Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
IZHilUKTilt} 1984. július 22., vasárnap o „Békéscsabai Nyár” Dalest — szépen és jól Pitti Katalin és Leblanc Győző kettőse Fotó: Fazekas László Úttörőtábor Geszten Nincs szerecséjük az időjárással a „Békéscsabai Nyár” rendezvénysorozat szervezőinek. Íme egy újabb program, amit megintcsak nem lehetett az eredeti helyszínen, a városi tanács párját ritkítóan szép klasszicista udvarán tartani. Csütörtökön ugyanis megint felkerült a tábla a tanács zöld kapujára: az operettestet az ifjúsági ház nagytermében hallgathatják meg. A megfogalmazás azonban kicsit csalóka volt. A fővárosi Radnóti Színpad szervezésében már sok-sok hónapja a vidéki városokban tur- néztatott Ezt fütyülte egész Budapest című műsor műfaja inkább dalest, mintsem operettrészletek fűzére. Az apropót összeállítására a méltatlanul elfeledett Zer- kovitz Béla születésének két évvel ezelőtti centenáriuma adta. Az ő slágereihez a hasonlatosan elfeledett nevű kortársak műveit válogatták. Horváth Jenő, Breitner János, Seres Rezső és Zerko- vitz neve eleddig csak a műfaj szakembereinek mondtak valamit, de a csütörtöki műsor után most már a csabai közönség is kapcsolni tudja a szerzőt és a dalt. . . Nosztalgiaest? — jut eszébe mindezekről annak, aki inkább az angol krimi befejező részének megtekintését választotta kikapcsolódásul. Bár Zsoldos Imre „műsor a műsorban” poénkodásai is ezt próbálták a közönségbe belesulykolni, mi mégis amellett maradtunk: a néha tán picinykét negédes és szentimentális szövegek, és a még mindig slágernek számító muzsika inkább zenetörténelem. Egy pezsgő művészeti életű, bár nyomorúságos és kegyetlen kor értékgyűjteménye. Az est több meglepetéssel is szolgált. A legnagyobb talán az ötvenes-hatvanas évek legendás énekesnőjének, Kovács Erzsinek szereplése volt. Tisztán csengő és iskolázott, szép hangja, kulturáltan kellemes előadásmódja méltán érdemelte ki a közönség elismerését. A másik ilyen élmény volt Kékesi János és háromtagú zenekarának közreműködése. A bizony nem tökéletes erősítés ellenére is mindenkor illő kíséretet nyújtottak a dalokhoz. Józsa Imre, Pitti Katalin és Leblanc Győző, Bessenyei Ferenc, Zsoldos Imre és Sá- rosi Katalin voltak azok, akik közelebb hozták hozzánk ezeket a slágereket. Szépen és jól. Hiszen a Mások vittek rossz utakra engem ..., a Szeretlek akkor is..., az Ezt a szoknyát úgy hívják ..., a Te vagy a fény az éjszakában ..., vagy akár A pesti nő ... valamennyi ismerősünk ... Szólni kell a tévé fiatal belpolitikai riporteréről, Juszt Lászlóról is, aki most és itt konferanszként mutatkozott be. Az ilyen jellegű műsoroknál általában nagyhangú és szellemeskedő, harsány hangon anyósvicceket szajkózó konferanszokat vagyunk kénytelenek elviselni. Juszt László valami újat próbál csinálni. Árnyaltab- bat, ismeretterjesztőset, illőbbet. És nem is rosszul. Lehet tőle tanulni! S még néhány szó a szervezésről, hiszen nem kevés kritika — s zömében elítélő — hangzott el ezen a nyáron is. A rendezők — a Békés megyei Művelődési Központ munkatársai — jól vizsgáztak. Ezen az estén minden olyan feltételt megteremtettek, ami a két, egymásba érő előadás közönségének kellett a jó szórakozáshoz. (nemesi) Tájékoztató a négyes ikrekről Mint arról már hírt adtunk, péntek este Budapesten, az Orvostovábbképző Intézet Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján négyesikrek — egy leány és három fiú — születtek. A gyermekeket a terhesség 32. hetében császármetszéssel segítették világra az orvosok, a koraszülötteket inkubátorban helyezték el. A klinikától kapott tájékoztatás szerint az ikrek közül a negyedikként napvilágot látott József a gondos ápolás, az orvosok erőfeszítése ellenére légzési elégtelenség miatt tegnap reggel meghalt. A másik három újszülött, Nikolett, Norbert és Tamás állapota a körülményekhez képest kielégítő; az orvosok bíznak abban, hogy a gyermekeket sikeresen átsegítik az éretlen koraszülöttekre jellemző kezdeti légzészavarokon. lékedv Fékcsikorgásra fordulok meg. A Lada megállíthatatlanul közeledik a lassító Trabanthoz. Csattanás ! Az előbb még szétfolyón élő utca minden figyelmét magába szippantja a két bezúzódott autó, s a benneülők. A csattanás utáni pillanatnyi csendet egy fiatal férfi nevetése szakítja meg. A két autóra mutatva szalad ki egy üzletből, és nevet. Aztán elszégyelli magát, társat keres, akivel beszélgethetne. A két vezető már kiszállt. Nincs hangos szó. Kezet fognak. A hibázó Ladás aggódva néz be a Trabant ablakán. Négy-ötéves ijedt kisgyerek ül a hátsó ülésen. Most veszi előre a jobb elsőn ülő asszony, és nyugtatgatja. Nincs sérülés. A két gépkocsivezető megbeszélését nem nézem tovább, folytatom utamat hazafelé. De azt a kárörvendő mutogatást, az idióta örvendezést sokáig nem fogom felejteni. Pedig nem idióta az illető. Egyszerűen csak jól érezte magát. — út — (Tudósítónktól) Hagyomány már, hogy a Geszt környéki községekben lakó hátrányos helyzetű családok gyermekei tíznapos táborozáson vesznek részt. Amikor ellátogattam a geszti táborba, éppen a csendes pihenő tartott. A tábor mindennapi életéről beszélgettem Gulyás Sza'bó Béla táborvezetővel. — Az idén nyolc községből 42 gyerek táborozik. A programot úgy igyekeztünk összeállítani, hogy lehetőleg mindenki találjon kedvére való szórakozást. A különböző sportvetélkedők mellett nagy sikere volt a békéscsabai Jókai Színház polbeat- műsorának. A beszélgetés itt megszakadt, mert megérkezett a határőrség. Varga János hadnagy és Tóth Mihály őrmester vezetésével fegyver- és kutyabemutatót tartottak. A gyerekek nagy érdeklődéssel figyelték a határsértő elfogását imitáló jelenetet. Ugyanezen a napon látogatott el a táborba az MHSZ, a KÖJÁL és a rendőrség. Érdekes filmeket vetítettek, amit vetélkedőkkel kapcsoltak össze. A tábornyitás pillanata — Nagy élmény volt a srácoknak — folytatta a táborvezető — a gyulai kirándulás, ahol megnézték a várfürdőt, a SZOT-üdülőt, és a város más nevezetességeit. — Külön örülünk — kapcsolódott a beszélgetésbe Szerb József, a tábor gazdasági vezetője —, hogy végre elkészült a fedett zsibongó, ahol pingpongasztal mellett televíziót is felállítottunk. Közben focimérkőzésre szólította a gyerekeket a „hangoson” keresztül Nagy Ferenc sarkadi pedagógus, aki a sportfelelősi teendőket látja el. Néhány perc múlva már vonultak is kifelé a kisdiákok Békési Istvánné vezetésével a sportpályára. Ezalatt vendég érkezett, öz Ferenc, a Vöröskereszt megyei titkára, aki, mint minden évben, az idén is meglátogatta a tábort. Lassan beesteledett. A gyerekek bevonultak a „körletbe”. Kézmosás után vacsora és fürdés következett A nap záróprogramjaként a lökösházi Wamsz együttes diszkózenével szórakoztatta a táborozókat. Jantyik Tibor Fotó: Gulyás Szabó Béla Bányászfiatalok találkozója Mit, mennyiért? Piaci életképek Szakmai tapasztalatcserével összekötött találkozót rendeztek szombaton Oroszlányban, a Komárom megyei bányászfiatalok részére. A KISZ megyei bizottsága azoknak a fiataloknak a képviselőit hívta meg, akik különféle munkaakciókkal gyorsították az új eocénbányák építését, s részt vállalnak az új széntermelőhelyek mielőbbi kialakításának feladataiból. Az eocén védnökségi találkozón bejelentették, hogy a fiatalok csatlakoznak a megye három bányavállalatának felajánlásához, elősegítik a terven felüli 240 000 tonna minőségi szén, 20 000 tonna brikett termelését, valamint a 6400 méterrel több vágat kihajtását. Hazai bébielem - jobb minőségű góliát A másfél voltos bébielemek hazai gyártására rendezkedtek be az Akkumulátor és Szárazelemgyárban. Az előállításukhoz szükséges angol berendezést a Belkereskedelmi Minisztérium anyagi segítségével már megvásárolták. Jelenleg a gyártás előkészítésén dolgoznak a gyár szakemberei. A tervek szerint évente nyolcmillió másfél voltos bébielemet hoznak forgalomba. Az új termék bevezetésével egyidejűleg korszerűsítik az ugyancsak másfél voltos góliát elemek gyártását: a jövőben az eddigieknél jobb minőségben készülnek. A mostani papírház helyett fémbe burkolják az elemeket. Ettől nemcsak tetszetősebb lesz a termék, hanem a jobb csomagolás eredményeként az elöregedett elemből nem folyhat ki az elektrolit, ami a mostani gó- liáttal még sokszor előfordul. A jobb minőségű elemek a zseblámpák mellett a magnók és más, készülékek működtetéséhez is használhatók lesznek^ Különben a bébielemeket is fémházzal készítik majd. A másfél voltos góliát elemekből — amelyek ma még időnként hiányoznak a boltokból — jövőre kielégítik a hazai igényeket. A gyár ezekből mintegy 16 milliót ad át a kereskedelemnek, de ha ez netán kevésnek bizonyulna, akkor tovább növelik a gyártását. Az új burkolatú góliát elemek előállításához is vásároltak ugyanis egy nagy termelékenységű gépsort, ugyancsak Angliából. Ezzel váltják fel a régi gépeiket, amelyeken még sok műveletet kézzel végeznek. Szombat reggel 7 óra van, de a békéscsabai piacon már minden a megszokott kerékvágásban halad: javában áll a vásár. Nagy piac van, szinte nem látni üres standot, s a vásárlók is csak lépésben tudnak haladni. Áruból is nagy a kínálat. Igaz, itt-ott jól megkérik az árát. Többektől hallóiig hogy az idén a legtöbb zöldség, gyümölcs a tavalyinál jóval drágább. Náfezük csak meg, mit, meqnyiért adnak. Paprikából több- fajtát árulnak — kisebbet és nagyobbat — 1-3 forintért, de van ahol kilójáért 50 forintot is elkérnek. A paradicsom kilója 30—40 forint, az uborkát 12—16-ért mérik. A burgonyát 8—10, a zöldbabot 20, a karfiolt 12— 15 forintért lehet kapni, a répa, zöldség csomója pedig 7—10 forint között mozog a csarnokban, de kint 4-5 forintért is árulják. Általában igaz az a megállapítás, hogy a csarnokban minden egy kicsit drágább. De mi újság a gyiftnölcsöknél ? Az almát 22 —24, az őszibarackot 25—45 forintért mérik. Ez utóbbinak az ára minősége szerint változik. A málna kilója 60, a kajszibaracké 35, a megy- gyé 36—40 forint. Sárgadiny- nyét is lehet kapni 35 forintért — igaz, kicsik még. A csarnokban nagy a zaj, alig érteni, amit az emberek egymásnak mondanak. Mindenütt sorok állnak — nemcsak a zöldségnél, hanem a cukrászok előtt is. Menjünk most ki a szabad ég alá. Itt talán még az előbbinél is nagyobb a forgalom, még többen vannak. Egy asszony fokhagymát keres. — Hogy a fokhagyma? — Két forint. — Adja 1,50-ért! — Az eladó társára néz, az bólint, jelezvén, rendben. Az asz- szony pedig fogja az egész csomót, tíz fej van benne. Továbblépve látom, hogy itt kint sincs egyetlen szabad hely. Idősebb bácsi buzgón méri portékáját. Egy vásárló megkérdi tőle: — Hogy a karalábé? — Két forint darabja. — Nem fás? — a kérdés mintha szíven szúrná az öreget. Ravaszkásan visszanéz, majd így válaszol: — Ha azt mondom magának, nem fás, elhiszi? — El. — És ha azt mondom magának, fás, elhiszi ? — El — válaszolja kissé habozva a vevő. — No, látja. Ezért azt mondom magának, vegye meg, vigye el, de ha fás, hozza nekem vissza, én meg visszaadom magának az árát. — A bácsi válasza nagy derültséget kelt, máris ketten- hárman jönnek oda hozzá vásárolni. Tapasztalt lehet, tudja, hogy kell a vevőt megfogni. Tovább nézelődöm. A levegőben sült kolbász illata érződik. Egyszer csak harsány kiáltást hallok: „Hölgyek, urak, erre, erre! Kiárusítás! Száz forintért női, fér- fi-divatpulóverek, -nadrágok nagy választékban. Száz forintért érdemes megállni, megnézni” — fiatal férfi kínálja áruját. Ö maga azonban ki sem látszik a nézelő- dők gyűrűjéből. Alighanem elégedetten távoznak ma a kereskedők, árusok. Sikeres napot zárhatnak. Erkélycsúfság Szellemesnél szellemesebb mondatok és szlogenek, történetek és alig hihető tanmesék járnak a fejemben, amelyek közül aligha lenne bármelyik is alkalmas ennek a néhány tucat sornak az élére. Pedig nemcsak engem, hanem sok százezrünket kínoz ez a gond: a betonsivárság. Mondják, de tudják is: az ember attól az, hogy előbb-utóbb emberivé teszi környezetét. S nemcsak rossz értelemben, ahogyan a pesszimisták tartják. De hát mi a „jó értelem?” Nézem a házakat. Négy, öt, tíz, tizenegy, huszonkét szintes, vasbetonból összeszerelt házak sorát. A geometria szabályai szerint sorakoznak az ablakok, az üveg mögött egyensötétítők. Közben, hol ötletszerűen, hol szintén „rendben” az erkélyek, loggiák, balkonok, kilépők sora. S ezekről hiányzik valami. Mert valahogy nem igazi, nem emberi ez a kép. Hirtelen egy csehszlovák képesújság jut eszembe. A címlapon egy hasonló lakótelep színes fotója. Hasonló, ehhez. A csabaihoz, a budapestihez, a mezőberényihez, a gyulaihoz, a... Folytathatnám. De nem ugyanolyan. S meg is van, mi a különbözőség. Azon a csehszlovák lakótelepen, azokon a házakon virágok voltak. Virágos ablakok, erkélyek, loggiák, balkonok, kilépők ... Az a lakótelepi kép emberibb volt. Mondhatnák, nyár közepén elkésett dolog ilyenről beszélni. Talán mégsem felesleges. Az őstermelői leleménynek köszönhetően még ma is lehet a piacon vásárolni palántákat, a boltban virágmagokat. Persze, csak annak, akinek hiányzik ... Egy erkély (használjuk ezt a szót, értve alatta a többi hasonlót) virágosítására — tapasztalatból mondom — az első évi beruházást nem számítva, tavaszonként 30—40 forint elég. Aki persze lemarad, annak az őstermelő pluszt is meg kell fizetni a petúnia-, a muskátli-, a bársonyka-, az árvácskapalántáért. De, szerintem, még akkor is megéri. S nemcsak azért, mert kívülről szebb a ház. A szobából nézve is emberibb. (—silá—) Nagy a forgalom, bőséges a választék a csabai piacon Fotó: Fazekas László B. Á.
