Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

1 1 I J .1 | I .TWS1984. június 9., szombat

1 k n mfífíivj

fi

ÍOT-kiildöltséggel

Májusi látogatás a népi Koreában

Az utóbbi években — a magyar szövetkezeti mozgalom sikereinek eredményeként — kapcsolat jött létre a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Koreai Mezőgazdasági Dolgozók Szövetsége között. E kapcsolat jelenleg a két szervezet között vezetői szinten kölcsönös látogatásokban, s a két nép közötti barátság demonstrálásában nyilvánul meg. Ez év májusában az a szerencse és megtiszteltetés ért, hogy Békés megye termelőszövetkezeti mozgalmának képviselőjeként tagja lehettem a TOT öttagú delegációjának, amelyet dr. Eleki János főtitkár' vezetett. Mintegy tíz napot töltöttünk a KNDK- ban. A mienk volt a második ilyen jellegű delegáció a kapcsolat felvétele óta.

Korea mintegy tízezer kilométerre fekszik hazánktól, több mint 10 órás — Kelet- Európán és egész Ázsián átívelő — repülőútra. Az ország természeti viszonyai, és még inkább történelmi-nemzeti hagyományai lényegesen eltérnek nemcsak a mienktől, hanem az Európában ismerttől is. Az ország háromévezredes múltra tekint vissza. Történelme jelentős részét az idegen hódítók (kínaiak, mandzsuk, japánok stb.) elleni harcok jelentik. Mindezek mellett sikerült önálló kultúráját, évezredes civilizációját megőriznie.

Az egy főre jutó nemzeti jövedelmet, a technikai színvonalat tekintve fejlődő ország, de civilizáltságát alapul véve már egészen más a helyzet, mint a fejlődő országok többségében.

A vendéglátók delegációnknak rendkívül zsúfolt, de nagyon tartalmas programot állítottak össze, amit az határozott meg, hogy a látogatásnak elsősorban általános politikai jelentőséget tulajdonítottak.

Az ottani szövetség 1946- ban alakult, mint a parasztok szövetsége, majd 1964- ben átszervezésre került, azóta minden mezőgazdasági dolgozót, sőt, a kapcsolódó ágazatok dolgozóit is tömöríti. Fő feladata a párt politikájának megvalósítása a mezőgazdaságban, amelyen belül legfontosabb az ideológiai-politikai tudatformáló munka Kim ír Szén eszméi, a Csucshe-eszmerend- szer alapján.

A szövetség vezetésével tartott tárgyalások során részletesebben megismerkedhettünk a szervezet feladataival, felépítésével és működésével.

A program szakmai vonatkozású részeként három termelőszövetkezetet, két vízgazdálkodási létesítményt, és a 'Mezőgazdasági Tudományos Akadémiát látogattuk

meg. A termelőszövetkezetek sajátos, a mi számunkra nehezen megérthető szervezeti-vezetési rendszerben működnek. Általában a viszonylag kis méret (1000—2000 hektár) és a magas taglétszám (ezer-kétezer fő) a jellemző, de - a főbb munkák idején ennél sokkal tőben dolgoznak a mezőgazdaságban (katonák, diákok, sőt, kisiskolások is).

Az ország termőterülete mintegy kétmillió hektár körül van, és ezt rendkívül intenzíven, minden talpalatnyi földet felhasználva megművelik. A két fő növény, a rizs és a kukorica termesztése zömmel kézi munkára, és kiegészítő gépesítésre alapozott. A rizst palántáz- zák, többnyire géppel, de a sor- és tőkihagyások pótlása itt is kézzel történik. A kukorica 80 százalékát is palántázzák. Így sikerül a tenyészidőt lényegesen meghosszabbítani, biztosítani az optimális tőállományt, és a gyomosodás elleni egyszerűbb védekezést.

Magas szintű az ugyancsak kézi munkára alapozott zöldségtermesztés is. Az állattenyésztés nem jelentős ágazat. A ház körüli állatokon (juh, kecske, baromfi, sertés) kívül a nagyüzemek kismértékben

szarvasmarhával foglalkoznak. (Fontos igavonó állat még mindig a palántanevelő helyeken, kis méretű rizs- táblákon.)

A koreai mezőgazdasági dolgozók igen nehéz munkakörülmények között — a rizsföldeken térdig vízben járva —, óriási erőfeszítéssel biztosítják az ország élelmiszer-ellátását. Ez a lelkesedés és áldozatvállalás mindenképpen elismerést érdemel.

Az öntözéses gazdálkodást óriási beruházásokkal és nagy leleményességgel fejlesztik. A folyókon duzzasztókat építenek, a dombok, hegyek koszorújában

víztározókat alakítanak ki. A termelés fejlesztése mellett az ország nagy gondot fordít az új nemzedék nevelésére, nagyon fejlett a gyermekintézményí hálózat. A népszaporulat csökkent, de ma is a családonkénti két-három gyermek az általános. Ugyancsak kiemelt feladat a lakásépítés, a településfejlesztés. A két háború pusztítása, vagyis 1953. után lényegében mindent újjá kellett építeni. Mindezek mellett kevesebb pénz jutott a közlekedés, az út- és vas- úthálózat fejlesztésére. A városok, falvak rendezettek, tiszták. Mély benyomást tett ránk a nép fegyelmezettsége, rendszeretete. Két félnapos kirándulás alatt bepillantást nyertünk az ország természeti szépségeibe, a gyönyörű Gyémánt-hegységet, (Kingam-San) és a Sa- mil-tó környékét, valamint a tengerpartot láttuk.

A beszélgetések, tárgyalások során a legfontosabb téma volt az ország erőszakos kettészakítottsága, a déli rész amerikai megszállása. Erről részletes tájékoztatást kaptunk és személyes tapasztalatokat szerezhettünk Pamindzsonban a fegyverszüneti tárgyalások színhelyén, valamint a demarkációs vonal egyik őrhelyén tett látogatásunk során. Innen jól megfigyelhettük azt a 240 kilométer hosszú óriási vasbeton falat, amelynek megépítésével az Egyesült Államok szimbolikusan és ténylegesen is bizonyítja a megosztottság állandósítására irányuló törekvését.

A fegyverszünet sorozatos megsértése, az állandó fenyegetettség érthetővé teszi, hogy a KNDK-ban nagyon sok egyenruhás embert (nőket is) láthattunk, hogy a diverziók ellen a déli tengerpartokat elektromos kerítéssel védik, hogy phenjani tartózkodásunk alatt átéltünk egy elsötétítéssel együttjáró légvédelmi próbariadót.

Delegációnk tapasztalatait összegezve dr. Eleki János kifejezte közös elismerésünket a koreai nép óriási erőfeszítései iránt a gazdasági és társadalmi területen, az ország békés egyesítéséért folytatott küzdelméért, köszönetét mondott a megkülönböztetett gondoskodásért, a gazdag programért és vi- szontlátogatásra hívta meg a testvérszövetség vezetését.

Györfi Károly

Életutak

Betonba zárt hivatás

Honi berkekben úgy tartják, hogy nálunk három dologhoz, nevezetesep a focihoz, az autóvezetéshez, no és az építőiparhoz mindenki ért. Ez utóbbinál maradva igaz: az építők az utca emberének jelenlétében, szeme láttára dolgoznak.

— Sokan kritizálnak bennünket, kritizálják munkánkat. Egy viszont tény: az

építők keze munkája nyomán változott megyénk településeinek arculata, s ehhez más kivitelezőkkel vállalatunk is jócskán hozzájárult — kezdi Korek Ferenc, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, miközben irodája falán levő fényképekre mutat: — Ezek a fotók munkánknak csak töredékét, az utóbbi években elkészült létesítményeket reprezentálják. A csaknem három és fél évtizednek, amit a vállalatnál töltöttem, ez csak része.

— Hogyan lett építő?

— Véletlenül — felel, miközben kortyol egyet kávéjából. Szemmel láthatóan kicsit rendezi gondolatait. Symphonia után nyúl, szertartásosan meggyújtja, nagyot szív belőle. — Tősgyökeres csabai vagyok, a gimnáziumban érettségiztem. Az iskolában szerettem a matematikát és a fizikát. Mindkét tantárgy jól ment. Két pólya, a mérnöki és a tanári állt közel hozzám. Érettségi előtt még, nem volt kialakult elképzelésem. Bármilyen mérnök vagy matematika—fizika szakos tanár szerettem volna lenni. Barátom, akivel egy padban ültem, beszélt az építészet szépségéről. így rábeszélt az építészmérnöki pályára. Együtt indultunk Pestre felvételizni. A sors iróniája: engem felvettek, őt nem. így kerültem a szűk lehetőségeket kínáló alföldi kisvárosból Budapestre.

— Mit jelentettek az egyetemi évek?

— Kollégiumba hely hiányában nem vettek fel, így szűk albérleti szobában laktam egy mezőberényi és egy másik csabai fiúval. Nehéz körülmények között éltünk, akkor mások voltak a lehetőségek. A legkisebb jót is nagyon megtanultuk becsülni. Időmet a tanulás, a szertornázás és az ifjúsági mozgalom töltötte ki, szórakozásra nem jutott. A diploma megszerzése után kerültem vissza Csabára, mostani vállalatomhoz.

— Végigjárta a ranglétrát...

— Voltam építésvezető, osztályvezető, 1957-től 1971-ig főmérnök, 1971-ben neveztek ki igazgatónak.

— Átfogó ismeretei vannak az építőiparról, a vállalatról. Hogyan fejlődött az ÁÉV?

— Az ötvenes években hagyományos módszerekkel, téglát téglára téve építettünk, igaz már előre gyártott áthidalókat, födémeket használtunk. Forradalmi lépésnek számított 1958, amikor is Orosházán, saját előre gyértott elemeinkből építettük fel a 250 vagonos magtisztítót. A tömeges lakásépítésben 1962 volt a fordulat éve: hozzákezdtünk a téglablokkos lakások kivitelezéséhez, nyolc évvel később pedig a poligonüzemünk termékeinek felhasználásához. Az 1960-as évek elején az Orosházi Üveggyár volt az első nagy ipari jellegű beruházásunk, s ez komoly erőpróbát jelentett a vállalatnak — s máris sorolja a nagyobb beruházásokat: a Békéscsabai Hűtőház, konzervgyár, Körös Hotel, FORCON, Kner, kórház, a szarvasi

főiskola, az orosházi kórház . . . Nehéz szívvel, némi meghatódottsággal emlékszik vissza az utóbbi egy-két évtizedre.

— Hivatali munkája mellett számos társadalmi megbízatása is van ...

— Már középiskolás koromban részt vettem az ifjúsági mozgalomban, 1952-től tagja vagyok a pártnak. Alapítója és azóta is tagja vagyok a Népi Ellenőrzési Bizottságnak, az ÉTÉ megyei szervezetének és országos elnökségének. Tevékenykedem a megyei pártbizottság gazdaság- politikai munkabizottságában és tagja vagyok a vállalati pártbizottságnak.

— Szabad idő, hobbi, magánélet?

— Az elmúlt években nem sok volt. ötvenhét éves vagyok, július elsejétől kor- kedvezménnyel nyugdíjas leszek. A KISZ- tábor mögött van egy hobbikertem, egyelőre szégyellem: gazos, nem jutott rá időm. A kerítést a nyáron majd megépítem, s most már jut időm a hétvégi kisház megtervezésére, felépítésére is. Kicsit elengedem majd a fantáziámat. .. Szeretek utazni, s minden bizonnyal több időm jut a közéleti tevékenységekre is.

— Szigorú főnöknek tartja magát?

— Nem voltam szigorú, inkább következetes. Jó értelemben vett tulajdonosi szemlélettel magaménak is éreztem a vállalatot, mely az életem központja volt, s erre több energiát fordítottam, mint a magánéletemre. Nem építettem családi házat, a Kulich Gyula-lakótelepen lakom egy kétszobás, blokkos lakásban, olyanban, amilyenben több ezren élnek Békéscsabán is. Megromlott egészségi állapotáról szól, kis szünet után mondja:

— Ügy vélem, a váltás, a fiatalítás a vállalat életében szükséges. Elégedett emberként, emelt fővel tudok elköszönni szaktársaimtól, s úgy érzem, ami tőlem

tellett, azt jól, rosszul, kiadtam magamból — és ismét a falra mutat, ahol a fényképek függenek: — Az utódom majd kiegészíti az újabb létesítmények fotóival.

Nagyot szippant cigarettájából, füstjét lassan fújja. Amikor elköszönök, későre jár. Nem haza indul, még társadalmi megbízatásainak tesz eleget.

Korek Ferencnek, a BÁÉV igazgatójának munkáját több magas kitüntetés fémjelzi, többek között átvehette a Munka Érdemrend ezüst és kétszer arany fokozatát.

Szekeres András

Fotó: a szerző felvétele