Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
1984. Július 1., vasárnap SPORT SPORT SPORT Testkultúra a kultúra házában O őrünk egyik legfontosabb kérdésévé lett a rendszeres mozgás, a testkultúra. Az új életmodellek, életformák kialakításának természetes része az egészséges sportolás szokásának kialakítása — legalábbis* elvben. De hol van erre lehetőség? A legjobban felszerelt és ■felkészült szakembereket foglalkoztató sportklubok, egyesületek a versenyzők felkészítését, felnevelését tekintik fő feladatuknak, és ez • természetes is. Persze a tömegek testkultúrájának fejlesztéséért — épp nagyobb lehetőségeik miatt — az eddigieknél többet tehetnének. Most azonban nem a tömeg- és élsport viszonyáról szeretnénk szólni. Kevés lehetőség kínálkozik az iskolai tornatermek jobb kihasználására, hisz ahol egyáltalán van, ott reggeltől estig órákat, különtor- nát és egyéb foglalkozásokat tartanak. A testnevelő tanárok ideje is véges. Gyakran hallunk azonban arról, hogy a gyerekeknek épült létesítményt az utolsó óra után birtokukba veszik a környékbeli klubok versenyzői és több-kevesebb terembér ellenében kizárnak onnan mindenkit, aki „csak úgy" mozogni akar. E szomorú körkép tovább sötétedik, ha különösen a lakótelepeken levő poros, felszerelés nélküli, sivatagot idéző játszóterekre, pályákra gondolunk. Maradna még egy lehetőség: a közművelődés. A művelődési alapellátás, amelynek szerves része a pozilít életmodellek népszerűsítése A gondok azonban itt sem kisebbek. Mind közü| talán a legnagyobb, hogy a népművelők körében még ma sem általánosan elfogadott az a szemlélet, amely szerint a testkultúra is része az általános emberi kultúrának. Rangon alulinak, szentségtörésnek tekintik legtöbben az izzadsággal, lábdobogással járó foglalkozásokat, hisz a magas kultúra felkent fogyasztóinak nem lehetnek testi funkciói. Az igazságosság kedvéért azt azonban meg kell jegyezni, hogy ez a merev ellenállás, ha lassan, ha ellentmondásosan is, de oldódni kezd. Mind több művelődési házba szívesen beengednek sportolni vágyókat is. De hová? Amikor kialakult ez az intézménytípus, még senki sem gondolt arra, hogy egyszer majd ilyen igényeket is ki kell elégíteni. Nem építettek tornatermeket, uszodákat, sőt, az itt-ott fellelhető udvarokat is inkább szabadtéri színpadokkal, nézőterekkel telepítették be. A művészeti csoportokkal, rendezvényekkel betáblázott nagyterem kevés az állandó ki- és bepakoláshoz. Nincs ember és pénz, más helyiségek pedig alkalmatlanok. Még a fővárosban is összesen két olyan - ifjúsági jellegű — közművelődési intézmény van, ahol szabványos tanuszodát építettek. A nagyközönség azonban^ a gyermektanfolyamok elsőbbsége és az egészségügyi előírások nem mindig érthető szigora miatt ezekből is kintreked. A legtöbb helyen az előcsarnokban vagy a „dühön- gő"-nek becézett ifjúsági klubban felállított pingpongasztal a sportbázis. Emellett komolyabb hagyományai csak a sakknak vannak, ám tapasztalataim szerint a közművelődési intézményekben működő gyermek- és ifjúsági sakk-körök kiesnek a komolyabb klubok érdeklődési köréből. Kevés gyerek kerül innen tovább, magasabb osztályba. Nem lenne érdektelen egy művelődési otthonok országos bajnokságát kiírni, hogy felmérhessük a színvonalat, megtarthassuk a tehetségeket. A pozitív változásoknak két. egyre erősebben működő motorja volt az utóbbi időkben: a divat és a központi támogatás csökkenése. Nem egy intézményben felismerték ugyanis, hogy a balett divatját követő művészi torna sikk, s még anyagi áldozatokra is sarkallja a szülőket. A legfrissebben felkapott keleti önvédelmi sportok elsajátításáért is hajlandók százak és ezrek fizetni. Eddig az igazi haszonélvezők a korábban ébredő maszek oktatók, edzők és a kisebb sportkörök voltak. Jane Fonda világbo- londító aerobicja azonban a sportos mozgásra késztette a népművelőket is. Az irodák és raktárak öltözőkké. » szu- terén, a színpad, a szakköri szoba tornatérré alakult és a gazdasági vezetők elégedetten számlálják a bevételt. Hallottam már impozáns bevételekről szóló beszámolót gyermek-úszótanfolyamok szervezése után is. Azt mondhatnánk, hogy ezzel vége is a felsorolásnak. A legfontosabb, a