Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-16 / 192. szám

1984. augusztus 18„ csütörtök Mindig napköziben... ségeknek is ezek a gyerekek okozzák a legtöbb gondot, szinte vért izzadva próbálnak vonzó dolgokat kitalálni, hogy őket is le tudják kötni valamivel, hogy valami kis örömet szerezze­nek nekik is. u jakáció! Ez a felirat kerül szinte valamennyi osztályte- y rém táblájára az iskolákban tanév végén. A felkiáltójel w I jelzi a várakozást, azt a több mint kéthónapi szabad­ságot, amikor is megszabadulva a gondoktól, a nap-nap utá­ni készüléstől, tanulástól, a diákok a nyár nyújtotta örömök­nek hódolhatnak. A nyári szünet azonban nem mindenki számára jelent fel* hőtlen boldogságot. Gond ez sok szülőnek, gyereknek egy­aránt. Nem csoda, ha a nyári napközikben, napközis táborokban szinte kizárólag alsó tagozatos gyerekekkel találkozhatunk — s csak elvétve néhány felsőssel —, hiszen a kisebbeket még nem merik otthon, egyedül hagyni. A napközikben egy-egy gyerek — átlagban — egy-három hetet tölt el, a nyár többi részében a szülőkkel, nagyszülőkkel, rokonokkal vannak, ki­rándulnak, üdülnek. Vannak azonban olyan gyerekek is, akik több nyáron át csak a napközibe járnak. Mit tud nyújtani nekik a nyári napközi? Nem sokkal töb­bet, mint reggeltől délutánig: „megőrzést”. Persze, vannak játékok, különböző foglalkozások, sportolási lehetőségek, de mindezek többnyire a megszokott — vagy egy másik — is­kola falai között. Az egy-két hétig itt-tartózkodó gyerekek számára csak-csak eltelik valahogy az idő, ám akik egész nyáron át itt vannak, azoknak nagyon hosszúnak tűnik a va­káció. A napközis táborokban — kevés van belőlük más a helyzet; már jellegüknél fogva is változatosabb programokat, több szórakozási lehetőséget kínálnak. Azonban itt is az „öröklakók” — sokan három-négy nyarat is eltöltenek itt — helyzete a legrosszabb. Már ismerik a tábor minden szegle­tét, zegét-zugát, töviről-hegyire a programokat, az ismétlődő foglalkozásokat. Nekik kevés élményt nyújthat a tábor. Elő­fordul, hogy az újonnan érkező tanároknak ők mutatják be a tábort, ismertetik a tábor rendjét velük, s nem fordítva. Mire megszokhatnának, megszerethetnének egy nevelőt, új­hoz kell alkalmazkodniuk, mivel a tanárok — legtöbben — csak két hetet vállalnak a nyári munkából. A táborvezető­Főleg a nyaranta visszatérőknél fordul elő, hogy hiányos felszereléssel küldik el őket otthonról, a szülők pedig elérhe­tetlenek. Olyan eset is előfordult már, hogy — míg két gyere­kük a napközis táborban volt — a szülők elmentek nyaralni, s a közbeeső két hétvégén, péntek délutántól hétfő reggelig a szomszédok vigyáztak a gyerekekre. Az is gyakori: nem látják el a gyerekeket igazolással, mely szerint egyedül is hazamehetnek. Mit lehet tenni? Többnyire semmit; nincs annyi pedagógus, hogy mindenkit hazakísérhessenek. Elenge­dik hát őket, s idegeskednek, megjelenik-e a gyerek hétfőn, vagy — bejárósok esetében — másnap. Van, amikor nem. Különösebb baj általában ilyenkor sincs, csak éppen arról van szó: a szülő elfelejti értesíteni a tábort, hogy más prog­ram adódott csemetéje számára. Megtörtént az is: egy „ma­kacs” pedagógus egészen este kilencig várakozott egyik gye­rekkel. Nem jelentkezett egyik szülő sem. Hazakísérte a kis­fiút, a szülők éppen — és nyugodtan — a tévét nézték .. . A táborokban dolgozó pedagógusok tapasztalatai alapján, úgy tűnik, sok szülő számára a legegyszerűbb megoldást je­lenti a nyáron is működő napközi, s beíratván a gyere- ke/ke/t, megszabadul a velük való foglalkozás „nyűgétől”. Természetesen nem ezek a szülők vannak többségben. Azt is tudom, a munkahelyeken, a szabadságok ütemezésén is sok múlik. Nem könnyű ma nyaraltatni egyetlen gyereket sem, s különösen megterhelő egy — átlagosan véve — négytagú csa­lád egy-két hetes üdülése. De a gyerekek nagy többsége igényli ezt, igénylik a családi együttlétet, az otthoni törő­dést. Is. azt hiszem, ha minden évben nem is, de kétévente egyszer el tud menni a család kirándulni, üdülni, akár ____ áldozatok vállalása árán is. S akkor nem lennének o lyan gyerekek, akik nyarat nyár után ugyanabban a meg­szokott (megunt) környezetben töltenek el. Akik a tanév ele­jén nem tudnak semmit sem írni, amikor felírják a táblára az első dolgozat címét: Legkedvesebb nyári emlékem . . Pénzes Ferenc Lemezek magyarul, bolgárul Királynék középkori városa Bulgária felszabadulásá­nak negyvenedik évforduló­jára két hanglemez készült. Az egyik hanglemez Illyés Gyula Tizenkét nap Bulgá­riában című nevezetes cik­lusát tartalmazza, a másik bolgár népdalokat, s azok magyarországi feldolgozása­it. Előállításuk költségeit a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ vál­lalta, s az elképzelés kiérle­lése pedig közös töprengések eredménye. Nálunk a bolgár népzene beépült a fiatalok zenei vi­lágképébe, nemcsak a szín­padokon hangzik fel, de je­len van a táncházakban, a közhasználatú zene része lett. A folklór új hulláma azt az elementáris, mély és tiszta szépséget szereti benne, mely egész tájékozódását meghatározta. Hódításában nagy szerepe volt Nagy Lászlónak, aki varázslatosan mai versekben adaptálta a bolgár folklór időtlen ere­jét, s annak, hogy Nagy Lászlót a hazai folklór új hullámához a szövetség szo­ros szálai fűzték. Nos, a lemez, amelyről be­szélünk, ezt a „lázat” sze­retné megosztani. Az örömet, amellyel fiataljaink a bolgár népzenét is birtokba vették. A lemez egyik oldala eredeti bolgár népzenét tartalmaz, a másik oldalon ugyanannak a zenének Sebő Ferenc által készített, s Nagy László szö­vegére írott feldolgozása hallható. Az elképzelés a Balkanton képviselőit is megnyerte, és Sebőt a szer­kesztésben bolgár szakembe­rek is segítették. Azt remél­jük, hogy mind a bolgár, mind a magyar hallgató ér­teni fogja ezt a lemezt, s ál­tala egymáshoz is közelebb kerül. A másik lemez Illyés Gyu­la Tizenkét nap Bulgáriában című versciklusát tartalmaz­za. Mint ismeretes, Illyés — egy írószövetségi küldöttség tagjaként — 1947-ben járt Bulgáriában. A háború ke­serves konzekvenciáit még idegeiben hordta. Ezért érte felvillanyozó, gyógyító aján­dékként a bolgárok őszinte készsége a testvériségre. Ez az élmény végigkísérte egész útján, s átszövi a riportszerű ciklus minden darabját. Reá vall, hogy a jó érzés, amely eltöltötte, nem párolódik el a vendégség mámoraiban, hanem fogékonyabbá teszi képzeletét. Élményei nem­csak megejtik, de lehatolnak világképe mélyére, s így a versekben már együtt kél életre látvány, történelem és filozófia. A költő gazdag és sokré­tű életművébe tagozódva ed­dig nem keltett méltó fi­gyelmet ez a maga nemében kivételes versciklus. Az el­múlt évek során azonban — s épp a Bulgár Kulturális és Tájékoztató Központban — pódiumra került, néhány da­rabja a Piamákban bolgárul is megjelent, s a jelek sze­rint figyelmet is keltett. A lemez, sajnos, csak a ma­gyar szöveget hozza, de Sin- kovits Imre kiérlelt előadá­sában. K. F. Ismét igazuk lett a krónikák­nak: megtalálták a régészek a Somogy megyei segesd határá­ban a királynék egyik közép­kori városának központját, an­nak a gótikus palotának a ma­radványait, amelyben a kora­beli tudósítások szerint a muhi csata után IV. Béla király öcs- cse — a csatában súlyosan meg­sebesült Kálmán herceg — is megpihent. Hasonló épületmaraványokat eddig csak Budán és Sopron te­rületén találtak. Ennek a már önmagában is jelentős régészeti eseménynek van még egy másik jelentős vonatkozása is: a palo­ta közelében rábukkantak So­mogy megye feltehetően első gótikus templomának alapfalai­ra. Az eredményes ásatások so­rán több tonna értékes lelet — használati tárgy, szerszám, ék­szer, fegyver, csontváz stb. — került felszínre. A különböző mélységből származó leletekből szinte pontosan meg lehet hatá­rozni a királynék hajdani váro­sának fejlődését, lakóinak éle­tét. Meghökkentően apró rész­letekre is fény derült. így pél­dául — a csontleletek alapján — nyilvánvaló, hogy a középkor­ban még medvék is garázdál­kodtak a Segesd környéki er­dőkben. Bécsi és velencei kerá­miák arról árulkodnak, hogy a hajdani városnak fejlett keres­kedelme volt. A szépmívű könyvveretek egy valamikor volt gazdag könyv­tárról vallanak, a serlegek és a szőlőmüvelő eszközök pedig a bortermelés fejlettségéről. Az ásatásokat jövőre folytatják. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát ajándéka, Trischlcr Ferenc szobrászművész alkotása díszíti az ország legfiatalabb közsé­gét: Sátorhelyet. A Termékenység című nagyméretű bronz­szobor egyben a község első köztéri szobra is, amelyet a régi cselédházak helyén állítottak fel (MTl-fotó: Kálmándy Ferenc felv. — KS) HANGSZÓRÓ A legutóbbi Lelátó hangzatosán fogalmazta meg a műsor címét: Requiem helyett diadalének. S alatta a rövid ismer­tetés se sokkal adta alább. „Kiváló sportolók egész sora pél­dázza, hogy a halál torkából, esetleg csak egy pályát derék­ba törő sérülésből is van visszatérés a csúcsra.” És így to­vább, egészen az akarat diadaláig. Ez együtt soknak látszott. Szerencsére fennköltséget még keresve sem lehetett találni a műsorban, csak szerény, nagyon emberi szavakat. Sőt, az első rész — a Bárány Istvánnal készült beszélgetés — kimondot­tan csevegő, szórakoztató volt, mint azt a címmel ellentét­ben mindjárt az elején jelezte is a szerkesztő-műsorvezető, Radnóti László A nyolcvan évhez közelítő Bárány István — a maga korában világhíres úszónk — a betegség és a sport összefüggéséről beszélt. Tapasztalata, hogy pár napos vagy egyhetes betegség után. majd mindig kiváló eredményt ért el. Talán azért, mert a szervezete áthangolódott. S míg ezeken tűnődött, közben a régi idők sok érdekes sportélmé­nyét elevenítette föl. Szinte elrepült vele a fél óra. A műsor második felében szó volt arról, mire is képes a vasakarat. Takács Károlyé például, aki a jobb keze elvesz­tése után áttette a pisztolyt a balba és olimpiai bajnok lett; a kézilabdás Fodor János pedig két gerincműtét dacára is játszik. Aztán beszélt Hegedűs Csaba és Zsivóczky Gyula. Mindkettő balesete, majd diadalmas visszatérése közismert. A sportorvos véleménye szerint náluk és másoknál is a lelki motiváció és az előzőleg kisportolt test az akarat alapja. De hogy ez az akarat végül is miből áll össze, azt — általános érvénnyel — Zsivóczky fogalmazta meg: az apró dolgokból, amikben állandóan következetesnek kell lenni. Például: csak gyalog ment föl mindig a hatodik emeletre, s ha csúnyán tette le a székre a melegítőt, akármilyen fáradt volt, mindig fölkelt és megigazította; ilyesmikkel edzette az akaratát. Ta­nulhatunk tőle! Gyógyít-e a méhcsípés? Milyen ártalmai lehetnek a napo­zásnak? Feltétlen gyöngülnek-e a reflexek az idő múlásá­val? Miért fontos, hogy minél több növényi tápanyag kerül­jön a szervezetbe? Nemcsak a szívben lehet infarktus? Csupa izgalmas kérdés, melyre az Életmód, egészség, környezet cí­mű adás keresett és adott is választ •Mert ha jól gazdálkod­nak az idővel, pontosan fogalmaznak — mint tette ezt Sár­kány Vera műsorvezető és a megkérdezett szakorvosok —, akkor nem támad hiányérzet, inkább kimerítőnek