Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
1984, augusztus 25., szombat o Űrjárat a növényvédöszer-raktárakban Az elmúlt évtizedekben megnőtt a mezőgazdaságban felhasznált különböző növényvédő szerek száma. Mindez fokozott odafigyelést, a szigorú előírások betartását követeli meg. A vegyszerek raktározására nagy gondot kell fordítani. Utunk során arra kerestük a választ Nyári Sándorral, a Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás körzeti felügyelőjével, hogy a megyeszékhely térségében hogyan tárolják a vegyszereket a nagyüzemek. ló feltételek Első állomáshelyünk a több mint tízezer hektáron gazdálkodó Békéscsabai Állami Gazdaság. Telekgerendáson az út mellett, a gépműhelyek után egy bekerített új épület a gazdaság raktára. Kívülről mindenütt jól látható figyelmeztető feliratok lógnak a vasajtókon. Az apró ablakokon rács, az épület tetején villámhárító. Kalauzunk BuUdermanh Sándor, kerületi növényvédelmi ágazatvezető és Benedek István raktáros. — Ez a korszerű létesítmény a rendeletekben előírtak szerint épült 1982-ben — kezdi az ágazatvezető, majd sorra mutatja be az egyes helyiségeket. Feketefehér öltöző, mosdó, zuhanyozó, iroda és a szennyezett ruhák részére külön helyiség sorakozik a szociális részben. Ezután a vegyszereket tároló termeket keressük fel. Az első tágas raktárban csakúgy, mint a többiben, a padozat és a fal burkolata mosható. Egymás mellett, szép sorjában a raklapokon fekszenek az egyes növény- védőszer-féleségek. Tovább haladunk. Az erős mérgek számára jól elkülönített helyiség található. Benyitunk. — Látja, minden rendben — magyarázza a körzeti felügyelő. A szellőzést a kürtőn át biztosítják. A növényvédő szerek külön kötésben, raklapokon vannak elhelyezve. A rakodási útvonalakat felfestették. A bárcacédulák jól olvashatóan, az egyes tételek mellett fekszenek. Gondok a göngyöleggel dő szerek körében emelkedik a kis dózisban használható szerek aránya és terjednek a melegvérű állatokra nem veszélyesek is. Telekgerendáson nem tapasztaltunk hiányosságot. A megye — talán az ország — egyik legkorszerűbb raktárában jártunk. Természetesen létrehozása jelentős összegbe került. Nehéz körülmények között A Békéscsabai Állami Gazdaság után nézzük, mi a helyzet Muronyban. A Lenin Tsz-ben Farkas János növényvédelmi szakmérnök irányítja az ágazatot. Itt jóval kisebb az évente felhasznált szermennyiség, mint a BÁG-ban. Ezért főállású raktáros sincs. A bizonylatok vezetése pontos, hozzáértő munkáról tanúskodik... A Lenin Tsz raktára a kö- vesút mellett áll, egy régi ütött-kopott épület. A faajtókon vaspántok, valamint jól olvasható figyelmeztető feliratok. Belül polcokon és raklapokon tárolják az egyes növényvédő szereket. Kézmosási lehetőség van csupán. Itt a néhány száz méterre levő termelési központban van lehetőség a tisztálkodásra munka után az ágazatban dolgozóknak. — Hogyan oldják meg a kiürült göngyölegek tárolását? — Ez a mi nagy gondunk. Itt az épület padlásán helyezzük el az üres hordókat, ballonokat. Sajnos, egyre kevesebb a hely. Nem tudom, mit teszünk néhány éy múlva, ha nem következik be essen a téren változási?!) Azután meg szűkösek, különösen tavasszal, a nagy munkák kezdetén ezek a helyiségek — tárja szét a karját Farkas János. A körzeti felügyelő még hozzáteszi: — A Lenin Tsz raktára az egyik legrégibb és a legelhasználtabb a környéken. Jó lenne, ha újat építhetnének, ám mindez pénzbe kerül. A jelenlegi helyzetben másra kell a pénz. Az ágazatban dolgozók egyébként a mostoha körülmények ellenére minden elismerést megérdemelnek. * * * A növényvédőszer-raktáro- zásban az utóbbi években jelentős fejlődést értek el a nagyüzemek. Ma már szinte mindenütt szakmérnökök irányítják ezt a fontos ágazatot. A szigorú rendelkezések betartása azt eredményezi, hogy egyre kevesebb baleset fordul elő a vegyszerek használata során. Ugyanakkor'a tárolóeszközök, göngyölegek — amelyek az üzemben maradnak — szfnte mindenütt nagy problémát okoznak. Jó lenne, ha a kereskedelem visszatérne a korábbi gyakorlathoz, amikor is visszavásárolta ezeket. A bizonylatok vezetése pontos, jól visszakereshetők az egyes munkafázisok. A körzeti felügyelővel végzett látogatás során meggyőződhettünk arról, hogy jó kezekben van az ágazat. A tárolásnál hiányosságot nem tapasztaltunk a két üzemben. Verasztó Lajos A muronyi Lenin Tsz raktára Az udvaron különböző típusú üres alumínium és műanyag hordók és ballonok állnak. — Mi lesz ezekkel a göngyölegekkel? — Sajnos, sok fejtörést okoz a kiürült edények tárolása — mondja a raktáros, majd így folytatja: — Régebben a kereskedelem visszavásárolta ezeket a tárolóeszközöket. Valamennyi megvásárlása jelentős költségtöbbletet jelent a felhasználóknak — kapcsolódik a beszélgetésbe Baudermann Sándor. Egy-egy alumínium hordó értéke a 2 ezer forintot is eléri. Ezeket az edényeket kiürülés után semmilyen célra sem szabad felhasználni. Csak gyűlik itt az udvaron. Szerencsére nálunk egyelőre még van hely — mosolyodik eí kényszeredetten az ágazatvezető. Nyári Sándor még megjegyzi : — Egy 1982-ben keltezett rendelkezés szerint elégetni, elásni nem szabad a tároló- eszközöket. A jogszabály egy országos gyűjtőhálózat’ létrehozásáról ír. Azóta sajnos, még nem hallottam, hogy történt volna előrelépés ez ügyben. Az irodában folytatjuk a beszélgetést. Itt a szigorú bizonylati fegyelem betartásáról győződtünk meg. A hivatalos feljegyzés a permetezési napló. Ebben minden egyes növényvédelmi munkát, a felhasznált szerek nevét, mennyiségét rögzíteni kell. A tárolási gondokon enyhíthet, hogy a növényvé«OVEHYYEDOS7.ERREL SIERNYaEll HUUMNEKOK Az üres göngyölegek a BAG telekgerendási raktárának udvarán Fotó: Fazekas László Ha szombaton dél felé mész a boltba, egyszerre érkezhetsz a heti utolsó, s egyben legfrissebb tejszállítmánnyal. Tudod, hogy három napra kell vásárolnod, ha hétfő reggel nem akarsz külön a tejért leszaladni, a reggelihez. Vagyis legkevesebb három liter tejet veszel. Ebből egyet azonnal megisztok, egyből a nejed madártejet csinál a gyerekeknek, ezért azután vasárnap újból elküldenek tejért. A bolt előtt haladsz el, a kirakatüvegen át láthatod a hűtőpulton fölhalmozott, még mindig friss szombat déli zacskós tejet, csak egy pillantást vetsz rá, hiszen az üzlet vasárnap zárva. A legközelebbi vendéglátó egységbe tartasz hát, ott vásárolsz egy liter, a boltinál természetesen „öregebb" tejet. És jön a hétfő. Ha szerencséd van, még idejében észreveszed, hogy a tej „elszen- deredett”, jobb, ha aludni hagyod. Ha bal lábbal keltél, már csak a forralóedény gyanús ropogása jelzi, hogy megint buktál hat forintot. Apró bosszúság, neked. Am, ha tudnád, milyen bosszúsak, talán éppen veled egy időben a kereskedők, s még inkább a tejüzemiek, talán röstellenéd is kicsit saját morgolódásaidat. Legutóbb, amennyiben a szabad szombatot is számítod — és miért ne számítanád —, háromnapos ünnepnek örülhettél, s ezután egy liter tej fölött siránkoznod igazán nagy-nagy kicsinyesség lenne. Más kérdés, hogy a te egy liter leöntőbe került tejedhez mennyi folyt még a többi leöntőbői. Ezt nem tudjuk összesíteni, nincs rá statisztika. A Sárréti Tejnél viszont van. Arról, hogy egy-egy hétkezdö munkanapon mennyi zacskós tej érkezik vissza az üzembe, lejárt szavatosságú áruként. Most kedden, augusztus 21-én pontosan 132 ezer 600 liternek — ennyit szállítottak szombaton — a 13 százaléka, azaz 17 ezer 230 liter. Ez 144 ezer 732 forint tiszta kár. Arról nem is beszélve, hogy az üzem dolgozóinak így több mint 17 ezer tasakot kellett kibontaniuk és a romlott tejet savónak ki- öntözgetniük ezen a napon. Vigasztalhatnád a tejfeldolgozót, hogy nem olyan nagy a kára, hiszen osztozik abban a kereskedelem is. Na de igazi vigasz-e ez? Gondolj csak bele: egy évben legkevesebb 52 hétvége van, amikor, ha kisebb mértékben is, de mégiscsak lejátszódik újból meg újból mindez! Ne tudj többet, csupán annyit, hogy évente majdnem másfél millió forint folyik el így megyédben !!! Ekkora Összeg hallatán magánemberként is törni kezded a fejed azon, hogy mit lehetne tenni? Tisztában vagy vele, hogy rendelet írja elő: az üzletekben nyitástól zárásig kenyérnek, tejnek lennie kell, ezt megkerülni nem lehet. Akkor az jut eszedbe: miért nem a szombat déli tejet árulják vasárnap? Hát azért — villan át az agyadon —, mert ahova szombat délben viszik a tejet, ott vasárnap nem tartanak nyitva. Ahol meg vasárnap tejet árulnak, oda szombat délben nem szállítanak tejet. Eltöprengsz egy darabig a szervezés furcsaságain, már csak azért is, mert nem titok előtted, hogy városodban a vendéglátó meg a kereskedelmi egységeket is ugyanaz a cég üzemelteti. Kész? Nincs tovább? Ne törd a fejed, barátom, mindannyiunk nagy felvilágosítója, a televízió ezúttal is megoldja a gordiuszi csomót. Leülsz nyolckor a készülék elé, ugyanazon a nevezetes napon, augusztus 21-én, és megjelenik előtted máris Nagy István, a Tejipari Tröszt kereskedelmi igazgatója, bemutatva neked a tatabányai csodát: a féltartós tejet, melynek literje csupán hét forint hatvan, viszont az egy forint 60 filléres „felárért” a liter tejed hat napig eltarthatod, akár szobahőmérsékleten is mindenféle károsodás nélkül. Ennyit csak megér! — kiáltasz föl örömmel. Örömöd még fokozódik is, mikor azt hallod: Tatabánya után most rövidesen Budapesten is megoldják a féltartós tejjel való ellátást. Tudod, hogy egy ilyen rövid riportban nem eshet szó az ország egészéről, de biztató utalások nélkül is reménység ébred benned, mert városod csak 200 kilométerre esik Budapesttől, és az világos, mint a nap, hogy manapság már nem sokáig engedheti meg magának azt a luxust az ország, miszerint megyénként másfél millió forint tej folyik el, kétszeri fölösleges autókáztatás után. Te is egyetér- tesz azzal egyébként, hogy ha igy maradna, a tejjel és benzinnel folyó Kánaánhoz nagyon sokára érnénk csak el! Reméled, hogy ezt tudják azok is, akiknek tudniuk kell, hát megadással és türelemmel altatod hétfőnként a szombati zacskós tejet, amely már veled együtt a féltartós tejről álmodik. (köváry) Tovább gyártják a csepeli kerékpárokat Komlószüret Megkezdődött a komlószüret Heves megyében. A Hevesi Állami Gazdaság — a környék legnagyobb komló- termelő üzeme — az idén 48 hektáron termelte a sör fűszerét, s megoldotta a szedés gépesítését, a termés megfelelő szárítását is. A leszedett komlót így most már előkészítve szállítják a felhasználóhoz, többségét a bocsi sörgyárba. Az aszályos időjárás a komlónak sem kedvezett. A csapadékhiány miatt a fürtök kisebbek a vártnál, a minősége azonban — a gondos ápolás eredményeként — megfelel a követelményeknek. Támadnak a balatoni seregélyek A Balaton-felvidéki történelmi borvidéken csapatokba verődtek a seregélyek, és megkezdték dézsmáló kőrútjaikat a korán érő szőlőkben. A madarak, amelyek eddig a rovarvilágból táplálkoztak, és sok hasznot nyújtottak a növényvédelemben, az utóbbi napokban áttértek a gyümölcsmenüre,. Egyelőre csak a levegőből tartanak szemlét, de ahol már cukro- sodik a csemege- és a korán érő borszőlő, s nem őrzik a termést, tetemes kárt okoznak. Több, távolabb lakó kiskerttulajdonos, aki ritkábban utazhat telkére, az elmúlt hét végén már csak a% kocsányait találta meg csemegeszőlőinek. A madárijesztők már nem riasztják el a falánk madarakat. A helyi kistermelők már megszervezték a riasztóláncot: hajnaltól estig szólnak a kolompok, cserdülnek a karikásostorok és dörrennek a karbidágyúk, elriasztva a féktelen étvágyú madárcsapatokat. Kedvező döntés született a csepeli kerékpárgyártás jövőjéről. A kormány gazdasági bizottsága néhány központi pénzügyi intézkedéssel hozzásegíti a csepeli gyárat ahhoz, hogy a jövőben hatékony belső szervezéssel, a termelékenység emelésével gazdaságossá tegye a csepeli kerékpárok előállítását. Az 1400 dolgozót foglalkoztató Csepeli Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyárban 1974—78 között rekonstrukciót valósítottak meg, s a termelőkapacitást évi félmillió korszerű kerékpár gyártására futtatták fel. Már 1978-ban, amikor minden új berendezés üzemelt, nyereséget kellett volna elérniük a fejlesztéshez felvett bankhitel törlesztéséhez, ehelyett 360 millió forint veszteséggel zárták az évet. Ez a kedvezőtlen helyzet a rákövetkező években sem szűnt meg, s időközben folyamatosan emelkedtek az anyag- és energiaárak is, ami számottevően növelte a költségeket. Belső szervezési intézkedések nyomán tavaly már mérséklődött volna a veszteség, de amikor a Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyár — hasonlóan a többi csepeli vállalathoz — az önálló gazdálkodás útjára lépett, a vállalati termelési adó elszámolásának új módja ismét kedvezőtlen helyzetet teremtett. Az adót ugyanis összevonva egységesen állapították meg a nyereséges konfekcióipari gépeket előállító, és a veszteséges kerékpárokat gyártó üzemekre. Végül is megvizsgálták, mi lenne a gazdaságosabb: megszüntetni, vagy valamilyen módon fenntartani a csepeli kerékpárgyártást. A szakemberek abból indultak ki, hogy a belföldi piac évente legalább 400 ezer korszerű kerékpárt igényel. Ekkora tétel importjára jelenleg nincs lehetőség. Bár a Szovjetunióból és más szocialista országokból továbbra is beszerzőnk 100—120 ezer kerékpárt, ez a mennyiség messze nem elégíti ki az igényeket. Ha a hazai gyártást felszámolnák, gondot jelentene a több százmillió forint értékű géppark hasznosítása is. Olyan döntés született, hogy — úgynevezett járadékfizetéses alapjuttatásként — tartozásainak egy részét kamatmentesen, tíz év alatt fizeti vissza a vállalat Ezenkívül a termelési adót elkülönítve számolják el: külön számítják ki a konfekció- ipari gépgyártás, és külön a kerékpárgyártás termelési adóját. A központi intézkedések azonban csak keretet adnak a jövedelmezőbb gazdálkodás feltételeinek megteremtéséhez, a gazdaságos gyártás a vállalaton múlik. Nem lehet cél a további áremelés a nagyobb nyereség érdekében — hangoztatják a gyár vezetői. Elsősorban a belső szervezési intézkedésekkel akarnak eredményt elérni. Programot dolgoztak ki egyes technológiák és raktárak áttelepítésre, azzal megszüntetve a széttagolt gyártást és alkatrész-raktározást. Így jobban kihasználhatják a nagy értékű termelőberendezéseket is. Külföldi cégekkel alkatrészgyártási kooperációk kialakításáról tárgyalnak, és széles körű termékcserére törekednek más kerékpár- gyártókkal. Miről álmodik a tej?
