Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-12 / 136. szám

1984. junins 12., kedd

o

Átszervezés a Szirénbe!

Sokan sokfélét beszélnek

Tokajhegyalján megkezdődött a helikopteres növényvédelem. Más évekhez képest ezt a korai védekezést az esős időjárás tette szükségessé. Három helikopteres brigád dolgozik a területen, és a borkombinát, valamint a szakcsoportok táblái mellett az egyéni szőlőtermelők területét is bepermetezib (MTl-fotő: Kozma István felvétele — KS)

Ötven éves a magyar rizstermesztés

Van egy ágazata mező- gazdaságunknak, pontosabban növénytermelésünknek, amelyről annyiféle — egymásnak homlokegyenest ellentmondó — véleményt hallhatott, olvashatott már az ember, hogy nem érti, mi is lehet a haszna valójában. A hazai rizstermesztésről van szó, amelynek kezdetét sokan a szocialista mezőgazdaság egyik naiv nekibuzdulásaként tartják számon, holott ezekben a hetekben a szakma már születésének ötvenedik évfordulóját készül megünnepelni, ötven év alatt a rizstermesztés is többet élt meg koránál: ünnepelték és átkozták, volt dúsan fizető és veszteségbe sodró, olykor általa akarták felvirágoztatni a terméketlen sziket, hogy azután tovább növelje ellenérzéseinket áz elhagyatott rizstelepek látványa.

Hazai módszerrel

Mindezek ismeretében különösen nagy bravúrnak tűnik, hogy honi rizstermesz- tésünk felszálló ágban — vádakat és kételyeket megcáfoló rekordokkal — ért el a kerek évfordulóhoz. Döntő szerepe ván ebben a rendszerszerű termesztésnek, a legkorszerűbb agrotechnika alkalmazásának, nem utolsósorban annak a fejlődésnek, amely a hiológiai alapokban következett be: polgárjogot nyert a felismerés, hogy á mi talaj- és éghajlati adottságaink közepette -nem a külföldi fajtákkal kell kísérletezni, nem a külföldi technológiákat (például a japán vízben-művelést és palántázást) kell adaptálni, hanem a hazai kutatási eredmények bázisán igenis hazai technológiát, s ennek megfelelően hazái7 fajtákat kell kikísérletezni.

A rizstermesztést Magyarországon 1977. óta a nádudvari központú Kukorica- és Iparinövény Termelési Együttműködés (KITE) koordinálja, mégpedig eredményesen, az ágazat egész arculatát megváltoztatva. Jellemző a teljesítmény növekedésére, hogy míg 1977- ben az akkori, 27 908 hektár vetésterületről 36 559 tonna, 1983-ban a 12 403 hektár vetésterületről 46 953 tonna rizst takarítottak be. Ide kívánkozik azonban még két adat: 1977-ben 90 százalékát, 1983-ban viszont már csak 62 százalékát vetették be a rizstelepeknek. Felvetődik a kérdés, vajon kik idézhették elő a területcsökkenést.

flz ágazat megújulása

Kertész Ferenc, a KITE rizstermelési ágazatvezetője a műszaki ellátásban, illetve a telepek műszaki állapotában látja a területcsökkenés két legfőbb okát. Korábbah ugyanis elavult, kis teljesítményű gépekkel telepítették a rizst, 's e gépek nem tudtak megfelelni a nagyüzemi gazdálkodás igényeinek. Ezt a fejlettségi fokot tükrözték a kiskalitkás rizstelepek, amelyeken,

hogy mindenütt vízborítás legyen, rendkívül magas vízszintet kellett tartáni.

Ezek, továbbá a hetvenes évek második felének a kultúra szempontjából kedvezőtlen időjárása okozták, hogy kicsik voltak, egy-két tonna közt alakultak a hozamok, sőt, 1978-ban egy tonnát sem adott a rizs hektárja. A megújulás jeleit 1981. óta figyelhetjük, miután a KITE nagyarányú rizstelepítési és technológiai fejlesztésbe kezdett. 1977— 1980 között, a MÉM támogatásával harminc korszerű, nagy teljesítményű telepépítő gépsort (Caterpillar traktorokat, Room munkagépeket) hoztak be áz országba, s e gépsorokkal 1982- ig 13 ezer hektárnyi rizstelepet építettek, illetve újítottak fel. A magyar mező- gazdaság megismerkedett az úgynevezett lézeres rizstelepekkel. Az időjárás is kegyeibe fogadta az ágazatot, így 1981-ben 3 tonna, 1982- ben és 1983-ban pedig egyaránt 3,8 tonna volt az országos termésátlag. A rizstermesztők teljesítették, sőt, túlszárnyalták a középtávú terv végére elérni kívánt célt, a hektáronkénti három tonnát.

Figyelembe véve, hogy ma a rizstermelés gazdaságosságának határa hozamban kifejezve 2,8 tonna körül van, továbbá, hogy egy

tonna rizs felvásárlási ára 14 900 forint, elfogadhatjuk a véleményt, amely szerint három-négytonnás termés esetén a rizs jó nyereséget nyújtó szántóföldi kultúrák közé tartozik. Ma mégis azt mondjuk, hogy a rizs- termesztés — ötvenévnyi múltja ellenére — még csak a frontáttörés kezdetén tart. Az igazsághoz ugyanis hozzátartozik, hogy Magyarország rizsbehozatalra szorul, mégpedig tőkés importra, holott volt idő, amikor rizst exportáltunk.

Célunk: önellátás

A valuta-megtakarítás szempontja amellett szól, hogy önellátásra kell törekedni, még akkor is, ha a rizs világpiaci ára az utóbbi években csökkent. Az egy főre jutó rizsfogyasztás hazánkban 3,5—4 kilogrammra tehető, ami többek közt azt jelenti, hogy 4 tonnás átlaggal számolva 27 ezer hektárnyi berendezett teleppel, 19—20 ezer hektár vetésterülettel ki lehetne elégíteni a szükségleteket. A biztonságos termést adó, nagy hozamú hazai fajták is rendelkezésre állnak most már, sőt, egészen magas teljesítményre képes fajtajelöltekről tudunk. Tovább folynak a technológiai fejlesztések, elsősorban a tápanyag-visszapótlás és a vetési mód terén, amelynek egyik fontos szempontja a vetőmagnorma csökkentése. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium határozottan támogatja az önellátás programját, nemcsak az import csökkentésével járó megtakarítás végett, hanem azért is, mert vannak olyan — szikesedésre hajlamos, mély — területek, különösen az aszályos vidékeken, amelyeket rizzsel lehet gazdaságosan hasznosítani.

Ahhoz, hogy újra önellátóak legyünk, körülbelül 15 ezer hektáron kell rekonstrukciót folytatni, illetve új öntözőtelepet építeni. A MÉM és a KITE együtt készítik el a fejlesztés programját, amely — jóváhagyó döntés esetén — 1990-ig

megvalósulhat.

Gulyás Imre

Sokan sokfélét beszélnek mostanában Szarvason a Szirén Ruházati Szövetkezetben zajló változásokról. És ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, a valós mag köré kerekített mende-mon- dák egyre dagadnak, vannak, akik már több száz ember szélnek eresztéséről tudnak biztosat és véglegeset. Persze, nem zörög a haraszt... A Szirénben tényleg történt egy s más az utóbbi időben és a megkezdett intézkedéssorozatnak még koránt sincs vége.

Nem zörög a haraszt...

Az események — legalábbis papíron dokumentálva — egy április 27-i vezetőségi üléssel kezdődtek. Ezen a kritikus és önkritikus hangvételű tanácskozáson felszínre kerültek mindazok a tények, melyek gátolják a szövetkezet további fejlődését. Megállapították, hogy az utóbbi években nem mindig tettek eleget a követelményeknek. Emiatt — a pozitív eredmények ellenére — egyes részlegek veszteségesen termelnek és a közvetlen termelő létszám éppen a hatékony területeken csökkent a minimumra. A bérszerkezet nem megfelelően alakult, a létszámleépülés spontán volt. Világossá vált: ez így nem mehet tovább. Ha a Szirén Szövetkezet meg akarja tartani régen kivívott és évek óta őrzött rangját és hírnevét, akkor sürgős változtatásokra van szükség.

— Ez a már említett vezetőségi , ülés csak a végső mozzanat volt, a döntést hosszas előkészítő munka, gondos számítások előzték meg — mondja Dobruczky Zsolt főkönyvelő-helyettes, akit a szervezési intézkedések koordinálásával bízott meg a vezetőség. — Felmértük, melyik részleg milyen hatékonyan dolgozik, feltártuk a veszteségforrásokat, elemeztük a létszámszükségleteket és mindezek figyelembevételével terjesztettük a határozati javaslatot a vezetőség elé. Tudtuk, hogy a döntés nem fog tetszeni mindenkinek, de akkor is lépnünk kellett. Mi nemcsak szólamnak tekintjük, hogy mindenki ott dolgozzon, ahol a legtöbbet tudja adni a szövetkezetnek. Nem tartható tovább az az állapot, hogy a jól és hatékonyan dolgozó részlegek tartsák el a csak veszteséget hozókat.

Aligha van ma ember hazánkban, aki vitatná a fentiek igazát, de azért a többség a végrehajtást inkább másokkal kapcsolatban képzeli el, mint saját magával. A Szirénben viszont a döntés 140 embert érintett, a dolgozói létszám 10 százalékát.

Termeljék meg a bérüket

— Röviden összefoglalva a következő , döntést hoztuk: csak azok maradhatnak nálunk bedolgozók, akik minden hónapban legalább 1200 forintnyi bért érő termelést teljesítenek. A kézimunkatevékenységet veszteségessége miatt felszámoljuk. Ugyanez a sors vár a kézi szövőkre és a gobelinre is. Az ipartelepen az alacsony hatékonyságú bérmunkát meg kell szüntetni, s újfajta bérezést kell kialakítani. Rövidesen sör kerül a játéfc- részleg tevékenységének újbóli elemzésére is. Minden munkaterületre elvégezzük a normalizált létszám meghatározását és megvizsgáljuk a felesleges és átcsoportosítható létszámot. Növeljük a teljesítménybérben dolgozók létszámát, a csoportvezetők bérezését pedig úgy alakítjuk, hogy még érdekeltebbek legyenek a termelés növekedésében. Végül, de nem utolsósorban, hatékony intézkedéseket teszünk a munkafegyelem megszilárdítására.

Tart Józsefné, a szövetkezet elnöke a fentieket példákkal is bizonyítja. A bedolgozóknál azért kellett 1200 forintos bérminimumot megállapítani, mert ha önnél kevesebbet keres — és ami ezzel együtt jár, kevesebbet is termel — valaki, akkor bérének közterhei már veszteségessé teszik tevékenységét. A konfekciórészleg nagyon komoly hasznot hoz, de létszámhiánnyal küzd, ugyanakkor más, veszteséges területeken egymásba érnek az emberek. Arra kell tehát késztetnünk az embereket, hogy a hatékony területen, a konfekciónál dolgozzanak.

Nem mindenki lelkesedik

Az elmondottakat az első emeleti ingkonfekció látványa is igazolja: nagyon sok az üres gép. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az átszervezéssel mindenki egyetért. Huszárik Györgyné és Szilágyi Andrásné csoport- vezetők szerint a létszámátcsoportosítást nem náluk kellett volna kezdeni. Ügy vélik: helytelen döntés, hogy a két úgynevezett feladó helyett, ezentúl egy szolgálja majd ki mind a két szalagot. Az új bérezési formával sem elégedettek teljesen, bár azt is hozzáteszik, igazán még nem ismerik.

Varga MáHa varrónő már kedvezőbben fogadja a változásokat. Ö a játékrészlegről került a konfekcióba és úgy véli, itt többet kereshet, nem bánta meg a cserét. Ugyanez a véleménye Szkle- nár Pálnénak is, aki csak két napja dolgozik ennél a részlegnél, de úgy érzi: jó cserét csinált.

A csoportvezetőkkel történt beszélgetés után azért úgy tűnik, nem sikerült mindenkit tökéletesen meggyőzni az átszervezések hasznosságáról. Dobruczky Zsolt szerint ez nem is volt cél.

— Előzetesen munkahelyi tanácskozásokon ismertettük a döntéseket, kikértük az emberek véleményét. A csoportvezetőket külön is megkérdeztük, mi a véleményük a bérezésről és javaslatot is kértünk tőlük. Most már a döntés végleges és nem maradt szeretem, vagy nem szeretem kérdése. Igyekeztünk humánusan megoldani az átcsoportosításokat, felnőtt tanműhelyt hozunk létre, a hímző bedolgozóknak, a kézi szövőknek és a gobe- lineseknek felajánlottuk: jöjjenek a közös üzembe dolgozni, vagy maradhatnak otthoni bedolgozók is, de csak varrásra. Akiknek lehetett, munkát szereztünk a Hevesi Háziipari Szövetkezettől. Igaz az is, hogy húszán megkapták a felmondó- levelet, de tőlük már régen meg kellett volna szabadulnunk amúgy is.

így állnak most a dolgok a szarvasi Szirénben nem sokkal a szervezési intézkedések június elsejei bevezetése után. Az elképzelések reálisnak tűnnek és úgy látszik, hogy a dolgozók többsége is megértette: a továbblépés útjából elkerülhetetlen volt e döntések meghozatala. Az eredményekre és a következményekre a későbbiekben még visszatérünk lapunkban.

Kép, szöveg: Lónyai László

Éppen a legtermelékenyebb munkaterületeken legnagyobb a munkaerőhiány