Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-10 / 135. szám
1984. június 10., vasárnap KHÜUKTiTcl ■ BÉKÉS MEGYEI IgMiluKTiw újra Nagykamaráson A megye déli részén fekvő Nagykamarás úgy került be a köztudatba, mint természeti csapások által sűrűn sújtott község. Nem véletlenül. Gyakran érte belvíz, vihar vagy éppen — a múlt évben — aszály a falut és szövetkezetét. A kétezer-ötszáz lelket számláló Nagykamarás is a fogyó községek közé tartozik; sajnos, tovább tart az a kedvezőtlen folyamat, hogy többen halnak meg polgárai közül, mintahá- nyan születnek. Pedig nem lehet rossz gyereknek lenni Kamaráson, hiszen két óvoda van a faluban. Ezt azt. jelenti, hogy minden gyermeket el tudnak helyezni, amíg a papa, mama dolgozik. A felnőtt korú, munkaképes lakosság nagy része helyben talál kenyérkereseti lehetőségre. A legnagyobb gazdálkodási egység — sok más faluhoz hasonlóan — a termelőszövetkezet. A ma Ságvárinak nevezett közös gazdaság 1982 elején egyesült az almáskamarásival. Jelenleg a két községből 520 —530 embert • foglalkoztat. Sokan vannak a nyugdíjas tagok, több mint hatszázan, s ez is azt mutatja, elöregedőben a község. A Békéscsabai Kötöttárugyár telepén 35—40 kamarási asz- szony és lány talál munkára, bébiholmikat gyártanak. Az Orosházi Sütőipari Vállalat nagykamarási üzemében naponta 15 mázsa friss kenyeret sütnek, működésük valóságos jótétemény a községieknek. Dolgozik még egy ÁFÉSZ-zöldség- feldolgozó a László-majorban, 15—20 nő oda jár dolgozni. Ugyanennyien mennek el Orosházára vagy Békéscsabára — számuk az ossz lakókhoz képest nem jelentős. A nők foglalkoztatása nem sarokponti kérdés a kamarásiaknál. A szövetkezet kedvező feltételeket teremt a háztáji állattartáshoz, szép hagyományai vannak a fóliás és szabadföldi zöldség- termesztésnek — nemigen éri meg korán kelni és buszon elfáradni munka után ... A múlt évi aszályban volt valami jó is, nem mentek tönkre a víztől a házak. Üj házat mostanában évente négyet, ötöt építenek. Ahogy mondani szokták: „A népgazdasági irányzatokkal összhangban” a nagykamarásiak is a felújítások, lakáskorszerűsítések mellé tették a voksukat. Sokan választják a központi fűtésre való áttérést, váltják ki a drága fűtőolajat olcsóbb tüzelési módra. Szaporodnak a faluban a fürdőszobák is. A tanács tízmillió forintból gazdálkodik évente. Nem sok ez a pénz, hiszen rengeteg mindenre kell. A tanács és intézményeinek működtetésére és bizony, elkelne már egy új tanácsháza. A mostanit megvizsgáltatták, alkalmatlan a felújításra, ezért újat építenek. Majd, ha jut rá; ki kell várniuk a kedvezőbb népgazdasági helyzetet. Első az újság, aztán jöhet a reggeli Igazán nem hinnénk S. Kovács István bácsiról, Hogy már a 85. évét tapossa, ha nem ő mondaná. Irigylésre méltó szellemi frisseséggel idézi fel élete emlékezetes pillanatait. A napot, mikor 13 évesen — életében először — vonatra ült, s meg sem állt Aradig, ahol az apja is dolgozott. — Az utcán felfigyeltem egy tornyos épületre, s a cégtáblára: „Űri és női cipész”. No, mondom édesapámnak, ide menjünk be, hátha felvesznek tanulónak. Ügy is lett, két hét próbaidőt kaptam. Ügyeskedtem, meg nem álltam egész nap. Cipész lettem, s máig is eldolgozgatok, jó tudni, hogy szükség van rám. Élete nagy fordulópontja volt az a régi-régi május 1., mikor Aradon megbeszélték a nagykamarási barátok, elmennek a felvonulásra. Attól kezdve járatta a Népszavát is, később a Népszabadságot ... — Zsörtölődik is a feleségem eleget, mert máig is első az újság, aztán jön a reggeli, meg a kapálás. A Vörösőrségbe az elsők között jelentkezett. Élete egyik legszebb időszakát élte át akkor, erről bizonyság a sok kedves emlék, melyeket mesél kifogyhatatlanul. Aztán jött a fogság, a fehér terror... — Mikor hazajöttem, behívtak Horthy-bakának, „átképzésre”. Próbáltam volna nem elmenni! Ám — ahogy ők mondták — átképezni nem sikerült nekik. 1945-ben a feleségemmel együtt léptem be a pártba. Addig sem tétlenkedett. Munka híján egy képkerete- zőnél segédkezett, s mikor a környező tanyákra küldték a kész keretekkel, agitált mindenütt. — így kezdődött, s azóta is párttag vagyok. Nemrég kijöttek hozzánk, hogy idős korunkra való tekintettel nem kötelező eljárnunk a taggyűlésekre. Mi mégis elmegyünk mindig, hiszen úgy érezzük, míg járni tudunk, ott a helyünk. A gyerekek, s az unokák is szóba kerülnek. Erzsiké néni, aki idáig hallgatagon ült ura mellett, most képeket vesz elő. Az aranylakodalmukon készültek nemrég, ott volt az egész család: a két — embernyi — gyerek, a három unoka, s az öt dédunoka. Nem maradtak hát magukra öregségükben ... Iskolaotthon = jobb tanulmányi eredmények A megyében az elsők között vezették be Nagykamaráson a közművelődési és oktatási intézmények integrációját, 1976-ban. Fehér István, az iskola igazgatója örömmel számol be arról, hogy az évek során bebizonyosodott: az integráció hasznára vált a lakosság közművelődésének. Megoldódott a művelődési otthon vezetésének kérdése — magasabb fizetéssel —, immár szakképzett dolgozó irányítja a ház munkáját. A pedagógusokat is jobban lehet mozgósítani a közművelődési teendők ellátására. A művelődési ház, az oktatási intézmények és a könyvtár így együtt szép eredményeket mondhat magáénak. Hogy az oktatás területén maradjunk, az iskola igazgatója nem kis büszkeséggel számolhat be az óvodai orosz nyelvi oktatásról, melyet négy éve vezettek be, s nagy népszerűségnek örvend szülők s gyerekek körében egyaránt. Az együttműködés eredményeként jött létre 5 éve az oviklub is. A gyerekek az iskola előtti évben így rendszeresen találkozhatnak jövendő tanárukkal, beavatják őket az iskolai foglalkozások rejtelmeibe... Nem csoda hát, ha az oviklub létezése óta nincs síró nebuló az évnyitón, s az első tanítási napokon. S ha már az eredményeknél tartunk. Kevés község dicsekedhet azzal, hogy bevezette az iskolaotthonos oktatást. Nos, Nagykamaráson két éve ezt is elérte az iskola. A tanulmányi eredmények máris azt igazolják, megérte. A biliárdasztal sikere Szabó Éva közművelődési igazgatóhelyettes minden szabad percét a kétnapos juniális szervezése köti le, melyen a megye színjátszói találkoznak a hét végén. Azért egy kevés időt szakít arra, hogy elmondja, egyre többen keresik fel mostanában a művelődési házat. A közelmúltban hozták rendbe a biliárdasztalt — és csodák csodája —, ez meglepően sok embert becsalogat. Aztán, ha már benn vannak, könnyű rábírni őket az olvasgatásra, a pingpongra, a sakkra ... Jól működő csoportok is működnek itt. A nyugt^jás- klubba 50-en, 60-an is ösz- szejönnek egy-egy rendezvényre. A gyerekeknek színjátszó, bábcsoportjuk van, s több éve működik a Ság- vári Tsz-ben a mezőgazda- sági gépszerelő szakkör. A fiatalságot eddig nehéz volt megmozgatni, ám Szabó Éva elmondja, nemrég alakult meg az öt KlSZ-alap- szervezet és a csúcsszervezet, s az egészséges versenyszellem talán a művelődés, a kulturált szórakozás területén is megteszi hatását. n nagykamarási csel A kora nyári szép idő arra csábított, hogy rövid sétát tegyünk Nagykamaráson. Gazsó János községi párttitkár nem titkolt, büszkeséggel mutatta a szép új és felújított házakat. Külön felhívta figyelmünket arra a — temető felé vezető — betonúira, amely a község lakóinak áldozatos munkája nélkül nem épülhetett volna meg. Az egyik, kívül nagyon romos épületbe — látva meglepődésünket — bevezetett. Amolyan „nagykamarási csel” tanúi lehettünk. A kívülről csúnya, volt főjegyzői, majd pártbizottsági épület remek tornatermet rejt magában. Az általános iskolások a torna után hidegmeleg vizes zuhanyozóban moshatják le az óra porát. Kívül régi, belül modern épület — mivel a tatarozásra egyelőre nem futotta. A lényeg, hogy terem van! A „belvizes község” kifejezés nemsokára érvényét veszti, ha Nagykamarást említik. Három éve kezdtek egy csatornát építeni, mely Orosházától a községig vezet a turháni érvonulaton. Szerencsére a kamarási földek olyan jó tulajdonsággal rendelkeznek, hogy egyetlen csatorna elszippantja majd a felső talajrétegekben meggyűlt vizet. A községen áthúzódó csatornarészlet az egész falut mentesíti a belvíztől. Hogy ez megtörténhessen, a csatorna belterületi szakaszát építik ki. Ottjártunkkor a KÜVIZIG munkásai helyeztek műtárgyat az út alá Aratásra készülnek A nagykamarási Ságvári Tsz-ben végre elégedettek a csapadékkal, 80—100 milliméter hullott földjeikre az aranyat hozó májusi esőből. Az „aranyat hozó” ezúttal szó szerint értendő, hiszen ha nem esett volna — Kovács Ferenc elnök szerint —, búzából csak fél termést arathatnának. Most már kedvezőbbek a kilátásaik, remélik, hogy egy-egy hektár öt tonnát ad a kenyérnek- valóból. i Jó hír ez Kamaráson azért is, mert a tsz elkötelezte magát a gabonaprogram mellett, összesen ezerhat- száz hektáron termesztenek őszi árpát és búzát, kétezer- nyolcszáz hektáron pedig kukoricát vetettek. A kukoricaföldeket is felfrissítette a májusi csapadék, egyik legkritikusabb fázisán, a kelésen így baj nélkül átesett a növényzet. A június eleji eső pedig meggyorsította a kelést. A vetők jó munkáját messziről látni a táblákon, szépen sorolnak, fejlődnek a kis tövek. A cukorrépa az idén 361 hektáron került földbe, biztató képet mutatnak a szépen növekedő levelek. Az utóbbi napokban inkább a gyomok okoznak gondot, ezért vegyszerrel kezelik, ápolják a növényeket. A kezelések sikeres végrehajtása miatt most inkább egy kis száraz időszakot remélnek az időjárástól a szövetkezet szakemberei. Még a télen megkezdték — az erőgépekkel —, majd folyamatosan végezték a gépek nagyjavítását. Sorra kerültek a kombájnok, betakarító gépek is. Ottjártunkkor az utolsó simításokat végezték á megjavított, megtisztított, gondozott külsejű gép- monstrumokon. A szokásos aratási szemlét a jövő héten, június 16-án tartják, s utána két héttel, a hónap végén rajtolnak az aratók az árpaföldeken. Sajnos, az idén is előfordult, hogy hiányzó alkatrészek után kellett járni, de a nagy aratási szemle idejére minden szükséges gép elkészül ◄ A községi tanács mellett, a Rákóczi utcában egy régi épületben korszerű tornatermet alakítottak ki. Hűvös időjárás esetén és télen ott tornáznak az iskolások. Ilyenkor, tavasszal azonban jobb az épület mögötti udvaron mozogni Az oldalt írták; M. Szabó Zsuzsa és Nagy Ágnes. A képeket készítette: Gál Edit.