Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-25 / 199. szám

1984. augusztus 25., szombat NÉPÚJSÁG Kollégiumok nyáron Hazánkat nyáron nemcsak turisták árasztják el, hanem a belső Idegenforgalom is hatalmas lendületet vesz. Gondoljunk csak az iskolák szervezte táborozásokra, ki­rándulásokra, az utazási iro­dák által lebonyolított tár- sasutak nagy számára. Két­ségtelenül jó, örvendetes do­log mindez, ösztönözzük is — különösen — fiataljainkat, használják fel szabadságu­kat, a nyári szünetet arra, hogy minél jobban ismerjék meg országunkat, szép tá­jainkat, nevezetességeinket. A baj ott kezdődik, hogy szinte mindenki elsőbbség­ben részesíti a legnevezete­sebb üdülő- és nyaralóhe­lyeket, vagy nyári játékokat nyújtó településeinket. A gond ekkor jelentkezik az utazási irodák, az egyéb szervezők részéről: egy idő után — ez legtöbbször már tavasz elején bekövetkezik — nem tudnak szállást, megfelelő elhelyezést biztosí­tani az adott településen a jelentkező csoportok részére. Ekkor már a szóba jöhető kollégiumok, diákotthonok is mind előre foglaltak. A vékonyabb pénzű fiatalok, diákok számára pedig a kol­légiumi szálláshelyek a leg­vonzóbbak, lévén azok AltalAban A LEGOLCSÖBBAK is egyben. Mi is a helyzet hát a kol­légiumokban nyáron? Nos, első pillantásra is rendkívül változatos. Hol a gazdaságos­ság, hol a kapcsolatok meg­szokott rendje, hol pedig a kényszer alakított ki vala­miféle folyamatosságot a kollégiumok nyári kihasz­náltságában. A kisebb, s a kevésbé nevezetes helységek­ben levő kollégiumoktól te­kintsünk el a továbbiakban azzal a megjegyzéssel: általá­ban ezek a települések is igyekeznek különböző ha­gyományokat — ismétlődő táborok, kulturális rendez­vények stb. — teremteni, s az események idején az ott levő kollégium(ok) szol­gáltnak) a résztvevők szállás­helyéül. A nyáron is folyamatosan üzemelő, működő kollégiu­mokban a fogadott vendégek körét a kialakult intézmény! kapcsolatok rendszere szab­ja meg elsősorban. Sok isko­la régóta törekszik az or­szágon belül, de az országha­tárokon túl is olyan társin­tézményekkel kapcsolatba kerülni, hogy diákjaik nya­ralását, szakmai táborozásait a kölcsönösség — és a gaz­daságosság — jegyében szer­vezhessék meg. Sok-sok fia­tal számolhatna be ennek előnyeiről. Vannak olyan kollégiumok, melyek régóta szerződést kötöttek egy-egy közelben levő nagyüzemmel, s az ott nyári idénymunkán foglalkoztatott építőtáboros fiataloknak nyújtanak ott­hont. A szakszervezeti csere­üdültetésben is részt vesznek a kollégiumok, diákotthonok, illetve fogadják, ellátják e csoportokat. S még nem be­széltünk a különböző (olva­só, cigány, színjátszó, kép­zőművészeti stb.) táborok­ról: legtöbb esetben szintén a kollégiumok nyújtanak szálláshelyet — nagyon gyakran ennél jóval többet is — a táborlakóknak. Az if­júsági turizmust elősegíten­dő, azonban KEVÉS KOLLÉGIUMUNK ALL az utazási irodákkal kapcso­latban, legalábbis megyénk­ben. Nem soroltam, nem is sorolhattam fel minden elő­forduló lehetőséget. Intézmé­nye válogatja, hogyan gaz­dálkodik adottságaival. Azok számára jó mindenképpen az üdülés, táborozás idején a kollégium, akik minél ol­csóbban akarják „megúszni” a nyaralást — és sokan van­nak ilyenek. Ez azonban csak az egyik oldal. A másik: az ezekben az intézményekben dolgozók­kal kapcsolatos. Hogyan tud­ják megoldani a vendégek ellátását, kiszolgálását? Ho­gyan a szabadságukat? Sok kollégium vezetőjével, gond­nokával, dolgozójával be­szélgettem. Itt is elmondha­tó, ahány „ház”, annyi szo­kás. Van olyan hely, ahol semmi gondot nem jelent egyik kérdés sem, máshol fő a fejük miattuk. A technikai dolgozóknak nem tudják ki­adni a szabadságot, sőt, még plusz bért sem fizethetnek itt, míg amott különpénzt adnak nekik, s nincs mor- golódás, a munka is folya­matos, zökkenőmentes. Van-e haszna a kollégiu­moknak, hogy nyáron is üze­melnek? Hadd idézzek két szélsőséges választ. Az egyik: a nyári bevételekből élünk egész évben! A másik: ha mi rendelkezhetnénk azzal, hogy kinek adjuk ki, akkor igen, de így csak gond és bosszú­ság. (A válaszadó azt is hoz­zátette, ha kell, bármikor le­tagadja, amit mondott...) Többségében azonban is-is volt a felelet. Egy bizonyos, NAGY SZÜKSÉG VAN ARRA, hogy nyáron is üzemeljenek a kollégiumok. Hogy ho­gyan? — ez a kérdés. Pél­dául úgy, ne kerüljön egyik intézmény sem olyan hely­zetbe, hogy ne tudják elvé­gezni a megfelelő karbantar­tásokat, mert az első tanítási nap előtt is még vendégeik vannak, vagy úgy, hogy az gazdaságos legyen, a dolgo­zók érdekeit se sértse, és így tovább ... Mindenesetre érdemes vol­na összeülniük az érdekel­teknek, s kicserélni a jó és rossz tapasztalatokat, ta­nulni egymás munkájából, hogy — mindenki örömére — sehol se okozzon gondot a kollégiumok nyári nyitva tartása. Pénzes Ferenc Corvinák a restaurátor-asztalon A tervek szerint ősszel is­mét folytatják annak a rend­kívül értékes 32 papír- és pergamenkódexnek a restau­rálását, melyet 1877-ben Ab­dul Hamid török szultán adott vissza hazánknak. Mint az néhány esztendeje kiderült, az Egyetemi Könyv­tárban őrzött kódexek — köztük 12 corvina — álla­pota az utóbbi évtizedek so­rán olyan erősen károsodott, hogy már-már kétségessé vált megmentésük. A bak­teriális fertőzések, valamint a mechanikus károsodások következtében a lapok elvé­konyodtak, elszakadoztak, a szöveg és a díszítések egy része eltűnt, illetve letörede­zett az oldalakról. Az OSZK restaurátor-la­boratóriumában 1983-ban kezdték meg nemzeti kin­cseink restaurálását. Első lé­pésként meg kellett állapí­tani a károsodások okát, mikrobiológiai és kémiai vizsgálatok nyomán kidol­gozni a mentési eljárások módszereit és eszközeit. A fertőtlenítés, a sérült lapok megerősítése, valamint a kó­dexekre később került bőr­kötés javítása és konzervá­lása után eddig csaknem tíz — XV. századi — papírkó­dexünk került vissza az Egyetemi Könyvtár különle­ges, klimatizált páncélszek­rényébe. Hasonló eljárások­kal sikerült már megmente­ni egy corvinát, pergamen­kódexet is, melyből az ara­nyozott iniciálékat kideríthe­tetlen okokból valamikor ki­vágták. A legrosszabb állapotban levő mintegy 20 pergamen kódex restaurálását ősszel fogják elkezdeni, mihelyt az új Széchényi Könyvtár épí­tési munkái azt lehetővé te­szik. A munka várhatóan több évig tart majd. Az egyes corvinákra külön-kü- lön összeállított terv kidol­gozásakor felhasználják majd a szakemberek, az elő­ző munkák és az UNESCO által támogatott szakértői ta­nulmányutak tapasztalatait, valamint a Bőripari Kutató Vállalattal kötött szerződés kutatási eredményeit is. n „Premier” premierje Meglepett ez a levél. A fejléces, hagyományos borítékból egy sárga alapra nyomott, barna betűs borítójú füzet, esett ki. A „Premi­er” Kulturális Szolgáltató Kisszövetkezet dél-alföldi mű­sorirodájának ajánló jegyzéke. Afféle árjegyzék, amely mégis több, sokkal több annál. A békési székhelyű, hosz- szú nevű „gmk” egyszemélyes „irodájában” beszélgettünk Domokos Istvánnal, a műsoriroda vezetőjével. — Ami legelőször feltűnik, az az, sokkalta olcsóbbak az önök árai, mint a megszo­kott. — A Skála-cég szlogenjé­vel tudok válaszolni; bocsá­nat az idegen toliakért. Vagyis: jobb ma a sűrű fil­lér, mint holnap a ritka fo­rint. Azt szeretnénk, ha nemcsak magunkat nevez­nénk szolgáltatónak, hanem partnereink, a közművelődé­si intézmények, vállalatok és üzemek, mezőgazdasági és ipari üzemek közművelődési felelősei is évek múltán is hasonlóképpen vélekednének. — Bizonyára van ennek más oka is ... — Igen alacsony a rezsink, az úgynevezett haszonkul­csunk is az. — Az ismertetőben az áll: „Produkcióinak művészi színvonaláért és tartalmáért, szórakoztató értékéért és kor­rekt lebonyolításáért teljes, felelősséget vállal”. így van ez? — Tudom, mondhatok bár­mit, a következő hónapok, évek sikerei vagy kudarcai mutatják meg ennek a mon­datnak az igazságát. Most mégis annyit: a mi kisszö­vetkezetünknek létérdeke, hogy e mondat tartalma va­lóság legyen. Azt hiszem, en­nek biztosítéka belátható. — A dolgok közepébe vág­tunk. Kérem, mutassa be a ,,Premier”-t! — A kulturális kisszövet­kezetünk az elmúlt esztendő­ben alakult Budapesten. Az idén június 1-től dolgozik a dél-alföldi műsoriroda, amelynek működési területe Békés megyén kívül Csong- rád, Szolnok, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Baranya megyék. Fő feladatunk min­den kulturális jellegű igény kielégítése; zömében műso­rok, színházi előadások, kon­certek és hangversenyek közvetítése, azok lebonyolí­tása. Ezen túl elképzeléseink között szerepel az is, hogy a kistelepülések mind aggasz- tóbbá váló műsorellátottsá­gán javítsunk, gondjaikon segítsünk. — Véleményt mondani te­vékenységükről még igen­igen korai lenne ennyi idő után. Mivel telt el ez a né­hány hónap? — A következő, a szep­temberben kezdődő évad szervezésével, ami természe­tesen folyamatosan tart.most is. De azért már volt né­hány bemutatkozó \ nyári programunk is. Júniusban Szegeden a Fényes Szabolcs- estet és az Ezt fütyülte egész Pest című operettműsorokat, Hódmezővásárhelyen Bródy János szerzői estjét, Csorvá- son pedig a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek ope­rettestjét szervezte a mű­soriroda. Eddigi tudomásom szerint nem volt ránk pa­nasz ... — Említette a kistelepülé­sek műsorellátását. Hogyan értelmezzem ezt a vállalásu­kat? — Mint az sajnos köztu­dott, a kis lélekszámú fal­vak művelődési házainak na- gyon-nagyon kevés pénzük van az úgynevezett tartalmi munkára. Vagyis előadások, nagytermi rendezvények költségeinek fedezésére. Ezek a programok általában any- nyiba, sőt nemegyszer többe kerülnek, mint egy-egy ilyen intézmény egész évi költség- vetése! Ezért határozott úgy a „Premier”, hogy a lehető­ségekhez mérten a legkisebb­re szorítja vissza az árait. — Akkor javulás várható? — Bízzunk benne! De nem szabad meggondolatlanul op­timistának lenni. Kettős a szorítás. Egyrészt kellenek a nívós, „nagy nevekkel” fém­jelzett műsorok a kisfalvak­ban is, másrészt a költségek emelkedését sem tudjuk megállítani csak a jószán­dékunkkal. Próbálkozunk, reméljük, azért sikerrel. — Az amatőrfesztiválokon mindig elhangzik az a pa­nasz, hogy az együtteseknek nincs szereplési lehetősége. Ezeket a csoportokat nem célozza, vagyis hát nem „árulja" a műsoriroda? — Legyünk őszinték: eb­ben a kérdésben még any- nyira sem segít a jó szán­dék. Akárhogyan is nézem, Békés megyében aligha van öt olyan amatőr együttes, amelyik művészeti színvona­la jogosítana a nyilvános, akár turnészerű szerepelte­tésre. S ezek az együttesek — például a Balassi nép­táncegyüttes, a Napsugár bábegyüttes — amúgy sem tud eleget tenni az érkezett felkéréseknek. Nagyon leter­heltek, s hát tagjai mégis­csak dolgozó emberek, nem hivatásos művészek. Azon­ban ha olyan csoportot talá­lunk, amelynek van „elad­ható” műsora — legyen az színjátszó, báb, vagy nép­táncos —, a műsorirodán nem múlik a szerepeltetése! S hadd jegyezzem meg: saj­nos, de jogilag sem rende­zett például a dotálási rend­szerük, menedzselésük felté­tele. — Az igen gazdag kínálatú programfüzeten túl — amelyből néhány „fejezetcí­met" mondanék: színházi előadások, önálló estek, szó­rakoztató műsorok, szilvesz­teri programok, Szemtől szembe: találkozás közismert emberekkel, Zene-zene, ezen belül komoly, könnyűzenei és dzsesszkoncertek, gyer­mekműsorok és kaszkadőr- előadások — milyen terveik vannak? — Bartha Attilával, a te­levízió fiatal rendezőjével most készítünk egy Zerko- vitz-estet igen jeles előadói gárdával. Rövidesen készen áll az a műsoros divatbemu­tató programunk is, amely olcsóságával is kitűnhet a sorból. De dátumokat is mondhatok. Szeptember 1-én Békéscsabán és Békésen, az ifjúsági házakban magyarnó- taesteket rendezünk a műfaj legjelesebbjeivel, szeptember 21-én szintén a már említett helyszíneken Kabos László kabaréestjére várjuk az ér­deklődőket. Persze, még so­káig sorolhatnám a már le­kötött programjainkat... — Végezetül: a „Premier" és dél-alföldi műsorirodája — amelynek premierje igen jól sikerült — konkurrenciát jelent az állami műsorrende- ző irodáknak és a haknikat intéző magánszervezőknek. Mi erről a véleménye? — Remélem, hogy nem­csak én örülök ennek a kon­kurenciának, hanem az eredményét a partnereink, a közművelődési intézmények is élvezik majd. Hiszen ők döntenek. Mi minden erőnk­kel azon vagyunk, hogy az igényeknek megfelelhessünk. A verseny tisztességes, és megítélésem szerint csak a közönség, a néző érdekeit szolgálhatja. Válasszon ő! Nemesi László II magyar Ifjúság a nyolcvanas években Az elmúlt években fellendült ifjúságkutatás legfrissebb ered­ményeit tartalmazza ,,A ma­gyar ifjúság a nyolcvanas évek­ben” című kötet, amely a Kos­suth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A könyv keresztmetszetet ad az ifjúság problémáival foglal­kozó tudományos tevékenység­ről, s sok információt nyújt a mai magyar ifjúsággal kapcso­latos kérdésekről. A szerzők nem csak azt tartották szüksé­gesnek: az egyes konkrét prob­lémákról adjanak közre újabb elemzéseket, hanem arra is vál­lalkoznak, hogy segítsék a táv­lati társadalompolitikai elképze­lésekkel jobban összhangban le­vő ifjúságpolitikai koncepció ki­alakítását. A kötet első részében az ifjú­ságpolitika általános kérdéseire elméleti igényű választ kereső tanulmányok kaptak helyet, a téma olyan ismert szakemberei­nek tollából, mint Huszár Ist­ván, Gazsó Ferenc és Ancsel Éva. A második részben ,,Az ifjúságpolitika tudományos meg­alapozását szolgáló kutatások” című akadémiai kutatási fő­irány eddigi eredményeit tár­ják a nyilvánosság elé a tanul­mányok. A kötet harmadik ré­sze a tudományos eredménye­ket összegző elemzést tartalmaz, amely azzal a szándékkal ké­szült, hogy a tudományos meg­állapításokat közvetlenül hasz­nosíthassa a politikai irányítás. Tizenöt év válogatott munkáiból Sváby Lajos, Munkácsy- díjas festőművész önálló kiállítása látható július 13-tól az Ernst Múzeumban (MTl-fotó: Cser István felvétele — KS) MOZI Omega, Omega... Az Omega együttes legény­sége egyenruhában (nem tudni, milyenbep) vonul fel a Gellérthegyre. Vagy me­nekülnek, hiszen robbanások, gomolygó fekete füst kíséri útjukat. Hogy mindez miért van így, miért kezdődik így az Omega, Omega ... című film, nem derül ki a későb­biekben sem. Ez egyike Jan- csó Miklós — ő rendezte a filmet — megfejthetetlen, „duplafenekű” paraboláinak. Itt kell megjegyezni: Jan- csó nézői két élesen szétvá­lasztható táborra oszthatók. IMI J Az egyik eleve elveti, a má­sik kritika nélkül üdvözli a „Mester” alkotásait. Akik szerettük a Jancsó-filmeket, az utóbbiak láttán egyre bizonytalanabbá válunk, egy­re kevésbé értjük őket, s úgy tűnik, mintha a Jancsó— Hernádi szerzőpáros csupán a maguk szórakoztatására filmeznének. Miért vállalkoztak arra, hogy a húszéves jubileumát több napon át ünneplő Ome­ga együttes egyik sportcsar­nokbeli koncertjét filmre vigyék? Ez a film végén sem derül ki. Valahogy így képzelem el az egészet: Jan­csó és Hernádi a Sportcsar­nok környékén sétálgatnak 1982-ben. Meglátják az egyik koncertre invitáló transzparenst. Akkor vala- melyikőj'ük a fejére csap: Ha már itt vagyunk, csinál­junk egy filmet róla. Miért gondolom ezt így? Mert az elkészült filmből minden ki­derül, csak éppen az nem, hogy az alkotóknak lenne valamiféle közük az együt­teshez. Pusztán csak ürügy a koncert arra, hogy egy szo­katlan környezetben helyez­zék el a már jól ismert Jan- csó-rekvizitumokat: a vo­nuló, vagy álló meztelen lá­nyokat, a gyertyákat, a tük­röket, a sajátos táncoló tö­meget stb. Hallhatunk rövid interjú­kat is az együttes tagjaival a filmben. Hernádi a kérdező, s lehetőleg tükrök közé, vagy éppen a már leszedett ünne­pi asztalhoz ülteti a fiúkat. Közben-közben feltűnik egy- egy meztelen lány is. A be­szélgetésekből nem sokat le­het érteni — szól a zene is —, de mintha nem is volna mindez érdekes. Hernádi szá­mára a legfontosabb az volt, hogy megtudja ki hány éves, milyen magas, mennyi a sú­lya, van-e családja? A zené­ről kevés szó esett, s ha igen, nem túl magvas válaszokat kaptunk. Például: a dob is szerepet játszik az együttes zenéjében . . . A zene. Az Omega zenéje (amellett, hogy a zenészek kiválóan képzettek), már-már kizárólag a technika függ­vénye, s az előadások leg­fontosabb elemévé a lát­vány lett. S ez vonzza még a közönséget. S a szólógitáros Molnár György és Kóbor, az énekes még beszáguldozzák a színpadot, de Molnár már a második számnál leizzad. Bi­zony, múlik az idő... A film (a koncert) végén lila tüllháló ereszkedik a színpadra. Ezt azonban töb­ben már nem látták a mozi­ban, hamarabb elhagyták a nézőteret. .. Igaz is: a régi Omega, akárcsak a régebbi Jancsó— Hernádi-alkotások, vonzób­bak voltak. P. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents