Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

o 1984. Július 22., vasárnap II BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG újra A nem is olyan régen még két külön település — Gyo- ma, meg Endrcid — életében a hatodik ötéves terv időszakában két, igazán jelentős, mondhatni sorsfor­dító esemény zajlott le. Az egyik: az 1982. január elsejével jegyzett községegyesülés — vagyis az immár 18 ezer lelket számláló Gyomaendrőd megszületése. A másik, a legfrissebb: a nagyközség városi jogúvá válása, szerepkörének megnöve­kedése, ami közelebbről annyit jelent, hogy Dévaványát, Ecsegfalvát meg Hunyát is számítva, mintegy 30 ezer em­ber ügyes-bajos dolgait kell a községek tanácsaival együtt­működve intézni. Ha a teljesség igénye nélkül számba vesszük, mi az, ami­vel és amiben máris betöltheti szerepkörét Gyomaendrőd, s mi az, amiben és amivel még nem, akkor a következőket so­rolhatjuk nagy vonalakban fel: Tavaly óta ezer állomásos, korszerű, Crossbar-telefonköz­ponttal büszkélkedhetnek. Nekiláttak Szarvassal közösen a település vezetékes gázellátásának megoldásához, aminek gyorsítására gázkötvény kibocsátását tervezik. Az Október 8. lakótelepen elkészült 115 OTP-lakás, másik 39-et nemrég kezdtek építeni a Lenin utcán. Emellett a gyomaendrődiek évente csaknem 100 családi házat is felépítenek. A városi jogú nagyközség egy állami gazdasággal, négy tsz-szel, egy halászati tsz-szel, négy ipari szövetkezettel, a Körös Kazángyártó Vállalat helyi gyárával, az ÁFÉSZ-szel, a Kner Nyomda itteni üzemével, oktatási és egyéb intézményei­vel nyolcezer embernek kínál munkaalkalmat, így azután elenyésző az eljárók, az ingázók száma. Ugyanakkor nem mondható tökéletesnek a település vízellátása, és nagyon hiányzik egy szakrendelő intézet is. Júniustól szeptemberig Júniustól szeptemberig du­gig van a Liget-fürdő kem­pingje. A gyomaendrődi hor­gászparadicsomot, pihentető csöndet, s nem utolsósorban a gyógyvizéről egyre ismer­tebbé váló strandfürdőt már a nyugati turisták is fölfedezték maguknak. A csaknem száz sátor, meg utánfutó lakóinak többsége azonban hazai természetked­velő, s érdekes módon igen sokan vannak Salgótarján környékéről. Júniustól szeptemberig hát a gyomaendrődieknek a jó gazda és vendéglátó gondos­ságával kell megszervezniük az ide érkezők ellátását, mert nemcsak a kemping vendégei szeretnének itt a nyári sze­zonban jól élni, jóllakni, ha­nem az úttörő- és ifjúsági tá­bor lakói, no meg az a több ezer ember is, akinek Gyo- maendrődön van nyaralója, hobbitelke, kertje — még akkor is, ha a fürdő helyett a templomzugi szabadstran­dot választja kikapcsolódása színhelyéül. Júniustól szeptemberig tart hát a „Gyomaendrődi nyár”, a kulturális események sora, folklórműsorokkal, vásárral, kiállításokkal, sportrendez­vényekkel, kirándulásokkal, s legújabban: orgonahang­versenyekkel! Oklevél és MÉTA A Gyomaendrőd és Vidéke ÁFÉSZ, amely az idén el­nyerte a belkereskedelmi mi­niszter, a SZÖVOSZ és a KPVDSZ oklevelét, 53 kis­kereskedelmi és 29 vendég­látóegység üzemeltetésével gondoskodik a nagyközség és környéke lakosságának ellá­tásáról. Az esztendő első fe­lében a kiskereskedelmi for­galom 3,6 százalékkal emel­kedett az elmúlt esztendő ha­sonló időszakához képest. Ezen belül a lakossági forga­lom jelentősen — mintegy hat és fél százalékkal — nőtt, ugyanakkor a közületi vásár­lások csökkentek. A közelmúltban ismét megnyitották a ligeti turista- szállót, ahová július elején már meg is érkeztek az első vendégek. Az ellátás továb­bi javítására a szövetkezet idei tervei között szerepel egy élelmiszerüzlet megnyi­tása Endrődön, a Munkás úton. Gyomán a közeljövő­ben új harisnyaboltot vehet­nek birtokukba a vásárlók, Hunyán pedig a szövetkezet saját műszaki részlegével felújítja a 69. számú ter­ményboltot. S végül még egy újdonság: a szövetkezet lakberendezési és ruházati boltjaiban hama­rosan megjelennek a MÉTA- termékek. Felújítva várja vendégeit a Körös étterem és szálloda is TRIUMPH, MÓDI, LUXUS Készül dr. Tildy Zoltán: Madárszárnyakon című fotóalbuma A Kner Nyomda gyoma­endrődi üzemében mintegy 200 ember dolgozik kettő, esetenként három műszak­ban. Hagyományos profil­jukat folytatják: 80 száza­lékban könyveket, 20 szá­zalékban propagandaanyagot állítanak elő. Mint Lakatos Gyula üzemvezető elmon­dotta, jórészt fiatalok dol­goznak itt. Az üzem a bé­késcsabai nyomdaipari szak- középiskolától kapja az után­pótlást, de helyben is mód van a képzésre, átképzésre. Az épületet már „kinőt­ték”, ezért a következő öt­éves tervben bővíteni, kor­szerűsíteni kívánják, s fris­sítik gépparkját is. A körül­mények ellenére nincs mit szégyenkezniük: az elmúlt évben teljesítették tervüket. Az idén hatvanötmillió fo­rintos bevételt terveztek, mintegy 6—8 százalékkal magasabbra állítva a mércét a tavalyinál. A mindennapi munka mel­lett még évente 200 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kára is marad energiájuk az itt dolgozóknak. Elsősorban nyomtatványokat készítenek, de a szocialista brigádok vé­geznek más jellegű tele­pülésszépítő tevékenységet is. Nem véletlen, hogy több el­ismerést kaptak már ezért a nagyközségi tanácstól. Bár nem túl tágas az épü­let, szorítanak helyet a szo­ciális létesítményeknek. A helybeni étkezésre konyha, és ötven-hatvan személyt befo­gadó étterem ad módot. Van üzemorvosi rendelőjük, s hétvégi házuk a Körös-par­ton. Ez utóbbi nyújt lehető­séget — nagyterem híján — nagyobb ünnepségek, ren­dezvények megtartására. Június elején nyílt a helyi feltárásból gyűjtött rézkori anya­gokból kiállítás- a gyomaendrődi tájházban. Ezt az anyagot korábban az endrődi iskolában mutatták be, most az idegen- forgalomra tekintettel, szeptember 10-ig a tájházban látható a kiállítás Az oldalt írták: Gubucz Katalin, Kőváry E. Péter, Lipták Judit, M. Szabó Zsuzsa. A fotókat Fazekas László készítette. Az Endrődi Szabóipari Szövetkezet termékeinek csaknem nyolcvan százalékát tőkés piacokon értékesíti. Legnagyobb vásárlóik közé tartozik a nyugatnémet TRIUMPH és az UNIVERS, valamint a francia CLAUDE HAVREY és az MCW cég. Külkereskedelmi forgalmu­kat a HUNGAROCOOP se­gítségével bonyolítják le. A nyugati országokba főként tréningöltönyöket és női ka­bátokat szállítanak. Az idei esztendő első felé­ben a tőkés exportból szár­mazó árbevétel 57 százalék­kal haladta meg a tavalyi év első fél évében elértet. S mint a szövetkezetnél el­mondották, idén megnőtt a magasabb minőségi szintet képviselő termékek aránya. A szövetkezet dolgozói nemrégiben kezdtek hozzá a Módi Divatáru Nagykereske­delmi Vállalat, valamint a Luxus Centrum Áruház ál­tal megrendelt szabadidő-öl­tözékek és női kabátok gyár­tásához. Ami pedig a jövőt illeti: szeretnék továbbra is növelni termékeik minőségi színvonalát, versenyképessé­gét, s az importkiváltó ter­mékek gyártásának bővítésé­re törekszenek. Követik a divatot az ENCI-ben — Milyen ma a divatos cipő? Kérdésemre a megye egyik legilletékesebbje, az Endrődi Cipész Szövetkezet elnöke, Nyíri Mihály vála­szol. — Leginkább az úgyneve­zett balerinacipőknek van keletje, de még mindig mu­tatkozik igény az öt-hat cen­timéteres, vékony sarkú, ele­gáns vonalú női cipőkre is. Nagyon fontos, hogy lépést tartsunk a divattal, hisz csak így maradhatunk ver­senyképesek a piacon. — Ki dönti el, hogy mit gyártsanak? — Három tervezőnk van, ők álmodják meg a model­leket. Persze, nem csak a fantáziájukra hagyatkoznak, hiszen ellátnak bennünket tájékoztatókkal, prospektu­sokkal, szaklapokkal, de ta­pasztalatokat szerezhetünk a félévenként megrendezett belkereskedelmi börzén, s a tőkés, valamint a szocialista országok kollekcióinak be­mutatóin. A tervező elkép­zelését aztán házi zsűri ér­tékeli, mégpedig a következő szempontok szerint: gyárt­ható legyen a mi techni­kánkkal, biztosítani tudjuk az anyagot, és megfeleljen az ár szempontjából is. — Kik vásárolják meg a gyár termékeit? — A szocialista országok közül a Szovjetunió, Romá­nia, Csehszlovákia és az NDK. Ez utóbbi két ország­gal árucserét is folytatunk. A tőkés országok közül Ausztria, az NSZK, Svéd­ország, Dánia, Kanada és az USA tartozik megrendelőink közé. A kész cipőkön kívül felsőrészt is szállítunk nyu­gatra. Erre most módunk van, ugyanis megszűnt a korábban súlyos gondot je­lentő felsőrészhiány, hála a dévaványai Aranykalász Tsz melléküzemágának, s szak­csoportunknak, amelynek tagjai 80—100 ezer pár komplett cipőfelsőrész elő­állítására is képesek évente. Több gyesen levő fiatalasz- szony tud ily módon (az egy év leteltével) munkát vál­lalni otthon. Ez nekik is, a gyárnak is nagy segítség, hi­szen szakemberhiánnyal küz­dünk. — Mi ennek az oka? — Nagyon sokan mentek mostanában nyugdíjba, s számolnunk kell a gyessel is, mert dolgozóink 65—70 szá­zaléka nő. Jelenleg mintegy 250-en vannak otthon kis­gyermekükkel. A munkaerő- hiány mellett gondot jelent még az anyagellátás is; a bőrt 90 százalékban a hazai gyáraktól, 10 százalékban importból szerezzük be. Gyakran előfordul — főként tőkés megrendelés esetében —, hogy a modellt és az anyagot megkapjuk. Ilyen­kor „csak” az elkészítés a feladatunk. Átlagosan 1,1 óra alatt készül el egy pár cipő. A gyár fő profilja a női divatcipők gyártása. Lét- szükségletük tehát a „nap­rakészség”, ami — úgy tű­nik — meg is hozza a várt eredményt: bár a cipőipar­ban bekövetkezett válság nem teszi lehetővé, hogy el­érjék eddigi legmagasabb, 1980-as tőkés exportjukat, az elmúlt évi eredmények biz­tatóak. Nyomdászok a településért Az építőipari szövetkezet faipari részlege jelenleg ' mintegy húsz különféle terméket gyárt. Idei újdonságuk a Hága bú­torgarnitúra, amely főleg a lakótelepi, kis méretű lakások ké­nyelmes bútora lehet. Az új garnitúrából az első ötven dara­bos szállítmány július első napjaiban már meg is érkezett a Skálához Aratnak ás esőt várnak Gyomaendrőd hat mező- gazdasági nagyüzeme közül ötben az aratás adja most a legnagyobb munkát. Ottjár- tunkkor (kedden) az eső mi­att rövid időre megálltak a gépek. Sajnos, nem sok csa­padékot kaptak a földek, ezért a betakarítás mielőbbi befejezése mellett a kukori­cáért való aggódás okoz fe­szültséget. Az Alkotmány Tsz búzáját 11 kombájn vágta, kettő a tsz-szel jó kapcsolatban álló Andornaktályáról érkezett. A borsodiak öt napig dolgoztak Gyomaendrődön, a segítséget természetesen visszaadják az alföldi kombájnosok. A fű­mag-betakarítás mellett az ezerötszáz hektárnyi kukori­ca okoz sok fejtörést: mi lesz, ha továbbra sem kap esőt? Már annak is örülnének a szövetkezetben, ha maradna a hűvös idő, mert akkor a növény nem „izzadna” olyan sokat. A Béke Tsz a több mint ezerhétszáz hektár búza het­ven százalékát vágta le. Két csehszlovákiai és két Nyír­ségből jött kombájnos segí­tette a „békéseket”. Az ara­tás kezdetén (a múlt hét ele­jén) két napig működött a szárító, azonban időközben a szemek nedvességtartalma olyan kedvezően alakult, hogy nyugodtan kikapcsol­hatták. Alkatrészhiány ugyan volt a tsz-ben, de szerencsé­re a szomszédos üzemek ez­úttal is biztos támasznak bi­zonyultak. A Győzelem Tsz-ben is öt vendégkombájnossal osztot­ták meg az aratás nagy munkáját. A nógrádi Ma- gyarnándoron és Örhalmon gazdálkodó két tsz a jövő hé­ten fogadja a gyomaendrődi gépkezelőket, ott akkor lesz az aratás dandárja. Hogy mi­ért választották ezt a mód­szert? Annyi gépet nem tud­nak venni, ami a csúcsmun­kák idején kellene, még min­dig olcsóbb így- A kukoricát a Győzelemben is nagyon féltik. Meghatározó a szövet­kezetben a most szomjazó növény... A Lenin Tsz-ben szállítás­ra vár a repce. A búza na­gyobb része már biztonság­ban van. Három kombájnos, hat IFÁ-s jött a hernádné- meti tsz-ből, hogy kiegészít­se a szövetkezet amúgy is tekintélyes gépállományát. Különösebb gond nem for­dult elő eddig, még alkat­részhiány miatt sem! A Hesstonok és a gyors bálá­zók is rendben haladnak a szalma betakarításával. A Viharsarok H. Tsz . az egyedüli, ahol nem aratnak. Nem is halásznak a szövet­kezetben, hiszen az időjárás most nem alkalmas erre. A munkát a halfeldolgozó ad­ja. Az üzemet leállították, gépeit szétszedték, a nagy karbantartás ideje a mostani. A nagyjavítást a hónap vé­gén fejezik be, augusztus 20. után kezdődik meg teljes erővel a halfeldolgozás. A Körösi Állami Gazda­ságban is úgy vélik: jó lesz az idei búzatermés, hasonló­an a már levágott árpához. A gazdaságban három szlo­vákiai teherautó és vezető­jük segített. A rizsnek jól jött a meleg, igaz, a növény így is 10—14 napos fejlődési késésben van. Kevésbé örültek a hőségnek a kuko­ricát, napraforgót termelők — a Körösi gazdaságban is a 24. órát emlegetik, ha az eső­hiányról van szó. Félő, hogy megismétlődik a múlt évi kudarc, ha marad a száraz­ság — vallják az üzem ve­zetői.

Next

/
Thumbnails
Contents