért is időszerű, mert az szb-ülésen a napokban tár­gyaltak a vállalat első féléves mun­kájáról. Nagymihály János beveze­tőben elmondja, hogy a terv­hez képest téglából 11 mil­lióval, cserépből pedig 300 ezerrel több készült. A si­kerben közvetlenül és köz­vetve is fontos szerepük volt a vállalati gazdasági munka- közösségeknek. — Milyen haszna szárma­zott ebből a vállalatnak? — Nemcsak az árbevétel nőtt, hanem mintegy kétmil­lió forinttal a nyereség is. Meg kell azonban jegyezni, hogy a tégla- és cserépgyár­tás — mivel az árak köz­pontilag meghatározottak — veszteséges és a termelés csak preferenciával folytat­ható. Remélem azonban, hogy eljön az idő, amikor a vállalat olyan nyereségre tesz majd szert, amelynek alap­ján önállóan lesz képes a termelőeszközök, berendezé­sek fenntartására és fejlesz­tésére, a bérek emelésére, a munka- és a szociális körül­mények folyamatos javításá­ra, valamint az állam iránti kötelezettségek teljesítésére. — Hogyan tud a szakszer­vezet ennek a célnak az el­érésében közreműködni? — Sok tennivaló hárul ránk. Ezek közül különösen fontosnak tartom a dolgozók tájékoztatását a vállalati és mindenkinek a saját mun­katerületére vonatkozó rész­feladatról. Tudják meg, ho­gyan kapcsolódik a munká­juk az egészhez. Lényeges az is, hogy figyelemmel kísér­jék a termelést és menet közben változtassunk azon, ami rossz, illetve, amin ja­vítani kell. — Mi a véleménye az ér­dekeltségi rendszer kialakí­tásáról? — Sokszor mondjuk, az kapjon többet, aki nagyobb hasznot hajt a vállalatnak. Ha mindjárt nem is, de fo­lyamatosan ezt meg kell va­lósítanunk. Legyen érdemes értelmesen, okosan, odaadás­sal dolgozni. Aki pedig erre nem hajlandó, ne legyen módja arra, hogy a többie­ket hátráltassa a munkában. — Hogyan lehetne a folya­matot meggyorsítani? — Azt, hogy kinek mi­lyen hasznos a munkája, a gyárakban, az üzemekben tudják a legjobban megítél­ni. Ezért a munkaversenyt a gyárak, üzemek között szer­veztük meg, persze különvá­lasztva a korszerű és a ha­gyományos gyárakat, vala­mint közvetlenül a központ­hoz tartozó üzemeket. A ver­seny anyagi elismeréssel jár. A díjat a gyárak, üzemek kapják, s azok osztják el a brigádok között. — Mikor és hogyan érté­kelik a brigádok munkáját?. — Félévenként az alábbi­ak figyelembevételével: a gyár gazdasági eredménye, a termékek mennyisége és mi­nősége, az árbevétel, a gyá­ri rend, a fegyelem, a szak­mai és politikai képzés szint­je, a munkavédelmi helyzet, a helyes bérgazdálkodás és az egy főre jutó termelési érték. A munkaverseny si­keressége tehát — mint az a fentiekből kitűnik — egy-egy gyár, üzem minden dolgozó­jától függ, azoktól is, akik nem sokat tesznek, inkább csak a létszámot gyarapítják. A szocialista brigádok fel­adata, hogy neveljék meg őket. — Ma már — különösen a korszerű gyárakban, üze­mekben — csak értelmes, hozzáértő emberek tudnak eredményesen dolgozni. Mit lehet tenni azért, hogy a dol­gozók megfelelő iskolai vég­zettséggel rendelkezzenek és kellően értsenek a rájuk bí­zott feladatok végrehajtásá­hoz? — Sajnos nem csökken azoknak a száma, akik nem végezték el az általános is­kola nyolcadik osztályát. Ki­helyezett osztályt nem tu­dunk szervezni, mert a le- maradottak nem hajlandók a tanulásra. Azzal érvelnek, hogy például a kemenceki- hordónak elég öt osztály is. így aztán hiába adna meg a vállalat nekik minden kedvezményt, az iskola nem érdekli őket. Ám az új, kor­szerű gyárakban már alig van segédmunkásra igény. Ahhoz pedig, hogy valaki szakmunkás legyen vagy va­lamilyen tanfolyamra kerül­jön, legalább az általános is­kola nyolc osztályának az el­végzésére van szükség. Mi­vel pedig a következő évek­ben a gyárak további fej­lesztésére kerül sor, lesznek, akik szakmai képzettség nél­kül feleslegessé válnak. Meg kell jegyeznem még, hogy a vállalatnak vannak ösztön­díjjal tanuló olyan diákjai, akik mérnökök, üzemmérnö­kök, közgazdászok, techniku­sok és jól felkészült szak­munkások lesznek. Az auto­matizálás fokozódására szá­mítva, Békéscsabán külön villamossági tanműhelyben folyik az iparitanuló-képzés. — Milyen a politikai ok­tatás? — Sokféle lehetőség van arra, hogy a dolgozók részt vegyenek a politikai oktatás valamilyen formájában. Na­gyon hasznos dolog, az álta­lános műveltség fejlesztése szempontjából elengedhetet­lenül