Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-19 / 168. szám

1984. július 19., csütörtök o Félidőben Készülődik a „leányka” A Gyulai Harisnyagyár 1985. január elsejétől új szer­vezeti keretek között, leány- vállalati formában üzemel majd. Megifjodik hát, leg­alábbis, ami irányítását, mű­ködési módját illeti, a nagy múltú gyulai gyár. A gyárak, telepek önálló­sítása évek óta napirenden van hazánk iparában. A na­gyobb érdekeltség, jobb át­tekinthetőség, gazdaságo­sabb üzemeltetés indokolja ezt. Ahogy máshol, úgy Gyu­lán is többször szóba ke­rült: nem lehetne-e „függet­leníteni” a mintegy ezerfős üzemet a Budapesti Haris­nyagyártól. * * * Vidó Miklós gyárigazgató így vélekedik: — A teljes önállóság csak nagyon nehezen és sok pénz­zel valósítható meg. A lánc, a készáru-előállítási láncolat nálunk nem teljes, termelé­sünk jelentős hányada más gyárak munkájára is épül. Nagy az egymásrautaltság, ám az önállóság növelése így is indokolt. Ilyen körülmé­nyek között a legmegfelelőbb formának a leányvállalati működést találtuk. A leányvállalat viszonylag önállóan gazdálkodik, ám mégis az „anya” felel érte, akit erős szálak kötnek az önállóságra nevelendő „le­ányhoz”. Az új forma elejét veszi a nagyvállalati széthú­zásoknak, csökkenti a szer­vezeten belül felmerülő problémákat, melyek főként bérfejlesztéskor éleződnek ki. Azt, hogy ki mennyit kap, ezentúl tárgyilagosan és a tényleges teljesítményeket alapul véve dönthetik el. — A leányvállalat teljesít­ménye — mondja Vidó Mik­lós — ellentétben a gyáraké­val, jól és reálisan mérhető. A kisebb közösségekben erő­södik a tulajdonosi tudat, az azonosulási készség. Jobban érzékelhető, hogy mennyit adok és mennyit vihetek el, a „közös kalapból”. Minden­képpen várható — persze csak, ha külső tényezők nem játszanak bele — az önkölt­ség csökkenése is. * * * Ez év februárjában szüle­tett meg a döntés a leány- vállalattá alakításról, s ez­zel meg is indult az előkészí­tő munka. Az új szervezeti forma ugyanis új tevékeny­ségeket tesz szükségessé, ilyen például a tervezés. — Már nem a vállalat, ha­nem mi magunk készítettük el az 1985-ös termelési ter­vünket — jegyzi meg a gyár­igazgató. — Pontos „forgató- könyv” szerint készülünk az új esztendőre. Megkezdték az önálló anyaggazdálkodást, már most nem a Budapesti központon keresztül rendelnek. A har­madik negyedévben indul a kereskedelmi osztály tevé­kenysége és a technológia önállósítása. A termékek ér­tékesítése azonban mind a három piacon ezentúl is kö­zösen történik. Az üzletet a központ köti, ám a szerző­dést „Gyula” is aláírja. Kísérletképpen (de még nincs végleges döntés!) két területen várható önálló ke­reskedés : a negyedik ne­gyedévtől Gyulán szeretné­nek működtetni egy úgyne­vezett kereskedők áruházát és szó van arról is, hogy a gyulai gyár látná el közvet­lenül a Dél-magyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagyke­reskedelmi Vállalatot haris­nya- és zokniféleségekkel. Szintén a negyedik ne­gyedévre marad a pénzügyek önállósítása és a vagyonmeg­osztás, a jogi kérdések ren­dezése, a demokratikus fó­rumok új működési rendjé­nek kidolgozása, vagyis akad tennivaló bőven. * * * — Vannak még nyitott kér­dések — állapítja meg Vidó Miklós —, a jogszabályok nem tisztáznak mindent részletesen és egyértelműen. A nyereségmegosztást pél­dául az alapítóra bízzák, le­het 50—50, de lehet 20—80 százalékos. Ugyancsak „ho­mályos” a bérfejlesztés „fe­jezet” és az, hogy az export­nál miként ítélik meg közre­működésünket a szállítások­ban. A beruházások menete már jobban szabályozott, konkrétabb, mindenesetre (pótlás, bővítés) részletesen kidolgozott, ugyanígy a hi­telfelvételé. A leányvállalati forma nemcsak az átalakuló gyá­rakban (a Budapesti Haris­nyagyár nagybátonyi gyára szintén ilyen keretek közt üzemel majd, a szeghalmi és dobozi üzemek