Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-17 / 166. szám

Pokoljárás boldogságosan? Kecskeméti elöbemutaté a várszínházban 1984. július 17., kedd _________________________________________________ J elenet az előadásból. Névtelenek és Kovács Gyula, mint ifj. Szabados György Fotó: Béla Ottó Ha a színlapot nézem, ak­kor annyit deríthetek ki (fél) biztonsággal, hogy Gyurkó László kiemelkedően nagy sikerű regényéből (Faustus doktor boldogságos pokoljá­rása) a mérsékelt sikerű te­levíziós sorozat után most „színművet” írt. Hogy miért Van a szó idézőjelben? Mert ezúttal hozzá kell szoktat­nom magamat (és a nézőnek is önmagát) ahhoz, hogy nem egészen azt kapom, ami leírva áll. Pontosabban: amit szombaton este a gyulai Vár­színházban láthattunk, akár­hogy pászítgatjuk a „sza­bályt” a valósághoz: nem színmű. Mondhatnánk (pél­dául) „színpadi balladának”. Ha a szó eredetét tekintjük („ballare” = táncolni) már- már úgy tetszik, hogy nem sokat tévedünk. Bizonyos „homály” is jelen van, ami — ugyebár — a balladánál nagy kívánalom; sorstragé­dia is az, amit elbeszélnek, táncolnak, énekelnek: ré­szünk volt benne. Ha nem is olyan tömören és már-már kimódoltan, mint a regény­hős és a „színmű” hőse, ifjú Szabados György életében, a bevégeztetésig. Egy ideig maradunk a „balladánál”, aztán jönnek az újabb meglepetések: hely- lyel-közzel már cirkuszi att­rakció pereg előttünk, aztán néma filmekből adaptált „burleszk-elemek” rohangál­nak hordággyal és hordágy nélkül, végül mintha rátele­pedne az egészre teljes fegy­verzetében egy újféle, „mo­dern” (?) melodráma, mely­ben „a gaz üldöző által bán­talmazott ártatlanság" (Ma­gyar Irodalmi Lexikon, II. kötet, 212. oldal), mint vala­mi lelkekbe fészkelő példa­beszéd néz ránk sorsunknak sorsával: íme, így éltetek Pannóniában a negyvenes évek elejétől a hetvenes évek derekáig. Hogy aztán az egész újféle melodráma be­fejezése szentimentális-e, vagy csak optimista, vagy csak életigenlő, vagy csak gyarlóságainkat megbocsátó: nem is olyan fontos, mert a hatás, amit ez a megállás nélküli két óra gyakorol ránk, nehezen felejthető. Én azt hiszem, illő ki is mon­dani, hogy felejthetetlen. Hogy összesenben olyan le­hengerlő a csapatmunka, az egy akarat, egy szív jelenlé­te, melyre hasonló példát csak (talán) Jancsó Miklós filmjeiből hozhatunk. Itt a három rendező közül első­nek jegyzi magát, hogy tár­sai, Szigeti Károly és Már­ton István mit rendeztek, fo­galmam sincs. Furcsa ez a „három rendezőség”, és tö­kéletes példa arra, hogy a „felejthetetlen előadást” lét­rehozók is elvetik olykor a sulykot, mint ahogyan azzal is elvetik, hogy kideríthetet­len (hacsak nem ismerősek a színészek), ki kit alakít? Nem lehet elég indok, hogy „több szerepet is egy-egy színész”, hiszen a főhős pél­dául, ifj. Szabados György mindig Szabados György, és (ha tévedek, a túllihegett formális „demokratizmus” az oka) mindig az érzékeny-te­hetségű Kovács Gyula, Ko­vácsi Géza is általában Ván- dorfi László (ez utóbbi a szí­nész neve), Kátya pedig Holl Zsuzsa, és Petrik Kiss Jenő. Visszakanyarodva az elő­refutásból : amint beültünk a várszínház nézőterére, tele voltunk a várakozás izgal­mával, vajon mit produkál ez a team (stílusosabb és magyarosabb a „csapat” len­ne, érdekes, az a szó, hogy „társulat” eszembe sem ju­tott), ez a kecskeméti Jancsó —Hernádi—Gyurkó „sereg”; képes-e „überolni” önmagát, bővíteni jelképeit és képeit, (a meztelen leányka már az előadás megkezdése előtt ki­feküdt a színpadra); képes-e valamit is tovább lépni, eset­leg túladni egy-két kölön­cén, formális szokás-tagadá­sán, vagy sem? Hogy képes lesz-e felrázni, a szemünkbe vigyorogni és üvölteni, poé- tikusan érzékenyen atmosz­férát teremteni, arcunkba bőgetni (itt a várfalakat is megrendítő decibelekkel), hogy ez volt az életünk! Ilye­nek voltunk, ilyen Szabado­sok, Petrikek, Kovácsik és a többiek. Akik állták és akik ütöttek, akiket mindig ütöttek, és akik halálukig állták, és hittek is közben, és kételkedtek is közben, és elfogadták, hogy ilyen a sors, ami számunkra, itt, Pannó­niában megadatott. Mondhatná akárki: sovány vigasz, és (az előadást te­kintve) hol van itt a melo­drámákban kötelező szenti­mentális befejezés? Persze, nem csak „melodráma” ez, még csak nem is újféle; „jancsóiáda” inkább, és ez távol áll attól, hogy pejora­tive említsem. Dehogy úgy! Inkább azt jelezve, hogy lett-légyen bármely viharos hírük-nevük, legyenek bár­mekkorák a tévedéseik, de a sikereik sem éppen kicsi­nyek, a sikereik kétségtele­nek, még akkor is, ha lép- ten-nyomon felüti a fejét eb­ben a „jancsóiádában” a ma- nír, („modor, modorosság, egy kezdetben eredeti és ki­fejező stilus sajátosságainak keresetté és modorossá me­revült, sablonszerűén ismét­lődő alkalmazása” — Magyar Irodalmi Lexikon, II. kötet, 183. oldal). De hát van-e al­kotó, aki minden produkció­jában más? Nyilván, csak önmaga lehet, csak önmaga körein, valóságlátásán, és ki­fejező eszközein belül és ál­taluk képes adni önmagát, kifejezni a kort, amiben (ez­úttal) éltünk és élünk. Aki nem olvasta Gyurkó regényét, az sem ült értetle­nül ezen a várszínházi es­tén, a kecskemétiek előbe- mutatóján. Feltehető, híres előadás lesz belőle évadkez­déskor, vitákat keltő elő­adás. Esemény. A csak öm­lesztve [rossz nézni is, és az ember kénytelen arra gon­dolni: íme, a szokások elleni lázongás így lordul át vala­mi újabb, rossz, a színésze­ket kissé leértékelő, szemé­lyi szuverenitásukat sértő (??!!) formációba] közölt szí­nész-listából még azonosít­hattuk a Trenetikusan kitű­nő Kárpáti Denisse nevét és alakítását, a férfiak közül a karakteres Galkó Balázst, és bizony senki többet. Közben (egyszer) a rendező is feljött a színpadra, bár ő nincs fel­tüntetve a szereplők között... De, hogy ott volt, nem téve­dés. Merész, és még egyszer hangsúlyozom, igazi „jan­csóiáda” volt szombaton este Gyulán. Néha, amikor össze­szorult a torkunk, akkor pe­dig igazi színház. Mindegy, hogy minek nevezzük, amit láttunk. Mi, magunk voltunk odafent. A sorsunk, az éle­tünk. Talán a jövőnk is?... Sass Ervin Tehetséggondozás Pályázat A szakemberek véleménye szerint közoktatásunk jelen­legi rendszere csak kevéssé teszi lehetővé a tehetséges fiatalok kiválasztását, s ké­pességeik kibontakozását. Ezen változtatandó dolgoz­ták ki az oktatásügyi szak­emberek az általános isko­lai tanulók tehetségkutató pályázatát, amelyet az ősz­től vezetnek be. A tanulók a versenykiírás­ból ismerhetik meg azokat a feladatokat, amelyek megol­dásával részt vehetnek a kü­lönböző tantárgyakból kiírt versenyen. A pályázat több lépcsős: az eredményes fel­adatmegoldók megyei (fővá­rosi) találkozón vesznek részt, s itt kapják meg a második forduló egyéni fel­adatait. Ezek megoldásában már segítik őket, ahol ilyen van, a tehetséggondozó szakkörben, másutt konzu­lenst kérnek fei melléjük. A második fordulóban ki­emelkedő eredményeket el­érő diákok a pályázat befe­jezéseként nyári szünidei szaktáborozáson vesznek részt, ahol kiváló szakembe­rek vezetésével újabb lehe­tőséget kapnak képességeik fejlesztésére. A szakemberek közül még ma is többen ellenzik, ta­gadják a tehetséggondozás szükségességét. Az egyik leggyakoribb ellenérvük az, hogy az egyéniség, a tehet­ség mindenféleképpen ki­harcolja a magáét, mások a közoktatás demokratizmusát féltik. A Művelődési Minisz­térium illetékesei szerint az oktatás akkor demokra­tikus, ha mindegyik diák­nak azt nyújtja, amire szüksége van: segíti a gyen­gébbeket a felzárkózásban, a kiválókat pedig a már bir­tokba vett tudás fejlesztésé­ben. A tehetségkutató egyé­ni pályázat — mint komp­lex tehetségkiválasztó és te­hetséggondozó módszer — a jövőben egyik járható útja lehet a tehetséges tanulók általános iskolai nevelésé­nek. Nemzetközi anyanyelvi tábor Burgenlandi, szlovákiai és szlovéniai magyar anyanyelvű diákok, valamint Győr-Sopron megyei középiskolások részvéte­lével nemzetközi anyanyelvi tá­bor nyílt vasárnap Sopronban. Kéthetes programját a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei bizottsága szervezte a Magyarok Világszövetségének, a TIT or­szágos és megyei szervezetének támogatásával. A negyven tá­borlakó hazánk és Győr-Sopron megye történelmi és néprajzi értékeivel ismerkedik, előadáso­kat hallgatnak a magyar ál­lamalapításról, a magyar nyelv­nek és irodálomnak a magyar­ságtudat erősítésében betöltött szerepéről, továbbá a végvári életről, a magyar szabadságharc nagy csatáiról, valamint a mai Magyarországról. ízelítőt kap­nak Pannónia népdalkincséből, illetve a Kisalföld népének éle­téből és kultúrájából. KÉPERNYŐ A múlt vasárnapi Hét már felcsigázott néhányunkat Pa­noráma-ügyben. Vártuk Chrudinák interjúját Arafattal. Kár volt nem mutatni az interjú kezdeti szakaszát. Ahogy Arafat nehezményezte Chrudinák korábbi „magatartását”, az meg­ért volna egy ismétlést. Mindegy, úgy látszik reklámanyag volt (bár nem értem, hogy egy politikus zsörtölődése kötél­nek állása hogyan lehet reklámanyag, nem pedig értékes do­kumentáció.) Chrudinák ezúttal is elkápráztat bennünket; erényeit nem sorolom, mert úgyis csak kihagynék valamit. Nem az ő bű­ne, hogy az interjúból sem a PFSZ, sem Arafat tervei, jövő­je nem megfej thetők. Még sokáig nem lesznek azok, mert a világ azon szögletében, Arafat mondata, hogy a „politika nem állandó”, az egyetlen állandó igazság. Nem tudom, volt-e valós alapja Asperján György Roham­sisakos Madonnájának, de nem is érdekes, mert a történet, ha nem is tipikus, a résztörténések nagyon is azok. Várkonyi Gábor rendező hibátlanul érezte meg a játék stílusát. Már a kezdés remek volt: a kriptái beszélgetés egyszerre volt haj­meresztőén abszurd, és rémisztőén valós. S ne feledjem: hu­moros. Várkonyi később is jól érzi, mennyit vállalhat, mi az, ami még belefér ebbe az ártatlan falusi érdekösszefonósdiba, s vitatható kockázatot csak egy helyütt vállal: amikor bele­megy az egész tv-film sajátosan túllassított ritmusába, tük­rözendő ezzel is a kisközség életének szép-nyugis tempóját. Persze, lassúsággal megfogalmazni a lassúságot nem szeren­csés dolog, sőt, kihívás, a tempótlanság néha elveszíti hu­morosságát, ám kárpótol minket a történet megannyi apró villanása, a színészek remek megfigyelésekkel tarkított játé­ka, a kitűnő vágások és képváltások. Az egyik pillanatban még a temetésen vagyunk, s az apját maximálisan tisztelő fiú a szertartás anyagi részét ügyködi, majd már a plébános Trabantját látjuk megszorulva, ide-oda manőverezve, végül fara által kiemelve, aztán az esti diszkóban az unokától üvöltve megkérdezi az udvarló: „igaz, hogy meghalt a nagy­apád?”. Majd otthon vagyunk, s a meny elégedetten álla­pítja meg gyászoló férjére tekintve, hogy „egy szava sem lehet apádnak”, s az apja emlékén csüngő fiú az uborka le- forrázatlanságán morgolódik, a kapu előtt pedig smárol az unoka a srácával. Késsel vágott szelete a valónak, látható minden, ami az „eset és környéke”, ami maga az élet. A meglehetősen epikusán hömpölygő cselekmény továbbra is megőrzi erényeit. Ha hibája van, hát csak egy: a rengeteg részigazság nem áll össze egésszé. Ám ez már a tehetség egy következő fokozata. S ha ez a stáb még összehoz — sokunk örömére — néhány ilyen tv-filmet, akkor előbb-utóbb kilú- gozódik a nem-fontos, és a kissé szétfolyó gondolatiságú életkép helyébe magasabb minőség léphet. Egy mű. Szombat éjjel láthattuk, talán minden idők legképesítés- r.élkülibb tanítóját. Kínos, fojtogató film Az első tanító. Az intervenció szétzúzása utáni években a szovjethatalom még alig tudott érvényt szerezni akaratának a távoli köztársasá­gokban. A rendkívül bonyolult viszonyokat Gyujsen (akár­csak megbízói) egyszerűen látja: vannak szegények és gaz­dagok, s a gazdagokkal le kell számolni!. .. S persze, van­nak jók és rosszak, az utóbbiakkal el kell bánni!... No, meg, férfiak és nők. Jogot a nőknek, és kész! Ám minden ponton beleütközik a múltba, ami még maga a jelen. Sziszi­fuszi, ezerszer reménytelen küzdelme egyszerre jelképe, erőt adó példája a forradalmárok acélakaratának — s minek ta­gadjuk, hiszen ez is nagy értéke Csingiz Ajtmatov írásának, s a belőle készült filmnek — kitűnő ábrázolása minden ké­sőbbi hiba csírájának, s annak, mennyivel könnyebb hibáz­ni az ilyen kiélezett helyzetekben, mint megtalálni a helyes utat, s a legbiztosabb „járművet”. S amire még figyelmeztet a mű: az „odaállítok” felelőssége. Mert ez a „tanító” tud sze­retni, lelkesíteni, dolgozni, véren-verítéken, könnyön és ha­lálon eredményt is ér el, ám dolgára alkalmatlan. De erről már nem ő tehet. Gyujsen sorsgyötört, elnyűhetetlen testét, néha mosolyog- nivalóan öntudatos gesztusait, mezítlábas átgázolásait a je­ges folyón, Altinaj gyermeki mozdulatait, sok ezer éves fé­lelmeit, ezeregyéjszakát idéző titokzatos szép szemét sokáig megőrizzük. Ungár Tamás Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: „ ... nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország . • . ** 9.00: Schubert: Négy Impromp­tu. 9.30: Ebe Stignani operaáriákat énekel. 9.44: Szentivánéji álom. 10.05: MR 10—14. Iskolák — Őr­sök — barátok. 10.35: Nagy mesterek — világ­hírű előadóművészek. 11.43: Vallomások, 1942. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Bob herceg. 14.32: Cherbourg! esernyők. 14.43: Arcképek a lengyel iro­dalomból. 15.05: Magyar íúvószene. 15.28: Thyl Ulenspiegel kaland­jai. 16.00: Népzenei Hangos Ojság. 16.40: Madrigálok. 17.05: Mozgásterek. 17.30: Millöcker: A koldusdiák — az I.,, felvonás fináléja. 17.45: A Szabó család. 19.15: Népzenei együttesek fel­vételeiből. 19.36: Ütijelentés. 20.06: Ránki Dezső zongorázik. 21.01: Napjaink magyar irodal­mából. Hatalom nélkül. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Régi híres énekesek mű­sorából. 22.50: Késő este. 23.00: Zenekari muzsika. 0.10: Gábor S. Pál dalaiból. PETŐFI RADIO 8.05: Népzene Irakból., 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Ifjúsági könyvespolc. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög. 13.30: Dalok az úttörőtáborban. 14.00: Zenés délután. Operaslá­gerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről könyvért. 15.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Disputa — az építőtábo­rokról. 18.35: Tudósítás a budapesti ví­vóversenyről. 18.45: Magyar anekdotakincs. 20.35: Tudósítás a budapesti ví­vóversenyről. 20.45: „MTESZ” az USA-ban. 21.25: Verbunkosok, nóták. 21.30: Vicente Rojas dzsessz- együttese. 23.20: Do-re-mi. Zenés Játék. III. MŰSOR 9.00: A 14. drezdai nemzetközi dixielandfesztivál felvéte­leiből. 9.45: Két vonósnégyes. 10.30: Zenés játékokból. 11.05: Útjelzők: Kurucz Gyula. 11.20: Hangverseny Horusitzky Zoltán műveiből. 12.51: Az NDK néphadseregének központi zenekara induló­kat játszik. 13.07: Bach-müvek. 14.00: Vjlágújság. 14.20: Népdalok, néptáncok. 14.40: Parasztbecsület. 15.21: Bécsi klasszikus muzsika. 16.52: Labirintus. 17.07: Zsymanowski: Roger ki­rály. Háromfelvonásos opera. 18.30: Na matemjem jeziku. 19.05: In der Muttersprache. 19.35: A zenéről. 21.00: Operaest. Sass Sylvia, Si- mándy József és Kováts Kolos felvételeiből. 22.00: Frideszky Frigyes versei. 22.09: Zenekari muzsika. 22.50: Szintetizátorvarázs. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A tegnap slágereiből éne­kel a Neoton együttes és James Brown. 17.25: Tájhazafiak. III. rész. De- dinszky Gyula Békéscsa­báról. A riporter: Pálrétl Ágoston. 17.45: Üj felvételeinkből. A szol­noki Bartók kamarakórus énekel. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A Steve Miller Band ját­szik. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Idősebbek is elkezdhetik. 10.05: Állatszelídítők. Szovjet filmsorozat. V/l. rész: A szökés, (ism.) 10.35: Milliomos úr szerelmes. Csehszlovák film. (ism.) 12.30: Képújság. ? 15.50: Hírek. 16.00: Fanfár. Angol zenés film­sorozat. VI/1. rész 16.15: Hírek. 16.25: Betűreklám. 16.30: Energia — apadnak a for­rások. Az olajkorszak al­konya. (ism.) 17.10: Reklám. 17.15: Képújság. 17.20: Sanzonpódium. Dalok a Kaláka együttes új leme­zéről. 17.55: Reklám. 18.00: Méregtemetők. Dokumen­tumriport-film. 18.40: Reklám. 18.55: Idősebbek is elkezdhetik. 19.00: Nemzetközi vívóverseny. Kard egyéni döntő. Köz­vetítés a Nemzeti Sport- csarnokból. 19.50: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: A pokol tornáca. Angol tv-filmsorozat. III/l. rész. 21.25: Stúdió ’84. A Televízió kulturális hetilapja. 22.25: Kockázat. 22.55: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.55: Képújság. 19.00: Vidovszky László: Nár­cisz és Echó. Kisopera, (ism.) 19.25: Kihívás: forróságon és tajtékzó vízen át. 20.00: Mozart: A-dúr hegedű- verseny. 20.30: Paul Klee. NSZK film. 21.25: Tv-híradó 2. 21.45: Nemzetközi vívóverseny. 23.00: Képújság. BUKAREST 15.05: Iskolások szünidei műso­ra. 15.25: Vakáció a képernyő előtt. 15.35: A népdalfesztivál győzte­sei, film. 15.45: Iraki képek. Dokumentum­16.05: A nők világa. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.40: Olvasók, akikkel büszkél­kedünk. 21.00: Tv-színház: Horia Lovi- mescu — A végnélkül! pá­tosz. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.30: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Mi és a tv. Adás gyere­keknek. 18.45: Franciaország a sanzonok tükrében. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Jelzések. Belpolitikai adás. 20.45: Lottósorsolás. 20.50: Reklám. 20.55: A kétségbeesettek. 22.05: Tv-napÄ. . II. MŰSOR 19.00: Népszerű-tudományos film. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Népi muzsika. 20.45: Reklám. 20.50: A forradalom, amely fo­lyik. 21.35: Hírek. 21.40: Dzsessz a stúdióból. 22.25: Nyitott könyv. SZÍNHÁZ 1984. július 17-én, kedden 16.30 órakor a gyulai Várfürdőben: A LEGBATRABB gyava 21 órakor a gyulai Városi Ta­nács udvarán: MISZTÉRIUM A SZENT SZÜLETÉSRŐL 1984. július 18-án, szerdán 16.30 órakor a gyulai Várfürdőben: A LEGBATRABB GYAVA 21 órakor a gyulai Városi Ta­nács udvarán: MISZTÉRIUM A SZENT SZÜLETÉSRŐL MOZI Békési Bástya, 4 és 6-kor: Ne­vem: Senki, 8-kor: Szűzforrás. Békéscsabai Szabadság: A ki­csi kocsi újra száguld. Békés­csabai Terv, fél 6-kor: Bronco Billy, fél 8-kor: Gyilkos boly­gó. Gyulai Erkel, fél 6-kor: A karatézó Cobra, fél 8-kor: Jobb ma egy nő, mint tegnap há­rom. Gyulai Petőfi, fél 4 és 7-kor: A piszkos tizenkettő I—II. Orosházi Partizán: Napló gyermekeimnek.

Next

/
Thumbnails
Contents