tűnnek a feleletek. Egy dél körüli, röpke ismeretterjesztéstől többet igazán nem lehet várni. Csak kevesebb idegen kifejezést, hi­szen ez nem rétegműsor, hanem a nagyközönségnek szól, s nem szabad fejtörést okoznia. A főszerepben: Márkus László, a rádiójáték: Alan Plater Az a mizé a lépcsőházban című írása. Angol darab, londoni kispolgárokkal, bár akárhol és akárkikkel megeshet az eset, amelyen nevetünk is közben, mert nemcsak az angol hu­mor, de a mienk szerint is van minden félreértésben valami mulatságos, még akkor is, ha a szenvedő fél ugyancsak meg­ijedt. Hiszen ki nem félt már olyasmitől is, amit csak kép­zelt, mikor az annyira valóságosnak tűnt, és ez már csöppet sem nevetnivaló. Arinak semmi esetre sem, aki egy este, amikor egyedül van otthon, azt hiszi, hogy valaki tartózko­dik a mellékhelyiségben. Kell, hogy ott legyen, mivel az ajtó zárva, s az öblítés zaja is kihallatszik. Ha pedig ez lehetsé­ges, még sok minden* más is előfordulhat. Kijöhet az illető és megtámadja, vagy más, ehhez hasonló dolgokat művelhet. De előbb mért menne vécére? — kérdi a józan ész, amit elővesz a középkorú postatisztviselö — Márkus László — is. És mi­előtt elfogná a félelem, meg akar győződni, tényleg van-e valaki abban a mizében. Nyomoz a maga módján, udvaria­san, félénken, körülmagyarázva, s már ebből számtalan bo­nyodalom fakad, főként az, hogy zavarodottnak hiszik, vagy titkos imádónak. Majd mikor ettől és mindentől pánikba esik, a rendőrséget hívja, s utána a különböző segélyhelye­ket, persze mindenki másról beszél. Az utolsó pillanatban megjön a felesége, aki rögtön megkérdi, eloltotta-e abban a bizonyos helyiségben a villanyt, amit ő égve felejtett; s az előbb még dühöngő ember nagyképű lesz. E kis természetrajzóra parádés szereposztásban zajlik. Ga­las Dezső a szenvtelen hangú beszélő, Huszti Péter a kor­rekt svéd diák, aki pontosabbak akar beszélni, mint egy született angol. A könnyelmű, ám sértődött hölgy. Psota Irén először szirénhangokat hallat, mikor megtudja, hogy a hívás nem csábítás, jégcsappá válik. A mindig másról fecsegő öreg szomszéd, Feleki Kamill testre szabott szerepet kapott, akár­csak Körmendi János. Ő a telefonügyeletes rendőr, körül­ményes és a maga körmönfontságától teljesen eltelt. Márkus meg az egyik rossz lelkiállapotból a másikba zuhanó átlag­ember, akit még gátlásossága is gyötör, hogy ilyen „illetlen” témában kell másokat háborgatnia. A jól sikerült rendezés Lengyel György munkája. Vass Márta Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.25: Donizetti: A csengő. Egy- felvonásos vígopera. 9.24: Talabér Erzsébet és Sza- lay László nótafelvételei­ből. 9.44: Régi ölasz zene gyerekek­nek. 10.05: Folytatásos mese, amely­ben igazoltatják Hollófer- nyigest és amelyben eltö­rik Kalamona kalamájká- ja. 10.34: Két balettszvitt. 11.19: Ezeréves gazdaságtörténet. 11.34: Barabás Tibor novelláiból m. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Bemutatjuk új kórusíel- vételeinket. 13.20: íróvá avatnak. Kassák La­jos indulása. 13.50: Daloló, muzskáló, tájak. 14.20: Bíborbanszületett. 15.05: Könyvszemle. 15.15: Koncz Zsuzsa és Bródy János énekel. 15.35: Dalok és találkozások. (VII/5.). 16.07: Délutáni Rádiószinház. 17.05: Olvastam valahol. . . 17.25: Zenei esmények a régi Nemzeti Színházban VI/4. 19.15: Márkus László a főszerep­ben. 21.12: Spirituálék. 21.40: Adottságok, lehetőségek. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Moldvai csángó népdalok. 22.40: Beszélgetés Voszka Évával 23.00: A Cseh filharmonikus ze­nekar felvételeiből. 23.51: Két dal. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A KISZ Központi Művész- együttes énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 11.35: Csak fiataloknak 12.35: Mezők, falvak éneke. 