Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

ismujuM 1984, július 28., szombat o Mi múlik a minőségen? Az MSZMP Békés megyei bizottságának gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottsá­ga a közelmúltban tekintette át a megye élelmiszeripará­nak exporttermelését, a mi­nőség és a csomagolás hely­zetét és meghatározta a leg­fontosabb tennivalókat. Meg­állapította, hogy megyénk­ben az élelmiszer-termelés ki­emelt jelentőségét a hazai el­látás mellett az exportban betöltött szerepe határozza meg. Az élelmiszer-termelés feltételei — a természeti adottságok, az anyagi-műsza­ki bázis és az élelmiszer-fel­dolgozó hálózat kiépítettsége kedvezőek. A nyersanyag- termelő ágazatok jó alap­anyagot biztosítanak a fel­dolgozó üzemeknek. A hús­termelés, valamint szántóföl­di növények közül a búza, kukorica, cukorrépa hektá­ronkénti hozamai meghalad­ják az országos átlagot. Az élelmiszeriparban ter­melt fontosabb termékek kö­zül megyénkből származik az országban előállított cson­tos nyershús mennyiségének 10, a vágott baromfifélék 12, a főzelék- és gyümölcskon- zervek 15, a cukornak 18 százaléka. A mezőgazdasági nagyüzemek központi áru­alapba értékesített termékei­nek mennyisége az elmúlt öt évben csaknem 50 száza­lékkal nőtt. A hústermelés­ben részt vevők a lakossági összfogyasztást 2—5-szörösen meghaladó termékeket állí­tanak elő. Főbb exportcikkek: a ga­bona, a vágósertés, a vágó­marha, a vágójuh, a vágott baromfi, hús, szárazáru, zöldségfélék, főzelékkonzerv és hűtőipari termékek. A mezőgazdasági termékek döntő többségét a megyében levő élelmiszer-ipari válla­latok vásárolják, illetve dol­gozzák fel. A nagyvállalatok mellett — elsősorban helyi ellátási céllal — élelmiszer­feldolgozók működnek. Élelmiszeriparunk exportja Kiemelt szerepe van a ga­bona- és malomiparnak, amely a felvásárolt gabonák 40—50 százalékát helyben dolgozza fel, exportértékesí­tése jelentős. A minőség, a kiszerelés megfelelő. A hús­ipar exportja kimagasló. A piaci telítettség és a protek­cionizmus következtében azonban az eladási árak csökkentek. A tervezett de­vizaárbevétel elérésében je­lentős forgalomnövelésre volt szükség. A zöldség- és gyü­mölcstermékek feldolgozása, exportteljesítése a tervezett­nek megfelelően alakult. Az élelmiszer-termelő vál­lalatok — hatékony termelé­si és szervezési intézkedések­kel — jelentős eredménye­ket értek el az export fo­kozásában és a minőségi kö­vetelmények teljesítésében. Igazodtak a világpiacon ta­Energiaszegény, cukor nél­küli, zöldségalapú ivólevek előállítására dolgoztak ki el­járást a Központi Élelmi- szeripari Kutatóintézetben. A tápanyagokban, ásványi anyagokban és rosttartalom­ban egyaránt gazdag üdítő — jól illeszthető a diétás és a diabetikus étrendhez. A zöldségalapú ivólevek készítése külföldön ma még a meglehetősen nagy hőke­zelést igénylő eljáráson ala­pul. Ennek hátránya, hogy a zöldségekben rejlő hasznos anyagok többsége elvész, nem kerül át áz italba. A magyar szakemberek által kifejlesztett eljárás alapján enzimes folyadékban áztat­ják a zöldséget, amely sej­tekre bomlik, s így közvet­lenül a folyadékba kerülnek a növényekben levő legfon­pasztalható, állandóan válto­zó igényekhez. Folyamato­san biztosították a megyé­ben előállított alapanyagok többségének helyi feldolgo­zását. Mennyiségben meg tudták teremteni a fejlett tő­kés országokba irányuló ex­port feltételeit. Figyelembe vették az importőr országok igényeit is. A termékek ver­senyképességének, minőségé­nek javítása érdekében új technológiákat, licenceket, know-howokat is beszerez­tünk. A lehetőségek kihasználá­sát azonban kedvezőtlenül befolyásolták az import ne­hézségei és a pénzügyi — fejlesztési források szűkössé­ge, illetve hiánya. A minő­ség javítására a vállalatok kiépítették a minőségszabá­lyozó és -ellenőrző rendsze­rüket. A belső érdekeltség növelését többségében a mi­nőség javításához kapcsolták és ezt eredményesen alkal­mazzák. A minőségi követel­mények egyik alapvető té­nyezője a csomagolás minő­sége, kulturáltsága. Jelenleg a csomagolóanyagokkal és a csomagolás korszerűségével vannak gondjaink. Ma a csomagolás az, amelynek megoldásától az export jö­vőbeni alakulása függ. Hátráltató tényező a ter­melő és a csomagológépek elavultsága, a csomagolóesz­közök és a csomagolási tevé­kenység korszerűtlensége. Az ipar nem tudja biztosítani a csomagolóeszközök megfele­lő alapanyagát, hiányoztak és hiányoznak a korszerű csomagolóeszközöket előállító gépek, berendezések. Ezért az egyes csomagolóanyagok, valamint az alapanyagok je­lentős része importból szár­mazik. A hazai ipar tovább­ra sem képes a követelmé­nyeknek eleget tenni, ezért ezután is szükség van magas színvonalú import gépek és anyagok beszerzésére, amit jelenleg a fejlesztési forrá­sok szűkössége korlátoz. Az új, komplex gépsorok hiá-, nya miatt a vállalatok mű­szaki és kisegítő megoldá­sokkal igyekeznek a csoma­golás minőségét javítani. A saját márka, vagy védjegy alkalmazásának a hiánya is alapvetően a csomagolóanya­gok hiányának a következ­ménye. Függ a csomagolástól is A megye mezőgazdaságá­nak és élelmiszeriparának eddigi fejlődése, a termelés országos átlagot meghaladó bővülése — a hatékonyság egyidejű javítása mellett — megteremti az export foko­zásának kedvező lehetőségét. A VI. ötéves tervben elő­irányzott 14—16 százalékos termelésnövekedés megvaló­sítható, ilyen arányban bő­vülhet az export is. Az élelmiszerexport növe­lésében a mezőgazdasági nagyüzemek megoldásra vá­tosabb ásványi- és tápanya­gok. Első ízben alkalmaznak ízesítésre cukor vagy cukor­pótlékok, például szaharin helyett rostos csicsóka levét. A csicsókagumóból készí­tett rostos levekben levő gyümölcscukor cukortartal­ma lényegesen alacsonyabb, emellett sokkal lassabban szí­vódik fel a szervezetben, s így cukorbetegek is fogyaszt­hatják. Előnye a technoló­giának, hogy a hagyományos hazai zöldség- és gyümölcs- feldolgozó gépekkel, vagy a hozzájuk kapcsolódó beren­dezésekkel bárhol megvaló­sítható. Az új eljárással eddig cék­la és zeller, valamint sárga­répa és sütőtök alapú ve­gyes nektárokat állítottak elő. ró feladatai: a gombaterme­lés -tárolás továbbfejleszté­se, a cukorrépa cukorhoza­mának, a vágómarha meny- nyiségének a növelése. A sertéságazatban az export­igényeknek jobban megfe­lelő vágóállatok termelése, a juhtejtermelés fokozása, a vágóbaromfi-termelés és a kertészeti termelés export­igényeknek megfelelő alakí­tása. Kívánatos a ÁFÉSZ-ek exportorientált tevékenysé­gének további kiszélesítése. Az élelmiszeriparban szük­ségszerű folytatni a gabona­ipari feldolgozók és szemes- termény-tárolók kapacitásá­nak korszerűsítését, bővíté­sét. A húsipar rendelkezésé­re álló termelési alapot a minőség javítására szükség- szerű kihasználni, fokozni az exportminőségű élőállat­alapanyag exportcélú fel- használását, az árufeldolgo­zási fok növelését, a minő­ség, a csomagolás színvona­lának javítását, a piaci po­zíció stabilitását. A tartósí­tóipari termékek körében a többlettermelés és a minő­ség egyidejű javítása mel­lett az export fokozása a cél. Saját márkát, védjegyet! Általános és kiemelt fel­adat továbbra is a mezőgaz­dasági nyersanyagok minő­ségének tartása és a megfe­lelő technológiai és gépi fel­tételek folyamatos javítása, a munka- és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése. Az élelmiszeripari termékek mi­nőségi színvonalának fenn­tartása, az exportigények ki­elégítése, a minőségi munka továbbfejlesztése, a rekla­mációk csökkentése. A mi­nőségre kedvezően ható au­tomatizált, számítógépes technológiai folyamatirányí­tás elindítása, illetve kiszé­lesítése. Legalább ilyen fontos a saját márkák használatának, a saját márkájú termékek exportjának megvalósítása, arányának növelése, az eh­hez ■ szükséges csomagolás- technikai feltételek megte­remtése. A nagy mennyiség­ben és gazdaságosan expor­tálható termékek, új gyár­tási kultúrák bevezetése, kö­rének bővítése és a kisebb tételek exportjának folytatá­sa, a mennyiségek növelése. A gyári feldolgozási költsé­gek csökkentése, a külpiaci változások figyelése és az ármunka javítása. A fejlesz­tési források lehetőség sze­rinti növelése, a közös fej­lesztések kezdeményezése, a konvertibilis árualapot bőví­tő beruházási hitelek kihasz­nálása. A mezőgazdasági nagyüzemekben és az ÁFÉSZ-ekben kisebb feldol­gozó üzemek létesítése. Kölcsönös érdekek alapján a mezőgazdaság és az élel­miszeripar vertikális együtt­működésének továbbfejlesz­tése az exportnövelés záloga. Dr. Fórján Mihály Durumbúzából száraztészta Durumbúzából készült tész­ta gyártását kezdték meg a székesfehérvári tésztagyár­ban. A termékújdonság ma­gas fehérje- és sikértartal­mú, főzéskor nem „ázik el”. Hozzáláttak a kukorica- liszt és a durumbúza őrle­mény keverékéből készített tészta próbagyártásához is. A termék mindkét alapanya­gának előnyös tulajdonsága­it megőrizte: aranysárga szí­nű, magas fehérjetartalmú, s jól főzhető, melegíthető. Magas fehérje- és alacsony szénhidráttartalmú diabeti­kus tészta előállításával is kísérletezik a székesfehérvá­ri üzem: a terméket a hazai fogyókúrázóknak és cukor­betegeknek szánják, s még az idén megjelennek vele az üzletekben. Diabetikus ivóié zöldségből Magyarbánhegyesi SORTÖV Egy lábon, de biztosabban Néhány éve gyakran ír­tunk a Magyarbánhegyesi Baromfikeltető Szövetkezeti Közös Vállalatról, a BAR- TÖV-ről. Megyénk legna­gyobb keltetője izgalmas hó­napokat élt át, régi gépeit cserélte ki a belga gyártmá­nyú, modern Petersime be­rendezésekre. Aztán csönd lett a BARTÖV körül — mint megtudtuk, a hallga­tás ezúttal is amolyan „al­kotói csendnek” bizonyult. A tapasztalatok azt mutat­ják, a keltető vállalat jó utat választott. Jelentősen emel­kedett az elmúlt fél évben a kelési százalék, ez pedig milliós eredménytöbbletet jelent. S ami még fontos: a vállalat keltetőgépeit a ko­rábbinál jobban ki tudja használni. \ áiogatják a „végeredményt”, a naposcsibéket Napjainkban — sok pél­da láttán — gazdasági szak­emberek a több lábon állás mellett teszik le a voksot. Hogy egy-egy üzem sokféle tevékenységgel biztosítsa be stabilitását. A BARTÖV egyetlen dologra, a keltetés­re szakosodott. Kockázatos — vallják vezetői —, éppen ezért azon fáradoznak, hogy azon a bizonyos egy lábon is jól megálljának. Az ismer­tetett megújulás ezt szolgál- ía- M. Szabó Zsuzsa Gondosan ápolt parkon át vezet az út a keltető épüle­tébe. Sándor Lászlóné üzem­vezetővel és Szénási János termelési osztályvezetővel járjuk körbe az üzemet. A folyosón világító táblázat mutatja, hogy rendben mű­ködnek a gépek. Az osztály- vezető néhány pillanatra el­tűnik, hogy mesterséges hi­bát idézzen elő. Azonnal megszólal a riasztó, villog a piros fény. Kivágódik az egyik ajtó, Szokol Istvánná gépkezelőt megnyugtatjuk, nincs baj. A próba sikerült. Az egyik munkaterem­ben hatalmas tojástálcá­ból álló tornyok. A vá­logatóasztalnál asszonyok nézik át a beérkezett tojásokat. Varjú Istvánná és Zsótár Jánosná a szennyezet­teket szedi le a harmincas tálcákról, közben megigazít­ják a tojásokat. A hegye­sebb végükkel lefelé, a lég­zsáknak pedig felül kell lenni — mondják. Amit át­válogattak, egy fém állvány­ra rakják. A tojások mellé egy kis cédula kerül, jelezve, ki válogatta, ki felel a mun­káért. Megforgatják a tojásokat, hogy a légzsák legyen felül Még útba ejtjük a lámpá- zótermet. Fekete függöny fe­di a bejáratot, homály fo­gadja a belépőt. Két asz- szony, Román Báláná és Vá­ny or ek Istvánná az asztal közepére rak egy tálcányi tojást. Kis lámpával a ke­zükben sorra átvilágítják őket, a világosakat, vagyis terméketleneket kiszedik. Fárasztó munka, de mire belefáradnak, új feladatot kapnak, nyugtatnak meg. Az utolsó helyiségben már a végeredményt, a csibéket válogatják. Titkárnői szé­ken ülnek a válogató asszo­nyok. Hogy miért? Mert így kényelmesebb a munka, ne fájjon a hátuk! szerűvé alakították a hat ólat, ahol a tyúkokat és ka­kasokat elhelyezik. Nem na­pos, hanem előnevelt csibé­ket kapnak a szintén bérbe vett medgyesbodzási telep­ről. A leendő szülőpárok jó minőségét kívánták így biz­tosítani a vezetők. Az eltelt időszak őket igazolta: a rács­padozaton tisztább körülmé­nyek között élnek az álla­tok, kevésbé szennyezettek a tojások, kisebb a fertőzési veszély. A tyúkok és kaka­sok lába jobban bírja a ter­helést, tovább „termelhet­nek”, tojhatnak a tyúkok. Tegyük hozzá: jól járt a kunágotai Bercsényi Tsz is: megszabadult egy vesztesé­ges ágazattól, hiszen a bér­leti díj csak pluszt hoz. A fertőtlenítőteremben gyűlnek a tojásos állványok. Ha megfelelő mennyiség ösz- szejön, formaiint és hiper- mangánt párologtatnak el benne — magyarázza Sán- dorné —, a vegyszereket ventillátorral keverik el a le­vegőben, a biztos hatás ked-' véért. Benézünk a hűtő­kamrába. Tizenhat fokos hűvös fogad, különben üres. Amit beszállítottak, váloga­tás, fertőtlenítés után azon­nal a keltetőgépbe viszik. Az ütemezésnek köszönhető, hogy nem kell várniuk a to­jásoknak. Az előkeltető gépek hal­kan morajlanak, a köztük levő folyosón párologtató szabályozza a levegő ned­vességtartalmát. Az érzé­keny és precíz masinák a külső környezet hatásaira is kényesek, viszont ha jól bánnak velük, kitűnő ered­ményeket hoznak, mondja a két szakember. A három elő­keltető terem után körbejár­juk a négy bújtatótermet — ennek gépeibe a 18—19. na­pon kerülnek a tojások, hogy aztán 2—3 nap múlva kikel­jenek belőlük a csibék. Varjú József főmérnök és Bencsik László igazgató ösz- szegzi a látottakat, indokol­ja, hogy miért volt szükség a változtatásokra. Két fő okot említenek. Régi gond volt, hogy mesz- sziről hordták a keltetni való tojást a BARTÖV-höz, a szü­lőpártartó gazdaságok mind többször vetették fel, hogy megszüntetik a tenyésztojás- termelést. Jó okuk volt rá: 1982-ben mélypontra jutott az ágazat gazdaságossága. A keltető vállalat és tojáster­melő partnereik kapcsolatát különböző szerződések rög­zítették. Volt, akinek a kelé­si százalék, másoknak a to­jás termékenysége után fi­zetett a BARTÖV — egyik szerződés sem volt igazán ösztönző. Elsőként a kunágo­tai Bercsényi Tsz-szel ültek le a keltető vezetői, tisztázni a helyzetet. Így született meg az a bérleti szerződés, mely­nek megvalósulásáról a tele­pen meggyőződhettünk. A szerződést újabb.«« kö­vették. hét telepet vettek bérbe a múlt év elején. Egy­ben a majdani tojótyúkokat és a kakasokat nevelik elő, egy másikban csirkét hizlal­nak, hogy a végtermékből következtetni tudjanak a szülőpárok minőségére, öt telepen pedig tojástermelés­re fogják az előnevelt ba- romfikat. A dolog lényege: egységes tartási és takarmá­nyozási technológiával elő­állított 'tojásokat keltetnek. Ez pedig alapja a jó minő­ségű naposcsibének. Kunágota felé autózunk, az első igazi BARTÖV-újdon- ság felé. A keltetőben is láttunk sok újat, hogy ho­gyan javították a munka- körülményeket, hogyan szé­pítették a környezetet, a vállalat vezetői, karbantar­tói, de az igazi újdonságot a kunágotai telep ígéri. Varga Ferencná, a szülő­pártartó telep fiatal vezető­je magyarázza, miért. Ko­rábban a Bercsényi Tsz-é voltak az épületek, a múlt év februárjában azonban bérleménnyé váltak. A BAR­TÖV vezetői szerződést kö­töttek a tsz-szel. Ennek ér­telmében a baromfigondozók — amellett, hogy tsz-tagok maradtak — a BARTÖV al­kalmazottai lettek. Teljesít­ménybért kapnak, valamivel többet, mint korábban, hi­szen egy sikeres technológia- váltás eredményeként a 38 asszony helyett ma 18 szedi össze a tojásokat. Tojás pe­dig ugyanannyi van, mint régebben, nyilvánvaló, hogy egy-egy dolgozóra nagyobb fizetség jut. Jó példa ez a sokat emlegetett, de gyakran nehezen bemutatható haté- konyságj avulásra! A termelés technológiáján is változtattak a BARTÖV- ösök. Rácspadozatos rend­Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents