Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
1984. Július 21., szombat Fiatalok a pártban — Nagyra értékelem a munkával szerzett tekintélyt. Ügy érzem, környezetem elfogadott, és a tanárok is adtak arra, amit mondok. így azután sokan gratuláltak a diákok közül, amikor felvettek a pártba — magyarázza a szőke fiatalember. Dancsó Tibor egy az idén érettségizettek közül, akiket Békéscsabán a középiskolai alapszervezet felvett a párt tagjai közé. Ö is, és a többiek is őszinte lelkesedéssel beszélnek sikerükről. A tizenhárom jelentkező közül a pártalapszervczeti taggyűlések 12 fiatalt ítéltek alkalmasnak. Néphatalom Lengyelországban O — Nincs okunk kételkedni a döntések helyességében. A mércét a fiatalok felvételénél talán az átlagosnál is magasabbra állítottuk. Azt mondom, bízni kell a párt- alapszervezet döntésében, persze, arra is vigyázunk, hogy ne okozzunk törést a fiatal életében. Ezért ez a munka nagy körültekintést igényel — vélekedik Szak Bálintné, az egy éve alakult pedagógus pártbizottság titkára. A titkár a nevelőmunka tapasztalatait is összegezte: — A felsőbb pártszervek és a pedagógus pártbizottság ajánlásainak megfelelően valamennyi alapszervezetben feldolgozták a KISZ KB tizenéves és az MSZMP KB 1983-as tagfelvételi munkáról szóló határozatát. Ennek tulajdonítható, hogy a párt- alapszervezetek fokozott figyelemmel kísérték a fiatalok erkölcsi-politikai fejlődését, a pedagógusok munkáját. A tanárok kulcsszerepe közismert ugyan, de nem feledkezhetünk meg a szülői házról és az iskolai közösségekről sem. A jelentkezők többsége a családban kapta az első indíttatást. Az iskolai közösségek szerepe változó. Erre elég egyetlen példát említeni. Vannak osztályok, amelyekben nem sikk a tanulás, szégyen ötöst kapni. Szerencsére, ez nem általános. A felkészítéseken, elbeszélgetéseken kiderült, hogy a fiatalok tájékozottak, reálisak értékítéleteik, tenni- akarás jellemzi őket. A felvételnél a diákok köz- életisége fontos szempont. Kapnak-e elég lehetőséget a bizonyításra? — A közéletiség gyakorlására elsősorban a KlSZ-szer- vezetekben nyílik lehetőség, de ott vannak a diák- és kollégiumi tanácsok, az iskolaszövetkezetek és a szakkörök. 'A felvettek mindegyike tartósan, nem egyszer már elsőtől kezdve titkárként, bizottsági, illetve vezeNemrég, amikor Füzesgyarmaton jártunk, az utcán árnyékban is harminc fokot- mutatott a hőmérő higanyszála. Az ÁFÉSZ tűzoltókészülékeket javító és karbantartó üzemében — ahová bekukkantottunk — sem kellett attól félni, hogy megfázunk. A műhelyeket járva, s a tizennégy szakember munkáját figyelve azonban megfeledkeztünk a júliusi hőségről. Következésképp, az érdekes munkafolyamatokon túl figyelmet érdemlő ismeretekre is szert tettünk itt. Kezdjük mindenekelőtt azzal, hogy a Szeghalom és Vitőségi tagként tevékenykedett. — Hogyan fogadják a tanárok a diákok törekvéseit? — Szélsőséges véleményekkel is találkozunk. Van, aki azt mondja, a tizennyolc éves fiatal még nem eléggé érett, felkészült. Az alapszervezetek többségében azonban más a vélemény, és az aktív fiatalokat már a II—III. osztálytól figyelemmel kísérik. Mi ezt tartjuk helyes magatartásnak. — Más véleménnyel is találkozunk. Jó néhányan vallják, ha kevés a jelentkező, ha a fiatalok egy része alkalmatlannak bizonyul, ez a nevelőmunka gyengeségét mutatja. Egyetért ön ezzel? — A kérdés sokkal bonyolultabb annál, hogy akár igennel vagy nemmel válaszoljak. Már említettem, a fiatalok fejlődése nem csak az iskolán múlik, igaz, a pedagógus példamutatása, ne-- velőszerepe, tekintélye, kapcsolata a diákokkal meghatározó. De azt hiszem, nem feledkezhetünk meg a világnézeti nevelésről sem. A középiskolákban az 1983—84-es tanévben először oktatták a- „Bevezetés a filozófiába” című tárgyat. Ez a „Világnézetünk alapjai” helyét vette át. Mi úgy ítéljük meg, a tanárok felkészítése nem a legjobban sikerült, és a tankönyv szemelvényeinek nehézkes filozófiai nyelvezete még a tanároknak is gondot okozott. A tizenkét diák példája egyébként azt bizonyítja, a 18 éves fiatal is gondolkozhat felelősségteljesen. Közülük most hármat mutatunk be. Dancsó Tibor már elsősként fontos megbízatást kapott; az osztály diákbizottság titkárává választották. Később az iskolai KISZ-bi- zottság tagja lett, majd második év végétől a Kemény déke ÁFÉSZ Füzesgyarmaton levő túzoltókészülékeket javító és karbantartó üzeme három megye — Hajdú-Bi- har, Békés, Csongrád és részben Szolnok — állami vállalatainak, üzemeinek, kisiparosainak, kiskereskedőinek áll a szolgálatában. Vagyis jelenleg mintegy 430 termelő egységgel és magán- személlyel áll az üzem szerződéses viszonyban. Ugyanis a mindinkább nélkülözhetetlen túzoltókészülékek javításán, karbantartásán túl azok helyszínen való ellenőrzését, sőt új készülékek értékesítéGábor Szakközépiskola KISZ-bizottságának titkára. Ez alatt az idő alatt a bizottság kétszer kapta meg a Kiváló KISZ-szervezet zászlót. Tibor a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemre jelentkezett. — Otthon gyakran téma a politika, a gazdaság. E beszélgetések keltették fel érdeklődésemet. Az iskolában azt tapasztaltam, a fiatalok könnyen mozgósíthatók, ha értelmes célokat tűznek eléjük, és azokat képesek vagyunk velük elfogadtatni. Krnács András örömmel fogad, éppen imént bontotta fel a levelet; felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre. András a Rózsa Ferenc Gimnáziumban évekig volt alapszervezeti vezetőségi tag. Jól dolgozott, jól tanult, a többi már a véletlenen múlott.. . — Egyszer az iskolai KISZ- bizottság és a KlSZ-alap- szervezet titkára a párttagfelvételről beszélgetett. Hé, álljatok meg, mondtam nekik, én is szeretnék jelentkezni. Hát, így kezdődött... Az alapszervezetet engedték önállóan dolgozni, a tanárok a háttérben maradtak, rugalmasan irányítottak. Ez igen tetszett nekünk. Egyébként odahaza édesapám példája volt a meghatározó, tájékozott, érdeklődő ember. Minket is arra tanított, hogy vegyünk részt a közösségi életben. Szalon tai Mária, aki egyébként a Közgazdasági Egyetemre jelentkezett, a köz- gazdasági szakközépiskola KISZ-bizottságának agitáci- ós és propaganda felelőseként jelentkezett a pártba. — A szüleimmel együtt örültünk, de az osztályban már másként fogadták. A mi osztályunk nem volt igazán jó közösség, ezért, aki ki akart törni, annak másutt kellett bizonyítania. Talán ha az osztályfőnök és az osztály kapcsolata őszintébb, közvetlenebb, más lett volna a helyzet. A békéscsabai városi párt- bizottságon nagy figyelemmel kísérik a pedagógus pártbizottság és a pártalap- szervezetek politikai tevékenységét. Várai Mihály, a pártbizottság munkatársa néhány mondatban a további tennivalókat is érzékelteti: — A nevelőmunkában ezen a területen is tovább kell lépni. Nem túlzás azt állítani, hogy a tizennyolc évesek között sokkal több a felvételre alkalmas fiatal, akik, tapasztalataik szerint szívesen jelentkeznének a pártba. Kepenyes János sét is az üzem szakemberei vállalták. Tavaly ez a kis kollektíva megjavított 10 ezer 100 készüléket, helyszínen leellenőrzött csaknem 44 ezret, és mintegy félmillió forint értékben adott el 446 új készüléket. Mindent egybevetve, 1983-ban az üzem dolgozói 6,5 millió forintos termelési értéket teljesítettek. Az idén 7 millió forintos termelési értékről szeretnének számot adni. E milliókért azonban itt keményen meg kell dolgozni. Kép, szöveg: Balkus Imre Valójában hol is tart ma Lengyelország, a népi állam negyvenéves jubileumán? Kérdezhetnénk akár a mi Szózatunk szavaival is: „Annyi balszerencse közt és oly sok viszály után . . A legfontosabb — amelyet minden beszélgetőpartnerem alátámasztott —, hogy a társadalmi helyzet határozottan a stabilizáció irányába mutat. Nincs ellenzéki földalatti struktúra, ami persze nem jelenti azt — mint mondották —, hogy nincsenek ellenzéki fellépések sem. Ezek is azonban már ritkábbak és többnyire elszigeteltek, nem egységesen szervezettek. Katowicében, a kohászat fellegvárában mondták el a Vajdaság vezetői, hogy a közhangulat kiválóan megméretett a május elsejei felvonuláson. A négyszázezres városban 200 ezren vettek részt, s őszintén hangsúlyozta Bogumila Ferensztajna vajdasági pártbizottsági első titkár, hogy erre senkit sem kényszerítettek. És nem volt semmiféle rendzavarás. Hasonlóan fontos elemnek tartják a pártban lezajlott választási kampányt, a vezetőségek újjáválasztását, amely a párttagság nagy aktivitását mutatta meg, s a IX. párt- kongresszus irányvonalát-támogatta. Mindehhez sokatmondó tény, hogy megkezdődött a termelés határozott emelkedése. Már 1982-ben, a gazdasági reform meghirdetésének időszakában — a szükségállapot bevezetése után — sikerült fékezni a termelés csökkenését, sőt 4 százalékkal magasabb szintet értek végül el, mint 1981- ben. Aztán 1983-ban-az előző évinél 9,3 százalékkal magasabbat, az idén pedig, ha nem lesz különösebb váratlan esemény, akkor a termelés eléri a katowicei vajdaságban az 1979-es, vagyis a válság előtti szintet. És többé-kevésbé így alakul ez az egész országban. Miben rejlik a változás magyarázata? Erre is fogadjuk el a katowiceiek válaszát. Eszerint a társadalmi nyugalom és a rend megvalósítása, a gazdaságot pusztító sztrájkok megszüntetése, másrészt a gazdaságosság iránti növekvő érdeklődés hatott rendkívül kedvezően. Egyre nagyobb szerepet játszik a döntésekben a gazdaságosság és a reform mechanizmusai is hozzájárulnak az eredményekhez. Az ipari kapacitások kihasználásáért azonban még mindig nagyon küzdeni 4cell, mert a nyugati szankciók és korlátozások állítanak elé súlyos akadályokat. Abból a Fehér Könyvből is ■ értesülhettünk erről, amit nem régen adott ki a kormányzat Varsóban. Ebben tíz és fél milliárd dollárnyi kárra becsülik a Lengyel Népköztársasággal szemben életbe léptetett nyugati embargó következményeit. Ez a közvetlen és a közvetett veszteségeket foglalja magában, amelyek részben a hitelek befagyasztásából, az ipar import-nyersanyagellátás és alkatrész hiányaiból adódtak. Ezért is nyilatkozott rendkívül melegen a KGST-ben megnyilvánuló megbízható együttműködésről beszélgetésünk alkalmával Jozef Wiejacz külügyminiszter-helyettes. Mint mondotta: „Lengyelország tökéletesen érdekelt a szocialista gazdasági együttműködésben és az összes potenciális lehetőség megragadásában. Ezen belül olyan maximális függetlenséggel, hogy ellenfeleinknek ne legyen módjuk ezt ellenünk kihasználni. Nem lépünk át az autarchia új szakaszába, vagyis készek vagyunk a gazdasági együttműködésre minden országgal.” A külügyminiszter-helyettes annak a törekvésnek is hangot adott, hogy a világban ma megmutatkozó politikai feszültséget nem szabad átvinni a gazdasági szférába. A lengyel kormány a közelmúltban fordult ezzel a felhívással az ENSZ valamennyi országához. Ez most létkérdés. Ezért is akar a lengyel kormány hozzájárulni a veszélyes tendenciák visszafordításához, a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez, az enyhülési politika visszaállításához és a belügyekbe való beavatkozástól mentes gazdasági együttműködéshez. Az ország társadalmi hangulatának is mindezek lényeges meghatározó elemei. A gazdasági fellendülés, a lakosság ellátása a stabilizáció homlokterében áll. A legutóbbi eredmények — Jerzy Urban, a kormány szóvivője szerint — arra mutatnak, hogy lassú, fokozatos javulás következik be. Ennek nagysága azonban — mint mondotta — társadalmilag még nem kielégítő. Az általános lengyel család egyelőre ezt még csak korlátozott mértékben érzékeli. Most ezért is a legfontosabb gazdasági célok egyike az élelmiszer- ellátás megjavítása. Vajon következik-e be ehhez előrehaladás a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésében? — erre a kérdésre válaszolt Stefan Zawod- zincki, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője. A beszélgetésből kiderült, hogy a megoldás még ma sem egyszerű. Az 1956-os elhamarkodott és gépekkel nem megalapozott rossz szö- vetkezetesítési kísérlet emlékei még mindig hatnak. De nem is csak erről van szó. A jelenlegi helyzetben vigyázni kell minden olyan lépésre, amely negatívan befolyásolná a termelési kedvet. Ezért az összes szektor — egyéni, szövetkezeti, állami — számára teremtenek egyaránt megfelelő feltételeket, hogy minél magasabb terméshozamokat érjenek el. Az egyéni gazdaságokkal még hosszú ideig éppen ezért számolni kell. Emellett azonban nagyon határozottan elősegítik a szocialista gazdaságok megerősítését és az észszerű kooperáció mindenféle formáját. Még az idén megrendezik a termelőszövetkezeti mozgalom országos konferenciáját, amely segíthet a továbbfejlődésben. Egyelőre azonban minden lépést az élelmiszer-ellátás megjavításának rendelnek alá. Első helyen a mezőgazdasági termelés növelése áll, az állattenyésztést pedig saját takarmánybázisra akarják állítani. Az állami gazdaságoknak az utóbbi három évben megjavult hozamai örvendetesen járulnak ehhez hozzá. Az agrárstruktúra viszont továbbra is alapvető dilemma. Olyan archaikus a lengyel mezőgazdaság, amilyet napjaink Európájában már sehol sem látni. A kétmillió-nyolcszázezer egyéni gazdaságnak ugyanis 60 százaléka 5 hektáron aluli, és másfél millió kisgazdaságban se ló, se traktor. Még szerencse, hogy vannak szövetkezetek, amelyek ellenszolgáltatásért megművelik ezeket a földeket. A falvak légköre egyébként jó, s itt a válság idején is inkább csak a nagygazdák körében talált hívekre a Szolidaritás. Hangoztatják is, hogy az élelmiszer- piac volt mindig a legstabilabb. Akár a legnehezebb időkben is. Arról egyébként az utcai sétálgatás is meggyőz rövid idő alatt, hogy a zöldség- és gyümölcsellátás kielégítő. (A földiepret például még olcsóbbnak láttam, miöt nálunk.) Boltokban és utcai standokon válogathatnak a vevők az újkrumpliban, gyümölcsfélékben, zöldségekben. Bőséges kiegészítők ezek az egyelőre még jegyre kapható hús mellé. Honnan hová hát a mai Lengyelországban ? Ezt sokféle — köztük ezúttal nem érintett — tényező befolyásolja. Ám summás jellemzésül elfogadhatjuk a katowi- ceiektől hallott véleményt: „Optimisták vagyunk, mert az irány helyes, de tudjuk, hogy sok gond is van még...” (Vége) Lőkös Zoltán Róluk, az üzem dolgozóiról készítettük e képössze tiltásunkat, miközben a különböző munkafolyamatokat figyeltük Csaknem négy megye számít munkájukra Zöldségesstand a lengyel fővárosnak az 1960-as években kiépült új lakótelepén. Wolában Honnan — hová?