13.00: A győri körzeti stúdió műsora. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.35: Gitármuzsika. 14.00: Válogatott perceink. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Segíthetünk? 18.35: Hétvégi Panoráma. 19.35: Tudósítás a prágai atléti­kai és a budapesti műug- róversenyről, valamint a békéscsabai műrepülő vi­lágbajnokságról. 20.35: A 04, 05, 07 jelenti. 21.05: Középkori dallamok. 21.20: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. Hol voltunk — hol nem voltunk. 22.17: Szintetizátorvarázs. 23.20: Nóták. III. MŰSOR 8.57: A kiállítótermek program­jából. 9.00: Szovjet fúvószenekarok játszanak. 9.30: Zenekari muzsika. 10.30: Operettrészletek. 11.05: A Bourbon Jazzband ját­szik. 11.30: Pécsi nemzetközi kamara- kórus fesztivál, II. rész. 12.21: Zenekari operarészletek. 13.07: A Jereváni kamarazenekar hangversenye. 14.31: Kamaramuzsika. 15.33: Botrány a tőzsdén. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Lortzing operáiból. 16.50: Pillanatkép. 16.55: Pophullám. 18.00: Bach: D-dúr szólószvit BWV. 1012. 18.30: A Magyar Rádió román nyelvű nemzetiségi műso­ra. 19.05: Rádióhangversenyekről. 19.35: Operaest. 20.35: Üj lemezeinkből. 22.01: Salvatore Accardo Paga- nini-caprece-okat hegedül. 22.25: Szigetek éneke. Indonéz költők versei. 22.40: Napjaink zenéje. Üj zenei irányzatok. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Nyári örömök és ürömök (ism.) 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Tv-torna (ism.). 10.05: örsbéli krónikák, (ism.) 10.35: Öz, a nagy varázsló. Ja­pán rajzfilm, (ism.) 11.50: Képújság. 16.30: A Tenkes kapitánya XIII/6 17.00: Postafiók 250. Takács Má­ria műsora. 17.20: Képújság. 17.25: Desszert Constance-nak. Francia tv-játék. 18.30: A rövidfilmstúdiók mű­helyéből. 19.25: Reklám. 19.40: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Krimileckék. NSZK tv- film. 21.35: Hatvanhat. 22.25: A nevem: Székely Zsig­mond. 22.30: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.50: Képújság. 18.55: A nyelv világa. 19.40: A szegedi körzeti stúdió szlovák nyelvű nemzetiségi műsora. 20.00: Zenés nyári esték. 20.45: Az ékszer és az arany tör­ténete. Holland rövidfilm. 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Telesport. 23.00f Képújság. BUKAREST 15.05: Ifjúsági műsor. 16.20: Nyaralás. 20.00: Hiradó. 20.20: A szocializmus az ország tudatában. 20.40 : Népdalok. 21.00: Ifjúsági filmsorozat. 21.50: A tv irodalmi-művészeti lapja. 22.20: Hiradó. BELGRAD, I. MŰSOR 15.05: Nyári délután. 17.30: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Hősi nemzedék — tv-so- rozat gyermekeknek. 18.45: A. Johann Strauss-zene- kar Bécsből. 19.15: Rajzfilm. 19.21: RekJ.ám 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Színkép — politikai ma­gazin. 21.00: Reklám. 21.05: Drámasorozat, ismétlés. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: Lépések— ifjúsági adás. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Művészeti est: A rijekai Ivan Zajc Horvát Nemze­ti Színház 22.30: Hírek. MOZI Békési Bástya: King-Kong. Bé­késcsabai Szabadság: de. 10, du. 6 és 8-kor: Szalamandra, 4-kor: Betyárok. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Aranygyapjú, fél 8-kor: öld meg a Soguntl Békéscsabai Kert: . Bástyasé­tány ’74. Gyulai Erkel: Kincs, ami nincs. Gyulai Petőfi: 4 és 6-kor: Szomszéd szeretők, 8- kor: Napfivér, Holdnővér. Gyu­lai Kert: István, a király. Orosházi Béke: Szeretők. Oros­házi Partizán: Arany a tó fe­nekén. Szarvasi Táncsics: Roncspalota,. 22-kor: Bye, Bye Brasil. Szeghalmi Ady: A cso­da vége.

Next

/
Thumbnails
Contents