Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-19 / 168. szám

1984. július 19., csütörtök Vizsgálat a Várlíirdöben--------------------------------------------HHiWwaci N éphatalom Lengyelországban Q Vendéglátás — mélyponton Július 8., vasárnap, reg­gel 7 óra. A hőmérő higany­szála 9 fokot mutat. Az év­szakhoz képest meglehetősen hűvös az idő, és a meteoroló­giai előrejelzés napközben sem ígér többet 22 foknál. A Közegészségügyi és Járvány­ügyi Állomás szakembereivel mégis elindulunk; az úticél, a Gyulai Vérfürdő. — Arra vagyunk kíváncsi­ak, hogyan készültek fel a vendéglátó egységek a nyá­ri csúcsidőszakra. Most a megszokott forgalom töredé­kére számítunk csak, de el­jutunk ide még a forróbb, nyári napokon is — mond­ja a vizsgálat vezetője. Reggel fél 9. A levegő pá­rás, fázósan húzzuk össze magunkat. A hátsó bejára­tot választjuk. A kapuban mogorva portás állja utun­kat. — Hová, hová? — kérde­zi. — A KÖJÁL-tól. — A bű­vös szóra kissé megenyhül. Akadálytalanul jutunk el a gyulai ÁFÉSZ 47-es presszó­jába. Fagylalttá a mosogatóban Egy pillanatra úgy tűnik, az üzletvezetőnek j öttünk­kel sikerült meglepetést okoznunk, de a kérdésekre meglehetősen nyugodtan vá­laszolt. Az már az ellenőr­zést folytatók rutinjának tulajdonítható, hogy embe­rünknek rövidesen melege lett, és hogy a fagylaltos kanna tartalmát a fagyasztó helyett a mosogatóba öntöt­ték. Ha a kanna felirata pon­tatlan lenne — persze, nem az —, á szállítólevélből akkor is kiderülne, hogy a fagylaltlét még 6-án hozták, és azóta a 12 fokos hűtőben tárolják. Ez szabálytalan. A lé nyolc fok alatt iegfeljebb 12 óra hosszat tárolható. — Nem ismeri az előíráso­kat? Válasz helyett az üzletve­zető papírokat vesz elő. Ré­gieket. Ám azokkal nem megy sokra, mert azóta úja­kat adtak ki, és mert az 1981-ben keltezett írás sze­rint is helytelenül járt el. Közben honnan, honnan nem, előkerül a főnök, és kiderül, mindennek a hűtő az oka. Egy másik „szekrényben” tejszínre, vajra bukkanunk, szavatossági, fogyasztható­sági idejük két-három nap­ja lejárt. , — Mit tegyünk — kérdez­nek vissza most ők —, a tejszínt reggel vettük a bolt­ban. Az előkészítő asztalon vendégeknek szánt szend­vics. A legyek tiszteletlenül, mit sem sejtve az ellenőr­zésről, szendvicsről szend­vicsre szállnak. — Nem kellene letakar­ni?! — a szendvicsre rövi­desen szalvétát tesznek. Kint, a presszó pultján is hasonló módon védik az ételt a kel­lemetlenkedő legyektől. — Ide rendeltünk egy üve­ges vitrint — mentegetőzik az üzletvezető. A KÖJÁL-osok még né­hány apróbb megjegyzést vetnek a papírra. Az ellen­őrzés eszköz- és kéztisztaság- vizsgálattal zárul. A követ­kező helyszín a Hullám ven­déglő, de még közelről sem sejtjük, ott mi vár ránk. Üzletvezető nehéz helyzetben A főnök most is velünk tart, a Hullám is ÁFÉSZ- vendéglátóegység. Első be­nyomásaink nem éppen a legkedvezőbbek. Zöldség- és húselőkészítő nincs, nagy a rendetlenség, a hűtőkből át­ható „illatok” terjengenek. Őszintén szólva itt kifejezet­ten rosszul érezzük magun­kat, legszívesebben elmene­külnénk, de nem lehet... Rövidesen kiderül, hogy nincs fertőtlenítésre szolgáló hypo sem, a húsmosó me­dence rozsdás, a falak pisz­kosak, a fagylaltgépen csu­rog az olaj. A zsúfoltság el- * lenére mégis nyolc-tizenkét- féle ételt készítenek. Üzlet­vezető volt már irigylésre méltóbb helyzetben "is . . . — Ez év májusában vet­tem át a vendéglő vezetését. A feltételek nem éppen a legkedvezőbbek, de mit le­het tenni, ha nagyok a kö­vetelmények. De miféle követelmények­ről van itt szó? Rövidesen kiderül, hogy nem egészség- ügyi elvárásokról beszél a Hullám vezetője. Az ÁFÉSZ „Áruválaszték-meghatáro­zásában” a választék bővíté­sére ösztönzi a vendéglőt. — Mihez igazodjak?! — kérdezi. A következő kérdést már megint a vizsgálatot végzők teszik fel. — Az egészségügyi könyve itt van? — A megkérdezet­tek többsége nemmel vála­szol. — Most mit tegyünk? Aki­nek nincs itt a könyve, nem dolgozhat! — Néhány percig teljes a bizonytalanság. Ha hazaküldik a szakácsokat, pincéreket, kisegítőket az egészségügyi könyvekért, be­zárhatják a vendéglőt. Vé­gül is áthidaló megoldás szü­letik. Felírják a mulasztók nevét. — Aki nem tartja magánál az egészségügyi könyvét, szabálysértést követ el, meg­büntethető. Egyszer talán nem ártana példát statuálni, hogy ne legyenek ilyen fele­dékenyek — magyarázzák a KÖJÁL-osok. Búcsúzóul a főpincér ká­véval, sörrel kínál. Nem fo­gadjuk el. A vendéglő előtt néhányan jóízűen uzsonnáz­nak. Irigyeljük őket. Vendéglátósok rutinja A vendéglátó Strand étte­rem konyháján mintha már vártak volna. A gyakorlott szemek azonban gyorsan megállapítják: — Itt máskor is rendet tartanak, de azért találunk egy csikket, s az sem meg­nyugtató, hogy a feltörede­zett padozaton mindenütt áll a víz, és hogy lecsós üveg­ben tartják a hypót. — A körülmények és a tavalyi elmarasztaló vizsgá­latok miatt úgy volt, hogy az idén már nerq nyitjuk ki a vendéglőt — jegyzi meg az üzletvezető. A körülmények valóban nem a legideálisabbak, de úgy látszik, a vendéglátósok összeszedték magukat. A konyhát kellemes illat tölti be. Az üzletvezető mégis elégedetlen. — Kicsi a forgalom, alig egynegyede a tavalyinak. A végén rájövünk, a ven­déglátósoknak van rutinjuk az efféle ellenőrzésekben. A kéztisztaság-vizsgálat előtt hypót használnak, és nem törölnek kezet sem. Itt az egészségügyi könyvekre az üzletvezető vigyáz. Ez egyéb­ként szabálytalan, és megol­dásra vár a sütemény táro­lása is. Kinek fontos a hírnév? Kint még mindig hűvös az idő, ennek ellenére meglepő­en sokan választották ezen a délelőttön a strandolást. A Strand étteremből a SZOT- szálló konyhájára megyünk. Az itt étkezőknek nincs kü­lönösebb okuk az aggodalom­ra. A legtöbb helyen, külö­nösen a cukrászüzemben, már-már patikatisztaság fo­gad. Kifogásolni valót egye­dül a tojásmosóban talá­lunk, de ott éppen most fe­jezték be a haltisztítást. A konyhán dolgozók már kevésbé lehetnek elégedet­tek. Az egyébként patinás szálló egyáltalán nem büsz­kélkedhet konyhája felsze­reltségével. A kövezet kor­csolyapályára emlékeztető­én csúszik, nincs külön hal­tisztító, ételmelegítő pult, az edénytárolás megoldatlan, a húselőkészítőben az asztalok cseréje nem tűr halasztást, a szellőzés sem mondható jó­nak. Talán érdemes lenne a felszereltségre, a munka fel­tételeire nagyobb gondot for­dítani. Dél is elmúlt már, mire a munka befejeződött. A vizs­gálatot folytatók meglehető­sen sok szabálytalanságot észleltek. Nem rajtuk múlott, hogy mi sem festhettük de­rűsebbre a képet. Az állapo­tok változás után kiáltanak. Ám a tapasztalatok azt bi­zonyítják, az utóbbi évek szigorú figyelmeztetései alig használtak. A válasz mindig ugyanaz volt: kevés a pénz. Nos, alig hisszük, hogy ne lehetne olyan vállalkozó­kat találni, arkik vállalnák az országos hírű, Gyulai Vár- fürdőhöz méltó, kulturált vendéglátás megteremtését. És ezek után már csak egyet­len megjegyzés; a mostani viszonyok nemcsak a gyulai fürdő, hanem az ÁFÉSZ és a vendéglátóipari vállalat hírnevének is ártanak . . . Kcpertyes János II júliusi kiáltvány földjén „1984. július 22-én negyven éve, hogy a szovjet hadsereg által felszabadított lengyel földön és a szovjet hadsereg mel­lett harcoló lengyel hadsereg által felszabadított földön be­jelentették a Nemzeti Felszabadítási Bizottság kiáltványát. A politikai hatalmat a munkásosztály vette át a szövetséges pa­rasztsággal, és létrejött a lengyel népi állam”. (A LEMP XIII. plénumának határozatából.) Érdemes találomra meg­kérdezni bármelyik lublinit, mit felel arra, hogy mire a legbüszkébb városa, vagy az egész Vajdaság életében. A legtöbbje egészen biztosan azt válaszolja: arra, hogy itt született meg a néphatalom. Lelkesen magyarázta a negyven év előtti történelmi helyzetet, az itt lezajlott ese­ményeket a lublini Politikai Tudományi Intézet igazgató­ja, dr. Edward Olszéwski. örömmel utalt arra is, hogy a mi Debrecenünkkel tarta­nak fenn testvéri kapcsola­tot. Nem mellékesen számos egybeesés miatt, mivel aho­gyan a hajdúsági nagyvá­rosban ült össze a felszaba­dult országrész első nemzet- gyűlése és hozta létre a kor­mányt, ugyanúgy itt alakul­tak meg a néphatalom első szervei. Az első lengyel terület ugyanis Lublin körzetében szabadult fel, 1944. július 20- án, majd két nap múlva Chelm nevű kisvároskából űzte el a német fasisztákat a szovjet hadsereg, egy len­gyel mozsárágyús zászlóalj­jal együtt harcolva. Már az- ,.nap délután itt hirdette ki a Lengyel Nemzeti Felszabadí­tó Bizottság a néphez inté­zett kiáltványát, a népi de­mokratikus átalakulás prog­ramját. A júliusi kiáltvány néven vonult be e felhívás a történelembe, a kihirdetés napja, július 22-e pedig a Lengyel Népköztársaság leg­nagyobb nemzeti ünnepe. A bizottság tagjai később Lublinba tették a székhelyü­ket, s itt alakult meg az első városi tanács, a népi milícia, különféle országos intézmé­nyek, sőt tulajdonképpen ily módon ez a város lett a fel­szabaduló országrészek ide­iglenes fővárosa. Olyannyira, hogy a mai napig is lublini Lengyelországnak, vagy lub­lini köztársaságnak hívják ezt a korszakot. Az meg a história sajátságos játéka, hogy egyszer már korábban is itt volt az ország központ­ja: 1918-ban a népi szocia­listák hozták létre a 120 évi elnyomatás után függetlenné vált állam ideiglenes kor­mányát. Ez demokratikus programot hirdetett, de el­mulasztotta kellően mozgósí­tani a tömegeket a reakció visszaverésére, forradalmi programja megvalósítására, s így a rövidesen fellépő Pil- sudski jobboldali rezsimje jutott hatalomra. A júliusi kiáltvány nyo­mán létrejött hatalom azon­ban a népi erőkre támaszko­dott, s — mint Andrzej Szpringer, a lublini vajdasá­gi pártbizottság propaganda­titkára mondotta — valóban a nemzet élesztője lett. Nem­csak a politikai kibontakozás indult innen, hanem a vaj­dasági, kulturális kezdemé­nyezések is. Létrejöttek a nemzeti tanácsok, szeptem­berben megkezdték a földre­formot és még egyetem ala­pítására is jutott energia. Eközben a korábbi lengyel fegyveres erőkből egyesült lengyel haderő katonái, a szovjet csapatok oldalán folytatták a harcot és Berli­nig nyomultak. Részt vettek a Reichstag bevételében is. A kormány Varsó felsza­badulása után, 1945 február­jában oda tette át a szék­helyét, de Lublin nemcsak emlékezetében őrzi ezt a hősi korszakot, hanem fejlődésé­nek kezdeteként tekinti. A háborúban százezer lakost számláló város napjainkra 360 ezres nagyipari és köz­lekedési centrum, autó-, te­hergépkocsi-gyártással, egye­temekkel, főiskolákkal és a Vajdaságban kiterjedt bá­nyászat, traktorgyártás teszi teljessé az ipari bázist. Né­hány kilométerre a vajdasá­gi székhelytől egy kis vá­roska él, Swidnik, amely or­szágos, sőt még annál is na­gyobb hírnevű. Itt működik ugyanis Európa legnagyobb helikoptergyára. Talán en­nek is köszönheti létrejöttét, kialakulását a város. Éppen harminc esztende­je, hogy szovjet licencek alapján megkezdték a gyár­tást itt, s ma is együttmű­ködnek a voronyezsi gyárral a légibuszok előállításában. Egyébként az MI 2-es heli­kopter a fő termékük, de gyártanak motorkerékpáro­kat és teherautó-alkatrésze­ket is. Érezni a repülőgép- gyártás termelési főnökének hangján, hogy nemcsak a gazdasági sikerek, hanem a munkakedv miatt is örül, amikor a kooperációs ered­ményekről beszél nekünk. A szovjet megrendelők ugyanis rendkívül elégedettek, mert jó ideje már határidőre szál­lítanak hozzájuk és megfe­lelő minőségben. Pedig na­gyon körültekintő és precíz munkát kell itt folytatni. A gépesítés, az automatizálás csak kis mérvű lehet, mert többnyire egyedi, vagy kis sorozatgyártás folyik, s nagy az egyéni felelősség is. Ám a swidnikiek, úgy látszik, helytállnak. A nagy szerelőcsarnokokat járva jólesön dobbant meg a szívünk. Magyar emblé­mákat láttunk többfelé a gé­peken. A Csepel Szerszám- gépgyár numerikus és revol- veresztergáit, a VILATI gyártmányait, az olasz li- cenc alapján készült nume­rikus vezérlésű esztergákat buzgón dicsérte a termelési főnök. Jól tartják a paramé­tereket — mondotta —, nagy pontossággal dolgoznak és szép a belső megmunkálá­suk. A gyár igazgatója is megerősítette szavait azzal, hogy nagyra értékelik a ma­gyar gépeket, pedig vannak már tíz éve működők közöt­tük, így például nagy maró­gépek is. Az idei poznani vásáron érdeklődve nézték gyártmányainkat és — ha módjuk volna — vennének még belőlük. Lőkös Zoltán (Következik: Levél az igazságról) A júliusi kiáltvány a lublini utcán, 1944-ben (Korabeli felvétel) Orvostudományi kongresszusok Több színes Orion televízió Augusztusban 16 magyar orvostudományi társaság tart kongresszust vagy tudo­mányos ülést. Többségük nemzetközi szervezetekkel együtt rendezi a tanácsko­zást Budapesten vagy az or­szág más városaiban. A magyar elektronmikrosz­kópos szakosztály és a Ma­gyar Pathológusok Társasá­ga a Nemzetközi Elektron­mikroszkópos Társaságok. Szövetségének európai bi­zottsága közreműködésével szervezi a 8. európai elektron­mikroszkópos kongresszust, melyet augusztus 13—18. kö­zött tartanak Budapesten. Ezen a rendezvényen öt kon­tinens 40 országából több mint 1300 szakember vesz részt. A kongresszuson az elektronmikroszkópia elmé­leti és gyakorlati kérdéseit beszélik meg. A tematika ki­terjed az élettelen anyagok szerkezetének kutatására, va­lamint az orvosi és biológiai problémák tanulmányozásá­ra. A kongresszuson 750 tu­dományos közleményt ismer­tetnek. Beszámolnak a sej­tek alkotóelemeinek finom szerkezetéről, a sejtek vá­laszreakcióiról, a vér-hám- kötőszövet és idegszövet da­ganatainak felismerhetőségé­ről, a vírusok okozta sejtel­változásokról, baktériumok szerkezetéről és fertőzőké­pességéről. Ugyancsak ebben az idő­szakban lesz az Endokrino­lógiai és Anyagcsere Társa­ság kongresszusa Pécsett. Itt a tobozmirigy-kutatás leg­újabb eredményeiről tájé­koztatják egymást a magyar és külföldi szakemberek. Au­gusztus második felében tart­ják az V. európai neuroké- miai kongresszust, a VIII. európai protétikai kongresz- szust. Szegeden a haemato- lógiai napokon a haemato- lógiáról és a vértranszfúzió- ról, Pécsett a Sebész Társa­ság kongresszusán ggyebek közt a sürgősségi ellátásról, Gyöngyösön a Szemorvos Társaság kongresszusán a glaucoma diagnosztikájáról, kórlefolyásáról, gyógyszeres és műtéti kezeléséről tanács­koznak a magyar szakorvo­sok. Az Orion Gyár arra ké­szül, hogy az év végéig a tervezettnél 5—7 ezerrel több színes televíziókészüléket gyárt, ha sikerül beszereznie az amerikai licenc alapján gyártott lengyel képcsöveket. A vállalat idei gyártási programjában eredetileg 45 ezer színes tv előállítása sze­repelt, ebből csak 2-3 ezret exportálnak, a többit a ha­zai kereskedelemnek szállít­ják. (A Videotonban további 70 ezer készüléket készíte­nek, nagyrészt ugyancsak a belföldi igények kielégítésé­re.) Bár a szerelőszalagok fo­lyamatosan üzemelnek — mindössze a következő két hétben állnak le a színes tv gyártásával az Orionban, amíg a szokásos éves kar­bantartás tart — hónapok óta hiánycikk a színes tv. Az utóbbi időben olyannyi­ra megnövekedett a színes készülékek iránti igény, hogy a gyártók egyelőre nem tud­nak lépést tartani vele. Az Orion tervbe vette, hogy a fekete-fehér tévék előállítá­sát még ebben az évben vi­déki üzemébe telepíti, a Jász­berényi úti gyár dolgozóit pedig gyorsított ütemben át­képezi a színes tévé gyártá­sára. Az Orion jelenleg ötféle színes televíziós készüléket állít elő, valamennyi új, to­vábbfejlesztett típus. Mind­egyiket video-csatlakozóval is ellátták, s van közöttük olyan készülék, amelyikkel a Teletex-adások is foghatók. Előreláthatóan már a nyár végén a boltokba kerül a 32 centiméteres képcsőátmérőjű, hordozható színes tévé. Az új készülék nyolccsatornás, s ugyancsak video-csatlakozó­val szerelik. A képcsövet a Szovjetunióból importálja hozzá a vállalat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents