Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
1984. június 9., szombat Polgári védelem Ozemi komplex gyakorlat Mezőhegyesen Május 25-én és 26-án komplex polgári védelmi (pv) gyakorlatot tartottak a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban. Az első nap délutánján Supala Pál vezérigazgató, üzemi pv-pa- rancsnok üdvözölte a meghívott vendégeket, akiknek bemutatta a gazdaságot és a törzsállományt. Majd ismertette a soron következő polgári védelmi gyakorlat tárgyát, célját, valamint a kétnapos programot. Ezt követően a gyakorlatvezetőtől kapott közlések alapján Berki Béla üzemi törzsparancsnok tájékoztatta a törzset, amely ezután jelentéseket készített a „kialakult háborús körülmények között” végrehajtandó feladatokról. Végül a parancsnok elrendelte, hogy az önvédelmi szervezet másnap reggel 6 órára teljes feltöltöttség- gel, felszereléssel és technikával ellátva a szállítási üzem udvarán ellenőrzés céljából sorakozzon fel. A jelzett időben lázas és kellően összehangolt tevékenységbe kezdett az üzemi parancsnoki törzs, valamint több szakszolgálati és önvédelmi szervezet a dolgozók, továbbá az állatállomány és a gazdaság vagyonának komplex védelmében. Az első légiriadó elmúlása után a szemlebizottság, amelynek tagjai között volt dr. Pataky Iván ezredes, a polgári védelem országos parancsnokságának osztályvezetője, valamint Bielik János ezredes, a Békés megyei pártbizottság képviselője is, megtekintette az 1. sz. kárterületet. Ily módon e szemlélők meggyőződhettek arról, milyen szakszerűen és féltő gondoskodással folyt az állatok mentése, illetve elszállítása, Majd újabb légiriadó következett, s most már a borjúnevelőnél keletkezett tűz lokalizálására érkezett meg a tűzoltó-alegység. A mentőerők példamutatóan látták el teendőiket, s a tűz eloltásához a közelben levő tó vizét használták fel . . . A bizottságnak álkalma volt megtekinteni, miként dolgozzák fel folyamatosan a kárterületről odaszállított sertéseket az MMK húsüzemében. Külön érdekességszámba ment a ménes kitelepítése, továbbá a takarmánykeverő üzem radiológiai kiszóródás védelmére való felkészítése. A komplex üzemi gyakorlat befejezése után dr. Németh József, az Állami GazA szemlebizottság megtekinti a mentést a sertéstelepen daságok Országos Központjának vezető pv-törzspa- rancsnoka a szemlebizottság észrevételeit figyelembe véve értékelte az eredményeket. Az előző napi törzsvezetési munkát „kiváló”-ra, az aznapi gyakorlat végrehajtását „jó”-ra minősítette. Egyebek között kiemelte, hogy mind a jelentések beadását és az eligazítást, mind pedig a különböző feladatok végrehajtását fegyelmezettség, pontosság jellemezte. Több helyen is tapasztalni lehetett: nagy szakmai hozzáértéssel és szervezetten látták el teendőiket a vezetők és a beosztottak. Külön is figyelmet érdemelt, hogy a vágóhídon azon a napon kommunista műszak volt, és a dolgozók keresetüket a mezőhegyesi bölcsődének ajánlották fel Az értékelést követően Supala Pál üzemi parancsnok köszönetét mondott azoknak a személyeknek, akik a törzsben és az egyes alegységekben példamutatóan helytálltak és minden igyekezetükkel azon voltak, hogy polgári védelmi ismereteikről, gyakorlati felkészültségükről — legjobb tudásuk, képességük és jártasságuk alapján — számot adjanak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne fejlesszék tovább az üzem állóképességét, s ne gyakorolják a kár felderítésével, a mentéssel- mentesítéssel és más fontos feladatokkal kapcsolatos teendőiket az elkövetkezendő időben. Kép, szöveg: Bukovinszky István Harmincéves a vakok szövetsége Beszélgetés a megyei szövetség titkárával Szeptemberben lesz 30 éves a Vakok és Gyengén- látók Országos Szövetsége. A megyei területi szövetség titkára hosszú ideje Vontára András. A nagy múltú szövetség életéről őt kérdeztük: — 1962-től képviselem a megyei területi szövetséget, s tevékenykedem a békéscsabai körzeti csoport elnökeként is. Kezdetben, á tag- szervezés éveiben bizalmatlanok voltak az emberek. Kitértek a kérésünk elől, hogy a szövetség tagjai legyenek. Fokozatosan sikerült leküzdeni az ellenérzésüket, megértették, a szervezet az érdekeiket képviseli. 1965-ben alakultak a körzeti csoportok. Megyénkben jelenleg Orosházán, Gyomaendrődön, Szeghalmon, Sarkadon, Medgyes- egyházán, Szarvason és Békéscsabán működik ilyen. Társadalmi aktívák irányítják a csoportokat, dolgoznak a vezetőségben is. — A szövetség érdekképviseleti szerv. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Az első nagy lépés a személyi járadék juttatásának megvalósítása volt. A rendelkezés 1971 nyarán jelent meg, amely szerint havonta 500 forintot kaphatnak a vakok és gyengénlá- tók. A szövetség szorgalmazta ezt a kedvezményt, de nem csak a szövetség tagjai kaphatják. A siker oka az volt, hogy megértették az illetékesek; a nem látó embernek mindig nehezebb a megélhetése, nehezebben vállalhat munkát, juthat plusz jövedelemhez, mint a látó. A felmérések szerint 6 ezer embert tartottak nyilván akkoriban, akiknek ez a személyi juttatás járt volna. Amint híre ment a dolognak, pár hónap alatt a jogosultak száma 30 ezerre gyarapodott. A területi szövetség ügyeire visszatérve, jelenleg 1620 tagot számlálunk. Ügyes-bajos dolgaikkal fordulhatnak a körzeti csoporthoz és a megyei szervezethez is. Kedd és csütörtök kivételével délelőttönként Elektronikus vezérlésű japán síkkötő automaták kezdték meg a termelést a Debreceni Kötöttárugyárban, s még ebben a hónapban újabbakat helyeznek üzembe. Azt követően olasz és NSZK gyártmányú varró- és szabászgépeket szerelnek fel. A korszerűsödő üzemből nagy tételeket exportálnak, van fogadóóránk Békéscsabán, a Luther utca 13/B számú házban. Természetesen máskor sem küldjük el a vidékről érkezőket. Intézkedtünk már lakásügyben, háztáji föld- és terményvitákban, szociális ellátás dolgában, illetékek kérdésében. Segítünk annak, akinek jogos a panasza, és lehetőségünk van a segítségre. — A vak és gyengénlátó emberek boldogulását a világban hogyan támogatja a szervezet? — Ha valaki fehér bottal közlekedő embert lát az utcán, könnyebben segít a közlekedésben, a tájékozódásban. Igen ám, de sokan hiúságból nem hordják magukkal a fehér botot. Ezen a szemléleten kellene változtatni. Volt például egy idős tagunk, akit kétszer is elütött az autó, mert szégyell- te a fehér bot használatát. A vak emberek továbbtanulását, szakmai képzését támogatjuk, javasoljuk a jelentkezőket a vakok intézetében indított tanfolyamokra. Felvételi vizsgát kell tenniük azoknak, akik telefonközpontosok, gyógymasszőrök szeretnének lenni, vagy ke- fe-seprűkötó-, kosárfonó tanfolyamra jelentkeztek. A szorgalmas emberek tanulhatnak, a központunk tanulmányi segéllyel, ■ tankönyvvel támogatja őket. Van például vak jogászunk és tanárunk is. A helyzetük nem köny- nyű, hiszen el kell fogadtatniuk magukat, és a környezet életébe nekik is be kell illeszkedniük, itt a megyében megpróbálunk segíteni a tanfolyamot végzett visz- szatérők elhelyezkedésében. Persze, a fiatalok közül sokan nem jönnek vissza Budapestről. Talán ezért van, hogy a területi szövetség tagjainak csupán mintegy 20 százaléka van a nyugdíj- korhatár alatt. A vakok intézetébe, vagy a rászorulóknak a szociális otthonokba a községi és városi tanácsok intézik a beutalókat, de javaslatot' mi is fűzünk a kérésekhez. — Hallhatnánk a körzeti csoportok életéről? mind a szocialista, mind pedig a tőkés országokba. A szocialista országok közül legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió, ahova elsősorban bébi és gyermek kötött ruhákat küldenek. A tőkés országokba ebben az évben 25 millió forint értékű kötött ruhát szállítanak. Ennek 80 százalékát az Amerikai Egyesült Államokból — Egyik-másik helyen igen aktív élet folyik. Legnagyobb létszámú a békéscsabai, sokan vannak a szeghalmi, a sarkadi, az orosházi körzetben. A vezetőségek mindenhol családlátogatások során győződnek meg a tagok szociális helyzetéről, érdeklődnek életükről. Klubfoglalkozásokat szerveznek Orosházán és Szeghalmon. Az utóbbiak különböző helyszíneken találkoznak, kirándulnak, előadásokat szerveznek. A megyei szervezetnek van természetjáró szakosztálya és kultúrcsoportja. A kórusunk évente 20—30 alkalommal fellép öregek napközijében, szociális otthonokban és a beszámoló taggyűléseken. A székházunk kultúrtermében negyedévenként tapasztalatcsere-összejöveteleken beszéljük meg a munkánkat, eredményeinket. Sok településen szocialista brigádok, tsz-ek, üzemek segítik a szövetség életét. Például Vésztőn egy szocialista brigád tagjai ásták fel az idős sorstársunk kertjét, a tsz motoros fűrésszel termelt ki fát a rászorulóknak. A kever - mesi tsz is hasonlóképpen gondoskodott sorstársainkról. A 8-as Volán darabáruosztályának szocialista brigádja is támogatott bennünket. Megyeszerte ezekben a napokban zajlanak a körzeti csoportok értekezletei. Itt mérlegelik eredményeinket, s választják meg a 46 küldöttet, aki a szeptemberi megyei tanácskozáson képviseli a tagságot. Az igazsághoz tartozik, hogy a rokkantak évében sokkal nagyobb figyelem fordult a vakok és gyengénlá- tók felé is. Üzemek, szocialista brigádok nyújtottak anyagi és erkölcsi támogatást számukra, és a többi csökkent munkaképességű, vagy rokkant embert képviselő szervezeteknek. A segítőkészség, a lelkesedés csökkent, de az ilyen emberek gondja és problémája nem. Jó lenne erről nem elfeledkezni. Bede Zsóka. rendelték. Emellett Hollandiába, Finnországba és az NSZK-ba is eljutnak a gyár termékei. A belkereskedelem számára 600 ezer felnőtt- és gyermekpulóver készül az idén Debrecenben. Az exkluzív hazai igények kielégítésére a kötöttárugyár együttműködést alakított ki a Centrum^ a Módi és a RÖVIKÖT Nagykereskedelmi Vállalattal, s ennek keretében kis szériában gyártott kötöttáruk is készülnek. Pulóverek kis szériában Orosházi aranyláz Ki ne álmodozott volna már arról, hogy kincset talál? Gyerekfejjel, izgalmas kalandregények olvasása közben^ valamennyien eljátszunk á gondolattal, mi lenne, ha ... Felnőttként, a „rideg valóságban” élve, nemigen hiszünk, bízunk ilyen szerencsében, ám ha ritkán is, de érhet kellemes meglepetés — arany formájában — egyeseket. Kilenc aranyásá Nos, az a kilenc ártatlan betonozó, aki Orosháza belvárosában gyanútlanul egy társasház alapját készítette, sem gondolt aranyra, kincsre, még akkor sem, amikor egyikük egy gyűrűt találva megelégedéssel nyugtázta: megvan a napidíjam. Jó ütemben és jó hangulatban haladt a munka, ötven üveg sor és másfél liter pálinka fogyott aznap. Szépen teltek a zsaluk a folyékony betonnal, a lécek között víz szivárgott, folydogált a földre, kis tócsákat képezve. Valaki gondolt egyet, és néhány lapát földet dobott a vízbe. És a lapát nyomán egy, kettő, három gyűrű fordult ki a földből. Már mindenki feledte a betonozást, szerszámaikat ledobálták, és lázas aranyásás következett. Gyűrűk, láncok, karkötők kerültek elő, valamennyi „aranyásó” gazdagabban tért haza, mint ahogy reggel elindult. Mert ekkor, a kincstalálás mámorában (lehet, hogy az italoknak is volt némi szerepe) úgy döntöttek, ki-ki vigye haza „talált tárgyait”. A kétkedés azonban — bármi jó érzés is arany ékszereket találni — beköltözött a szívükbe, őket illeti vajon ez a sok drágaság? A lelkiismeret (és a félelem: kisebb értékért is áldoztak már emberéletet) nem engedélyezett nyugodt álmot. Reggelre néhányukban megérett az elhatározás: szabadulni kell a kincstől, vagyis törvényesíteni létét. Megbeszélték, akinél szükséges volt, azt rábeszélték), hogy délután 4 órakor a telken találkoznak, és valamennyien magukkal hozzák, amit előző nap elvittek. Kincs, ami nincs — Megtudtuk, mi az aranyláz. Akkor, ott, a keresés perceiben, egy kicsit mindnyájan „megőrültünk”. Azt nem lehet elmondani, milyen érzés ennyi aranyat, ékszert együtt látni, ráadásul a birtoklás reális esélyével! Sz. S. mérnök és K. T. is, ők a telek tulajdonosai. Mindketten az orosházi Űj Élet Tsz-ben dolgoznak. (Él- celődnek is az oly sokféle kiegészítő tevékenységet űző szövetkezettel, hogy újabban az aranyásás is a profiljába tartozik.) Kérésükre nem írjuk le neveiket, érthető módon nem kívánják továbbnövelni „népszerűségüket”. Elsősorban ők szorgalmazták a kincsek leadását. Most persze, tudom, azt gondolja az olvasó, találta volna meg ő az ékszereket, bizony nem lelkizne, tudná mit kezdjen vele.. . — Nem volt egyszerű dönteni, de bármily hihetetlenül hangzik is, megkönnyebbülést jelentett, hogy átadtuk a rendőrségnek. Természetesen ezzel nem felejtettük el az ügyet, gyakran szóba kerül, jól tettük-e, és mi lett volna, ha ... ha megtartjuk, vagy ha nem ott fut a fal, ha nem forgatja ki az alapkészítéskor az árokásó gép azt a régi cukrosüveget, amibe valószínűleg rejtették az ékszereket. Azóta, ha üvegdarabot találunk, egyből arra gondolunk, biztos a kincses üvegből való. Ilyen élmény nem mindennap adódik, sokáig hatással van az emberre. Még a rendőrök is meglepődtek, amikor beállítottunk, hogy hoztunk egy kiló aranyat. Rejtélvek és jogok — A rendőrségnek — mondja az orosházi kapitányságon Németh József zászlós, aki ügyeletes volt aznap — nincs nagy szerepe ebben az ügyben. Május 24én este jelentkezett az Űj Élet Tsz két dolgozója, hogy a tanácstól tartós használatba vett telkükön, házépítés közben nagy mennyiségű aranytárgyat találtak. Konyhai mérlegen mérve pontosan 97 dekagrammot. A talált tárgyak átvétele a tanácsok feladata, de mivel ott csak öt óráig dolgoznak, ilyenkor a rendőrség helyettesíti őket. Tanúk jelenlétében pontos leltárt készítettünk a behozott tárgyakról, és másnap reggel az egészet annak rendje és módja szerint átadtuk a tanácsnak, ahol a talált tárgyakra vonatkozó jogszabály szerint kezelik. (Mielőtt bárkinek bármi eszébe jutna: az ékszereket jelenleg biztos helyen, Budapesten, pecsét alatt őrzik.) — Közben szakemberrel, muzeológussal megvizsgáltattuk a „leletet”. Véleménye szerint egyértelműen a XIX. század végén, a XX. század elején készült tárgyakról van szó, vagyis régészeti értéke nincs. Értéke viszont annál inkább ; 97 dekagramm aranynak önmagában is, és ezek többnyire ötvösmunkák. Csak az érdekesség kedvéért: van közte például egy 167 centiméter hosszú aranylánc és egy platina gyűrű. Mo^t már csak az a kérdés, kié a kincs? Az államé, mint a „föld méhének kincse”? Vagy a telek helyén lebontott ház egykori tulajdonosának leszármazottaié? Vagy netán a becsületes megtalálóké? Esetleg mind a hármuké? És kié volt e sok elrejtett drágaság, melynek nem egy tétele (nagyobb mennyiségű karikagyűrű, aranyfogak, hidak, koronák) ugyancsak gondolkodóba ejtik az embert. Bármennyire szeretnénk is tudni azonban a választ, erről egyelőre nem nyilatkozhatnak az illetékesek. A tulajdonjog tisztázása még hátra van. A lakosság viszont nem késik a magyarázattal: fantáziáját jócskán megmozgatták az események, és a legkülönbözőbb hírek keltek szárnyra. Ezek persze nem hitelesek, így szót nem érdemelnek. Szatmári Ilona
