Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
1984. június 9., szombat A folyamatos, tervszerű műszaki fejlesztés eredménye a képen látható Bullmcr terítögép, amely sűrített levegővel működik, jelentősen könnyítve a szabászok munkáját. Az NSZK gyártmányú gépet az idén márciusban állították be Fotó: Fazekas László Gyulai szabók — egy műszakban Lassan egy esztendeje, hogy a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezete felhagyott a két műszakos termeléssel, dolgozóit egy műszakban foglalkoztatja. A döntéssel — melyet a munkaerőhelyzet kényszerített ki — az üzem is, a kollektíva is jól járt. Az egy műszak kétségtelenül vonzóbb a munkások számára, jobban alkalmazkodik a családi igényekhez, előnyösebb időbeosztást tesz lehetővé. A szövetkezetnek pedig költségei csökkentek, energiára például, a tavaly nyáron beállt változástól az év végéig 700 ezer forinttal kevesebbet költöttek, mint a két műszakos termelés idején. Lerövidült az átfutási idő, javult a műszakkihasználás és nőtt a termelékenység. Mindez persze nem ad okot maradéktalan örömre, csupán egy kedvezőtlen munkaerőhelyzet hátrányos következményeinek a csökkentését jelenti lehetőségek szerint. A második műszak ugyanis kihasználatlan volt, ám a rezsiköltségek természetesen ugyanúgy terhelték. A váltószalagokban dolgozók létszáma folyamatosan csökkent, utóbb mindössze 14—15-en maradtak az átlagos huszonnéggyel szemben. Vagyis a több műszak megszüntetése indokolt volt és az idő igazolta a döntés helyességét. Magyarországon ma az átlagos műszakszám 1,2, ami annyit biztosan sejtet: nemigen dolgoztathatnak az üzemek több műszakban. A gépek, eszközök kihasználása szempontjából ez cseppet sem kedvező, hisz a nap nagy részében termelés nélkül állnak a sokszor nagy értékű berendezések. Ám két műszakot — bármily jó lenne is ezáltal a gépkihasználás — emberrel megtölteni manapság igen nehéz. Ugyanis harminc esztendővel ezelőtt — meséli a szabók elnöke, Török László, aki akkortájt került a szövetkezetbe — még a munkások „fizettek” azért, hogy bekerülhessenek a „gyulai szabók” közé. Állítólag akkoriban — hivatalosan meg nem erősített hírforrások szerint — egy-két üveg jó fajta bor segített a munkásfelvételnél. (Most valószínűleg a szövetkezet fizetne szívesen egy-két palackkal annak, aki idejön dolgozni, ha ez segítene.) A gyulai üzemben és a két vidéki telepen, Eleken és Kötegyánban 360-an dolgoznak jelenleg. Igen sok, 90—95 szakmunkástanulót képeznek ki ugyanakkor a varrás-szabás fortélyaira. Ám közülük, a tapasztalatok szerint csak kevesen maradnak meg a szövetkezetben, hisz többségük vidéki és igyekszik a szülői házhoz visszakerülni. A munkaerőgondokon szakcsoportok alakításával igyekeznek enyhíteni. Az idén eddig négy szakcsoport alakult, így tudnak nagyobb mennyiségben eleget tenni a szép számú rendelésnek. A gyulai szabók igen magas technikai, szakmai színvonalon dolgoznak, termelésük — ritka az ilyen — 96 százaléka tőkés export, ami abszolút értékben 57 millió 654 ezer forintot jelent. A szabók tőkés exportjának körülbelül fele bérmunka, fele anyagos termelés. Ez utóbbi aránya nemrégiben nőtt meg ily mértékben. Elsősorban ennek köszönhető, hogy tavaly az üzem termelési értéke hatvan százalékkal, nem rubelelszámolású exportja 80 százalékkal növekedett. Vagyis aggodalomra nincs ok: egy műszakban is magas minőségi színvonalon, kényes ízléseket kielégítve, szép eredménnyel dolgozik az üzem. — szí — nát, takarmányozni, fejni, tisztán tartani az istállót és az állatokat. Megnézzük az istállót. Mária asszony sorra bemutatja a teheneket: Rózsi, Bözse, Klári és Manci. — Mind aranyos, könnyű fejni őket. Igaz, a Bözsit kézzel feji a férjem, mert nem bírja a gépet, könnyen begyullad a tőgye. Kiderül, hogy a kedvencek között is akad kedvenc, Mancit szereti a legjobban. Azért, mert fél ős, jobban kell vele vigyázni. Az ő bocija a fekete Néró, neki a gyulai vásáron keresnek rövidesen új gazdát. Ha tehén lenne, dehogy is adnák el, biztosan remekül tejelne. De ha egyszer ráálltak a tejtermelésre, akkor azzal foglalkoznak. Hogy miért jó dolog tejet termelni, azt ketten is magyarázzák. Szinte naponta pénzt hoz a házhoz, a bikanevelés pedig csak egyszer hozna egy nagyobb ösz- szeget. Kihangsúlyozza Tri- pon György, hogy húsz liter feletti hozamú teheneket érdemes tartani, mert különben csak etetik, és nem termel semmit. Ezért is adják el rövidesen a Rózsit; ellés után lebénult, helyrejött ugyan, de nem fogant borjút, és egyre kevesebb tejet ad. Nem bántják, mert szeretik a jószágot, de ha nem termel, jobb eladni. Kicsit kegyetlenül hangzik, de igazuk van, ez is állatszerete- tüket bizonyítja. Hogy mit szóltak az ismerősök, rokonok a második díjhoz? örültek, gratuláltak. Akadtak természetesen, akik irigyelték a házaspárt. Pedig talán az előzőekből is kitűnt, hogy becsülettel megdolgoznak a tejért járó pénzért, s hogy versenydíjazottak lettek, az csupán a véletlen műve. Máris helyesbítek: szó sincs véletlenről, munka- és állatszeretetük, hozzáértésük áll a második helyezés mögött. M. Szabó Zsuzsa Száz liter tej naponta Most még az istállóban vannak a tehenek, de elkészült már számukra egy nyári szállás Fotó: Fazekas László Eleken járunk; a Lököshá- zi utcai házban csak a háziasszony, Tripon Györgyné van otthon. Amikor megtudja, milyen ügyben keressük, térül-fordul, férjével tér haza. Hármasban beszélgetünk arról, hogyan érték el a szép sikert, a megyei tejverseny egyik kategóriájának második helyét. , Mindig tartott állatokat mindkettőnk családja, parasztemberek voltak a szüléink — kezdi az asszony a beszélgetést. — 1978-ban vettünk három magyar tarka tehenet a gyulai vásáron, így kezdtünk tehéntartással, fejőssel foglalkozni. A férj, Tripon György a GMV eleki keverőjének dolgozója, felesége, Mária asz- szony a háztartás gondjait vette a vállára. Nem keveset, mert a férje és ő maga is gyakran volt beteg, s az állatokat így is el kellett látni. A táppénzes napok, a kórházi ápolás nagy kieséseket jelentett a családi költségvetésben, ezért is jött jól az a jövedelem, amit a tej után kapnak. Van egy hold földjük, és a helyi Lenin Tsz-től is bérelnek kaszálót, vásárolnak szénát. A trágyával nincs sok bajuk, a tsz dolgozói elszállítják, cserébe friss szalmát hoznak. Mindkét fél jó_L jár így, hiszen a szövetkezet a szalmáért értékes tápanyagot kap a földjeire. — Gondolták, hogy az egy tehénre jutó 5 ezer 680 liter tejjel ilyen szép helyezést érnek el a megyei tejversenyen ? — Nem számoltuk mi, hogy mennyit fejünk és adunk át a csarnokba — mondja a férj —, meg is lepődtünk, amikor jött a boríték, hogy menjünk Mu- ronyba, átvenni á díjat. Nem tudják, hogy kerültek ilyen előkelő helyre, hiszen nem neveztek a versenybe. Valószínű, a tsz jelentette az illetékeseknek, hiszen a szövetkezeti tejcsarnokba viszik a tejet, ott pontosan tudják, hogy menynyit egy évben. Azt a házaspár is látja, hogy jól tejelnek a teheneik. A négy közül akad, amelyik harminc liter fölött ad naponta. Némelyiket háromszor is fejik. Reggel és este összesen száz liter tejet visznek a csarnokba. Hogy mit kell ezért dolgozni? Reggel négykor kelni, kaszálni, hordani a lovas kocsival a széÚj vállalatok sikeres rajtja A nyolcvanas évek elején az előző évtized gyakorlatával ellentétes tendencia figyelhető meg a vállalatok átszerveződésében. Miközben korábban a terebélyesedés, a kisebb üzemek és termelő- egységek felszippantása jellemezte a magyar gazdaságot, az utóbbi években mind több gazdálkodó próbálgatja önállóan szárnyait. A vállalati szervezeti rendszer korszerűsítését jelzi például hogy 1980 és 1983 között összesen 25 gazdasági egység (ebbő] 12 tröszt) szűnt meg, 16 vállalat mérete csökkent és mindössze egy vállalat nagysága növekedett. Az említett időszakban a háromszázat is meghaladja az önállóvá vált gazdálkodó szervezetek száma. Emellett tavaly 122 kisvállalat is alakult. Az átszervezések a korábbihoz hasonlóan 1983-ban is elsősorban az ipari gazdálkodókat érintették. A tavaly átszervezett 161 vállalat közül 153 tartozik az iparba, s ezek 90 százaléka gépipari vállalat. Az átszervezés és a vele járó önállóság nem önmagáért való törekvés. Példák sokasága bizonyítja, hogy az önállósulás következtében kialakuló gazdasági kényszer óriási energiákat szabadíthat fel. A kisebb szervezet ugyanis általában nem képes elviselni azokat a veszteséges vállalkozásokat, amelyek a közös alapok és az elszámolás gyengeségei miatt olykor eleve felismerhetetlenek. Vagy amennyiben mégis tudnak róla, a nagyvállalat gazdálkodása összemossa a ráfizetéses és nyereséges akciókat. A tapasztalatok az esetek többségében kedvezőek. A tröszttől elvált egri, pécsi és debreceni dohánygyár ugyancsak bebizonyította alkalmazkodóképességét. Egyebek közt új beszerzési források feltárásával és az értékesítési formák változatosabbá tételével javítottak gazdálkodásukon. A Középmagyarországi Pincegazdaság a többi között új termékek piacra dobásával szolgálta meg az önállóságot. Az önállósuló vállalatok első lépéseit gyakran nehezíti, hogy olykor hónapokig elhúzódnak az anyavállalat és a leszakadó egység közötti viták. A disputa tárgya a leggyakrabban a termelő gépek, berendezések és. a korábban felvett hitelek terheinek megosztása. Márpedig tisztázatlan erőviszonyok közepette az átlagosnál kockázatosabb a döntés. ’ A szétválással járó elkerülhetetlen feszültségek ellenére továbbra is indokolt a termelő szervezetek egy részének decentralizációja, szétválasztása. Enélkül ugyanis elképzelhetetlen a gazdasági reform folytatását szolgáló versenyhelyzet kialakulása. Ami — hasonlóan az önálló gazdálkodáshoz — ugyancsak nem magáért való folyamat. Csakis versenyben, másokkal összevetve mérettetnek meg a gazdálkodó szervezetek, s válhatnak ezáltal költségérzékennyé, ami a hatékony gazdálkodás egyik fontos feltétele. Egy pénzügyi vizsgálat kimutatta: a magas jövedelmezőségű vállalatok között igen nagy a tanácsi vállalatok és szövetkezetek, vagyis a kis és közepes gazdálkodó szervezetek aránya. Kétségtelen: ezek a vállalatok és szövetkezetek jóval ritkábban kényszerülnek — az átlagnál kisebb nyereséget hozó — maximált áras munkák elvállalására. A KB április 17-i határozatában is megfogalmazott önállósulási törekvések természetesen nem zárják ki az összeolvadást, a centralizációt. Hiszen változatlanul akadnak olyan gazdálkodó szervezetek, ^melyeket éppen kis méretük gátol jövedelmezőségük javításában. Általánosabb azonban, hogy még mindig sok a monopol- helyzetű vállalat. Ami nemcsak költségérzéketlenséget okoz, hanem valamiféle tudathasadásos állapotot is eredményez. Nevezetesen: a gazdálkodók ellátási felelősségük következtében nem szüntethetik meg a veszteséges termékek gyártását, miközben a szabályozás nem a piac ellátását, hanem a vállalat jövedelmezőségét honorálja. A monopolhelyzet megszüntetése, a költségérzékenység, és ezáltal a hatékonyság kikényszerítése — olyan érvek ezek, amelyek feltétlenül az önállósulási folyamatok folytatása mellett szólnak. Molnár Patrícia Étkezési kukoricafajták Kecskemétről A Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat számos olyan új fajtajelöltet állított elő, amelyek felveszik a versenyt a legjobb külföldi hibridekkel. Közülük jó néhány alkalmas arra, hogy a drága importfajtákat pótolja. A 430-as jelű például 56 kilogrammal termelt többet hektáronként, mint a legjobbnak számító amerikai fajta. Gazdaságosabb volt a szemkiho- zatala, íze, aromája is megfelel az igényeknek. Az idén megkezdik üzemi szaporítását. Az újabb keresztezésekből nyert egyedek beltartal- mi értékét elsősorban gének beépítésével javítják tovább. A cél az, hogy vékonyabb legyen a héjuk, és magasabb a cukortartalmuk. Ez évben először foglalkoznak minicsövű nemesítéssel. Ezt egészbeni konzerválásra szánják. Ez esetben egy-egy száron a hagyományosnál több cső képződik a levélhónal- . jakban. A tízcentis csöveket szemképződéskor törik le, és tartósítják. A pattogatni való hibridek .fajtaválasztéka is bővült. A legújabb, a „gyöngyszemű” az idén kapott állami elismerést. Koraiságával tűnt ki, s az így teljesen beért szemek jól pattognak, óriásira — harminchárom— harmincötszörösre — duzzadnak. Befejezéséhez közeledik a katalitikus krakkolóüzem építése Százhalombattán, ahol évente mintegy egymillió tonna kőolajat tudnak majd feldolgozni az igények szerint benzinné vagy gázolajjá (MTI-fotó: Kürti Ákos felvétele — KS)