fontos. Csak művelt ember tud összefüggésekben gondolkozni, képes megítél­ni, hogy a saját és a kö­zösség szempontjából mi a jó és mi a rossz. S az a ta­pasztalatom, hogy termelési és más értekezleteken bát­rabban szólalnak fel, és job­ban bekapcsolódnak a köz­életbe is. — A vállalatnál már sok éve igen eredményesen fej­lődik az újítómozgalom. Mi a szerepe ebben a szakszer­vezetnek? A szakszervezeti bizottság minden évben megtárgyalja az újítómozgalom helyzetét. A vállalat gazdasági veze­tőivel együtt nagyon fontos­nak tartjuk, hogy minél töb­ben kapcsolódjanak a moz­galomba. Az újításokból évente több* millió forint ha­szon származik, de az sem mellékes, hogy az újítói te­vékenység olyan alkotó mun­ka, melynek kapcsán az em­berek a szakterületükön ala­posabb ismeretekre tesznek szert. S ha kellő megbecsü­lésben részesülnek, még fo­kozódik a törekvésük és vonzóbbá válik számukra a gyár, az üzem. — Különösei} a hagyomá­nyos téglagyárakban sok ja­vítanivaló van a munka- és szociális körülményeken. Mi a véleménye erről? — Évről évre van előrelé­pés ebben is. Az ütem a ter­melés eredményességétől, a vállalati nyereségtől függ, amit mindenkinek meg kell értenie. Csak egy nem lehet pénzkérdés: a dolgozók egészségének, testi épségének a védelme, megóvása. Meg­jegyzem, a szociális létesít­mények a gyárakban nagy­részt jók, vagy legalábbis megfelelőek, ezeket persze rendben kell tartani — fe­jezte be a beszélgetést Nagy­mihály János. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi Komlószüret Országszerte szüretelik a sör fűszerét: a komlót. A bó- lyi „Humulon” komlóterme­lési rendszer valamennyi taggazdaságában megkezd­ték a termés betakarítását. A humulon a komló egyik fon­tos alkotórésze, erről kapta nevét a termelési rendszer, amely gyakorlatilag a hazai ültetvények egészét a kezé­ben tartja. Jó közepes termést szüre­telnek a gazdaságok, a tobo­zok minősége pedig kiváló. Az apró, zöld termés tartal­mazza a sört ízesítő, tartósító aranysárga port: a lupulint. A beltartalmi vizsgálatok szerint az utóbbi idők leg­jobb évjárata ez a komlóter­melőknek, ami részben a komló számára kedvező idő­járásnak köszönhető, részben a gondos, szakszerű növény- védelemnek. A komlószüret öt-hat hé­tig tart. Még nem is olyan régen a mezőgazdaság egyik legmunkaigényesebb műve­lete volt a sör fűszerének be­takarítása. A hét méter ma­gasságban levő drótvezeté­kekről ugyan még ma is kézi erővel kell leválasztani a to­bozokkal teli indákat, a mun­ka további műveleteit azon­ban már teljesen gépesítet­ték. A termelési rendszer ve­zető gazdaságában, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban, valaha ezer ember szorgosko­dott ilyenkor a komlóültetvé­nyeken, most csupán száz- húsz-százharminc dolgozót köt le a munka. Késik a szóló Tokaj-Hegyalján Befejezéshez közelednek a szüretet megelőző talaj- és növényvédelmi munkálatok Tokaj-Hegyalja szőlőtábláin: az állami gazdasági borkom­binát termőterületein e hé­ten végeztek is a táblák tár­csázásával, kultivátorozásá- val, és a szőlőlomb csonko­lásával. Dolgoznak a bor­kombinátban a tárolótér elő­készítésén, a présgépek kar­bantartásán, illetve felújítá­sán, s most ad munkát több ezer hektoliter óbor „átpin- cézése”, ami azt jelenti, hogy a tavalyi és a korábbi évek termése az érlelő pinceágak­ba kerül. Már bizonyosra ve­hető, hogy ez évben két-há- rom héttel később kezdődik majd a szüret, mint általá­ban. A szőlőre kedvezőtlen időjárás miatt csúcsminőség­gel nemigen lehet számolni, bár néhány meleg, napos ko­ra őszi hét még sokat segít­het. A borkombinát jelentős mértékben növeli feldolgozó teljesítményét, hogy a ma­gántermelőktől a termés nagy részét szőlőként vehesse át, és maga préselje, dolgoz­za fel. így gyorsabb lesz az átvétel, ha — előreláthatólag október közepén — megkez­dődik a szüret. Az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetben a kertészet dolgozói vállalkoztak arra, hogy térítés ellenében megkapálják a paprikaterületet. Szeptember elsejéig kell megtisz­títani a növényzetet a gaztól, de közben megkezdődött a paprika szedése is. A szezon végi, harmadik gazoló kapálással egy időben folyik tehát a termés betakarítása is, amely ke­vesebb, mint a korábbi esztendőkben Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents