Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-07 / 132. szám

IgHflMM----------------------------------­J ó üzletek, biztató kilátások 1984. június 7., csütörtök A termelőszövetkezet több mint tíz esztendeje működtet sóderbányát Lökösházi Haladás Tsz Veszteség után Kiváló cím A legtöbb bútoripari cég­nek az a gondja, hogy ter­mékeit elhelyezze, piacot ta­láljon. Napjainkban a vevő válogat az eladók között, és nem az eladó a vevők kö­zött. Általában. Ám nem minden esetben. A nagy múltú, nagy hírű gyártókat ma is inkább a vevők „ost­romolják” rendeléseikkel, mint például a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetke­zetét. Biztos lábakon álló, hi­telmentesen gazdálkodó üzem a gyulai fásoké. Évi termelésük értéke eléri a 230 millió forintot. Bútoraik zö­me hagyományosan a Szov­jetunióban talál gazdára. A fennmaradó 60—70 millió fo­rintnyi árut belföldön a Bútorker és a Domus há­lózatán keresztül értékesítik. * * * A szocialista piacokon oly sikeres üzem nyugaton ke­vésbé boldogul. Van néhány korlátja a tőkés exportnak, de a helyzet nem reményte­len. Favázas és korpusz búto­rokat (szekrényeket) nem tudnak készíteni, csak fém­vázas irodabútorokat intéz­mények, színházak berende­zési tárgyait. Az általuk használt csövek (fémvázak) vastagok, nehezebbek búto­feldolgozásához Éélénkül külföldön a ke­reslet a magyar mirelit- termékek iránt. Az év első öt hónapjában az elmúlt év azonos időszakához képest 26 százalékkal több fagyasz­tott terméket exportált az ipar — mintegy 210 millió forint értékben, s az árak is kedvezően alakultak. A külpiacon évek óta tapasz­talt tartózkodás szűnőben van, s kedvezőbbek az ér­tékesítési kilátások. A hazai üzletekben szintén keresett a mirelit-áru. A tavalyi aszály miatt a legkapósabb zöldségfélékből kevesebbet dolgozott fel az iparág, emiatt e termékek­ből több is elkelt volna az üzletekben. Az idén változ­hat a helyzet; a bőséges má­jusi esőzés nyomán várha­tóan gazdagabb lesz a ter­més a zöldségfélékből, ami a mirelit-ellátásban is elő­nyösen érezteti hatását. Je­lenleg a paraj feldolgozása raik a nyugati piacon meg­szokottaknál. Az áraik sem versenyképesek, főként a magas hazai alapanyagárak miatt. Adottságaikon, a gaz­dálkodás üzemi feltételein se egyszerű módosítani: a szocialista országok leálltak a famegmunkáló gépek gyártásáról, dollárért pedig körülményes manapság vá­sárolni. A kellő minőségű és mennyiségű alapanyagok időbeni beszerzése nem ga­rantált. Ezek tények, me­lyekkel reálisan számolni kell a tőkés export lehetősé­gét fontolgatva. Persze mind­ez nem jelenti azt, hogy meghátrálnak, volt már né­hány *— és bízunk benne, lesz még — dolláros üzletük. Az idén tavasszal két nyu­gat-európai kiállításra is el­küldte bútorait a Fa-Fém: Hannoverbe és Basel be. Hannoverben, a talán legna­gyobb európai vásáron több üzleti tárgyalást folytattak. A nyugatnémetek irodabúto­raik iránt érdeklődtek, a hollandoknak a székek tet­szettek, a portugálok figyel­mét a tárgyaló- és íróaszta­lok ragadták meg, míg az indiaiak az iskolapadokból vásárolnának szívesen, ha sikerül megegyezniük. * * * Ha termelési lehetőségeik korlátozottak is, az export. adja a legtöbb munkát a ba­jai és a győri mirelit-üze­mekben. A 2100 tonnás ter­vet máris teljesítették a fel­dolgozók. Ezen felül megkö­zelítően 10 százalékkal több parajt adhatnak át a keres­kedelemnek. A napokban a zöldborsó­feldolgozáshoz is hozzálát­nak. A bajai, békéscsabai, székesfehérvári, győri, zala­egerszegi és a miskolci gyá­rak felkészültek a szállítmá­nyok fogadására. A korábbi években gyenge volt a zöld­borsótermés. A termesztési kedv fenntartására a békés­csabai és a székesfehérvári gyárak támogatást adtak mezőgazdasági partnereik­nek az elavult betakarító­gépek pótlásához. Miután az idén jó a borsótermés, jól járnak a termelők és a gyá­rak egyaránt. Június végén már kapható is lesz az idei termésből készült fagyasztott zöldborsó, a termés felét pe­a tőkés üzlet legfőbb akadá­lya tapasztalataik szerint nem ez, hanem a márka is­meretének hiánya. Ezeken a piacokon nem lehet reklám nélkül boldogulni, meg kell ismertetni bútoraikat, vagyis a jó üzletek hosszú távon érlelődnek. A klasszikus me­net szerint először be kell vezetni a terméket kis téte­lekkel, aztán, ha a piac el­fogadja, növelni a mennyi- séjet. A szövetkezet teljes ka­pacitását lekötötték erre az esztendőre, rendeléseket már csak 1985-re tudnak elfogad­ni. A tőkés export azonban, amennyiben sikerül üzletet kötni, elsőbbséget élvezne. És ahol ismerik a márkát? A Szovjetunió elhalmozza ren­delésekkel a gyulaiakat, 130 —140 millió forintért vásá­rolnak tőlük évente. Most az alma-atai 3500 személyes ha­talmas színház berendezését készítik az üzemben, meg a jereváni kultúrházét, a krasznojarszki klinikáét és még sorolhatnánk. Négyszáz fős kollektívájával nem szá­mít nagy üzemnek a szövet­kezet, de ha szovjet szállí­tásaikat tekintjük, igen. És ha a belső szervezettséget, üzemi felépítést nézzük, ak­kor is. Egyre több új gyár­tási eljárás honosodik meg náluk, a keményhab előállí­tása után (amiből 'például a székvázak készülnek) most elkezdték a lágyhab gyártá­sát, amelyet a kárpitozott darabokhoz használnak. * * * A szervezettség tűnik fel a nemrégen, mindössze két hónapja itt dolgozó Cséfán Lászlóménak is, aki a lágy­hab készítésében segédke­zik. — Komolyabb, stabilabb cég, mint ahol ezelőtt dol­goztam, nagyobb a fegye­lem, de nagyobb a kereset is — mondja. Minden szem­pontból megnyugtatóbb ilyen helyen dolgozni. Annak, aki már 20 esz­tendeje a szövetkezet mun­kása, mint például Kiss Ist­ván, a szerelőcsoport veze­tője, sincs más véleménye: — Sok piacra szállítunk és jó piacokra. Ez azt bizo­nyítja, hogy nem dolgozunk rosszul, hogy szervezett az üzem és hogy jó a vezetés. Nemrégiben fejezték be a gyulaiak telepük teljes ki­alakítását, az üzem kész, gé­pekkel felszerelt. Így ahogy van, 800—1000 munkást tud­nának foglalkoztatni a jelen­legi négyszázzal szemben. A munkaerő szűk kapacitás, amely behatárolja a terme­lést, határt szab a rendelé­seknek. Ám gond így sincs. Termelnek, amennyit és ahogy tudnak, és ez nem ke­vés. Tavalyi eredményükért pedig az ipari miniszter és az OKISZ részesítette őket elismerő oklevélben. Szatmári Ilona dig exportálják. A zöldbor­sót a zöldbab, a paradicsom és a paprika feldolgozása követi, ősszel pedig a kel­bimbó és a brokkoli fa­gyasztásával folytatódik a szezon. Hamarosan a gyü­mölcs hűtése is megindul. A meggyet tavasszal fagykár érte, ám az elmúlt évek te­lepítései nyomán „belépő” új ültetvények pótolni tudják a kiesést, így várhatóan meg­felelő mennyiségű nyers­anyaghoz jut az iparág. Tovább bővül a választék. Az újdonságok egy része már kapható. Több közülük a viszonylag olcsóbb termé­kek körébe tartozik. A cse­peli üzem mirelit császár­morzsát, grízgaluskát, szend­vicskrémet és körömpörköl­tet gyárt. Békéscsabai újdon­ság a túrókrémtorta, Zala­egerszegen pozsonyi tészta, Miskolcon pedig salátakeve­rék készül. A lökösházi Haladás Ter­melőszövetkezet szeptember­ben ünnepli megalakulásá- xfik 35. évfordulóját. Há­rom és fél évtizeddel ezelőtt tizennégy lelkes parasztem­ber mintegy 30—40 hektáron kezdte a szövetkezeti gaz­dálkodást. Jelenleg kétezer 355 hektár a közös gazdaság szántóterülete, amelyen több mint 180 dolgozó tag termel. Évtizedek óta — az utóbbi másfél évet leszámítva — a belvíz okozza a legnagyobb fejtörést a vezetőknek Lö- kösházán. 1978-ban mintegy két és fél millió forint vesz­teséggel zártak. Ekkor új vezetés került a tsz élére. A tagság egy részében megin­gott a bizalom, jó néhányan másutt választottak mun­kát. Az 1978 óta eltelt öt év­ben egyszer sem voltak vesz­teségesek. 1979 és 1982 kö­zött összesen 11 millió fo­rint nyereséget értek el, míg az elmúlt évben 12 és fél millió forint jövedelem szerepelt a mérlegben. Ügy döntöttek öt évvel ezelőtt, hogy egyszerűsítik a vetés- szerkezetet. Megszüntették a korábban veszteséges cukor­répa, napraforgó és kender termesztését. Fontos a gabonatermesztés Karhel István, a közös gazdaság fiatal elnöke így beszél a gabonaprogramról: — A búza és kukorica mellett foglaltunk állást. Je­lenleg a szántóterület több mint 80 százalékán ezt a két növényt, és az őszi árpát termesztjük. Tavaly búzából csaknem 6,4, kukoricából több mint 10 és fél tonnát takarítottunk be hektáron­ként. Mindezt úgy értük el. hogy csak 420 milliméter csapadék áztatta földjeinket. Szerencsére mindig az utolsó pillanatban, még jókor ér­kezett az eső. Ezzel a két ga­bonafélével a KITE tagjai vagyunk. Az elmúlt évben a KITE-n belül a második kategóriában első helyezést értünk el kukoricából. Az idén beléptünk az IGP—3-ba, teljes gépsort igényeltünk. Jó lenne, ha a búza aratására már megkap­nánk az új kombájnt. A ga­bonafélék mellett a háztáji­ban cirkot, zöldbabot ter­meszt a tagság. Az állatállo­mány ellátásáról takarmány- növények termesztésével gondoskodunk. A jobb terméseredmények eléréséhez növelik a felhasz­nált műtrágyamennyiséget. Nem mondanak le a keletke­zett szerves trágya talajszer- kezet-javító hatásáról sem. A múlt évben mélylazítot­ták a terület egy részét. A meliorációra — amire nagy szükség lenne — várhatóan csak 1987 után kerülhet sor. Felszámolták a tehénállományt A lökösházi tsz-ben a ha­gyományoknak megfelelően a szarvasmarha és a sertés tartásával foglalkoztak. A 130 tehénből álló — veszte­séget termelő — magyar-tar­ka állományt felszámolták. Azóta növendék üszőket tar­tanak, amelyeket vemhesítés után a Gyulai Húskombiná­ton keresztül értékesítenek a kistermelőknek. A tejterme­lés megszűnése ellenére a háztájiban nem csökkent az előállított tej mennyisége. A közös gazdaság sok tá­mogatást nyújt a tagoknak. A szövetkezet tápboltot üze­meltet, szálas takarmányt és szalmát ad az állattartók­nak. A sertéságazatban az intenzívebb fejlesztést hatá­rozták el. Jelenleg 210—220 koca szaporulatát, mintegy 2500—2600 hízót értékesíte­nek évente. Elképzeléseik között szerepel, hogy ezt a számot 3 ezer fölé emelik. A költségek csökkentésére sa­ját takarmánnyal etetik az állatokat. Az elmúlt eszteiv- dőben az ágazatban bevezet­ték a mesterséges terméke­nyítést. így lehetőség nyílik az állomány javítására. Erre a célra észt lapály kanokat használnak. Mindettől azt várják, hogy nő a szaporulat, és javul a takarmányértéke­sítés. Fejlődő kiegészítő tevékenység A A termelőszövetkezet több mint tíz esztendeje sóderbá­nyát üzemeltet a Maros holt medrében. Míg kezdetben éves szinten csaknem 200 ezer köbméter volt a kiter­melt mennyiség, napjainkra mindez 60—70 ezer köbmé­terre csőként. Elsősorban a beruházások visszafogása okozta ezt a változást. A meglevő tehergépkocsik ki­használása is nehezebbé vált. Most a gépkocsivezetők át­képzését tartják fontos fel­adatnak a szövetkezetben. Az elképzelések között szerepel a homokbánya rekonstruk­ciója is. ­A kertészeti ágazat meg­szüntetése után a nők fog­lalkoztatása okozott fejtö­rést. Alapos tájékozódás után úgy határoztak, hogy kötőüzemet létesítenek a Gyulai Kötőipari Vállalattal kooperációban. Tavaly köl­csönös előnyökön alapuló szerződést kötöttek a gyu­laiakkal. Jelenleg nyolc kö­tőgép működik, s ez mintegy harminc nőnek jelent mun­kalehetőséget. Tervezik a bő­vítést is. A felszabaduló bor- júneyelőből 60—70 nőt fog­lalkoztató korszerű munka­helyet alakítanak ki. A tsz-elnök elmondotta még, hogy a javuló eredmé­nyeknek köszönhetően egyre többen jönnek vissza a Ha­ladás Tsz-be. Ebben szerepe van annak is, hogy nőtt a jövedelemszint. Míg 1979- ben mintegy 40 ezer forint volt az egy főre jutó éves kereset, tavaly már elérte az 55 ezer forintot. A közös gazdaság jelenlegi vezetése — amelyre korábban nem volt példa — öt év óta vál­tozatlan összetételben irá­nyít. Ez év februárjában is­mét bizalmat kapott a tag­ságtól a vezetés. A lökösháziak jól tudják,, hosszú, göröngyös utat jár­tak végig az elmúlt évek- ben, amíg a veszteséges gaz­dálkodás után eljutottak az első Kiváló cím megszerzé­séig. Mindez nem szülhet el­bizakodottságot. Tisztában vannak ezzel Lökösházán is. hiszen jól tudják, hogy a követelmények tovább nö­vekednek. Csak következe­tes munkával, dolgos hét­köznapokkal érhetik el, hogy az idei jubileumi évben is­mét olyan eredményről ád- hassanak számot, amely után joggal pályázhatnak másod­szor is a Kiváló címre. Verasztó Lajos A kombájnok a búza betakarítására készülnek Fotó: Fazekas László Indul a mirelit-szezon Békéscsabán is hozzáláttak a zöldborsó Megkezdték a lágyhab gyártását is Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents