Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

1984. Július 14., szombat

o

Megkérdeztük a KISZÖV elnökéi

Meddig bírják a verseny! még ipari szövetkezeteink?

A szövetkezeti ipar a megye ipari munkásságának egyhar- madát foglalkoztatva a teljes ipari termelésből mintegy 24 százalékkal részesedik, és az élelmiszeripart leszámítva, az ipari exporttermékek egyharmadát állítja elő. Ez a teljesítmény immáron egy négy évtizedes sajátos fejlődés eredménye, a kérdés csak az, hogy gyűjtöttek-e elegendő erőt ezen időszak alatt megyénk ipari és háziipari szövetkezetei az egyre éleződő versenyhez.

— Szövetkezeti mozgalmunk oz első negyed századot követően az 1971—1980 között eltelt időszakban, jelentős változásokat élt át, ez volt az ipari szövetkezetek VI. kongresszusán elfogadott 10 éves fejlesztési program évtizede. Ennek első szakaszában, a negyedik ötéves tervben, Békés megyében központi telephelyeket, korszerű üzemcsarnokokat, raktárakat építettek a szövetkezetek. A ciklus második felében — az ötödik ötéves tervben — a fejlesztések döntően a gépesítést, a korszerű technológiák meghonosítását, s ezzel egyidejűleg az üzem- és munkaszervezés továbbfejlesztését, a hatékonyabb munkát segítették elő. — idézi dr. Sümeghy Csaba, az Ipari Szövetkezetek Békés megyei Szövetségének elnöke, majd így folytatja:

— A fejlesztési program végrehajtásával az a sajátos helyzet állott elő, hogy míg országosan hátrányos helyzetben, és viszonylag kedvezőtlen feltételek között dolgoznák, megyénkben túlnyomó többségükben fejlett technikára alapozott, korszerűnek mondható középüzemekké fejlődtek az ipari szövetkezetek.

— EloRadják-e ezt az igazán tetszetős megállapítást a megye határain túl is?

— Megyénk 41 ipari és háziipari szövetkezetéből

•több mint tíz nemhogy a megye, hanem az ország határain túl is hírnevet szerzett már magának, így a megye szövetkezeti iparának is. Olyan példákat említhetek, mint a békési Start Sportszergyártó Ipari Szövetkezet, amelynek gerendái bevonultak a legmagasabb rangú nemzetközi tornászviadalokra is. A szarvasi Szirén Ruházati Ipari Szövetkezet korunk legfejlettebb üzem- és

munkaszervezési rendszerének meghonosításával vívott ki széles körű elismerést. De nem maradhat ki a sorból a lakásvilágítási cikkeket és háztartási villamos gépeket gyártó Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet, a KGST moszkvai székházát berendező Gyulai Fa-, Fém- bútoripari Szövetkezet, a KGST-kooperációban vákuumformázó gépeket szállító Orosházi Vas-, Mű- anyagipari Szövetkezet, az energiatakarékos kazánokat előállító Orosházi KAZÉP, s stílbútorokat készítő Mezőbe- rényi Faipari Szövetkezet, a hálózsákokat, anorákokat exportáló békési FONTEX, továbbá a békéscsabai RUTEX, vagy a népi iparművész által tervezett szőnyegeiről híres Csaba szőnyegszövő.

Az összesített megyei ipari szövetkezeti eredmények is előkelő helyre sorolják egyébként szövetkezeteinket: az országos termelésből csaknem nyolc, a külkereskedelmi értékesítésből több mint 10 százalékkal részesedünk. Ezzel a harmadik helyen állunk.

— Ezek a sikerek csak az

idejekorán végrehajtott fejlesztéseknek köszönhetők,

avagy a megye ipari szövetkezetei kellő rugalmassággal alkalmazkodnak a gazdasági élet napjainkban igen gyorsan változó követelményeihez is? Eredményes szereplésük legalábbis az utóbbit sugallja, miután a nagyberuházások kora időközben lejárt.

— Szövetkezeteinknél évek óta a marketing, a piackutatás szabályozza a termék- szerkezet alakulását és gyártmányfejlesztését. A kijelentés alátámasztására érdemes iparcsoportonként megvizsgálni a helyzetet. Szövetkezeti üzemeink tevékenységüket a könnyűipar, a gépipar, az építőipar és a szolgáltatóipar 12 iparcsoportjában végzik. Könnyűipari szövetkezeteink a fa- feldolgozó, a textilruházati, a cipőipari, a textilipari és a háziipari iparcsoportokban tevékenykednek. A bútoripari termelés alapvetően a világpiaci igényekre alapozva a rusztikus bútorok gyártására épül. Az ágazat termelésének döntő hányada export, ezért ezek a szövetkezetek csak a külgazdasági feltételek változásának érzékeny követésével élnek meg.

A textilruházati szövetkezetek ugyancsak döntő részt vállalnak a kivitelből, dollár- és rubelelszámolású piacokon egyaránt. A textilipari szövetkezetek adják a megyei szövetkezeti ipar összes exportjának 19 százalékát, emellett igen jelentős tételekben vállalnak bérmunkát nyugati cégeknek. A cipőipar termékszerkezete szintén a piaci igényeknek megfelelően alakul: nőici- pő- és házipapucs-gyártással a hazai igények kielégítése mellett exporttevékenységet is folytat az ágazat.

A háziipari szövetkezeteink tevékenysége igen sokrétű, termékeikben a megye népi iparművészeti hagyományai tükröződnek, portékáik kül- és belföldön egyaránt keresettek, így a szőttesek, a fonottáruk, a csomózott- és rongyszőnyegek, a különböző iparművészeti faáruk. A vasipar értékben hasonló nagyságot ér el termelésében, mint a könnyűipar. Az ágazat szövetkezetei többnyire már korábban kialakították önálló termékszerkezetüket. Ennek továbbfejlesztésével

ma már jó néhány szövetkezeti üzem profilgazdájává vált egy-egy termékcsalád hazai előállításának, vagy jelentős részt vállal többféle iparcikk gyártásából, bel- és külföldre egyaránt.

— Szóba került itt a tőkés bérmunka, mi az álláspontja ezzel kapcsolatban az Ipari Szövetkezetek Békés megyei Szövetségének.

— Tapasztalataink alapján több szempontból is hasznosnak ítéljük. Általa a fejlettebb technológiák, gyártási eljárások honosodnak meg szövetkezeteinknél, a magasabb követelmények teljesítése növeli a szakmai igényességet, elindítja az üzemet az exporthoz vezető úton. A gyulai szabókat említhetném példának, ez a szövetkezet hosszú évek óta tart kapcsolatot Nyugat- Európával, főleg könnyű- és nehézkonfekció terén tartósak és jók az így létrejött együttműködések, amelyeknek sikere hírnevet is hoz a vállalkozóknak. Ennek alapján kerülhetett sor annak a kooperációnak az előkészítésére, aminek eredményeként — ha minden jól megy — az olaszokkal állíthatunk elő harmadik ország piacain értékesíthető közös terméket.

— Az elmondottakból az tűnik ki, hogy Békés megye szövetkezeti ipara, eltérően az ország iparától, nem küzd súlyos gondokkal.

— Ez azért így túlzás. Annyi igaz viszont belőle, hogy az 1983-as évet nagyon szépen zártuk, az országos másfél százalékos termelés- növeléssel szemben mi négy százalékkal nagyobb növekedést regisztrálhattunk. Az 1984-es esztendő első felében a vártnál jobban szerepeltünk az exportunkkal, s talán valóban kevesebb nehézséggel küzdünk összességében, mint az ipar egésze. Ez viszont nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs gondunk, s hogy öt év múlva is csak ennyi lesz.

Egy nagy gondunkra azért hadd térjek ki külön is, befejezésül ! A beszélgetésünk közben jelentős eredményként, előnyként emlegetett technológiai korszerűsítéssel olyannyira sikerült előreszaladnunk az utóbbi években, hogy mostanában e nem kis teljesítményre képes új kapacitások teljes lekötése okoz némi fejtörést. Reméljük azonban, hogy itthon és külföldön is találunk még olyan partnereket elegendő számban, akik segítenek e gondunk megoldásában, s így továbbra is versenyben maradunk.

Kőváry E. Péter

Fotó: Gál Edit

Életutak

Hivatása: tsz-elnök

A kamuti, szépen gondozott családi ház udvarában látom meg. Lábánál lucernás kosár, az egyik rokon kisgyerekkel beszélget. Balogh Sándor, a kamuti Béke Tsz nyugalmazott elnöke pihentnek, kiegyensúlyozottnak látszik. Azok közé tartozik, akik a nyugdíjas évek hatására szinte visszafiatalodnak.

— Így érzem én is — kezdi a beszélgetést —, sokkal jobb a közérzetem. Igaz, csak jövőre érem el a nyugdíjkorhatárt, de betegeskedtem és ezért a visszavonulást választottam 1981-ben.

Jövőre lesz tehát hatvan éve, hogy a közeli Békésen megszületett egy szegény, kubikos-cseléd családba. Fiatal éveit a fel- szabadulásig éves béres cselédként töltötte békési gazdáknál. A háború után földet kaptak Kamuton, azt művelte a család 1949-ig. Akkor Balogh Sándor belépett a kamuti Petőfi Tsz-be, ott dolgozott két éven át. Majd megnyílt előtte a tanulás lehetősége. A kommunista párt, amelynek 1945 óta tagja, kiemelte, a tanáccsal közösen a gödöllői mezőgazdasági akadémiára küldte. A kétéves iskola után először a megyei pártbizottságra, majd a mezőkovácsházi, utána pedig a békési járási pártbizottságra került. Két év múlva, 1955-ben a párt javasolta a kamuti Lenin Tsz élére. A tagság egyetértett a jelöléssel, megválasztották.

— Mérleghiányos volt a ma már kicsinek számító, ezerötszáz holdas tsz. Szerencsére egypár barátom mellettem állt. Levittük a hizlalási időt nyolc hónapra a sertésnél, javítottuk a nevelési feltételeket a szarvasmarhánál, lónál. Ez maga egymillió forint pluszt jelentett.

A tagság végül is jól összerázódott. 1956- ot már kétmillió forintos nyereséggel zárták. Az ellenforradalom hatásaként novemberben ugyan feloszlott a Petőfi Tsz, de a következő hónapban újjáalakult. Igaz, csak tizedannyian jelentkeztek, mint amennyien korábban voltak, de lassanként újra eredeti létszámában gazdálkodott a közös.

— 1957 a rekordok éve volt. Búzából 31 mázsát, kukoricából 50 mázsát termeltünk egy holdon, természetesen, a kukorica csövesen értendő. A tsz országos második lett abban a kategóriában, amelyikbe terület- nagysága alapján tartozott. 1960-ban újabb változás következett a szövetkezet és Balogh Sándor életében.

— A négy kamuti tsz egyesült Béke Tsz néven. Én voltam a négy elnök közül a legfiatalabb, 35 éves. Egyedül nekem volt ez a csekély kis iskolám, a többiek csak elnökképzőt végeztek. Talán ezért is választottak engem, ha jól emlékszem, ellenszavazat nélkül. Utána 26 évig elnökös- ködtem. Szép volt, jó volt, nagyobb gondok nélkül vezethettem a tsz-t.

Az ötvenes évek elején egyetemre is járt. de csak egy évig. A munka mellett nem volt ideje tanulni. Igyekezett fiatal, képzett szakembereket maga mellé venni és önképzés formájában megismerkedni a mezőgazdaság újdonságaival. Volt mivel, hiszen az ágazat nagyot fejlődött. A kamuti Béke Tsz 1971 és 1981 között érte el fénykorát. Hétszer lett „Kiváló Termelőszövetkezet”, egyszer pedig a Miniszter- tanács Vörös Vándorzászlaját nyerte el. Amikor az elnök nyugdíjba ment, nem okozott gondot az, hogy ki álljon a helyére. Most is tagja a vezetőségnek, naponta bemegy az irodába, elmondja a véleményét, de a döntésbe nem szól bele. Ö sem szerette annak idején, ha irányították . . .

— Hivatásszerűen láttam el az elnöki funkciót. A legfontosabb ebben a munkában szerintem az emberség. De ugyanakkor keménynek is kell lenni. Ha arról van szó, hogy fontos dologban kell dönteni, inkább legyen a tsz-elnöké az utolsó szó. Mert hisz a vezetés kollektív, de a felelősség egyszemélyi és az elnöknek viselni kell a helytelen döntés következményeit!

Sokat adott arra, hogy a vezetés az üzemben valóban kollektív legyen. Olyan fizikai dolgozókat látott szívesen a vezetőségben, akik ki tudtak állni társaik érdekében. Vitatkozott helyben és a tanácsnál is. Ez utóbbi főként a tervutasításos időben fordult elő. Olyan növényeket akartak a tanácsiak termesztetni a tsz-szel. amit ők nem. Két-három napig vitatkoztak, végül megszületett a döntés. Nem volt könnyű időszak — vallja Balogh Sándor és máris a következő, azóta elmúlt gondot említi, a háztájit. A tagság mindig szerette, a vezetők közül is sokan, elhanyagolták miatta a közöst. Ezért ő, az elnök nem háztájizott. Nem lett volna erkölcsi alapja ráncba szedni őket, ha hasonlóan él — teszi hozzá meggyőzően. Most ő is tart disznót, gondozza kertjét, a saját és felesége háztáji földjét.

— Hogy hogyan ismerték el a munkámat? Már az a tény, hogy harminc éven át tagja voltam és vagyok a felsőbb pártszervnek, a megyei pártbizottságnak és sok más megbízatást kaptam, felért egy kitüntetéssel. Természetesen, elismerést is adtak eleget, számát sem tudom. A legnagyobb a Szocialista Magyarországért Érdemrend.

1981 óta elnöke volt a Körösök Vidéke Tsz-Szövetségnek. Ma is elnöke a megyei tsz-szövetség szociális bizottságának, több cikluson át dolgozott a TOT Országos Tanácsában. Tanulmányutak során bejárta Európát. Jövőre a felesége is nyugdíjba megy, már kinéztek egy kis nyaralót, majd oda mennek pihenni.

— .Ha még egyszer kezdeném, újra a mezőgazdaságban dolgoznék. Lehet, hogy nem mint tsz-elnök, de a növénytermesztést akkor is szeretném. No és az embereket, hiszen emberszeretet nélkül egyik vezető sem megy sokra.

M. Szabó Zsuzsa