Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-17 / 166. szám
1984. július 17., kedd Négyszáznegyvenötén F gyelmezetlenség, a technológiai és a munkavédelmi előírások megsértése, az egyéni védőfelszerelések mellőzése, vagy nem megfelelő használata és mindenekelőtt az ittasság ... Ezek azok a leggyakrabban előforduló okok, amelyek miatt az elmúlt esztendőben négyszáznegy- venöten vesztették életüket a munkahelyeken. Több mint 122 ezer üzemi baleset, két és fél millió táppénzes állományban eltöltött nap, 467 millió forintnyi kifizetett táppénz, több milliárdos népgazdasági kár és számos emberi tragédia ez a szomorú és elgondolkodtató számvetés. Talán ennyi is elegendő indoklásul, hogy miért foglalkozik évről évre a kormány a munkahelyek baleseti helyzetével, s miért tartja fontosnak, hogy ilyenkor újabb intézkedések meghozatalával is hozzájáruljon az ijesztő statisztika csökkentéséhez. Így születtek azok a jogszabályok, amelyeket a biztonságosabb munkahelyek kialakítása, az aktívabb fel- világosító, nevelő és ellenőrző munka kibontakoztatása, az egyéni védőfelszerelések minőségének javítása, a védő- és munkaruha-ellátás szélesítése érdekében alkottak. Ennek érdekében bővítették az ilyen irányú kutatási lehetőségeket, s ezt célozza a dolgozók védelmét szolgáló intézményrendszer korszerűsítése is. Mindezek az erőfeszítések, ha hoztak is bizonyos eredményeket, sajnos, kévésnek bizonyultak. Erre utal a SZOT elnökségének a kormány elé terjesztett jelentése is. A munkavédelmi felügyelőségek vizsgálatai szerint a tavalyi halálos üzemi balesetek 20,1 százalékában kimutatható volt az ittasság. Vagyis minden ötödik esetben. Két éve ez az arány még „csak” 15,4 százalék volt. Egy év alatt csaknem öt százalékot tett ki a növekedés! Ismerve a közúti balesetek hasonló statisztikáit, tudjuk, ott sem kü- löhb a helyzet. Mondhatja bárki: a közúton nem csak ön-, de közveszélyes cselekedet is az alkoholfogyasztás. És a munkahelyen? Egy- egy robbanás vagy tűzeset nem éppúgy veszélyezteti az előidézőt, mint a közvetlen környezetében dolgozókat ? Erre tavaly eléggé tragikus példát szolgáltattak a komlói és a márkushegyi bányaszerencsétlenségek. Ma már tudjuk: mindkét tragédia elkerülhető lehetett volna, ha az ott dolgozók betartják a munkahelyi előírásokat. De nem tartották be. S azok is az áldozatok közé kerültek, akik semmiről sem tehettek. És az áldozatok családtagjait bizonyosan nem nyugtatja rneg, hogy 1983-ban az előző évhez viszonyítva csökkent a balesetek száma. Azokat sem, akik egy életre munkaképtelenné váltak. De vajon azok levonják-e a megfelelő következtetést, akik már elszenvedtek egy balesetet? Magam is hallottam olyan kijelentést egy súlyos balesetből felépült, magasépítkezésen dolgozó ember szájából, hogy „a villám sem csap le kétszer ugyanoda”, s továbbra sem használta a biztonsági övét, mondván: akadályozza őt a szabad mozgásban. Az, hogy az életét is védi, fel sem merült benne. A szakmai rutinnal együttjáró biztonságérzet és -tudat sajnos sokszor jár együtt a józan óvatosság mellőzésével. A felelőtlenségnek persze egészen szélsőséges példái is akadtak. Elegendő talán a Balatonboglári Állami Gazdaságban történtekre utalni, ahol a dolgozók növényvédő szert ittak. A következmény : nyolc halálos áldozat. A halálos üzemi balesetet szenvedők között ötször-hat- szor több a férfi, mint a nő. Nemcsak azért, mert a leginkább veszélyeztetett munkahelyen rendszerint férfiak dolgoznak, hanem azért is, mert a nők óvatosabbak, körültekintőbbek. És így van ez — a közutakon is ... A mind hatékonyabb' intézkedések, a gyakoribb ellenőrzések, a felelősségre vonás megszigorítása végső soron hozzájárult ahhoz, hogy a kormány elé kerülő jelentés, ha nem is látványos, de egyenletes javulásról számolhatott be. A beszámolóban szereplő statisztikai adatok mögött azonban százezernél is több, vagy súlyosabb balesetet szenvedett ember van. És négyszáznegyvenöt halott ember. Gondoljunk rájuk, amikor mindennapi munkánkat végezzük. A balesetek elkerülhetők. Vigyáznunk kell magunkra és munkatársainkra. Tartsuk be az előírásokat, használjuk a védőfelszereléseket, amelyekért még a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is jelentős ösz- szegeket (valutát is) áldoz az ország. Egy esztendő múlva talán a jelenleginél is kedvezőbb lehet a baleseti helyzetről készített beszámoló. És ez nem a statisztika miatt fontos. Ez mindannyiunk érdeke. Arvay Tivadar Hazai számítógépes rendszervezérlők, sorozatban Hazai fejlesztésű számító- gépes rendszervezérlő készülék sorozatgyártását kezdték meg az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában. A berendezéshez négy mikroszámítógép, képernyős kijelző és mágneslemezes háttértároló tartozik, továbbá speciális nyomtató-kiíró berendezés és szabvány mérőkészülékek is csatlakoztathatók hozzá. A számítógép — amelynek programozó nyelve a széles körben elterjedt BASIC egyaránt alkalmas műszaki tudományos számításokra, a mérnöki tervezőmunka számítógépes segítésére és bonyolult, automatikus mérő- rendszerek vezérlésére. Az ÉMG 777 típusú készülékből tavaly gyártották le az első 30 darabot, ezek kipróbálása sikeresnek bizonyult, így a tapasztalatokat figyelembe véve elkezdték a sorozatgyártást. Szakemberek szerint a hazai fejlesztésű, kevés tőkés országból származó alkatrészt tartalmazó számítógép hasznosításának tényleges lehetőségeit még nem mérték fel igazán. A mérnöki munka sok területén alkalmazható a készülékhez tartozó speciális számítógépes programcsomag, amely lehetővé teszi különböző testek — például épületek — számítógépes térbeli tervezését és a tervezett objektum képernyős megjelenítését. A készülék fő erőssége a hazai fejlesztéseknél ma még egyedülálló, és nemzetközi összehasonlításban is korszerűnek számító négy mikroszámítógépből álló multiprocesszoros felépítése. Segítségével több párhuzamos folyamat egyidőben lejátszódhat, például miközben a főprocesszor elvégzi az adatok kiértékelését, végrehajtja a szükséges számításokat, addig a display processzor folyamatosan megjeleníti a képernyőn a pillanatnyi — grafikus vagy adatszerű — eredményt. Ha jó a termés... Szezon végén a zöldborsóról — Jó a borsó, jó hát A tányérban. Különösen, ha csirke is van mellé, de egyébként... A gépkocsivezetők, a Békéscsabai Konzervgyár udvarán, a már cseppet sem kellemes 30—35 Celsius-fokos melegben nem túlzottan lelkesednek, és ez érthető. Hiszen nem egy közülük már hajnali négy óta, vagyis csaknem nyolc órája várakozik. És — mint mondják, ez még hagyján, mert most legalább a kapun belül vannak, de volt idő — nem is rég —, amikor még a kapun kívülről kémlelték reményt vesztve a sor elejét. n valóság szebb lett Vége felé jár a zöldborsószezon, egyre inkább felej- tődnek a kellemetlen elemei, a jó eredmények segítenek ebben. Mert a zöldborsó — és ezt már nyugodtan kijelenthetjük — nagyon jól fizetett az idén. A tavasz elején becsült 4—4,5 tonnás hektáronkénti átlagot felülmúlta a valóság, az idejében kapott csapadékkal. És furcsamód éppen ez okozott gondot. A tsz-ek — egyelőre — nem „csak a szépre emlékeznek”. Kasnyik Pál, a kamuti Béke Tsz ágazatvezetője: — Volt egypár kemény napunk, úgy június közepe táján. Kellett egy kicsit gondolkodni, hova is vigyük a megtermelt borsót. A Békéscsabai Konzervgyárral régóta kapcsolatban, és jó kapcsolatban állunk. Tavaly ők fizették legjobban a borsót, és ilyen tekintetben az idén se panaszkodhatunk. Csakhogy most jóval több termett, és ezt a többletet nem tudták átvenni. A konzervgyár és termelői közt napra-, sőt, perce kész a kapcsolat. URH adó-vevőn keresztül érintkeztek egymással, biztosítva a rugalmas, gyors reagálást a felmerülő problémákra. A betakarítás ütemét is, szinte órányi pontossággal, számítógép segítségével, előre megtervezték. Pontosan rögzítették, hogy az egyes napokon délelőtt, délután, éjjel mennyit szállítanak majd a tsz-ek. — A Béke Tsz — folytatja az ágazatvezető — 357 hektáron vetett borsót. A betakarítást június 11-én kezdtük, ahogy a legtöbb tsz. Június 20-a körűire rohamosan megnőtt — nem csak nálunk!— a naponta betakarított mennyiség. Teherautók sora várakozott a konzervgyár előtt, „forró” helyzet alakult ki. — Elkeserítő volt látni — mondja ezt már a szomszéd, a muronyi Lenin Tsz elnök- helyettese, Balogh Gábor —, hogy az igazán jó minőségben megtermelt, első osztályú borsó a járműveken öregedik. — Leminősítés, kiesés miatt — hallottuk Kétsop- ronyban, a Rákóczi Tsz fő- agronómusától, Bubik Sándortól — nálunk nem volt. De amiatt, hogy 8—10 órát állt bent (a konzervgyárban) a kocsi, a földeken is le kellett állítani a gépeket. Várni, csak várni! És miért e sok, hasztalanul töltött kieső idő? Püski János, a kamuti Béke elnöke mondja: — A megyében az utóbbi években igen jó agronómiái háttér alakult ki a borsótermesztésben, a legkorszerűbb betakarító gépekkel rendelkeznek a gazdaságok. A feldolgozó-kapacitás ezzel nem tartott lépést, jóval kisebb, fele akkora, mint a betaka- rító-kapacitás. Alapvetően egyetért a tsz-elnök megállapításával dr. Csizmás Sándor, a konzervgyár termeltetési osztályának vezetője is: — Egy nap, 24 óra alatt 320 tonna borsót tudunk feldolgozni. Ennek ellenére voltak napok, amikor 340— 350, sőt 400 tonnát is átvettünk. A gépek teljesítménye azonban véges. Hetek óta szombat-vasárnap is dolgozunk. A szezonra tervezett 7 ezer tonna helyett ma reggelig (július 11.) 7 ezer 870 tonna zöldborsót vettünk át. — Mi a véleménye a hosz- szú várakozási időről? — Várakozáson felüli a termés, és ez gondot jelent. Ilyen helyzetben kis hibák nagy problémát okoznak. Elromlik például az egyik szalag, csökken az átvehető mennyiség, torlódnak a kocsik. Természetesen a termelők szerették volna, ha az ütem szerintinél nagyobb mennyiséget veszünk át, és elő is fordult ilyen. Arak, osztályok, teljesítmények — A várakozás a gyárkapun kívül és belül általában rontja a, borsó minőségét, önök kiváló, első és másod- osztályba sorolják az árut, az ár ennek megfelelően kilogrammonként 10,20 Ft, 10 forint, 7,20 forint. A konzervgyárból „kimenő” borsó árában — az exporttól tekintsünk el — nincsenek ilyen különbségek. Az tehát az érdekük, hogy minél olcsóbban vásároljanak... — Az érdekünk az, hogy megőrizzük a termelési kedvet, és azt nem érdemes néhány forintért kockáztatni. Ami pedig az osztályokat illeti: azért egyárú a borsó a boltokban, mert a feldolgozás, főzés során bizonyos határokon belül eltüntethető a nyersanyag minőségi különbsége. Egyébként az eddig átvett zöldborsó 29 százalékát a kiváló, 46 százalékát az első, és 29 százalékát a másodosztályba soroltuk. Ez minden eddiginél jobb arány — magyarázza az osztályvezető. — Néhány tsz, hogy elkerülje a hosszú sorbanállást, a szegedi, nagykőrösi konzervgyárakba vitte a borsót — Mi segítettük őket ebben, és most, a szezon végén mi veszünk át borsót más megyéktől. .. — Ez a segítség állítólag nem volt mindig, mindenki részéről egyértelmű. — Nézze, a kiszállítás nem veszélyeztethette a tervünket. Másrészt a szállítási költség nem közömbös, amit ugyan a konzervgyárak fizetlek, de népgazdasági érdek, hogy az minél kisebb legyen, összesen 1654 tonna borsót szállítottak a termelők a megyén kívülre, illetve a hűtőházba. A Békéscsabai Hűtőház a „csúcsban” jelentős mennyiségű borsót vett át a konzervgyár partnergazdaságaitól. De azt is beszélték, hogy a Kétegyházi úton napokig álltak a szalagok, miközben a Békési úton sorok kígyóztak. — Nem volt ilyen — ez wMárton Pálnak, a hűtőház igazgatójának határozott válasza —, az persze óhatatlanul előfordul minden üzemben, hogy egy-egy berendezés meghibásodik, és a javítás ideje alatt nem tud árut fogadni. Egyébként a hűtőház is „megfejelte” napi kapacitását, 200—220 tonna helyett sokszor 300, sőt 380 tonna borsót dolgoztak fel. A számok önmagukért beszélnek, ám nem sok vigaszt nyújtanak a konzervgyár udvarán tétlenül, órákon át várakozó gépkocsi- vezetőknek. Több közülük „huszonnégyórázik”, 10 forintos órabérért. Nem csak az ő érdekük a várakozási idő csökkentése. Az is nép- gazdasági érdek, hogy gépek és emberek ne álljanak „kihasználatlanul”. Persze, azt is látni kell, hogy az idei borsószezon — minden várakozásával és bosszúságával — az utóbbi esztendők legsikeresebbje volt, szép haszonhoz juttatva termelőt és feldolgozót egyaránt. Akik között a napi vitákkal együtt — ezt mindkét fél állítja — gyümölcsözően jó a viszony. Szatmári Ilona Erre a „borításra” sokszor órákig kellett várni Fotó: Fazekas László A betakarító gépek korszerűek és javításuk is gyors, zökkenőmentes