viszont to­vábbra is a budapesti köz­pont irányítása alá tartoz­nak), hanem a vállalati köz­pontban is szükségessé teszi új módszerek bevezetését, például a fejlesztési kérdé­sek eldöntésénél. Bízunk ab­ban, hogy kellően, alapos előkészítés mellett sehol nem okoz az elkerülhetetlennél több gondot ez a sok előny­nyel kecsegtető szervezeti át­alakítás. Szatmári Ilona Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkünyv, 1983 Egyik népszerű statisztikai kiadványunk a mezőgazda­ság legfontosabb és legújabb adatait tárja a szakmai kö­rök és a téma iránt érdek­lődő szép számú olvasókö­zönség elé. Fejezetei sorra veszik az ágazat valamennyi területét, szektorát az erdő- és vízgazdálkodást is bele­értve. A közölt adatok többsége országos helyzetképet tükröz, és főként az elmúlt év ered­ményeit jellemzi. Sorra ve­szi a termelés személyi, anyagi, technikai feltételei­nek és eredményeinek ala­kulását, külön kimutatva az állami gazdaságok és kom­binátok, valamint a terme­lőszövetkezetek részarányá­nak jellemzőit. Közli a me­zőgazdasági termékek érté­kesítésére és az árak alaku­lására vonatkozó táblázato­kat is. A megyei adatokra kitér­ve, a kötet nemzetközi ada­tokat is közöl, és a publikált mutatók összehasonlítási le­hetőséget nyújtanak a KGST- tagországok, valamint az egyéb — fejlett mezőgazda­sággal rendelkező országok termelése között. Kiskunsági pásztor- és lovasnapok A Dömsöd melletti Apajpusz- tán július 27. és 29. között ren­dezik meg a XVII. kiskunsági pásztor- és lovasnapokat — je­lentették be szerdán az ese­mény helyszínén tartott sajtó- tájékoztatón. A rendezvénysoro­zat programjában szerepel a Bu­dapesti Honvéd nemzetközi lo­vasversenye, a kettesfogatok versenye és a négyesfogatok meghívásos bemutatója. A lo­vassportok kedvelői nemzetközi díjugrató és terepversenyeket tekinthetnek meg, s lesz úttörő lovasbemutató is. Az apajpusztai lovasnapok ide­jén felelevenítik a pusztai ha­gyományokat, amelyek közül az egyik leglátványosabb a ménes­hajtás lesz. A versenyek és be­mutatók szüneteiben népi együt­tesek lépnek fel. A műsort bir­kapörkölt- és halászféfőző ,ver- seny és az ökörsütés is színe­síti. A lovasnapokra érkező több ezer látogató ellátásáról megfe­lelően gondoskodnak. A Volán Vállalat sűrített járatokkal bo­nyolítja le a forgalmat. A ren­dezők számos népművészt hív­tak meg, akik a helyszínen áru­sítják munkáikat. A hagyományokhoz híven az idén is rendeznek tombolát. A szerencsések hároméves csikót és rackajuhot nyerhetnek. Tamásiban a Ta-lux Ipari Szövetkezet az igen keresett alumínium radiátorok gyártására vállalkozott. Az idén — két típusból — már 50 ezret készítenek és szállítanak a keres­kedelemnek (MTI-fotó: Gottvald Károly felvétele — KS) Egy kígyósi kezdeményezés nyomában Közös tehenek — háztájiban Két évvel ezelőtt határo­zott úgy az újkígyósi Arany­kalász Termelőszövetkezet vezetése, hogy a tejelő szarvasmarha-állományát ki­helyezi á háztájiba. Akkor 200 Holstein-fríz—magyar tarka F—1 tehén került a kistermelőkhöz. Ma már azonban csak 168 tehén áll a szerződéses partnerek is­tállóiban. Jó néhányan idő­közben ugyanis lemorzsolód­tak. Az eltelt két esztendő tapasztalatait Bozó József, a közös gazdaság elnökhelyet­tese így összegzi: Nagyobb körültekintéssel — Korábban építettünk egy szakosított telepet, amely sajnősébe kell vallani, nem a legjobb beruházás volt. Az alkalmazott technológia is sok kívánnivalót hagyott maga után. Ezután döntöt-i tünk úgy, hogy a tejtermelő ágazatot felszámoljuk, és a kistermelőknek adjuk ki a teheneket. Mi pedig a közös­ben a húsmarhatenyésztés- sel foglalkozunk. így került két évvel ezelőtt egy-egy szarvasmarhához értő part­nerünkhöz 8—12 tehén. Zöm­mel a volt tehenészeink vit­ték a háztájiba az állato­kat. A tsz vállalta, hogy be­gyűjti a tejet, s a tejért ka­pott pénzből pedig takar­mányt vásárolhattak, ame­lyet szintén a szövetkezet biztosított. Hogy mit mondhatok az akcióról — tárja szét a kar­ját. Többségében jó ered­ményt hozott a kihelyezés. A vállalkozók jó része értően foglalkozik az állatokkal. Ezek az emberek, úgy vélem, megtalálták a számításukat is. Néhányan azonban, fő­leg nem a községben élők, azt hitték, itt a lehetőség a meggazdagodásra. Nos, ala­posan tévedtek. Azóta már jó néhány kistermelővel megszüntettük a szerződést. Összefoglava, úgy érzem, az itt-ott jelentkező gondok el­lenére beváltotta reményein­ket ez az akció. Időközben megérkezik Ku- rucsai Imre, a háztáji fő­ágazat helyettes vezetője, s ő még hozzáteszi: — Aki komolyan veszi, s szereti az állatokat, tudja, mit kell csinálni, annak megéri a tehenet tartani. Az eddigi időszak legfőbb tanul­sága véleményem szerint az, hogy a jövőben körültekin­tőbben kell eljárni, amikor állatkihelyezésről lesz szó. Akik elégedettek A közös gazdaság vezetői után nézzük, hogyan véle­kednek a kistermelők. A főágazatvezetö-helyettes kí­séretében az Arany János utcában Harangozóékat ke­restük fel. Az udvarban, há­tul, egy hosszú szín alatt nyolc tehén és két ló áll. A férj szénát gyűjt az állatok­nak, így Harangozóné mond­ja el a véleményét. — Nagyon sokat dolgozunk. Reggel öttől este 10-ig tal­pon vagyunk. Két éve hoz­tuk ezt a nyolc jószágot. A takarmányellátás nem min­dig megfelelő. Egy-egy fe- jés után 70—80 liter tejet vi­szünk a begyűjtőbe. Átlag­ban a tehenek termelése meghaladja a 4 ezer litert évente, így van egy kis ha­szon ezen az üzleten. Sokat segít, hogy van fo­gatunk, így könnyebb és ol­csóbb a takarmányszállítás. A férjem korábban három évig a tanácsnál dolgozott. Most alkalmazotti viszony­ban gondozza ezeket a tehe­neket. Könnyíti a munkán­kat, hogy fejőgéppel fejünk. A téli ítéletidőben két napig nem volt áram. Kézzel fej­tünk. Volt olyan tehén, ame­lyik mindezt nem engedte. Azok alá a kisborjakat en­gedtük. Eddig a szerződésben vállaltaknak eleget tettünk. Sok munkával ugyan, de úgy érzem, megtaláltuk* a számí­tásunkat. Kurucsai Imre még érdek­lődik, van-e valami gond, s aztán elbúcsúzunk. Haran­gozóné a kapuig kísér ben­nünket. Többre számítónak Az Arany János utcából a község másik részére, az Ady Endre utcába, Vidáékhoz megyünk. Az udvaron nyúl­ketrecekben tapsifülesek, az ólakban sertések állnak. Vida Ferenc, a ház ura, két éve tíz tehenet kapott a tsz-től. — Sajnos, egy kicsit ké­sőn mentem, s addigra már kiválogatták a jobban teje­lő teheneket. Látja, most már csak nyolc tehén van — mutat az istálló irányába. Ezek az állatok eddig nem hozták a várt eredményt. Négyezer liter alatt maradt a termelésük. Amikor még 10 tehenet fejtünk, naponta elértük a 170 litert is. Most úgy 120 liter körül viszünk a begyűjtőbe. Időközben a közös gazda­ság traktora is megérkezik. Egy pótkocsinyi bálázott szalmát hoztak. A házigaz­da rövid időre elmegy intéz­kedni. Néhány perc után folytatjuk a beszélgetést. — Kevés a zöldtakarmány, pedig attól adnának több te­jet az állatok. Én gondozom valamennyit, igaz, néha a család is besegít. Korábban az ÁFÉSZ-nél dolgoztam. Ennek a vállalkozásnak az az előnye, hogy itthon lehe­tek. Eddig még nem talál­tam meg a számításomat. Remélem, a jövőben minden rendben lesz, s akkor több jövedelmet hoz ez az akció. Kurucsai Imre jó hírrel szolgált Vidáéknak: zöldlu­cernát lehet vágni a tsz-ben. így biztosítható a takar­mány. Az újkígyósi Aranykalász Tsz két évvel ezelőtt érde­kes vállalkozásba kezdett. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem minden esetben sikerült a közös gazdaságnak a legjobb part­nereket megtalálni. A több­ség azonban becsületesen, körültekintően gondozza az állatokat. Számukra, amel­lett, hogy otthon jutnak meg­élhetési lehetőséghez, jöve­delmező a szerződéses kap­csolat. Napjainkban első­sorban a pénzszerzés remé­nyében sok a vállalkozó szellemű ember. Ám vala­mennyiüknek alaposan meg kell gondolnia, hogy mit vállalnak. Azt hiszem, a kis­termelők számára ez a leg­főbb tanulsága az újkígyósi kezdeményezésnek. Verasztó Lajos Magyar—francia kooperáció Tegnap Budapesten hosz- szú lejáratú, tíz évre szóló kooperációs szerződést kötött a Hungarotex Textilkülke­reskedelmi Vállalat és a Pa­muttextilművek a francia Cernay S. A. céggel. A két ország textilipara között ez az első kooperációs megálla­podás. A szerződés alapján a ma­gyar termelővállalat megho­nosítja partnerének világ- színvonalú komplex gyártás- technológiáját. know how- ját, a nyers pamut feldolgo­zásától a kész szövet gyár­tásáig. A magyar műszaki­ak, fonók, szövők, festők és kikészítők a következő há­rom évben franciaországi üzemekben elsajátítják az ottani eljárás szerinti külön­böző kikészítő és gyártási műveleteket, s ennek meg­felelő szakmai továbbképzés­ben részesülnek. A kooperációban részt ve­vő magyar és francia part­nerek fokozatosan átalakít­ják, választékosabbá, szín­vonalasabbá és az eddigiek­nél sokkal versenyképeseb­bé teszik a Pamuttextilmű­vek termékválasztékát. Az együttműködés eredménye­ként tiszta és kevert pamut alapanyagokból divatos sport- és szabadidő-, vala­mint munkaruházati méter­árukat gyártanak majd a mindenkori divattendenciák­nak megfelelően. A techno­lógiák honosítására, a gyár­tás előkészítésére már az ősszel megkezdődik a szak­értői munka, és az új áru­családok kialakítása. Ä Ma­gyarországon készülő méter­áru egy részét a francia fél visszavásárolja. A Hungarotex vezetői el­mondták: a magyar ruházati ipar egyik legfőbb gondja, hogy az alapanyagok ver­senyképessége elmaradt a késztermékekétől, s a koo­perációval ezen igyekeznek változtatni. A Hungarotex nemrégen belépett az egyik hazai értékesítést szervező gazdasági társaságba, így a belföldön piacra kerülő di­vatos termékek- eladásában ugyancsak érdekelt. A ma­gyar—francia együttműkö­déssel készülő alapanyagokat a jövőben felhasználják majd a hazai ruházati cikkek gyártásához, s ezzel minősé­gileg és mennyiségileg ja­vulhat a választék belföldön is. A francia textilipari cé­gekkel a magyar vállalatok eddig csak kereskedelmi kapcsolatban álltak. Hasonló alapanyag-gyártási kooperá­ciót korábban a gyapjúszö­vetiparban kötöttek svájci és NSZK-beli cégekkel, s a jö­vőben más hazai termelővál­lalatok bevonásával újabb kooperációk kialakítására tö­rekednek a gyapjú- és a pa­mutipar mellett a selyem­iparban is. " 0 tápanyag­visszapótlás gépei Nem vitás, hogy a növényter­mesztés nem volna képes azok­ra a szép eredményekre, ame­lyeknek nap mint nap tanúi vagyunk, ha nem állna mögöt­tük az a tevékenység, amit ta­lajerő-gazdálkodásnak, táp­anyag-visszapótlásnak nevezünk, és amely ugyancsak gyorsan fejlődik. Gondoljunk csak a mikroelemgyárakra, a hígtrágya, a műtrágyaoldatok, a folyékony műtrágyák, szuszpenziók fel- használására, a műtrágyatele­pek megjelenésére stb. Mindez új gépek, berendezések, techno­lógiák kifejlesztéséhez vezetett, amelyek felhasználása, üzembe állítása minden korszerű mező- gazdasági üzem jól felfogott ér­deke. Könyvünk a tápanyag­gazdálkodásban ma használt minden gép főbb műszaki Jel­lemzőjének szakszerű leírásán túl utal azok üzemeltetési, gaz­daságossági paramétereire, ill. a szervezés-tervezés számára fon­tos jellemzőire. Ismerteti a szer­ves trágyák (istállókomposzt-, higtárgya) kezelésére és kijut­tatására szolgáló, valamint a szilárd, a folyékony, oldott és szuszpenziós műtrágyák tárolá­sával. szállításával, keverésével, kijuttatásával kapcsolatos gépe­ket, különös tekintettel a még újdonságnak számító műtrágya­telepek és. -keverők, valamint a folyékony trágyázás gépi be­rendezéseire. (Mezőgazdasági Kiadó)

Next

/
Thumbnails
Contents