Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-26 / 174. szám
Mit lehet tenni a gyermekbalesetek megelőzéséért? 1984. július 26., csütörtök Viktorka nincs többé! Szabálytalan kanyarodás a balesetek leggyakoribb oka A ház előtt egy tehergépkocsi áll. A sofőr beszáll a fülkébe és elindítja. Nem veszi észre, hogy a hátsó kerekek között egy kétéves gyerek szöszmötöl. Hogyan is vehetné észre, hiszen csak az előbb surrant ki a nyitott kapun. A tehergépkocsi elindult. Ami ezután következik, az már leírhatatlanul szívszorító tragédia. Az eset Füzesgyarmaton történt. Micsoda fájdalmat okozott a szülőknek, micsoda döbbenetét váltott ki a sofőrből, arra nincsenek szavak. Ártatlan életét babusgatták, óvták, mindhiába, elég volt egy óvatlan pillanat. Az üresség, ami utána maradt, olyan seb, amely sohase gyógyul be. Viktorka nincs többé! Torokszorító szavak ezek. Sajnos, nem a füzesgyarmati eset az egyedüli. Megyénkben júniusban és júliusban, másfél hónap alatt 24 gyermekbaleset következett be. Könnyebben 12, súlyosan 8 sérült meg, 4 viszont meghalt. Megdöbbentő. Erre mást nem is lehet mondani. De mit lehet tenni? Senki sem akarta, senki sem kívánta ezeket a baleseteket. A puszta véletlennek, a gondatlanságnak, az egyre rohanóbb élettempónak róható-e fel? Vagy netán a járműforgalom nagyarányú növekedése szolgál magyarázatul? Kérdések sokasága tolul az ember nyelvére. Balta János rendőr őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának vezetője beszélgetésünk során statisztikai adatokat tesz az asztalra. Pontos, kérlelhetetlen adatok. — Ilyen számszerű emel-*, kedésre több mint 10 éve nem volt példa. Azt hiszem, korábban sem fordult elő, hogy másfél hónap alatt eny- nyi gyermekbaleset történjen. — Van-e összefüggés a nyári vakáció és a gyermekbalesetek között? — Minden óvodában és iskolában dolgozik közlekedési szakreferens, aki a fiatalokat a helyes közlekedésre oktatja, neveli. A közlekedés témája rendszeresen napirenden van a tanév kezdetétől egészen a befejezéséig. A gyerek otthon is foglalkozik vele. A legtöbb szülő úgy bocsátja az iskolába, hogy felhívja a figyelmét a közlekedés veszélyeire. Sokat segítenek a közlekedési úttörők is. A vakáció ideje alatt — ahogy ezt a tapasztalatok bizonyítják — csökken ez a figyelem, holott a veszély nő. A nyár a turistaszezoné, ekkor legnagyobb a közúti forgalom. — Mi okozza a balesetek zömét? — A gyermekbalesetek megakadályozása, életük és testi épségük megóvása nemcsak a szülői ház, az iskola és a járművezetők feladata, hanem mindenkié, aki az utcán egy figyelmeztető, vigyázó mozdulattal mégakadályozhatja a bajt. Tapasztalataink szerint a legtöbb balesetet a gyermekek szertelensége okozza. Váratlanul az úttestre szaladnak, a közúton játszanak, ami közlekedési szempontból helytelen magatartás, gyermeklélekta- nilag azonban természetes viselkedés. A gyermek magatartása az állandóan változó közlekedési helyzetekben lényegesen különbözik a felnőttekétől. A gyermek nem „kis felnőtt”. Tapasztalatai gyérek, figyelme szerteágazó, és az adott helyzetben nem a lényegesre, hanem a számára érdekesebbre irányul, esetleg éppen olyanra, amely biztonsága szempontjából teljesen közömbös. A gyermek tehát nagyon sok esetben nem is észleli a közlekedésnek azokat a mozzanatait, melyek számára fenyegetőek, s ennek a következménye, hogy el sem jut minden esetben a veszély felismeréséig. A közlekedési balesetek oka leggyakrabban mégsem a hibás észlelés, hanem a játszó gyermek érzelmi és indulati túltelítettsége. A labda után a térről az úttestre futó gyermek magatartása a játék hevéből adódó természetes magatartás. — Okkal vetődik fel a kérdés ezek után, valóban a gyermek-e a hibás? — Véleményünk szerint nem. Megfelelő gondossággal, és nagyobb felelősségérzettel a felnőttek a gyermektragédiák nagy részét elkerülhették volna. Olyan helyes gyakorlat kialakítása indokolt, ami a közlekedésben a fejlettebb országok gépjárművezetőit jellemzi. Vagyis, hogy az úttest közelében, gyermek láttán a gépjárművezetők már nagy távolságból csökkentsék tempójukat. Ezt a helyet a veszély előterének tekintik. Tehát nemcsak iskolák és játszóterek mellett való elhaladásnál kell a gyermekek váratlan magatartását figyelembe venni, hanem mindenütt, ahol az úttest közelében játszanak, vagy tartózkodnak. — A gyermek a felnőttektől tanul, követi példájukat. Hogyan állunk ezzel a példamutatással? — A legfontosabb amit mindnyájunknak meg kell tenni, hogy követésre méltó példával járjunk elöl. Sajnos, a rendőri intézkedések azt bizonyítják, hogy sok felnőtt ezzel a példamutatással bizony hadilábon áll. A szülők feladata ettől is több, nekik jut a főszerep abban, hogy gyermekük közlekedésre éretté váljon. Kezdetben meg kell őket védeni a közúti közlekedés mindenkor fenyegető veszélyétől, majd ki kell alakítani bennük a helyes és a biztonságos közlekedés igényét. A szülők feladata, hogy a gyermekeiket megtanítsák a közlekedésben az első lépésre, a későbbiekben pedig segítsék a közúti közlekedéshez való alkalmazkodáshoz. A közlekedésben részt vevő gyermekkel kapcsolatban a gép- járművezetők feladatai és kötelességei már az unalomig ismertek, de sajnos, még mindig nem eléggé tudatosodtak meg. Nemcsak az úttestet, hanem a gyalogjárdát is szemmel kell tartani. Olyan lakott területen, ahol sok a parkírozó jármű, óvatosan kell haladni. Ha több gyermek tartózkodik a járdán, kellő hely- és oldaltávolságban csökkentett sebességgel kell mellettük közlekedni. Az autóbuszok megállóhelyeinél különös figyelmet kell fordítani a le- és fölszállókra. — Az elmúlt másfél hónap statisztikája szerint hét esetben kerékpározó gyermek szenvedett balesetet. Ez az adat mire figyelmeztet? — Nagy baleseti kockázatot jelent az, ha a gyermek, akinek se veszélytudata, sem elegendő közlekedési ismerete és tapasztalata sincs, kerékpározni kezd, ráadásul úgy, hogy túlbecsüli a saját képességeit. Nem elég a szabályok ismerete és tisztelete, meg kell szerezni a jármű feletti uralmat is. — Lehet-e rendőri intézkedésekkel valamit tenni a gyermekbalesetek megelőzéséért, s ha igen, mit? — Rendőri állományunk jól ismeri a baleseti helyzet alakulását, s a megelőzéssel kapcsolatos feladatokat. A jelentős számú nevelő, büntető intézkedés ellenére sem lehetnek ott rendőreink minden egyes kialakult veszélyhelyzetnél, hiszen ez lehetetlen. A szülői gondoskodás és figyelmeztetés pillanatnyilag pótolhatja a rendőri figyelmeztetést, de azt nem helyettesítheti. A balesetek megelőzésénél a felnőttek fegyelmezett, példamutató magatartása, a közlekedésben a nagyfokú felelősségérzettel való részvétel a meghatározó, amit célirányos és differenciált rendőri intézkedésekkel igyekszünk a kedvező irányba befolyásolni, de csak ettől várható, hogy a balesetek száma csökkenjen. A meggyőző propagandamunka, a követendő magatartás bemutatása, a veszélyhelyzetek széles körben történő tudatosítása, s ezek összhangja a rendőri intézkedésekkel kell, hogy eredményezze a közlekedési morál, a közlekedési baleseti helyzet javulását. A tragédia pillanat műve volt Serédi János Afganisztánból jöttem... . .. mesterségem diák, Magyarországon tanulok. — Akiről, pontosabban akikről pedig az előző néhány szavas jellemzésben szó van; hazánkban tanuló afgán diákok, akik a közelmúltban tíz napot megyénkben töltöttek. A negyven diákot Békéscsabán, á KlSZ-vezető- képző iskoláján fogadták. Ez persze — mint majd a későbbiekben kiderül — korántsem jelenti azt, hogy a megye más településeit nem látogatták meg. Sőt felajánlották, egynapos társadalmi munkával segítik a szanazu- gi úttörőtábor építését. Az elmúlt hét péntekén, munka közben kerestük fel őket Szanazugban. * * * Néhány perccel a diákokat szállító autóbusz érkezése után jöttünk meg, a munka még nem kezdődött el. Juhász Tivadar, a megyei Niazi Assadullah KISZ-bizottság munkatársa rövid tájékoztatót tart az úttörőtábor építési munkálatairól, majd mindenki kezébe lapát, vagy más szerszám kerül és indulás ... Néhá- nyan a betont keverik, mások a tábor körüli tereprendezési munkákkal foglalatoskodnak. Miközben körülöttünk sü- rögnek-forognak, Baloghné Rausenberger Julianna, a megyei KISZ-bizottság politikai munkatársa, aki e tíz nap alatt a diákok „gondviselője” volt, közös élményeiket meséli: — Azt hiszem, mindnyájuknak az orosházi Üj Élet Tsz-ben tett látogatás tetszett a legjobban. A lovastelepen tartottak egy kisebb bemutatót is, kivittek bennünket a határba, kellemes napot töltöttünk a szövetkezetben. Aztán ellátogattunk egy ipari üzembe is, a BÉ- KÖT-be. Nehéz így hirtelen felsorolni, mi minden fért bele a programba. Sétáltunk a szarvasi arborétum fái alatt, de voltunk Gyulán és más településeken is. És persze jó néhány előadást szerveztünk a diákok számára a KISZ munkájáról, pártunk politikájáról és sok más témában. Arra a kérdésemre, milyenek az afgán fiatalok, beszélgetőpartnerem mosolyogva válaszolja: — Beszédesek és lelkesek, szívesen vettek részt a különböző rendezvényeken. * * * Ami a beszédességet illeti, erről hamarosan magam is meggyőződhettem. Niazi Assadullah, a szigorú arcú, de ugyanakkor mindig derűs fiatalember magyarországi benyomásairól mesél: — Szeretek itt élni. Most végeztem Győrben a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola autógépész karán, októberben lesznek az államvizsgák, utána hazamegyek Kabulba. Az ragadott meg itt leginkább, hogy a magyar emberek mind olyan sokoldalúak. Szinte mindenhez értenek, nemcsak ahhoz, amit nyolc órán keresztül a munkahelyükön csinálnak. Azt hiszem, ez a magyar kultúra egyik sajátossága. Amikor megkérdezem, szereti-e a fizikai munkát, válasz helyett kezeit mutatja? — Látja ezt a sok bőrke- ményedést ? Én minden szombat-vasárnap dolgozom kőművesnél, vagont rakodok, ások, vagy ami éppen akad, amivel lehet keresni. — Mennyi ösztöndíjat kapnak? — Havonta 1490 forintot. Kell ehhez a kiegészítés. Volt már olyan hétvégém is, amikor kétezer-ötszáz forintot kerestem ásással. *** Távolabb közben hatalmas máglyát gyújtanak, recseg- nek-ropognak az összegyűjtött gallyak, s körben máris tisztább lesz a terep. Bajuszos fiatalember, kezében csomó gallyal, ö Mohamed Ernám Eq bal, a Budapesti Műszaki Egyetem egykori hallgatója. Az egyetem után kétéves tudományos ösztöndíjjal hazánkban maradt. — Remekül érzem magam Magyarországon, ezért is maradtam még két évre. Előtte is jártam már külföldön, szeretek világot látni. Voltam a Szovjetunióban, Iránban, Pakisztánban. S hogy milyenek itt az emberek? Barátságosak ... és szépek a lányok. Elégedett a Békés megyei programokkal? — Igen, csak azt sajnálom, hogy Orosházán a termelő- szövetkezetben nem tudtam lóra ülni. * * * Közben az eső csendesen cseperegni kezd, de ez még nem zavarja a táborban sür- gölődőket. A jóvágású, húszéves fiatalember mosolyogva mutatkozik be: Jama Bak- tari, a budapesti Táncsics Mihály Gimnázium volt tanulója. S mint később elmondja, jövőre már Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében folytatja tanulmányait. — Tizenkét éves korom óta élek Magyarországon, s annak ellenére, hogy jól érzem Mohamed Ernám Eqbal magam itt, mégis honvágyam van. De gondolom, ez természetes is. Szerencsére szüleim is Magyarországon élnek, így nem vagyok egyedül. Aztán az utolsó mondatán kicsit elgondolkodva még hozzáteszi: f — És a barátnőm is itt van. Egy magyar kislány. * * * Dél felé jár az idő, elbúcsúzunk a csoporttól. Az eső még most is lustán szemerkél. Hangos a tábor. A munkával együtt jár a jókedv: derűs tréfák, vidám kacajok hallatszanak minden irányból. Lipták Judit Volt mit eltakarítani Fotó: Fazekas László Városszépítök ötletládái ötletládákat helyezett el a legforgalmasabb közintézmények előcsarnokában, vala- valamint a városháza előtt a székesfehérvári városszépítő és -védő egyesület. Ezekbe a ládákba bárki beledobhatja az egyesületnek szánt — névvel vagy név nélkül írt — leveleit, megteheti városszépítő javaslatait, felhívhatja figyelmét a pusztuló vagy elhanyagolt értékekre. Az ötletládákat két-három hetenként kiürítik, s minden figyelemre méltó ötletet felhasználnak az egyesület munkájában. A vélemény- kutatásnak ettől a módjától az egyesület vezetői azt várják, hogy széles körben megismerhetik a település lakóinak városszépítő elképzeléseit, s ily módon azok is hangot adnak majd javaslataiknak, akik nem tagjai az egyesületnek, vagy nyilvánosság előtt nem akarnak szót kérni. Az év elején alakult székesfehérvári városszépítő és -védő egyesület, amely már hatszáznál több tagot és félezer vállalati kollektívát tömörít soraiban, már az eltelt néhány hónap alatt is sokat tett a település szebbé tétele érdekében. Javaslataik nyomán új, bensőséges pihenőterekkel gazdagodott a belváros, több virággal díszítették az ódon utcákat, új szobrokat állítottak fel, rendbe hozták, felújították a játszótereket.
