Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-12 / 136. szám

1984. június 12„ kedd ■a » totó színes lenne, a szivárvány minden színét láthatnánk a Puskaporoson, az olajtól Kevés pénz jut Békésen a közterületek fenntartására. A központi pénzalapokból pusztán a város centrumára tódnak nagyobb gondot for­dítani, a többi területet a vá­ros lakói tartják rendben, társadalmi munkában. Épp ezért hirdeti meg évek óta a „Tiszta, virágos Béké­sért” mozgalmat a városi tanács és a Hazafias Nép­front helyi szervezete. Min­den évben, egy erre a célra összehívott bizottság tart szemlét a városban. Tavaly vándorzászlót is alapítottak a legtisztább kerületnek. Ezt a zászlót akkor nem adták ki. Reggel hét óra Egy órával korábban ér­kezem Békésre, mint ahogy megbeszéltük: reggel 7 óra van. Az egy órát arra hasz­nálom, hogy körülnézek a város központjában. A ta­nácsháza előtti kis parkban négy asszony a még virágos árvácskákat szedi ki, odébb, az első világháborús emlék­mű előtti virágágyásból a száradó tulipántöveket ássa ki három férfi. A főtéren örömmel látom az egymás­tól nem túl messze levő, jól megtervezett szemetesku­kákat, melyeknek külön re­kesze van a csikkeknek — nincs ez így minden váro­sunkban. A Dübögő melletti presszó előtt kerékpárok so­kasága jelzi, itt már 9 óra előtt is lehet szeszes italt inni. Nem piaci nap lévén, csak néhány árus van a pi­actéren, de azért a virágtól a primőrig mindent lehet kapni. A lángossütőnél ve­szek egy fokhagymás lángost — 1,50-nel drágábban, mint egy évvel ezelőtt —, s míg azt eszem, látom a fák kö­zött a dróthálós szeméttároló konténert: dugig van, s mel­lette is régebbi hulladékok halma. De nem nézelődöm tovább, mindjárt nyolc óra I kerítések mögött A Hazafias Népfront vá­rosi titkára fogad kicsiny irodájában, majd sorra ér­keznek: a városi főkertész, a Vöröskereszt és a KÖJÁL képviselője, s társadalmi ak­tívák, a szemlebizottság tag­jai. Megbeszéljük a vizsgá­lódás szempontjait, s mi­után a mikrobusz is előáll negyed kilencre — indulunk. A város főterével min­denki elégedett, szépen par­kosított, majd a Karacs Te­réz utcára fordulunk. Lé­pésben haladunk, a látvány szép: erősödő nyírfák, gon­dozott virágágyak vannak a négyemeletes házak előtt. A házak mögött az új kisegítő iskola nemrég nyitotta meg kapuit. Az előtte levő terü­let parkosítása is megkez­dődik a közeljövőben. Ezután a Fáy utcám haladunk vé­gig Az ugyancsak négyeme­letes házak előtt szintén szép, a lakók munkáját di­csérő virágoskertecskéket láthatunk, az út másik felén — az Élővíz-csatorna men­tén — azonban még van mit tenni: az óriási homokozóból főleg a homok hiányzik, s ami van, azt is benőtte a fű. S mivel ez a terület la­posabb, feltöltése folyama­tos. De nemcsak föld kerül ide, hanem — sajnos — kő­törmelék és szemét is. Ezután a Petőfi utcán me­gyünk végig, Gerla felé, s a város határában a Malom­végi temetőnél szállunk ki a kocsiból. Ami a legfeltűnőbb: gyakran találunk szemétku­pacokat — ennek persze az is oka lehet, hogy kevés a kijelölt hely. A régebbi te­metőrész rendkívül elhanya­golt, a sírokat — a 20—30 évvel ezelőtt meghaltakét is — és az utakat magas fű, gaz, cserje nőtte be, szinte áthatolhatatlanul. Ember le­gyen a talpán, aki rátalál itt elhunyt hozzátartozójára. Tovább megyünk. Az ut­cákon sok építőanyag van, igaz, többnyire rendben le­rakva — és engedéllyel. De mást is látunk: a már el­készült, szép új házak por­táin, a kerítések mögött a megmaradt építőanyagok tarka, fűvel benőtt össze­visszaságát. A dánfoki ifjúsági tábor­ba is eljutunk. Parkját nagy igyekezettel próbálják rend­ben tartani, fásítani. Ez utóbbi a legnehezebb, mi­vel a talaj rendkívül rossz minőségű. Különösebb já­téklehetőségek sincsenek a tábor területén, de hamaro­san megoldják ezeket a gon­dokat a város vállalatai, üze­mei társadalmi munkában. Kattan a fényképezőgép Lassan haladunk, a ter­vezett időt nem tudjuk. tar­tani, sok a látnivaló. Mint például a Széchenyi-kerti óvoda melletti úgynevezett vízláda is. Körben — s ben­ne — sok-sok háztartási hulladék, a törött üvegektől a mosóporos dobozokig, bár nagy részüket a „jótéko­nyan” magasra nőtt fű, és a tavalyi nád eltakarja. Majd a Veres Péter téri három, négyemeletes épület — má­sodik éve laknak itt — előtti sikertelen parkosításnak le­hetünk tanúi. A Tavasz utca egyik lakó­ja „eredeti” módon oldotta meg a disznótrágya tárolá­sát. Egyszerűen kivezette, kihányta a közterületre. Itt kattan először a városi fő- kertész fényképezőgépe. Innen az újonnan aszfalto­zott Hőzső utcán megyünk végig. Itt korábban, esőben gumicsizmában, télen leg­feljebb korcsolyával vagy sítalppal lehetett közlekedni. Most kellemes látványt mu­tat az utca. Nem úgy a Fá­bián utcai „szeméttelep", az Élővíz-csatorna hídja mel­lett. Ugyan egy tábla tiltja, méghozzá szigorúan, a sze­mét lerakását, de ezt keve­sen veszik tudomásul. A táb­la mellett, mint egy fricska, rögtön egy nagy rakás „friss” szemét. De mögötte is, annak ellenére, hogy ide csak építési törmeléket le­hetne hordani. Ez kétségkí­vül a város egyik legrégeb­bi neuralgikus pontja. Az Újtelep a Mezőberény felé vezető út mellett van. Utcáit nézve nem sokban különböznek a többiektől. Egyedül a Bihari utca az, ahol kritikán aluli a helyzet: a nyitott, csapadékvizet le­vezető árokban mindenféle dolgot meg lehet találni, a rongyoktól az üvegeken át a műanyag flakonokig. A víz tehetetlen, ha nagyobb eső van, a járdán folyik. S még mindig víz. Az úgy­nevezett Puskaporos is egy vízláda. Több városi üzem van a közelében. De hogy honnan folyik bele olaj — mert a víz felszíne a szivár­vány minden színét mutatja —, azt nem tudjuk eldönte­ni. Nincs mit tenni, me­gyünk tovább. A városi szeméttelep kö­vetkezik. Az éppen most le­rakott szemét között többen „böngésznek”. A fényképező­gép most is kattan, bár til­takoznak a guberálók. A te­lep egyébként sem fényes látvány, a szél szabadon hordja a hulladékot, amerre a szem ellát, papír- s mű­anyagdarabok. Summa Természetesen nem csak a felsorolt helyeken voltunk. Sok mindent láttunk még a négy óra alatt. így többek között az egyik utcában egy pótkocsit, majdnem kereszt­be állva az úton. (Három he­te van ott.) Az utcára kitett nagy vaskaput. (A tavalyi lomtalanítási akció óta vár­ja, hogy elvigyék.) De lát­tuk, az Ady-lakótelepen élők igyekeznek parkosítani, itt- ott már felfedezhető is mun­kájuk eredménye; s azt is,' Szép a Karacs Teréz utca hogy a helyi Volán-telep dol­gozói gyönyörű környezetet teremtettek munkahelyük körül. S tetszett a Csabai ut­ca: az egyik legegységeseb­ben virágosított útja Bé­késnek. ❖ Délre újra a Hazafias Népfront helyiségében va­gyunk. A bizottság tagjai mondanák véleményt: álta­lában kevés a virág a békési utcákon. A rendre való tö­rekvés nem mindenütt ér­zékelhető. A korábbi évek­hez képest kevesebb az utcá­kon tárolt anyag Az illegá­lis szemétlerakás — bár fel­lelhető — a korábbi évekhez képest kevesebb helyen for­dul elő. A temetők állapota nem megfelelő. Az Élővíz- csatorna — mely nevéhez már régen nem méltó — to­vább keseríti a mellette la­kók életét. És így tovább ... S végezetül eldől a ván­dorzászló sorsa is: az első kerület kapja, ez a legtisz­tább a többiekhez képest. Pénzes Ferenc A tábla — és ami mellette van VAUOSI TANACB Fotó: Gál Edit 7fWfT T,»í /Mr i i/íp Ji.Lt I ríni umílr.jn Cezarománia a súlyfürdőben Minél többet olvasok, minél több információ ér el hozzám, annál inkább gyötör a kétség. Mi mindent nem tudok még. A napokban Gyulán a súlyfürdőben éppen azon meditáltam, hogy a hatalmi tébolyt, a nagyzolási hóbortot miért nevezték el cezaromániának. Van-e en­nek a negatív emberi tulajdonságnak valami köze Cae­sarhoz? A súlyfürdő különös hely. Van egy tégla alapú me­dence, melybe lépcsők vezetnek. Akinek fáj a dereka vagy hajlott a háta, súlyokat raknak rá és nyakánál fogva felfüggesztik. Hadd egyenesedjen ki! Ez a csen­des tortúra arra késztet, hogy tanulmányozzam a velem szemben felfüggesztett embert, akinek csak a feje lát­szik ki a vízből. Sovány férfiarc, rebbenő, bocsánatkérő tekintettel és tömött bajusszal. Az a fajta, aki többre becsüli a szerénységet a hangoskodásnál. A jóleső csend­ben hallgatunk mind a ketten. Most azonban belép egy nagy darab, kövér férfi. Elfelejtett jegyet váltani, csak az orvosi beutalót mutatja. Nagy hangon beszél. Oly­annyira, hogy megtelik vele az egész súlyfürdő. Sikerül meggyőznie az ügyeletes nővérkét, egy fiatal lányt, hogy ne kelljen neki visszamennie és sorba állnia a jegyért, mert az 6 ideje igen drága. Letépi a beutaló egyik szel­vényét, s a lányra bízta, hogy kiváltsa a jegyet. Nem mindennapi eset az ilyesmi. Csodálom, hogy szózuhatag- gal sikerült ezt elérnie. Látom, a bajuszos is csodálko­zik. Talpraesett ez az ember. Nem ismer sem akadályt, sem lehetetlent. Olyan peckesen lépked lefele a vízbe, mintha nem is lépkedne, hanem lebegne, valahol maga­san az átlagemberek felett. Nem néz a lába elé, fejét hátraveti. Ez okozza vesztét. Megbotlik, s elmerül a vízben. A bajuszosból kitör a nevetés, mert nincs nevetsége­sebb annál, mint amikor olyán ember botlik meg, aki el van telve önmagával. De nyomban el is némul, ahogy a nagydarab férfi felbukkan a vízből. — Hát maga énrajtam röhög?! — szegezi rá a tekin­tetét a felfüggesztett emberre. — Bocsánat — visszakozik azon nyomban a bajuszos. — De igen, maga kárörvendezik most! A bajuszos csak hápog. Már azt is tagadja, hogy va­laha nevetett. Es a nagydarab férfit ez még jobban fel- ingerli. Most már magából kikelve kiabál. — Tudja mit csinálnék én az ilyen pasasokkal, mint maga?! Megporosodott krónikák írják. Caesar leesett a lóról. Ez éppen akkor történt, amikor diadalmenet élén vo­nult be Rómába. Valóban komikus eset lehetett, aho­gyan a világbirodalom mindenható ura egyik pillanatról a másikra, lezuttyant a porba. Katonái kinevették, de kacagtak a római polgárok is. És mit csinált erre Caesar? ö is nevetett. Életrajzírói szerint emberi nagysága eb­ben rejlett. Ki tudta nevetni saját magát. De akkor mi­ért róla nevezték el a nagyzási hóbortot? (serédi) Korszerűbb a kórházi anyagmozgatás Hazánkban mintegy száz­ezer kórházi ágy van, és be­tegágyanként naponta 15—20 kilogramm súlyú ételt, gyógyszert, gyógyászati est- közt, textíliát, valamint sze­metet és hulladékot mozgat­nak meg. A munka könnyí­tésére, korszerűsítésére az Anyagmozgatási és Csoma­golási Intézet (ÁCSI) a kö­zelmúltban kidolgozta a kór­házi anyagmozgatást szol­gáló eszközök fejlesztési programját. Ennek megva­lósítása során kialakították az új eszközök előállításához szükséges gyártási feltétele­ket, és több gyógyászati in­tézmény — például az Or­szágos Traumatológiai Inté­zet, a MÁV-kórház és a Győr megyei kórház — re­konstrukcióját már a kor­szerű anyagmozgatás köve­telményei alapján végzik el. A program kidolgozása előtt az Egészségügyi Mi­nisztérium felkérésére az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanulmányt készí­tett a hazai kórházak anyag- mozgatási rendszeréről. Meg­állapították: a kórházak esz­közellátottsága gyakran igen kezdetleges, emiatt az ápo­lónők és asszisztensek mun­kaidejüknek harmadát-felét anyagmozgatással töltik. A fekvőbeteg-osztályokon pél­dául a személyzet csaknem minden anyagot kézzel moz­gat, ami fokozza az amúgy is létszámhiánnyal küszködő intézmények dolgozóinak terhelését. Ugyanakkor a kezdetleges anyagmozgatás miatt a korszerű központo­sított egységek — például a központi konyha, mosoda stb. — kapacitása részben kihasználatlan marad. A szállítás rendszertelensége, elhúzódása rontja a mozga­tott anyagok, ételek minősé­gét, hasznosságát is. Az OMFB-tanulmány lé­nyeges megállapítása: a kül­földi kórházak többségében az anyagmozgatás valameny- nyi folyamatát összefüggő és egymást kiegészítő tevékeny­ségnek tekintik, amely át­fogja a mozgatandó anya­gok, eszközök teljes rendsze­rét, sőt, a kórház funkciójá­ból adódóan a betegek moz­gatását is. Ez a szemlélet és megközelítési mód hazánk­ban korábban hiányzott, emiatt történhetett meg pél­dául, hogy gyakran új, kor­szerű eszközökkel ellátott kórházakban a szűkre ter­vezett folyosók miatt az anyagmozgatás továbbra is hagyományos, kézi úton tör­ténik. A tanulmány ajánlásai nyomán az ÁCSI dolgozta ki az új kórházi anyagmoz­gatási rendszert. Az ehhez tartozó eszközökkel a kór­házi anyagoknak több mint 80 százalékát mozgathatják. Egyebek között tálcás étel- szállító konténereket, textil­konténereket, szennyesgyűj­tő és tisztatextil-kiosztó ko­csikat, valamint szemétkon­ténereket fognak munkába állítani. A hazai gyártók — az isaszegi Lignifer Ipari Szövetkezet, a Kecskeméti Alumíniumipari Szövetkezet — felkészültek a korszerű eszközök gyártására, és megvan a lehetőség arra, hogy 1985 végétől ezeket széles körben használhassák fel. További elképzelés, hogy a kórházi anyagmozgatás­ban olyan gépi és kézi von­tatásra egyaránt alkalmas szállítóberendezéseket hasz­nálnak, amelyek az építő­szekrény elv alapján szerel­hetők össze, és eltérő felada­tok megoldására alkalmasak. Nemzetközi normák alapján meghatározták a szükséges szállítóeszközök méreteit, és megkezdődött a kézi moz­gatású, építőszekrény elvű eszközök gyártásának előké­szítése is.

Next

/
Thumbnails
Contents