Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-08 / 133. szám

IgmUkfiM

Ahol

az erdőből

élnek

Békés megye hazánk erdőkben egyik legszegényebb területe. Fafeldolgozással ennek ellenére — különösen az utóbbi időben — több ki- sebb-nagyobb üzemben foglalkoznak. Évente a legnagyobb mennyiséget a DE- FAG gyulai műszaki fafeldolgozó erdészetében dolgozzák fel. Erről Gál Imre, az erdészet vezetője így beszél :

— Három ágazatunk van. Az erdészeti ágazatban mintegy nyolcvanan tevékenykednek, évente 20 ezer köbméter fát termelünk ki. Tavaly hét és fél millió forint volt az erdészetből a tőkés export értéke. Jelenleg 4 ezer 500 hektár erdő gondozását látjuk el. Általában 40—50 hektár erdőfelújítást és -telepítést végzünk évente. Többségében akácot, nemes nyárt és kocsányos tölgyet helyezünk ki a területre. A fafeldolgozó ágazatban — az igényektől függően — kilencvenen-százhú- szan dolgoznak. Fő termékeink a különböző csomagolóanyagok, ládák, rakodólapok. A munkák során mintegy háromezer köbméter import fenyőt is felhasználnak. Előállított termékeink jó része exportra kerül. Tavaly az' ágazat több mint kilencmillió forint értékben szállított faárut a tőkés piacokra.

A harmadik fő terület a műszaki ágazatunk, amely a megye erdészeti gépeit javítja, s emellett különböző erdőgazdasági munkagépeket — tárcsa, altalaj lazító — is gyárt. Tavaly a termelési értékünk meghaladta a 110, eredményünk pedig a 6 és fél millió forintot. Az idén a múlt évihez hasonló termelést terveztünk. Sajnos,

re helyez, majd a fűrész irányába tol. A keretfűrész elindul, lassan a sínen levő akácba vágnak a gyorsan mozgó fűrészlapok.

— Naponta egy műszakban a fa keménységétől függően 12—15 köbmétert tudnak így felvágni az emberek — jegyzi meg az ágazatvezető.

Az üzem egyik legrégibb dolgozója Szilágyi János. A magas, szikár testalkatú férA farönköket kiépített sínpályán juttatják a feldolgozóhelyekre

Szilágyi Lajosné és Szabó Sándorné táblásít

azt tapasztaljuk, hogy az elsődleges fafeldolgozás területén ma túltermelés jelentkezik. A jobb eredmények eléréséhez korszerűbb gépekre lenne szükség. Gondot jelent az is, hogy az utóbbi időben megdrágultak az alapanyagok, ugyanakkor a késztermékek ára csökkent.

* * *

A májusi esőzések után a telepen áll a víz. Az udvaron mindenütt fahegyek. Kerülgetjük a tócsát. Kísérőm, Szörényi Miklós, a fa- feldolgozó ágazat vezetője megjegyzi: .

— Sajnos, nem megoldott a csapadékelvezetés itt az északi ipartelepen.

Belépünk a műhelycsarnokba, ahol a gépek zaja fogad. Az egyik kisebb teremben nők dolgoznak. Megállunk egy működő berendezés mellett.

— A táblásítás a feladatunk — mondja Szilágyi Lajosné, s közben ügyesen rakja tovább a már elkészült vékony mahagóni lemezeket. — Az év eleje óta csináljuk ezt a munkát, egyébként már nyolcadik éve itt dolgozom. Korábban a ládákat szegeltük. Fárasztó tevékenység volt. Ez tisztább és könnyebb munka. Most két műszakban járurtk kolléganőmmel Dobozról.

— Előfordul, hogy éjfél van, mire ágyba kerülünk,

Szörényi Miklós még elmondja, hogy 20 ezer köbméternyi alapanyagot használnak fel egy évben, ebből mintégy 10—11 ezer köbméter készterméket nyernek. Évente 80 ezer raklapot, s új termékként a vékonyabb lécekből mintegy 60 ezer egyszeri felhasználású raklapot állítanak elő. Ez utóbbit a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat részére. Az idén kezdték a táblásí- tást, a fúrnérlemezek ragasztását a DEFAG lemezüzeme számára. A szakember-ellátottság jónak

mondható. Jelenleg hét felsőfokú és 25 középfokú szakember dolgozik. A segéd- és betanított munkások körében — különösen a fafeldolgozó üzemben — gyakoribb az elvándorlás.

Az első fokú fafeldolgozás területén tapasztalható túltermelés ellenére a gyulaiak nem csökkentik a kínálatot. Tudják, hogy az eddiginél jobb munkával, eredményesebb piackutatással az éleződő versenyben is talpon Maradhatnak.

Verasztó Lajos

Szilágyi János rakodólapelemeket gyárt

Fotó: Fazekas László

mikor délutánosak vagyunk — veszi át a szót társa, Szabó Sándorné. — Nagy odafigyelést igényel ez a feladat, elég szoros a norma, de azért szeretjük csinálni. Lassan megszokjuk a két műszakot is, meg ezt az új gépet — mondja búcsúzóul.

* * *

Továbbhaladunk. Egy férfi a keretfűrész lapjait húzza meg a nagy kulccsal, fején piros védősisak. Két társa időközben egy hatalmas akácrönköt a sínen álló, kerekeken gördülő berendezésfi gyerekkorában sok időt töltött az erdőben, ahol a szülei dolgoztak.

— Már tízéves koromban kijártam az erdőbe. Több mint húsz éve, 1963 óta vagyok itt. A rönktelepen 11 évet „húztam le”. Nagyon sok -iát megmozgattam, szinte azt is mondhatnám, „belerokkantam”. Könnyebb munkára osztottak be, most a raklapelemeket vágom ezzel a géppel. A régiek közül alig maradtunk vagy húszán. Világéletemben a fával dolgoztam, szeretem ezt csinálni. Néhányan kevesel- lik a pénzt, én úgy érzem, hogy megtaláltam itt a számításom.

* * *

1984. június 8., péntek

Mire képes mezőgazdaságunk?

n

gen szemléletes és érdekes hasonlattal élt Láng István akadémikus azon a május végi tudományos ülésen, amelyen az érdekeltek, „A Délkelet- Alföld agroökölógiai potenciálja” elnevezésű kutatási program eredményeit vitatták meg Békéscsabán, a megyei tanács székházában. A nyelvtörő kifejezés egy olyan tudományos igényű felmérést jelöl meg, melynek célja a mezőgazdasági termelést meghatározó természeti tényezők és adottságok átfogó feltérképezése, majd e „térkép” alapján a gazdaságpolitikai céljainknak megfelelően a legfontosabb teendők kimunkálása az előttünk álló közép- és hosszabb távú időszakra.

Nos, az Akadémia főtitkárhelyettese — utalva a körzeti vizsgálódásokat meg-, előző országos felderítő munkára — a kutatásban részt vevőket a föld méhét faggató geológusokhoz hasonlította, mondván, hogy csak azt kellett nagyon pontosan megállapítaniuk: mire lenne képes mezőgazdaságunk az ország természeti adottságainak, a biológiai feltételeknek és a lehetőségeknek teljes körű kiaknázásával? Ám, miként ahogy a feltárt szén-, kőolaj- és földgázmezők hasznosítása is százféle szemponttól függ, és nem cél minden energia- forrás azonnali kamatozta- . tása —, belátván, hogy száz meg kétszáz év múlva is szüksége lesz az itt élőknek széngázra,, kőolajra — ugyanúgy termőhelyeink termelőképességének gyors és teljes kiuzsorázása sem lehet megoldás gazdasági nehézségeinkre.

Feladataink ismeretében s a lehetőségek országos ösz- szegezése után azonban hosz- szabb távra — akár az ezredfordulóig is — megkísérelhetjük és meg is kell kísérelnünk teendőink meghatározását. Az országos vizsgálódás három esztendő alatt — 1978-tól 1980-ig — bebizonyította, hogy Magyar- ország természeti adottságai az egyéb feltételek megfelelő alakításával lehetővé teszik — ha azt gazdaságpolitikai céljaink is úgy kívánják —, növénytermesztésünk és állattenyésztésünk teljesítményeinek jelentős fokozását.

Ez a vizsgálódás — amely természetesen összevont és általános megállapításokban fogalmazta meg következtetéseit — arra ösztökélte az ország különböző tájegységeinek mezőgazdasági termeléséért felelősöket, hogy a

Új széntelepek

Üj szénmező feltárását kezdték meg a Borsodi Szénbányák feketevölgyi üzemében. Megközelítőleg 8 millió tonna jó minőségű szenet - rejtő mezőt kapcsolnak hozzá a már meglévő bányához, s ezzel — a csatlakoztatással — megtakarítják a szállító- rendszerek kialakításának nagyon is tetemes költségeit. Az új széntelep feltárásával már a következő ötéves terv feladatainak végrehajtását alapozzák meg.

Több radiátor

A Dunai Vasmű egyik legkeresettebb terméke a lemezradiátor. Tavaly 1 millió 350 ezer négyzetmétert, tehát 27 ezer átlagos méretű lakás fűtéséhez elegendőt gyártottak belőle. A kereslet azonban még ennél is lényegesen nagyobb. Az igények kielégítésének módját keresve a kohászati kombinát szerződést kötött a jugoszláviai Metalka céggel. Eszerint a Dunai Vasmű lemezt szállít Jugoszláviába és cserébe kész radiátorokat kap. Az első hidegen hengerelt le- meztekercs-szállítmányt útnak indították déli szomszédunkhoz.

kutatást immár szűkebb körben tovább folytassák, s a legfontosabbaknak ítéltek mellett részletkérdésekre is megkeressék a választ.

Békés megye Csondráddal karöltve — megnyerte és a kutatásba bevonva országos szerveket és intézeteket is — elsők között vállalkozott arra, hogy meghatározza vidékének, jelesen Délkelet-Alföldnek, mezőgazdasági teljesítőképességét, összevesse a lehetőségeket a már elért eredményekkel, és földerítse: mi mindentől függ adottságaink hatékonyabb kiaknázása?

Ez a munka 1982 januárjában kezdődött el a Szarvasi Öntözési Kutató Intézet szervezésében, a Szegedi Akadémiai Bizottság elvi irányításával, s tartott egészen ez év tavaszáig, kézzel fogható eredménye pedig az az igazán igényes tanulmány lett, amelyet a cikk elején idézett tudományos ülés elé bocsátottak megvitatásra. A vitában felszólalók valamennyien elismeréssel szóltak a vizsgálatot végzők munkájáról, kiemelve annak jelentőségét, hogy a nagyobb tájegységet felölelő kutatás nem állt meg a vidéket általában és ösz- szességében jellemző természeti adottságok elemzésénél, hanem ezen belül az önmagukban külön egységet alkotó kis körzetek lehetőségeit is részletes vizsgálat tárgyává tették.

Megyénkben így hét kiskörzetijén — a DÉTE területén, illetve annak környékén, a BAGE területén és környékén, valamint a sar- kadi, a szeghalmi és a szarvasi körzetben — ösz- szegezték azt a teljesítőképességet, amelyet a talajok minősége, a hőmérsékleti és csapadékviszonyok, a biológiai lehetőségek határoznak meg, és határolnak be.

Ehelyütt nem térhetünk ki a kutatás valamennyi megállapítására, néhfeny dolgot azonban mégis érdemes kiemelnünk. Az egyik legfontosabb, hogy bár a gazdasági szabályozás, az ár- és jövedelmi viszonyok alakulása, a gazdasági érdekeltség hatása erősen befolyásolja a természeti adottságok kiaknázásának mértékét és módját, hosszabb távon mégis ott eredményes a gazdálkodás, ahol a termelés szerkezete az átlagosnál jobban közelít ahhoz, amit éppen ezek az adottságok „írnak elő”.

Kiderült a tanulmányból, illetve az ülésen elhangzott vitaindítóból az is, pontosabban most már számszerűén is bebizonyosodott — r hiA szovjet külkereskedelmi szervezetek kilenc nyelven megjelenő nemzetközi külgazdasági szemléje, a Szovjet Export legújabb száma nagy figyelmet szentel a magyar—szovjet integrációs kapcsolatoknak, az évről évre bővülő magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködésnek. Magyar tudósok és szakemberek nyilatkoznak az országaink közötti műszaki-tudományos együttműködés terén elért eredményekről. Többek között dr. Papp László, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese, Láng István, az MTA főtitkárhelyettese, Szabó Ferenc, a KFKI főigazgatója, Hardy Gyula, a Budapesti Mű- anyagipari Kutató Intézet igazgatója. Rádler Béla, a Magyar Geofizikai Kutató Vállalat műszaki igazgató- helyettese, és dr. Várallyay György, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet igazgatója. A cikkösz- szeállítás kiemeli, hogy a műszaki-tudományos együttműködésben 200 magyar és 400 szovjet tudományos szervezet vesz részt.

szén érzékelni érzékelhettük, tudhattuk eddig is —, hogy a DÉTE, a BAGE és a két érdekeltségi kör környéke igen magas mezőgazda- sági termelőképességet

mondhat magáénak, míg a szarvasi meg a sarkadi körzet ebből a szempontból a közepesek közé, a szeghalmi vidék pedig az alacsonyabb potenciálú tájak közé sorolható.

Ami pedig talán a leghamarabb — szinte azonnal — hasznosítható megállapítás a konkrét termelő gyakorlatban is, az az,, hogy tájegységünkön a* lehetőségek kamatoztatását legalapvetőbben befolyásoló, meghatározó tényező a víz! Hol annak hiánya, hol pedig nem kívánt bősége az, ami miatt az elérhető termelésnek csupán 60—80 százalékával kell beérnünk időről időre.

A tudatos vízgazdálkodás — a fölös vizek elvezetésének, illetve a hiányzó vizek pótlásának összefüggő, egymásra épülő rendszere — az, amely nagyot lendíthet a megye mezőgazdaságán. Természetesen további üzem- gazdasági megfontolások és gazdasági számítások kérdése, hogy ezt a rendszert mennyire építik ki a mező- gazdasági üzemeink, illetve, hogy a termelés szerkezetét miképp közelítik a természeti feltételek diktálta optimumhoz.

Utóbbiakhoz tehát további vizsgálódásokra van szükség a most lezárult kutatás eredményeire alapozva, amiként ezt Bozó József, az újkígyósi Aranykalász Tsz elnökhelyettese, meg Gyáni Lajos, a MAE Csongrád megyei szervezetének képviselője is megfogalmazta felszólalásában a békéscsabai tudományos ülésen.

□ k, akárcsak Szatmári Antal, a MÉM— STAGEK munkatársa meg dr. Szalóki Sándor, a Szegedi Akadémiai Bizottság vízgazdálkodási munkabizottságának titkára — dr. Kiss Károlynak, az ÖKI igazgatójának vitaindító előadását kiegészítve — azt hangsúlyozták, hogy a természeti adottságokat és feltételeket lehet ugyan viszonylag állandónak tekinteni, de a jelen kutatás eredményeit csak az egyéb, és az előbbieknél gyakrabban változó tényezők módosító hatásának figyelembevételével és beszámításával lehet a jövő szolgálatába állítani. Márpedig a kutatásnak végül is ez az igazi célja!

(kő váry)

A lap nagy terjedelmű cikket közöl a szovjet élel- miszerprogram megvalósítását elősegítő, tíz éve önálló iparágként működő állattenyésztő és takarmánytermesztő gépgyártás eredményeiről is, az ágazat előtt álló legfontosabb feladatokról. A Szovjetunió több mint száz gyára állít elő állattenyésztésben és takarmányfeldolgozásban használatos gépeket

A Szovjetunió élénk kelet—nyugati külgazdasági kapcsolatait .is sokrétűen megvilágítja a lap. Francia, dán, spanyol, finn, jugoszláv felhasználók nyilatkoznak a 15 típusméretben gyártott szovjet csapágyak megbízhatóságáról, kitűnő minőségéről, hatékony felhasználásáról. Az Import Standard Office (ISO), a legnagyobb francia csapágyimportáló cég elnöke és vezérigazgatója, L. Tűből megállapítja, hogy a szovjet GPZ-csapágyak kitűnő minőségű termékek, és szívesen építik be gyártmányaikba. Kiemeli, hogy a szovjet csapágyak minőségükben nemcsak elérik a nyugati gyártmányúakat, hanem gyakran jobbak is náluk.

II magyar—szovjet integrációs kapcsolatokról