Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-18 / 167. szám

1984. Július 18., szerda {JUJOEEJ HÍRLAP Csongrádi apróságok. Gye­rekszáj. Mindenre van mon­danivalója. Kérdez és fele­letet vár. „Anyu, miért te­szel fel szemüveget, ha ol­vasol? Olyan csúnya vagy így!” — mondta már több­ször is a négyéves Editke mamájának. „Azért kislá­nyom, hogy jobban lássam a betűket...” — volt a vá­lasz. „Értem! De az utcán szemüveg nélkül is meglátod a bácsikat, és néha még ka­csintasz is rájuk..." Űj ollók kertészkedőknek. A Kéziszerszámgyár szege­di gyáregységének fejlesz­tői a metszőollócsalád két új típusát készítették el. A mezőgazdaságban dolgozók bizonyára hasznos és prakti­kus munkaeszközévé válnak majd a fürtöző és virágvágó ollók, amelyekből a nullszé­ria elkészült. Az új termék pengéje lemezből sajtolással készül, így elődeiknél köqy- nyebb lesz és olcsóbb is. A harmadik negyedévben kez­dődik meg sorozatgyártásuk, s a tervek szerint típuson­ként 15—20 ezer darabot gyártanak. Megújult a patika. A sze­gedi takaréktár és a Hor­váth Mihály utca sarkán álló épület felújításával megújult a régi gyógyszer- tár is, s régi hangulatát megőrizve várja a vásárló­kat. Belső berendezéseit a Szentesi Asztalos- és Vasipa­ri Szövetkezet bontotta szak­szerűen szét, és rakta össze felújítás után. Ez azért volt fontos, mert a Leinzinger Gyula patikus által 1904-ben készített berendezést a Sem­melweis Orvostörténeti Mú­zeum — mint a szecessziós gyógyszertárak prototípusát — védetté nyilvánította. Dolgozó fiatalok kemping­találkozója. Az elmúlt hét végén bakancsot húzott, há­tizsákot vett vállára, s úgy indult „világot látni” a sze­gedi boszorkány. Legalábbis a dolgozó fiatalok VII. or­szágos kempingtalálkozójá- jának emblémája szerint. Az ország több mink ezerötszáz fiataljának a Sziksós-tó nyújtott otthont. A program­ban elsősorban sportverse­nyek szerepeltek, de ren­deztek ismerkedési estet, kultúrműsorokat, és elláto­gattak Ópusztaszerre is. . Néphatalom Lengyelországban O A kéznyújtás politikája Hársfavirág illatú, boron- gós, de enyhe idővel fogadott néhány héttel ezelőtt Varsó. Utcáin járva, mélyet szip- pantgatva a balzsamos leve­gőből, az ember hajlamos né­mi gondolattársításra az ál­talánosabb légkört illetően is. Vajon hogyan élnek, mi­ként élvezik a nyár eleji friss virágillatot a lengyelek? Csupán az utcaképből fe­lelőtlenség volna mélyebb következtetéseket levonni. Néhány szembetűnő jegy azonban így is beszédes. Kü­lönösen számomra, mivel alig két esztendő leforgása alatt harmadszor térhettem ide vissza. Jól emlékszem az 1982-es nyárra, nyolc hónap­pal a válságot visszaszorító szükségállapot bevezetése után. Az élet vérkeringése csalhatatlanul megindult már akkor is, és az üzletek valójában csaknem üres pultjairól nem hiányoztak a legalapvetőbb élelmiszerek. (Ami azért is nagy dolog, mert a válság időszakában csak némi konzervfélét, teát és ecetet kínáltak a boltok.) Már tavaly októberben is jólesően látható volt, hogy lényegében a múlté lettek az utcai manifesztációk. És nem annyira az egészen természe­tes rendőri intézkedések foly­tán (amelyek egyébként is nagyon mérsékeltek voltak, és csak a legszükségesebb esetekre korlátozódtak), ha­nem a lakosság nagy részé­nek józan belátása révén. A legszemléletesebben azon a munkás aktívagyűlésen ta­pasztalhattam ezt, ahol Woj- ciech Jaruzelski és vendége, Kádár János találkozott az egyik legnagyobb varsói gyár dolgozóival. Az ott megnyil­vánult nagy érdeklődést, a fogadtatás melegségét, és a bizalom légkörét nem lehet megrendezni. Azt mutatta : a lengyel társadalom lényege­sen elmozdult a holtpontról. Egyenes továbbfolytatását követhettem ennek nyomon a mostani, az elmúlt hetekben tett utamon. Méghozzá igen nagy társadalmi lépését. Er­re az időszakra estek ugyan­is a tanácstagválasztások, melyet a PRON, a Nemzeti Újjászületés Hazafias Moz­galma hirdetett meg. Mita­gadás: az ellenzék is sorom­póba lépett, s a legkülönfé­lébb illegális módon buzdí­tott a választások bojkottjá­ra. Szerette volna elérni, hogy a lengyel nép nagy ***T~ *,,T __ " 'ifflff illOI íilfinnnjjirn ' «és* fjm gi-4 Varsó óvárosának főterén újból nagy az idegenforgalom. A helyiekkel együtt sok külföldi fagylaltozik a napernyők alatt A szocialista erkölcs — a szocialista kollektivizmus Iskola — művelődés — valóság. Szegeden július 17- én, kedden kezdődött meg a pedagógiai nyári egyetem. Gyakorló tanárokat és az oktatásügy irányítóit látják vendégül a kurzuson, mint minden évben, immár 21. al­kalommal. Az előadások összefoglaló címéül ezt vá­lasztották: Iskola és valóság. A szervezők szándéka az, hogy a pedagógusok mind­azon fontos témákról tájé­kozódhassanak Szegeden, amelyek a tanítás napi gya­korlatában, vagy az oktatás­ügyi korszerűsítő törekvések során előkerülnek. Az elő­adások sora alkalmat kínál a művelődés különböző te­rületein dolgozóknak, hogy ^képet alkossanak maguknak: Jiol tartunk a közművelődé­si párthatározat megvalósí­tásában? Fenyőrigó fiókái... A sze­gedi táj gyönyörűséges zöld­jébe öltözött minden, ami­nek fű, fa, virág a neve. A júniusi nap forróságában a „természet rendje” nagy lé­péssel haladt előre. De mi történik akkor, ha „valaki” vagy „valami” beleszól a „rendbe”? Mint ahogyan most történik a szegedi ha­tárban. A mihályteleki Holt- Tisza hajlatán fűzbokor for­róságában a kihajló ágon fenyőrigó billeg, s benn a sűrű szövevényben kis ri­gók pilledeznek. A táj kü­lönben ismerős. Az út for­dulóján a kőszent drótujjai- val mutat a rétaljban lépke­dő gólyák felé. A fehér felhők lassan ballagnak a nyári csendben, s szúnyog­rajok támadják a fotólesre érkezett madarászokat. vim f*ourt»i*i icruoot'6' HAJDÚ­BIHARI Nemzetközi úttörőtábor Debrecenben. Bábeli zűrza­varban érezheti magát az ember — legalábbis a nyel­vek világában járatlan —, ha betéved Debrecenben a Kartács utcai úttörőtábor­ba. Kétszázhúsz csehszlo­vák, lengyel, litván, NDK- beli, francia és magyar út­törő népesíti be a tábort. Az úttörők már jártak ha­zánk más tájain, s Debre­cen nevezetességeivel is is­merkednek. Ez a rendezvény már hagyományos, hiszen a mostani tábor sorrendben a hetedik. Cseretábor; az itt üdülő külföldi pajtások ké­sőbb a magyar úttörőket lát­ják vendégül hazájukban. Tizenegy külföldi együt­tes, színpompás tűzijáték. Bár egy hónap van még au­gusztus 20-ig, Debrecenben már hetek óta tart a készü­lődés a XV. virágkarneválra. Az idén 16 virágkompozíció­ban gyönyörködhet a kö­zönség. A karneváli menet­ben 9 középiskola csapata vesz részt. S az idén az ed­digieknél impozánsabb, lát­ványosabb tűzijátékkal vár­ják a több száz hazai és kül­földi látogatót. Ügyfélszolgálati iroda Be­rettyóújfaluban. Az állam- igazgatásban országosan megfigyelhető megújulási törekvések tapasztalatait fi­gyelembe véve a múlt év no­vemberétől Berettyóújfalu­ban is kialakították az ügy­félszolgálati irodát. Az új tanácsháza épületében lét­rehozott iroda célja, hogy az állampolgárok kevesebb utánjárással és időráfordí­tással, egyszerűbben intéz­hessék ügyeiket. A városban nemrégiben értékelték az iroda működésének kezdeti tapasztalatait, s mind a la­kosságnak, mind a tanács illetékeseinek is az a véle­ménye, hogy ez az ' ügyfél- fogadói, ügyintézési modell megfelel a város adottságai­nak. Mezőgazdasági tájmúze­um. A Fejér megyei Dég községben a Bozót patak völgyét természetvédelmi te­rületté nyilvánították. A pa­tak egy helyen tóvá széle­sedik, és annak közepén egy kis szigeten tájmúzeumot létesítettek a Festetich kas­télyhoz tartozó épületben. A tájmúzeum a nyári idény­ben munkaszüneti napokon látogatható. Divatcikkek Jászberényből — igényes vevőknek. A Jász­sági Ruhaipari Szövetkezet­ben jelentősen módosult az utóbbi években a termék- szerkezet. Már 1981 előtt hozzáfogtak az átalakítás­hoz; csak divatruházati cik­keket és egyenruhákat készí­tettek, majd alig két eszten­deje az egyenruhák gyártá­sa is megszűnt. Másfél évti­zede, hogy női felsőruházati termékeket, kosztümöket, blézereket, kabátokat állíta­nak össze kül- és belföldi megrendelésre egyaránt. Ve­vőik közé tartoznak az NSZK-beli, francia, holland és svájci megrendelők, de ebben az évben tovább bő­vül a vevőkörük. Nőtt a belföldi igény is, ma már nem két, hanem öt nagyke­reskedelmi vállalat kér árut az öt telephelyén csaknem 360 dolgozót foglalkoztató szövetkezettől. összeállította: B. Á. Az ember társadalmi lény, s ebből fakad, hogy általá­nos sajátossága közösségi ter­mészete. A közösségi viszo­nyok tartalma történelmileg változó formában jelenik meg, attól függően, hogy mi­lyenek azok a közös érde­kek, amelyeken az adott kö­zösségek, kollektívák létre­jönnek. A magántulajdonosi társadalmakban a közösségek legfeljebb az osztály kerete­in belül jöhetnek létre, de csak korlátozottan, mert az egyéni érdekek nem teszik lehetővé — különösen az uralkodó osztályok számára —, hogy az egyének érdeke­it összhangba hozzák az adott osztály általános érde­keivel. A magántulajdonosi társa­dalmakban találkozunk ugyan különböző szintű kol­lektívákkal, de az emberek egymáshoz való viszonyát nem elsősorban a szélesebb közösségekhez való viszony, hanem egyéni érdekeik szab­ják meg. A munkásosztály teremti meg az osztálytársa­dalmi keretekben végbeme­nő társadalmi fejlődés során először az osztály egészére kiterjedő, a munkásosztály tömegeit egyénileg is átfogó közösségi kapcsolatokat, ame­lyek egyben a társadalmi fej­többsége egyáltalán ne já­ruljon az urnákhoz. A válasz éppen az ellenkezője lett: a nagy többség, a lakosságnak több mint háromnegyede el­ment szavazni. Ami — füg­getlenül az egyébként kedve­ző eredménytől — önmagá­ban is szavazás, állásfoglalás. Az ország stabilizálásának útján igen lényeges lépés ez a választás. Űj színt is ho­zott a politikai életbe azzal, hogy most vezették be a ket­tős jelölést. A mi gyakorla­tunkhoz némiképpen hason­lóan jelölő gyűléseket, vá­lasztói találkozókat rende­zett a PRON. Ezeken nem­csak a jelölt személyét vitat­ták meg a társadalmi ajánlá­sok alapján, hanem a meg­újulás országos programjá­hoz kapcsolódó helyi elgon­dolásokra is javaslatokat tet­tek. Ez a személyes viszony és érdekeltség nagyban elő­segítette az alkotmányos ak­ció sikerét. A fix pont most végül is a nemzeti megújulás program­ja, amelynek élén a Lengyel Egyesült Munkáspárt áll. Ezt kívánják társadalmi valóság­gá tenni. A számok nyelvén olvasva, már számottevő eredményei jelentkeznek. Az idén májusi adatok szerint a tavalyi májushoz képest 6,4 százalékkal volt nagyobb az ipari termelés, az első öt hó­napban pedig fél százalékkal meghaladta az előirányzott szintet Valamennyi iparág­ban jobban nőtt az idén a termelés, mint tavaly, egyes ágakban 7—10 százalékkal lődés elengedhetetlen felté­telei. Az emberek közösségi együttműködését szabályozza a kollektivizmus, az erkölcs egyik alapelve. Mint ahogy a közösségek történelmi koron­ként másként és másként je­lennek meg, úgy az erre épü­lő erkölcsi szabályozás is ezen közösségek szerint vál­tozik. így, bár a kollektiviz­mus elve végigkíséri az er­kölcsi fejlődés történetét, tar­talmát, csak a történelmileg konkrét feltételek feltárása során kaphatjuk meg. A kollektivizmus, mint er­kölcsi alapelv általánosan olyan magatartást és olyan erkölcsi felfogást jelöl, amely szerint az egyén azonosítja magát a közösség érdekei­vel, együttérez társaival, odaadóan részese a közössé­gi feladatok megvalósításá­nak, egyéni boldogulását a közösség tagjai boldogulásá­val összhangban képzeli el, és velük együttműködve valósítja meg. A társadalom egészére ki­terjedő kollektivizmus felté­telei csak a társadalmi, kö­zösségi tulajdonviszonyok alapján, azok általánossá vá­lásával jöhetnek létre. Ez azt jelenti, hogy csak a szocia­lista társadalom hozza létre felül is múlta. Lakást is töb­bet adtak át, mint tavaly, mégpedig négy és fél száza­lékkal több család jutott új otthonba. Azt tanúsítja mind­ez, hogy hónapról hónapra stabilabb a lengyel gazdálko­dás. Azzal a nyilvánvaló ösz- szefiüggéssel, hogy egyre több dolgozó ember érti meg: csak munkával lehet kilábalni a nehézségekből, a kormány politikájának támogatásával. Lényegében ugyanis erre épül a kormány, és a nemzeti egyetértésen munkálkodó PRON politikája is. „Az első naptól kezdve a szocialista építést szolgáljuk” — han­goztatták több helyen is a PRON vezetői, s hozzátették a jelszót: „Szocializmus igen, elhajlások nem!” E jelszó sok mindenre utal az elmúlt negyven esz­tendőből, s a közelmúltból is. Most júliusban három esz­tendeje viszont a LEMP rendkívüli, IX. kongresszusa meghirdette a célravezető utat, és egyben lerakta az új gazdaságirányítás alapkö­veit. Országos és vajdasági vezetőkkel beszélgetve egy­aránt emlékeztettek rá, hogy akkor fordult a párt a társa­dalomhoz a párbeszéd és az egyetértés javaslatával. Ez változatlanul érvényes, és mindjobban érvényesül. Ám ennek része egyben a harc és a megállapodás. Hogyan kell ezt értelmez­ni? Amint ezt Wladislaw Lo- ranc, a LEMP Központi Bi­zottságának ideológiai osz­azokat a viszonyokat, ame­lyek között a kollektivizmus társadalmi kiteljesedésének nincsenek elvi akadályai, mi­vel az alapvető érdekek azo­nossága fokozatosan oldja a korábbi társadalmakban ki­alakult egyéni elkülönültsé­geket. Ahogy Marx írja: „Csak a (másokkal való) közösségben kapja meg mindegyik egyén az eszközöket ahhoz, hogy hajlamait minden irányban kiművelje; csak a közösség­ben válik tehát lehetővé a személyes szabadság... Az a látszólagos közösség, amellyé eddig az egyének egyesültek, mindig önállósította magát velük szemben, és minthogy egy osztálynak egy másikkal szembeni egyesülése volt, a leigázott osztály számára nemcsak teljes illuzórikus közösséget, hanem egyúttal új béklyót is jelentett.” A szocialista tulajdonvi­szonyok alapozzák meg gaz­daságilag a szocialista kol­lektivizmus erkölcsi köve­telményrendszerét, hoznak gyökeres fordulatot a kollek­tivizmus fejlődésének törté­netében is, új tartalommal telítve azt, s leváltják az emberek individualista kap­csolatait, lehetővé teszik, hogy a formailag különvált tályvezetője kérdésemre el­mondotta : harc az elszánt el­lenfelekkel szemben, de egyetértés, megállapodás a legszélesebben értelmezett hazafias, segítőkész maga­tartásukkal. A választóvo­nal; 1981. december 13-a. „Innen építjük föl a felejtés falát, és csak az számít, hogy utána ki mit tesz. Er­re viszont nagyon figyelünk. Hívek voltunk és leszünk ehhez az elvhez”. Lengyelország-szerte — Wojciech Jaruzelski szavaira utalva — „a kéznyújtás po­litikájának” nevezik ezt. Elő­ször Krakkóban hallottam, ahol Jan Czepiel, a vajda­sági pártbizottság propagan­datitkára hangsúlyozta, hogy mindenkinek kezet nyújta­nak, aki hajlandó ezt tisz­tességesen viszonozni. Első­ként a munkások közötti be­folyás visszaszerzésére tö­rekedtek. Sikerjilt? „Nem azt jelenti — mondta őszintén —, hogy az összes munkás hurrá-optimista, de a több­ségük érti a céljainkat és támogatja a párt által hir­detett kibontakozást”. Hasonlóan beszéltek erről a katowicei vajdasági párt- bizottság vezetői éppúgy, mint a PRON vajdasági el­nöke, aki azt fejtegette: „A mi mozgalmunk alapja, hogy megfelelő feltételeket te­remtsünk a társadalomban a szocialista építés céljai, elvei megértéséhez. Ezt pedig nem lehet egyedül csak a kom­munistákkal építeni”. A po­litikai gyakorlat állandó, ma­radandó eleme tehát a „kéz­nyújtás”, amely semmikép­pen nem kérészéletű, hanem minden téren a tartós meg­egyezést segíti. Űjabb erőpróba elé állít­ják e politikát ezek a hetek, amikor a soron következő lé­pést teszi meg a lengyel tár­sadalom: a népi hatalom megszületésének negyvene­dik évfordulóját ünnepli. Lőkös Zoltán (Következik: A júliusi ki­áltvány földjén.) társadalmi élet és magánélet lényegileg egyesüljön. A kollektivizmus jelszava „Mindenki egyért, egy min­denkiért!”, amely a szocia­lista társadalmi viszonyok között a munkásosztály alap­vető törekvéseit, a szocialis­ta társadalom felépítésében való aktív közreműködés és támogatás különböző for­máit jelenti. Ez minden tár­sadalmi csoport és egyén tényleges közös érdeke még akkor is, ha azokat nem lát­ja be mindenki, ha netán ez­zel ellentétes magatartással is találkozhatunk. A szocializmusban a kol­lektivizmus alapját az össz­társadalmi érdek képviseli, az egyéb, különböző szin­tű közösségek és az egyének magatartását ezen lehet mér­ni. Ezt annál is inkább hang­súlyozni kell, mert a szocia­lista kollektivizmus nem egyszerűen valamilyen kö­zösség érdekeivel és törekvé­seivel való azonosulást, és annak megvalósításában való cselekvő részvételt jelent. A szocialista kollektivizmus tartalmilag egybeesik a tár­sadalmi haladással, a szocia­lista társadalom építésének általános feladataival. Ez az a mérce, amelyen mérhető az egyéb kollektívákban meg­valósuló törekvések értéke. Miközben a szocialista társadalom vezető tendenciá­ja a kollektivizmus kitelje­sedése, az össztársadalmi ér­dekek megvalósulása a kü­lönböző szintű kollektívák tevékenységében, tudnunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents