Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

1984. július 28., szombat Pártbizottság a gazdaságban Kevés iparágban dolgoznak akkora nyilvánosság előtt, mint az építőiparban. Az itt dolgozókat szinte nap mint nap minősíti a közvélemény. A fokozott figyelem okaként elég egyetlen példát, a lakás­építést említeni. Amíg azonban a közvéle­mény a szemmel látható vál­tozásokat, jelenségeket veszi észre, a szakembereknek más, elsősorban a vállalati eredményeket befolyásoló szempontok alapján kell mérlegelniük. A Békés me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat például 1979-ben adta át a legtöbb lakást, szám sze­rint 848-at, ám ez az év volt az, amikor az alaphiány mi­att a vállalat léte veszélyben forgott. Az átadott lakások számából tehát csak egyet­len, igaz lényeges kérdésre kaphattunk választ, a válla­lat jövőjét meghatározó eredményességre azonban nem, pedig az épülő lakások száma ezen is múlik. Nem véletlen, hogy az ÁÉV párt- bizottsága, gazdasági vezeté­se ekkor az eredményes gaz­dálkodás helyreállítását tar­totta elsődlegesnek. A helyes belső arányok ki­dolgozásában, az érdekek összhangjának megteremté­sében fontos szerepet vállalt magára a pártbizottság. A gazdasági munka pártirányí­tása a válság éve óta sok figyelemre méltó tapaszta­lattal gazdagodott. Túlzás lenne ugyanakkor azt állíta­ni, hogy a megmentési stra­tégia, taktika sikere egyedül a pártbizottságnak köszön­hető, hiszen az elvek közös megfogalmazása után a gya­korlati kivitelezés a gazda­sági vezetők döntésein mú­lott. Az akkor sokakat fog­lalkoztató kérdésekre Tóth Sándor, a pártbizottság tit­kára így emlékezik: — öt évvel ezelőtt a leg­fontosabb feladat az volt, hogy a vállalat elkerülje a szanálást. Bár ekkor néhá- nyan az ÁÉV beolvasztását sem tartották lehetetlennek, végül is megfogalmazódott, hogy a megyei feladatok megoldásához önálló építő­ipari vállalatra van szükség. A munka az 1975-től el­követett hibák, a vállalati stratégia, a vezetési, irányí­tási gondok elemzésével kez­dődött. A második lépcsőben kidolgozták a legfontosabb tennivalókat, s ezzel együtt a vezetői alkalmasság kér­dését is napirendre tűzték. Ekkor igen sok tehetséges fiatal került vezető beosztás­ba. Jellemző, hogy míg 1979- ben egyetlenegy közgazdász sem volt a vállalatnál, 1984- ben már hat segíti a gazdál­kodást. — Ez volt az az időszak, amikor hitet kellett • önteni az emberekbe — folytatja a párttitkár —, sok nehéz na­pot éltünk át, amíg a dolgo­zók többsége megértette; minden vállalatnál adódhat­nak nehéz pillanatok. Érez­tük, a párttól olyan feltéte­lek megteremtését várják, amelyek biztosítják, hogy tisztességes munkával tisztes­ségesen meg lehessen élni. Az új vállalati stratégia már ezt segítette, amikor ru­galmasabb vállalkozási poli­tikát, a monopolhelyzet szül­te szemlélet felülvizsgálatát sürgette. A kiemelt tenniva­lók között szerepelt a mű­szaki fejlesztésben, a techno­lógiai felszereltségben ta­pasztalható lemaradás csök­kentése, a megbízhatóság, a jobb minőség és a hatékony­ság. A távlati célkitűzések­kel egy időben látott napvi­lágot az a komplex intézke­dési terv, amelyben megfo­galmazták, mennyi nyereség kell évente ahhoz, hogy a kölcsönöket visszafizessék. Mit mondanak Ez volt a kályha, ahonnan újra és újra el lehetett in­dulni. Ebben az időszakban a pártbizottság tagjai igen sokat hallatták szavukat: „Ha az intézkedési tervben foglaltakat megvalósítjuk, el­kerülhetjük a legnagyobb bajt" — hangsúlyozták. A gazdaságpolitikai agitáció, a propagandamunka jelentősé­gét ekkor értették meg so­kan igazán először. Tóth Sándor erről a következő­ket mondja: — Az elején azt tapasztal­tuk, hogy az információk bi­zonyos szinteken elakadnak, pedig különösen fontos po­litikai kérdésnek tartottuk, hogy az emberek minden észrevétele eljusson az ille­tékesekhez és a mi döntése­inkről is tudomást szerezze­nek. Ezért fokozott figye­lemmel szerveztük a gazda­ságpolitikai pártnapokat, s 1984 januárjában, a vállalat történetében először mun­kásgyűlést hívtunk össze. A vállalati újság, a Viharsarki Építőmunkás, amely minden dolgozóhoz eljut, ugyancsak segíti a gazdaságpolitikai agi- tációt. Ám akármilyen hatéko­nyan is dolgoznak ezen a területen a pártalapszerve- zetek, nem feledkezhetnek meg a tömegszervezetek, így a szakszervezet szerepéről sem. A párt szervezettsége 15, a szakszervezeté 96 szá­zalékos, vagyis, ha a szak- szervezet bizalmi hálózata jól funkcionál, az nagy se­gítségére lehet az agitáció- nak. De roppant nagy jelen­tőséggel bír a munkaver- senymozgalom is, amely a pártbizottság állásfoglalásait követően túljutott a mély­ponton. A vállalati dolgozók fele szocialista brigádtag. Hasonló fontosságot tulaj­donítanak a demokratizmus kiteljesedésének. Többször vizsgálták, mi a javaslatok sorsa? Nem véletlenül jegy­zi meg a pártbizottság titká­ra: — Ma még elégedetlenek vagyunk a felvetések kezelé­sével. — Így erős bírálatot kapnak azok, akik nem haj­landók megfontolni a dolgo­zók javaslatait. Persze, nem­csak egyszerű meghallgatás­ról, válaszadásról, hanem tényleges mérlegelésről van szó. A pártszervezetek rend­szeresen ellenőrzik a javas­latok sorsát, és elemzik a válaszokat. Elvi irányítás Valamennyi kérdés közül a legfontosabb, hogyan érvé­nyesül a párt gazdaságirá­nyító szerepe, komolyan ve­szik-e a párt javaslatait. A tekintély megteremtése első­sorban a pártvezetőkön, a helyes célokon, módszereken múlott. A vállalat iái nem talált meghallgatásra az az itt-ott felbukkanó kijelen­tés, hogy a párt vonuljon ki a gazdaságból. Éppen ellen­kezőleg. A dolgozók és a ve­zetők is egyre jobban érez­hették, sőt, igényelték az utóbbi években a párt jelen­létét. — Legfontosabb módsze­rünk az elvi irányítás. Nem akarjuk átvenni a gazdasági vezetők szerepkörét, dönté­seiket korlátozni, ezért gaz­daságpolitikai céljainkat el­sősorban a tervek kidolgozá­sakor juttatjuk érvényre. Vi­gyázunk arra, hogy a megfo­galmazott célok összhang­ban legyenek a párt társa­dalmi és gazdaságpolitikai törekvéseivel. Az önös érde­kek nem szoríthatják háttér­be ezeket. Arról sem feled­kezhetünk meg, hogy milye­nek a munkafeltételek. Nem engedünk teret az olyan ta­karékosságnak, amely a munkakörülmények, a szo­ciális feltételek rovására akar mindent megoldani. A munkaerő megtartása egyéb­ként fontos vállalati érdek. A nehéz helyzet ellenére si­került javítani az utóbbi években a munkafeltételeket az asztalosüzemben, az új tmk-műhelyben és a poli- gonüzemben. — A nyereség a tervezett­nél nagyobb bérnövekedést tett lehetővé — hallottuk ezt is a pártbizottság titkárától. — Sikerült valamit törlesz­teni az adósságból, de a 42 építőipari vállalat közül, a bérezést összehasonlítva, még így is csak a 30. helyet foglaljuk el. A párt- és a szakszervezet egyetért a moz­góbér növelésével, amelyet már eddig is a végzett mun­ka arányában, differenciál­tan osztottunk fel, de a mód­szereket javítani kell. A dif- •ferenciálásnak a minőség javításában, a határidők tar­tásában kulcsszerepe lehet. Az irányító munkát segí­tik az 1980 óta rendszeressé vált vezetői értekezletek. Ezek a találkozások az in­formációcserét szolgálják, s segítenek abban is, hogy az intézkedéseket a kívánt me­derbe tereljék. Nem feledke­zik meg a pártbizottság a beszámoltatásról, az ellenőr­zésről sem. Az igazgatóhe­lyettesek negyedévenként, az igazgató félévenként számol be a vállalat helyzetéről a végrehajtó bizottság, illetve a pártbizottság előtt. Az irá­nyítás módszerei közé tarto­zik a gazdasági vezetők mi­nősítése. Ebben a munkában kedvezőek a tapasztalatok. Többször akadt rá példa, hogy az alapszervezet, a pártbizottság javaslatára a gazdasági vezetés, gondos mérlegelés után, vezetőcserét határozott el. — beavatkozás A gazdálkodás egy-egy fontosabb területére az átla­gosnál nagyobb figyelem jut. Súlyponti kérdés például a lakásprogram, a határidő és a minőség. A vállalat kapa­citása felét lakásépítésre moz­gósítja. Az arány a többi munkához, beruházáshoz, és a növekvő felújítási tevé­kenységhez képest alig válto­zott, és a jövőben sem fog jelentősen módosulni. Már csak azért sem, mert fontos szociálpolitikai, társadalom- politikai kérdésről van szó. Sőt, ettől az évtől kezdve a vállalat nagyblokkos tech­nológiával is épít lakásokat. — A határidők tartásában mi határozott javulást ész­lelünk, s megkockáztatom, a minőségben is előreléptünk, persze, egyáltalán nem lehe­tünk elégedettek — hallot­tuk. A minőség javítását sok törekvés jellemzi. Az előbb már említett mozgóbérelosz- tás kínálkozó lehetőségei mellett figyelmet érdemel a poligonüzemben a meo-cso- port szervezése, és az állan­dó műszaki fejlesztés is ha­sonló eredménnyel jár. A Ejár talapszervezetekben egyébként gyakran esik szó. ha másként nem, a párttagok jelzései alapján, a minőség­ről. Az elvi irányítás sem nél­külözheti azonban a konk­rétságot, az operativitást. A pártbizottság titkára sokszor szegődik a termelési osztály- vezető mellé, aki rendszere­sen úgynevezett kontrollna- pokat tart. Ilyenkor kiderül, hogy az építők tartani tud­ják-e a határidőt, és az is. milyen sürgős intézkedések kellenek. A pártbizottság egy ilyen nap tapasztalata alap­ján határozott el konkrét lé­péseket a Békéscsabán épülő 24 tantermes iskola építésé­nél. Az intézkedéseket határ­időcsúszás váltotta ki. Az utóbbi egy-két évben foko­zatosan csökken az ilyen, és ehhez hasonló beavatkozások száma. I A pártbizottság tagjai, amikor csak tehetik, járják a munkahelyeket, gyűjtik az információt. Ide kívánkozik a párttitkár egyik megállapítá­sa: „Olyan kapcsolatot ala­kítottunk ki, hogy az embe­rek szívesen vegyék az ér­deklődést. Vigyázunk, hogy az időről időre keletkező fe­szültségek miatt dolgozóink­nak ne kelljen máshová for­dulniuk." Így azután nem csoda, ha a legújabb ellent­mondások időben napvilágra kerülnek. Amióta csökkent a nagy- beruházások száma, a dolgo­zókat több kisebb munkate­rületen foglalkoztatják. Ez még önmagában nem lenne baj, de a sok munkahely mi­att egyre több lett a munka- szervezési hiányosság. A tel­jesítménybérben dolgozók ugyanakkor fokozottabban követelik, jól előkészített munkaterületekre vezényel­jék őket, s ne kelljen a fo­lyamatos munkavégzés fel­tételeinek megteremtéséig egy-két napot várni. — Mi ezt az igényt támo­gatjuk — mondja Tóth Sán­dor. — Erőteljesebb vezetést várunk. A tartalékok mozgó­sításán, a hatékonyság növelé­sén, a munkafegyelem javí­tásán múlik most a vállalat jövője. A kommunisták, a gazdasági vezetés most ezt az álláspontot képviselik. Kü­lönleges szerepük lesz a jö­vőben az alapszervezetek irá­nyító munkájának. A párt- bizottság a változások to­vábbviteléhez, bármilyen jól dolgozik is, egyedül kevés lenne. Fontos követelmény, hogy tovább növeljük a párt iránti bizalmat, s ezt csak a dólgozók érdekeit figye­lemmel kísérő politikával tudjuk elérni. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál a po­litikai és gazdasági munka eredményességét az utóbbi években sok adattal lehetne igazolni. A leglényegesebb azonban, hogy az alaphiá­nyos év után 1981-ben 10 millió, 1982-ben 30, és ta­valy már több mint 40 millió forint nyereséget ért el a vállalat. Kepenyes János Megyénk a Szegedi Ipari Vásáron Az Orosházi Vas-, Műanyag Ipari Szövetkezet nemrég átadott új üzemének termékei Néhány tálca a Mczőberényi Műszaki, Vasipari Szövetkezet kínálatából A KAZÉP BNV-nagydíjas termékeit hozta cl Szegedre Korszerű eszközök az ISV bemutatóján Ülőbútorokat állított ki a Gyulai Fa-, Fémbútoripari Szövet­kezet Fotó: Lónyal László Különleges szerepben

Next

/
Thumbnails
Contents