Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-05 / 130. szám
1984. június 5., kedd £\C1 Vaskúton így látják A húsnyúltenyésztés jelene és jövője „Olyan időszakban tartjuk megbeszélésünket, amikor ebben az ágazatban sokasodnak a gondok, a feszültségek. És ezeket nekünk közösen kell megoldani, levezetni .. Pfeiffer József, a vaskúti Bácska Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kereskedelmi elnökhelyettese kezdte így tájékoztatóját a közelmúltban azon az értekezleten, melyre Baján, a közös gazdaság nyúlfeldolgozó üzemének tanácskozótermében került sor. E megbeszélésen a Békés megyei Áfészek termeltetéssel, felvásárlással foglalkozó vezetői, szakemberei és állatorvosai vettek részt. Azokról a gondokról szólt az elnökhelyettes, melyek az utóbbi években, sőt napjainkban is kedvezőtlenül hatnak a nyúltenyész- tésre, a felvásárlásra, a feldolgozásra. Az ágazat nehézségei — hallottuk a tájékoztatóból — 1981- től az élelmiszer-termelés világválságának kiteljesedésével fokozódtak, majd 1982- ben tetőztek. Ugyanis ebben az időszakban a baromfihoz hasonlóan a húsnyúl iránti kereslet is zuhanásszerűen visszaesett. Következésképpen « nagy felvevő nyugati piacok is beszűkültek. Ugyanakkor súlyosbította a helyzetet az a tény, hogy az időközben megnövekedett tartási költségekkel nem tartott lépést a húsnyúl felvásárlási ára. Jís ez még az idei esztendő kezdetén is tapasztalható volt, amikor már a húsnyúl iránti piaci kereslet kedvezőbbnek látszott. Az említett gondok any- nyira visszavetették a teHét-nyolc éve még a legügyetlenebb virágtermelők sem gondoltak arra, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor többen kénytelenek lesznek fölszámolni virágkertészetüket. Nos, tavaly mindez megtörtént: tizenhat termelőszövetkezetben hagyták abba a szegfűk és más virágok nevelését, mivel nem bírták már tovább a versenyfutást a folyton növekvő költségekkel. Hazánkban a nagyüzemi virágtermesztésnek nincs nagy múltja: Budapest környékén és az ország néhány pontján 1965—66-ban kezdődött el ez a tevékenység. Előtte jobbára csak néhány virágkertész és a tanácsi vállalatok foglalkoztak vele, jóval kisebb területen, s mostoha körülmények között. AFRIKAI DÖMPING A fejlesztést az életszínvonalban bekövetkezett emelkedés indokolta: az emberek egyre többször vásároltak virágot ajándékozásra és lakásuk, környezetük díszítésére. Ez az igény kapóra jött a mezőgazdasági nagyüzemeknek, hiszen nekik akkoriban elegendő . pénzük volt fejlesztésre, és így egymás után épültek meg a nagyméretű telepek. Az első időszakban — 1965-től 1978- ig — dinamikusan nőtt a termelés, vele együtt a termelők nyeresége is. A ma már számukra aranykornak tekinthető években az üzemek 20 százalék körüli nyereséget tehettek zsebre. Aztán az/ árrobbanással fejre állt az egész virágtermesztés ... Mindez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy manapság a legtekintélyesebb virágtermelők — például az Óbuda Termelőszövetkezet — jó, ha öt százalék nyereséget ér el, s emiatt fejlesztésre nem is gondolhatnak. Elsősorban az energiaárak sújtják a termelőket. ’78-tól máig többszörösére nőtt az olaj ára, és így nyésztési kedvet, hogy a korábbi évekhez képest 1983- ban országosan 15,4 százalékkal kevesebb húsnyulat tudtak a szövetkezetek felvásárolni. Így volt ez megyénkben is, ahol az utóbbi két évben mintegy 30 százalékkal csökkent a felvásárolt húsnyúl mennyisége. Az említett helyzet következményeit így summázta az elnökhelyettes: „Nem kevesebbről van szó jelenleg, mint arról, hogy meg kell állítani és legalább a jelenlegi szinten tartani a hús- nyúltenyésztést. Ugyanis az utóbbi évek kudarcai után mór ez is nagy teljesítmény lenne. Ebben kell, hogy egymásra találjanak mielőbb a termelők, a felvásárlók és a feldolgozó üzem szakemberei.” Hogy a vaskúti Bácska Mezőgazdasági Termelőszövetkezet lépni akar, s hogy ebben számít a Békés megyei partnerekre is, az Pfeiffer József szavaiból egyértelműen kiderült. Mint mondotta, az idei esztendőben a már kedvezőbbnek tűnő piaci helyzethez igazodva, a termelőszövetkezet emelte a húsnyúl téli és nyári felvásárlási árát. Ezzel a Békés megyében is megtorpant termelési kedvet szeretnék ösztönözni. Ugyanakkor a szolgáltatások közül említést érdemel, hogy már ez évtől a myxomatózis elleni vakcina költségeit a feldolgozóüzem megtéríti a tenyésztőknek. Ígéretesnek látszik az a kezdeményezés is, miszerint ismét kedvező feltételekkel kínálja az üzem a tenyésztőknek az extenzív, vagyis a természetesebb körülmémeghaladja a termelés költségeinek 50 százalékát. A magas hazai ár egyben azt is jelenti, hogy a magyar virág nem versenyképes a nyugati piacon, ahol zömében az Afrikából importált virág a mértékadó. Ha lenne elegendő devizájuk az üzemeknek, akkor a Kenyából hozatott virágot itthon olcsóbban adhatnák, mint a hazait! Kicsit képtelenül hangzik mindez, de ez a valóság. Afrikában többet süt a nap. A most kialakult helyzetnek az a legnagyobb veszélye, hogy a pénzügyi gondok miatt még a legnagyobb termelők is lemaradnak a fejlődésben. Márpedig ők képezik a technikai és a technológiai haladás bázisát. Nekik kell átvenni, kikísérletezni az új, korszerű megoldásokat, amihez milliós értékű laborok, képzett, gyakorlott szakemberek kellenek. A kistermelés is — így vagy úgy, de — mindenképpen a nagyüzemre szorul, nélküle szinte képtelen boldogulni. KINEK DRÄGA AZ OLAJ? Vannak olyan jelentős gazdaságok — mint például a híres Sasad Termelőszövetkezet —, ahol már a kezdet kezdetén fantáziát láttak a kereskedésben. Akkoriban a kupeckedés vádjával illették őket, ma ez a gazdálkodói magatartás a természetes, a követendő. Jelenleg 48 üzletük van, ahol döntő mértékben saját árujukat hozzák forgalomba. Ók ugyanis nem szakosodtak olyan erőteljesen, mint mások. Náluk a fokföldi ibolyától a rózsáig szinte minden ismert és keresett virág megtalálható, mert csak így tudnak boldogulni. A nyereség náluk is erősen megcsappant, tavaly már 2,5 millió forint veszteséget terveztek, mégis sikerült ötmillió nyereséget produkálniuk. nyékhez szoktatott tenyészállatokat. Üjnak számít továbbá, hogy az üzem külön is dotálja a fehér nyulak tartását. Következik ez abból, hogy a fehér nyúl — szőrzete miatt — külföldön várhatóan hosszabb időn át kelendő cikk lesz. Pfeiffer József megítélése szerint azonban csak akkor tud kilépni ez az ágazat a jelenlegi hullámvölgyből, ha a PM meg a MÉM is segíti a nyúltenyésztés fejlesztéséhez szükséges feltételek alakítását. A termelési kedv szinten tartása — netán növelése — ugyanis feltételezi a tenyésztési költségek emelkedésével arányosan növekvő felvásárlási árakat, továbbá azt is, hogy a tenyésztéshez szükséges szolgáltatások (oltóanyag stb.) színvonala emelkedik. Az elnök- helyettes annak a reményének adott kifejezést, hogy az exportorientált húsnyúlága- zat továbbfejlesztése ismét és hamarosan kiemelt jelentőségű lesz. A mai gazdasági körülmények közepette ez mindenképpen fontos lenne. Az őszinte hangvételű tájékoztató érthető módon szólásra hívta a Békés megyeieket, _ akik valamennyien egyetértettek azzal, hogy mindent el kell követniük a tenyésztési kedv ismételt felkeltéséért. Ugyanis a nyúl- tenyésztők körében még jelenleg is erősen érződik az a stresszhatás, amit az utóbbi években a húsnyúl felvásárlási árának gyakori ingadozása okozott. No meg az a bizonytalanság, ami a felvásárlásban, továbbá az értékesítésben jelentkezett. Balkus Imre Tehát a sasadiak állják a sarat, még akkor is, ha számos nyugtalanító tényezővel kell nap mint nap szembenézniük. Azt például sehogy sem értik, hogy a szövetkezetek és a magántermelők miért nem azonos pályán, azonos feltételek között versenyeznek? A téeszek ugyanis 1° forint 80 fillérért kapják a gázolaj literjét, ugyanezt a maszek virágkereskedő — fűtőolajként — 4,80 forintért viszi haza. A különbség egy-egy gazdaságban 10—12 millió forinttal kevesebb kiadóst jelentene. ÜJ PIAC A magas jövedelmeknek — amelyről itt-ott lehet hallani — az a titka, hogy a maszek virágtermelők többnyire maszek virágkereskedőknek adják tovább a termékeiket, . ezzel elkerülhetik az adózást, és így busás haszonra tehetnek szert. Jelen pillanatban a virágkereskedelemre a szervezetlenség a jellemző. A szűkös piac — és más tényezők is — gyakran kiszolgáltatott helyzetet teremtenek a termelők számára, és ezért lesz-lehet az általuk 40 forintért eladott ciklámenből 140 forintos árú valamelyik üzlet kirakatában. Az áldatlan helyzet — szerencsére — már nem tart sokáig. Idén nyáron — a pontos átadási határidő még nem ismert — a Budaörsi úton megnyílik a főváros új, korszerű nagybani virágpiaca, amitől — a ma még számtalan nyitott kérdés ellenére — a virágkereskedelem normalizálását várják a szakemberek. Reméljük, a majd 100 milliós beruházás hosszú időre elviselhető szintre csökkenti az adás-vétel korábbi nehézségeit. Igaz, ez csak a termelők gondjainak egyik felét jelenti. A többivel nekik kell majd megbirkózniuk. Cseh János A tejipar piaci versenytársa, a Sárréti Tej Szövetkezeti Közös Vállalat 1969-ben kezdte működését, és 1972- re elkészült az új beruházás szövetkezeti vállalkozásban. A lakosságnak ízlett a szeghalmi tej, és kérték, hogy a kereskedelem bővítse ezzel is választékát. Kezdetben 1800 liter, majd 1970-ben nyolcezer liter teljet dolgoztak fel naponta. Egy év múlva a mennyiség hatszorosára ugrott, és 1973-ban az árbevételből, a nyereségből a beruházásra felvett kölcsönöket is visszafizették. A kollektíva az ez évi gazdálkodásért megkapta a — sorrendben nyolcadik — Kiváló Szövetkezet címet. Karriertörténet Minden évben nőtt a felvásárlás, az árbevétel, a nyereség. — Az igazgatótanács úgy döntött, hogy a nyereség felét fejlesztésre költi — emlékezik az évtizede múlt időkre Ombódi Sándor, a Sárréti Tej Közös Vállalat igazgatója. A korszerű szemlélet eredményei kézzel foghatók, 1975-ben már elkészült a beruházás második lépcsője. Két év múlva újabb beruházás valósult meg a nagy tömegű tej feldolgozására, a sajt- és tejtermékek gyártásának növelésére. Az indulás tízéves jubileumát egy újabb beruházás indításával ünnepelték. Saját fejlesztési alapból 48 millió forintot invesztáltak a békéscsabai tejüzembe. Újabb békéscsabai és környéki üzemek léptek be, és 25 millió forint hitellel elkészült az üzem, amely 1982 tavasza óta üzemel. A következő esztendőben, 1983- ban minden beruházási hitelt visszafizetett a közös vállalkozás. A karriertörténethez tartozik a hét Kiváló Szövetkezet cím és a miniszteri elismerő oklevél, amelyeket sorrendben a következő években kaptak meg: 1973, 1974, 1975, 1976, 1979, 1980 és 1982. 1983-ban. Az üzembe indulunk Farkas József gazdasági igazgatóval. Megismertet a technológiai sorral, vitatkozunk a nyári melegben könnyen savanyodó tejről. — Dániában az 500 ezren felüli csíraszámú tejet nem veszik át, mi eddig a hatszorosával érkező tejesautót sem fordítottuk vissza, hanem ezt a szállítmányt is, feldolgozzuk. De 1984. január elsejétől nálunk is bevezették a minőségi tejfelvásárlást. Az országos átlagnál magasabb az első osztály, jóval elmarad ettől a másod- és harmadosztályú alapanyag mennyiségi hányada. Ez nekünk bevételt jelent, a termelőknek hiányt. A távlatban azt szeretnénk elérni, hogy a nálunk így keletkezett többletbevételből fejlesztési támogatást adjunk a O :fcl Eszti néni, az alapító tag Fotó: Fazekas László gyengébb minőségű tejet előállító üzemeknek. — S talán egyszer a fogyasztó is több napos jótállással vásárolhatja a termékeiket. — Még két-három évnek kell eltelnie, hogy nyáron is két-háromnapos szavatossági idővel forgalmazhassuk a tejet. Sztereotípia, de igaz, jó minőségű tejből — jó terméket lehet előállítani. > Ehhez már az idén szabadon termelődik a fejlesztési alap, ugyanakkor a szeghalmi üzem vezetői is készülnek arra, hogy az üzemi rekonstrukció igénye a 10—15 millió forint 1985-ben „megjelenik”. Ellátási felelősség — Ne úgy nézze ezt az üzemet, mint a csabait, itt látszik a toldás-foldás, a beruházások egymásutánisága. A tavalyi pedig már a legkorszerűbb feltételekhez igazodva épült, számolva az esetleges kapacitásbővítésre — ad útravalót Ombódi Sándor. — Itt napi 116 ezer liter tej folyik át — mutat kísérőm, Farkas József a nagy, egyenként 25 ezer literes hűtőtárolókra. A pasztőrözött gépek egyike óránként 5, illetve 10 ezer liter tejet képes továbbítani, a csomagológépek 2500 tasak fél-, illetve egyliteres tejet, vagy kakaót képesek készíteni. — Számoljuk csak a ládákat, azokból naponta 500 telik meg. Görgők viszik a teli ládákat, tehát az itt dolgozók nem végeznek nehéz fizikai munkát — állítja le Vandriszki Anikó a csomagolómasinát, hogy beszélgetés közben a gép nehogy „kicselezze”. — Megyek, nem zavarom, rontom a teljesítményét. — Behozom — tart vissza —, no, meg úgy is addig dolgozunk, amíg a kereskedelemnek elegendőt nem gyártottunk. — Jól választott munkahelyet? — A varrodát hagytam ott, mert nem tetszett, s jöttem ide. Mellettünk Nagy Sándor gépkezelő sietne el, a kollektíváról kérdeztük. A Csepel Autógyárból jött ide dolgozni, mint mondja — ott ugyan nagyobb volt a kereket, három műszakban dolgozott, itt higiénikus a környezet, és az egy műszak kárpótolja a keresetkiesést. — Napi másfél óra karbantartás mellett általában jól működnek a gépek, de az apró hibák azért gyakran kitöltik a műszakot. A siker nem felhőtlen Papp Bálintné alapító tag, a tsz-ből jött ide a megalakuláskor dolgozni, előbb pasztőrös, aztán tej-, majd sajtcsomagolóként dolgozott. Közben elment, majd egy év sem tel el, „visszavágyott” i— ahogyan ő fogalmaz, — Megnősítettem a két fiút, és újra itt vagyok. A sajtkészítésnél az Angela Davis brigád tevékenykedik. A prés hamar kisajtolja a savat, ám ekkor a sajt még nincs kész, hiszen csak ezután kerül a pácba — mondja Szalai Sándorné, aki munkatársaival gyakorlottan mutatja be nekünk, szemlélőknek a megszokott mozdulatsor elemeit. Közben még az irodában, az igazgatóval beszélgetve megtudtuk, hogy komoly gondja van a közös vállalatnak a sajt csomagoló fóliájával. Az első negyedévre megrendeltnek alig több mint felét kapták meg, s a második negyedévben is elég kilátástalan a helyzetük. A másik csarnokban He gyesi Imréné, a túróhevítő kád mellől siet hozzánk. — Esztike néni nemcsak alapító tag, de többszörösen kitüntetett dolgozónk — mondja el munkatársáról Farkas József. — Tudja, ez a munka azért is 150 százalékos figyelmet kíván, mert én sem szeretem a szivacsos túrót. Eszti néni április 4-én a második magas kitüntetést vette át, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója után az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója lett. Egyike annak a 240 tejipari munkásnak, aki a szeghalmi üzemben vállalta magára jórészt a megye és részben Budapest tejjel, tejtermékkel való ellátását. Az elmúlt esztendőben a békéscsabai üzemmel közösen 650 millió forint termelési értéket állítottak elő. Számadó Julianna A lapokra kerülnek a keretek, majd a prés kisajtolja az alapanyagból a savót Válságban a virágtermesztés
