Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
/ 1984. június 7., csütörtök M agának egyáltalán nincs fantáziája — szóljuk meg egymást, ha vitatkozunk. De előny-e manapság a fantáziadús gondolkodás, az újszerű összefüggések felismerése, az alkotókészség fejlesztése, a kreativitás? A Válasz meglehetősen kétkedő. ®ondol- junk csak H. Marcuse megállapítására, amely szerint korunk büszke a gépekre, amelyek gondolkodni tudnak, de bizalmatlan az emberekkel szemben, akik ugyanezt megkísérlik. A szekér azonban, ha döcögve is, de halad. Ugyanis a gazdálkodás anyagi forrásai végesek. Valami mást kell tenni, például újítani. Ehhez viszont elengedhetetlen az alkotóképesség kibontakoztatása. Csakhogy nem mindenki találja meg a helyét a gyorsan változó világban. Szerencsére egyre többen vannak, akik nem ijednek meg a dilemmáktól, az újszerűségtől, azonosulnak a hivatásukkal, és kialakult bennük a munkatársakkal való együttműködés igénye. Mindez természetesen csak akkor valósulhat meg, ha zavartalanul dolgozhatnak. Egyszerien arról van szó, hogy a vehető is legyen kezdeményező, kreatív és határozott. Az igény jogos, hiszen elvárható az irányítóktól, hogy jó munkával, új ötletek, más módszerek be-' vezetésével enyhítsenek a gazdasági gondokon. Amikor ezekről beszélgettünk a KPVDSZ megyei bizottságának titkárával és a megyei ZÖLDÉRT Vállalat igazgatójával, mindig az járt a fejemben : mi van akkor, ha újít a kereskedő? Mert igaz ugyan, hogy Békés megye Újítók úttörő szerepet vállalt a hatvanas években az új kiszolgálási formák bevezetésében, amely forradalmasította az egész honi kereskedelmet. Most meg azt hallom, hogy az elmúlt évben összességében csökkent a benyújtott újítások száma. Vannak élenjárók és hátul kullogok. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat tavalyelőtt 60 újítást adott be, ugyanakkor ma is akadnak olyan fogyasztási szövetkezetek, amelyek képtelenek előrelépni. Persze, ennek sajátos okai is lehetnek. De mit mondjunk arra a „védekezésre”, amely kurtán-furcsán feleslegesnek tartja az újításokat? Sajnos, ilyenre is akad példa. Dicséretes a Belkereskedelmi Minisztériumnak, a SZÖVOSZ-nak és a KPVDSZ Központi Vezetőségének a kezdeményezése. Ezek szerint 1981—85-ig belkereskedelmi újítási versenyt írtak ki, amely ötletnapokkal, újítási hónapokkal párosul. Ennek hatására nagyobb lett az anyagi és az erkölcsi megbecsülés, csökkent az elbírálási idő. A vállalatoknál, a szövetkezeteknél felkarolták az újítókedvet, az alkotókészséget, figyelemmel kísérik az újítások sorsát, hogy egyetlen ésszerű elgondolás se vesszen kárba. A régi gondok egy része azonban makacsul tartja magát. Hiányos a propaganda, még mindig hosszú az ügyintézés, és az a bizonyos szemlélet sem változik meg egyik napról a másikra. Sokszor a munkatársak irigysége, a vezetők közömbössége, az érdekeltség hiánya gátolja az újítások bevezetését. Üde színfolt a palettán a ZÖLDÉRT, ahol minden fórumot felhasználnak az újítómozgalom erősítésére. És még valami: a vállalat minden vezetőjének munkaköri kötelessége az újítás szervezése, segítése. A munkaverseny- és újítási bizottság előkészíti az újítási javaslatokat, hogy azokat időbten elbírálhassák. Tavaly kilenc ötletet díjaztak, az újítási hónap során pedig a 10 újítási javaslatból hetet ' elfogadtak és hasznosítottak. Egyre több egyéni újító és szocialista brigádtag vesz részt a versenyben. Érdemes leírni: az újításokból származó hasznos gazdasági eredmény az elmúlt esztendőben elérte az 5 millió 300 ezer forintot, és 178 ezer forint újítási díjat fizettek ki. Ami szintén örvendetes: a fiatalok is bekapcsolódtak a versenybe. Tavaly a SZÖ- VOSZ-pályázatra 3 újítást küldtek, közülük a diétás húsipari termékek első díjat nyertek, egy másik újítás elismerő oklevelet kapott. 0 ZÖLDÉRT csak egy példa a kreativitás kibontakoztatására. Arra is figyelmeztet: nem elég csupán hangoztatni, hogy jiagy tartalékok vannak az újításban. Ugyanis akkor beszélhetünk tartalékokról, ha ezeket mozgósítani tudjuk. Mert az emberi erőforrás aligha vihető át egyik évről a másikra. Ha nem akarunk veszteséget, azonnal hasznosítani kell! Seres Sándor Magánerős építkezések Mint az köztudott, a magánerőből családi vagy társasházat építők tavaly január óta a korábbinál lényegesen kedvezőbb hitelfeltételekkel élhetnek. Kedvezően alakult számukra az állami támogatás is. Azt hiszem, mégsem árt a változás leglényegesebb vonásait újólag ismertetni. 1983 januárja előtt jelentős. különbség volt a hitelfeltételek között aszerint, hogy ki, hol, mit épített. Például: ha egy állami vállalatnál dolgozó fizikai munkás városban épített, akkor kapott 60—100 ezer forint állami támogatást, szociálpolitikai kedvezményt, maximum 300 ezer forint OTP-kölcsönt 1 százalékos kamatra, 35 évre. Ugyanakkor egy termelőszövetkezetben tevékenykedő fizikai munkás, ha falun kezdett építeni, nem kapott sem állami támogatást, sem szociálpolitikai kedvezményt. Hitelt is rövidebb lejáratra, 25 évre és magasabb, 3,5 százalékos kamatra. Ezt a korántsem igazságos helyzetet az indokolatlan differenciáltság miatt meg kellett szüntetni. Az új lakáspolitikai irányelvek mérsékelték a hitelmaximumok közötti különséget, növelték a hitelek nagyságát, amelyet a családban élők száma határoz meg. Igaz, most is különbség van a családi vagy társasházépítések hiteltámogatásában. A kamat egységesen 3 százalékos lett. A szociálpolitikai kedvezményt mindenki megkapja. (1984. január elseje óta 30 ezerről 40 ezer forintra emelkedett az egy gyermekre adható szociálpolitikai kedvezmény.) A kedvezményt függetlenül az építés helyétől adják. Egyidejűleg megszűnt az állami vállalatoknál dolgozó fizikai munkások külön állami támogatása. Az is újdonság, hogy az építés költségvetésének egy részét a tulajdonos saját munkájával fedezi. Megint csak egy példa: az építkező vállalja, hogy egyes munkákat maga elvégez. Mondjuk, a családjában van kőműves és vízvezeték-szerelő, akik Fotó: Fazekas László rokoni alapon segítenek ebben neki. Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy a falvakban (is) érdemes lett belekezdeni az építkezésbe. Vállalni, a sajnos ma még tapasztalt, procedúrákat. Az anyaghiányt, az eladósodásból eredő nadrágösszeszorí- tást, az ősz hajszálakat, a szabad idő teljes feláldozását, a mesterek utáni futká- rozást — nem sorolom tovább. Nem szeretném az olvasót felesleges statisztikákkal untatni, ezért csak a magánerős lakásépítések számának legszembetűnőbb változásait mutatom be. Békés megyében 1981-ben összesen 2042 családi ház épült. De! Közülük csaknem ezer belvíz okozta kényszerépítkezés volt! 1982-ben gyakorlatilag változatlan a helyzet. 1983- ban megyénkben 2075 családi házat húztak fel, amelyek közül egyetlenegy sem volt belvizes építkezés. Az új társasházak száma is gyorsabb ütemben emelkedett, mint korábban. Dr. Szekeres Istvánt, az Országos Takarék- pénztár megyei igazgatóságának igazgatóhelyettesét a lakosság által felvett építkezési hitelekről kérdeztük. — Hogyan változott a lakosság által felvett hitelek nagysága évtizedünk egyes éveiben? — 1981-ben családiház-épí- téshez 185 millió forint hitelt vettek föl ügyfeleink, ’82-ben 152 milliót, míg 1983-ban 594-et. Az összes hitelkintlevőségünk ’81-ben 677, ’82-ben 685, míg ’83-ban 833 millió forint volt. A növekedés szembetűnő. Hozzá kell azonban ehhez az ösz- szeghez a továbbiakat számítani. Tavaly 1700 családi ház építéséhez folyósítottunk 30—60 ezer forint szociálpolitikai támogatást. Az összeg meghaladja a 100 millió forintot. Azt is meg kell említeni, hogy a munkáltatói kölcsönök száma 27 százalékkal emelkedett. Az egy építéshez adott munkáltatói hitel összege nem nőtt, de a jelentős számbeli növekedés összegszerűen nagy ugrást eredményezett. Általános tapasztalat, hogy az építkezők igényesebbek lettek. A lakások alapterülete megnőtt. A ’70-es években a 2-3 szobás lakás volt a jellemző, napjainkban legtöbben 3-4, esetleg 5 szobás házat építenek. Természetesen az idei adatok — legalábbis április végéig — rendelkezésünkre állnak. Ezek szerint az építkezési kedv változatlanul meghaladja az 1983 előttit. Bár igaz, hogy jelentős növekedéssel nem számolhatunk. A városokban inkább a társasházak építését támogatják a helyi tanácsi szervek. Ez a telekhiányra, vagy éppen a magas telekárakra vezethető vissza. Mindent egybevetve, napjainkban érdemes belekezdeni az építkezésbe! S hogy mit hoz a holnap és a holnapután, arra nehéz választ- adni. Lovász Sándor iifHUUkTiTcl Harcászati gyakorlat Oldott hangulatban Kiválóra vizsgáztak a tartalékosok Nagy manőverezőképesség jellemzi a különböző típusú harcjárműveket Nem lehet tudni, vajon a részt vevő katonáknak, avagy a megfigyelő civileknek jelentett-e nagyobb élményt az a harcászati gyakorlat, amelyre — tartalékosok bevonásával — a közelmúltban került sor. A várakozás óráiban, perceiben tapasztalt izgalmat még csak tovább fokozta, hogy a feltételezett ellenség erejét éleslőszerrel végrehajtandó támadással kellett megtörni. * *. * A látványosnak ígérkező harci cselekmények előtt a közeli erdőben felkerestünk néhány alakulatot. Ily módon egész közelről láthattuk, milyen roppant tűzerőt képviselő technika áll bevetésre készen a fákkal, bokrokkal borított lankás területen. Például az egyik páncéltörő- tüzér-löveg raj katonái örömmel újságolták, hogy az előző napi lőgyakorlat kiváló eredménnyel zárult, ugyanis valamennyi lövésükkel találatot értek el. Szilágyi László százados elismerően szólt a tartalékosok szakmai tudásáról, és a több napos felkészülés alkalmával szerzett jó tapasztalatokról. Mint mondotta, igen megfontolt, komoly emberek a beosztottjai, s így minden remény megvan arra, hogy sikeresen helytálljanak ezen a gyakorlaton. Civil foglalkozásukat tekintve a legkülönbözőbb szakmákban dolgoznak. Akad közöttük gépészmérnök, esztergályos, festő, bádogos, gépkocsivezető és így tovább. Jóllehet a többség családos, az Alföldről való és hat-hét éve teljesített sorkatonai szolgálatot, az újbóli behívóparancs mégsem okozott különösen nagyobb lelki megrázkódtatást. Egy-két nap eltelte után simán hozzászoktak a katonaélethez, s nem utolsósorban a tábori körülményekhez. Bár nem hallgatták el, hogy mindnyájan már nagyon várják a leszerelést és a hazautazást. A gyakorlat céljáról egyébként Kelemen József alezredes, a magasabb egység tisztje tájékoztatott bennünket. Megemlítette, hogy a célterületen szigorú követelmények állnak a csapatok előtt, valamint értékelni fogják az eredményeket. Az egyes mozzanatokban különleges elemek is részt vettek, ilyen volt például az úgynevezett megkerülő osztag, amelynek feladatához tartozott a fontosabb objektumok elfoglalása. A hadvezetés nagy súlyt helyezett a légideszanttal való együttműködésre, és még sok egyéb fontos tennivaló pontos teljesítésére. Az előre egyeztetett időpontban megkezdődött a támadás. Előbb a géppuskák kelepelése, majd a kézifegyverek sűrű ropogása hallatszott. Ezután hirtelen az ágyúk torkolattüzét hatalmas dörrenések követték. Látni lehetett, amint az irányított rakéták — követve a terep domborulatait — félelmetes sivítással, cikázva becsapódtak a hegyoldalba. Közben váratlanul feltűntek az égbolton a repülők, bombákat szórtak, s fedélzeti fegyvereikkel lőni kezdték az ellenséges állásokat, sőt, az egyik repülő napalmot dobott a kijelölt célra. A határerdőben a csapatok oszlopokban haladtak keresztül, majd szétbontakoztak. Valahol a bal oldalon feltűnt egy harckocsiezred, és támadásba lendült. Az ellenállás megtörése után az ellenség üldözése következett.. . A gyakorlatot megtekintette Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkár is, aki nagy megelégedéssel szólt a látottakról. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a tartalékos tisztek, tiszthelyettesek és katonák majdnem olyan szinten hajtották végre feladataikat, mint a hivatásosok. Az a tapasztalat, hogy a technikát és á harcászatot kellő alapossággal sajátították el, és ha értékelni kellene, akkor ő személy szerint kiválóra minősítené a harcászati gyakorlat végrehajtását. Befejezésül hozzátette: korszerű hadsereg korszerűen kiépített és felszerelt tartalékállomány nélkül nem létezhet manapság. —y—n Szétbontakozás után támadásba lendülnek, a páncélosok MTl-fotók