legnagyobb tömegeket mozgató formák sora valóban eddig tartott csak, de a teljességhez még néhány dolog hiányzik Sok területi sportfelügyelőség szakmai, anyagi támogatásával működő természetjáró, modellező, hegymászó, barlangász és ki tudja még hányféle klub, szakosztály talált helyet a művelődési otthonokban Sajnos, csak helyet. Ritkán alakul ki a főbérlő és az albérlő között tartalmi együttműködés. Pedig érdemes lenne megkeresni tevékenységük érintkezési pontjait, és együttesen megteremteni a népszerűsítés, a tömegesítés formáit. Élénkebb, pezsgőbb az élet azokban a kis sportkörökben, klubokban, amelyeket az egészségesebb életre vágyók maguk hoznak létre. Nagyobb városainkban, főleg a rosszul felszerelt lakő- telepeken gomba módra szaporodnak a lakóterületi sportkörök. Tagjai, vezetői egy házban, esetleg egy lépcsőházban laknak, társadalmi munkában alakítják ki a kondicionálótermet, az aerobicszobát, a jégpályát, a focipályát. Költségvetésül* csak annyi, amennyit maguk befizetnek, s rendezvényeiken megszereznek. A közművelődési intézményekkel, sportegyesületekkel nehezen, félreértéseken, bürokratikus akadályokon keresztül teremthetnek csak kapcsolatot. Pedig nem akarnak konkurrálni senkivel, csak nem várnak arra, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. E V nem túl szívderítő I kép csak vázlat. Bi- zonyos azonban, hogy az árnyaltabb ábrázolás sem mutatna világosabb színeket. Az ép testben ép lélek eszméjét már kétezer éve ismerjük, csak a végrehajtás késik egy kicsit. Pallagi Szabó Ferenc A panaszokat elutasította az OTSH Az NB I osztályú labdarúgó-bajnokság utolsó fordulójában lejátszott Volán SC—Budapesti Honvéd, valamint DVTK—Nyíregyháza mérkőzések ügyében az MLSZ elnöksége — 1984. június 7-én megtartott rendkívüli ülésén — mind a négy csapatot elmarasztaló döntést hozott. Az MLSZ döntése ellen az érintett sportegyesületek vezetése panasszal fordult az OTSH elnökéhez. A panaszokban eltérő indokokkal ugyan, de lényegében az MLSZ elnökségének eljárását kifogásolták és jogkörét vitatták, ugyanakkor a döntést megalapozatlannak, a hozott intézkedéseket pedig aránytalanul súlyosnak találták. Ezért azok megváltoztatását — enyhítését, illetőleg törlését — kérték. A beadványban foglaltakat az OTSH elnöke kivizsgálta, ennek során az érintett sportegyesületek képviselőit, valamint az MLSZ vezetőit személyesen is meghallgatta. A vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy — az MLSZ elnöksége a döntés meghozatalakor a labdarúgó-bajnokság 1983—84 évi versenykiírásában meghatározottak szerint, jogszerűen járt el, az eljárás lefolytatása és az intézkedés meghozatala hatáskörébe tartozott ; — a rendelkezésre álló adatok, dokumentumok és ismeretek kellő bizonyítékot szolgáltattak annak megállapítására, hogy a csapatok mindkét mérkőzésen sportszerűtlen, komolytalan játékot mutattak, amelyet alapvetően a Volán SC-nek és a Nyíregyházának a bajnokság végső sorrendjének alakulására vonatkozó érdeke motivált; — a hozott intézkedések az elkövetett cselekménnyel, a labdarúgás érdekeinek okozott sérelemmel arányban állnak. Mindezek alapján az OTSH elnöke az MLSZ elnökségének intézkedéseit — melyek szerint a Budapesti Honvéd SE 1983—84. évi eredményéből öt bajnoki pontot levont és a bajnoki' címért járó 500 000 forintos MLSZ helyezési jutalmat visszatartotta, a Volán SC csapatát az NB I osztályból kiesettnek nyilvánította, a DVTK és a Nyíregyháza csapatát az 1984—85. évi bajnokságra ki- hatóan négy—négy büntetőpont levonásával sújtotta, mindkét mérkőzés eredményét megsemmisítette — helybenhagyólag tudomásul vette, egyúttal a sportegyesületnek az új eljárás lefolytatására és az intézkedések enyhítésére vonatkozó kérelmét elutasította. A konkrét ügyekkel, valamint az NB I és II osztályban a bajnokság egyes fordulóiban tapasztalt kedvezőtlen jelenségekkel kapcsolatban az OTSH elnöke felhívta az MLSZ elnökségét, hogy továbbra is keltő szigorral járjon el azokkal a játékosokkal, sportvezetőkkel és sportegyesületekkel szemben, akik, illetőleg amelyek a labdarúgásban sportszerűtlen, meg nem engedett eszközök igénybevételével maguknak vagy egyesületüknek jogtalan előnyöket igyekeztek szerezni. Kötelezte az MLSZ elnökségét arra is, hogy a még vizsgálat alatt álló ügyekben a szükséges intézkedéseket tegye meg. (MTI) * * * VEREBES — MARAD. Nem búcsúzik a Rába partjától: újabb, két évre szóló szerződést írt alá. Korábban elterjedtek olyan hírek, hogy Verebes József nem hosszabbít, hanem külföldre, vagy más hazai klubhoz szerződik. A Rába ETO szakvezetése nagy erőfeszítéseket tesz a csapat megerősítéséért. Több játékos aláírta már az átigazolási lapot Győrbe, egyebek között Kardos József is, az Újpesti Dózsa válogatott hátvédje. Szűk játékosállomány Csapatépítés Szeghalmon Egy alapjaiban teljesen megfiatalodott csapattal kezdte meg a felkészülést Vass Sándor, a Szeghalmi SC NB Il-es női kézilabdacsapatának edzője. A játékosokban nem „dúskálhatott”, hiszen mindössze 12 kézilabdás szerepelt a bő keretben, sőt mi több. azóta már tízre csökkent számuk, sérülések miatt. Vass Sándor Január első napjaiban kezdték el a felkészülést heti 4 edzéssel a szeghalmi lányok az új NB Il-es évadra. Bizony, az 1983-as ezüstérmes csapatból öten már hiányoztak ekkor. (Hárman eligazoltak, ketten pedig súlyos sérülést követően, műtéten estek át.) Nem véletlen. hogy megkérdőjelezték: szabad-e a női csapatot az NB II-ben szerepeltetni — ennyire meggyengültén? Végül is zöld utat kapott a gárda, s az alapozó időszakot követően először a Népújság Kupán rajtoltak, amelyet nem kis meglepetésre megnyertek. Ennek ellenére szerényen fogalmaztak az 1984-es bajnoki esztendőre: megkapaszkodni az NB II-ben, lehetőleg osztályozó nélkül. Ugyancsak rácáfoltak erre a lányok, hiszen a tavaszi fordulók folyamán több kellemes meglepetést szolgáltatott a csapat. Ezzel meggyőzték a még mindig kétkedőket, s a csupa szív. mérkőzést feladni nem tudó gárda nagy elánnal vetette bele magát a küzdelemsorozatba. Ahogy az edző, Vass Sándor fogalmaz: „A szorgalmas edzésmunka mellett a fegyelemnek és a jó kollektív szellemnek köszönhető a tavaszi szereplésünk." Ezzel természetesen a szurkolókat is újra maguk mellé állították, úgyhogy benépesült minden honi meccsre a pálya karéja. Ami a fiatalítást illeti, s ez egyben az átszervezés is: Dögé, Sánta és Gulyás állandó csapattaggá vált. Az új elképzeléseket a védekezésben megvalósították, a támadásban azonban még sok a hiányosság. Ezt szeretnék a nyár folyamán javítani, csiszolgatni. Az edző az összteljesítménnyel ennek ellenére elégedett lehet, amihez persze nagymértékben hozzájárultak a jó egyéni teljesítmények Szinte valamennyi mérkőzésen. amikor szóhoz jutott, átlagon felüli teljesítményt nyújtott Horváthné, Var pórié és Vizemé. De a többiek is szorgalmukkal, akarásukkal járultak hozzá az eredményes szerepléshez. Néha ugyan játszottak gyengébb hatvan percet is, más esetben viszont kimondottan jó mérkőzéseken fektették két vállra az ellenfelet Persze, az út még hosszú, hiszen ősszel következik a folytatás, és továbbra is cél a csapatépítés mellett, hogy 1984-ben az intenzív szélső játékra alapozzák a támadásokat. Bizony, problémákkal is szembe kell még nézni a hátralevő időben: két játékosuk készül távozni (Madár és Dögé), Dinya pedig más városba költözik. A 12 mérkőzésből 12 pontot gyűjtött csapat most pihenőre tér, s július 9-én heti öt edzéssel megkezdik a felkészülést az őszi évadra, amelyet megelőz a július végi szegedi textiles kupán való részvétel, és további három-négy edzőmérkőzés. Olimpiai ötpróba Az elmúlt hét végén Békés- szentandráson rendezték meg az idei kajakpróbát az Olimpiai ötpróbaakció keretén belül — sikerrel, mint felvételeink is tanúsítják. Felső képünkön: a debreceniek rajt előtt, a táv 70 kilométer, szintidő 10 óra. Alsó bal oldali kép: a szentandrá- si sporttelep sátortáborrá alakult erre a napra. Jobbra: akadt, aki most kísérletezett először — kezdeti bizonytalansággal Fotó: Ambrus György BÉKÉS MEGYEI IgHilUMiM Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 1X1. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Árpás! Zoltán. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hfrlapkézbesftő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dij: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzttnk meg és nem küldünk vissza.
