Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-05 / 130. szám

1984. Június 5., kedd Szakszervezeti helyett állami hatáskor Teljesítette feladatát a társadalombiztosítási bizottság liven is van Sétálok Békéscsabán, a Kossuth téren. Ünnepi könyvhét, öt könyvsátor, Kossuth- szobor, diszkózene. No és éppen az a rit­ka pillanat, hogy napsütés. Sétálok, és ez a pár dolog sehogy sem jön össze. Külö­nösen nem az erőszakos zaj-zene, amiről nem mondom azt, hogy nem szeretem, de nem ide való. Az egyik sátorban, ahol az alkalmi „stúdió” ütötte fel tanyáját, há­rom vagy négy fiatalember. Viccelődnek (nem baj, sőtl), és láthatóan nem sok kö­zük van ahhoz, hogy ünnepi könyvhét. Aztán sorra járom a többi sátrat is: van könyv bőven, habár a nagyon keresettek már régen elfogytak. Csütörtök van, alig múlt tizenkettő, jönnek a kitüntetett pedagógusok a peda­gógusnapi ünnepségről. Kisebb csoportok a sátrakhoz lépnek, vásárolnak. Látom, nem csabaiak, mert sietnek a buszmeg­állókhoz, parkoló autóikhoz. Megüti a fülem, hogy egyikük olyan könyvet kér, ami itt jelent meg Békéscsa­bán, az Új Aurora gondozásában. Nem kap ilyen könyvet. Gyorsan megnézem új­ra: egyik sátorban sem kap olyan köny­vet, amit Csabán adtak ki. Kár. Sőt: szo­morú. Pedig lenne mit ajánlani. De miért nem ajánlják ezeket? Ügy látszik, most már ilyen is van . . . Tavaly még nem volt ilyen. m Űjfent csak sétálok (van rá egy kis időm) a csabai utcákon. Elképzelem, mi­lyen is lesz az, hogy „sétálóutca”. Köz­ben Szeged jut eszembe, a Kárász utca, meg Kecskemét, az ékszerdoboz hasonló­val. Vajon milyen lesz a békéscsabai, a kilométeres? Sétálva derül majd ki, ne találgassuk. Tehát egyre jobban városiasodunk. Ide­je már: külsőségekben is. Megszokjuk azt a furcsa kis gnómalakot a posta előtt, hogy olyan kecsesen emelgeti a lábát, mintha forró lenne a kő, vagy ráspriccelt volna a víz... Derűs látvány! Az viszont már cseppet sem derűs, hogy a posta előtti fellépőperem métereken át letöre­dezett. Amikor először írtam róla (egy éve), csak két-három foghíj éktelenkedett. Mára már méterek hiányoznak. Nagyon csúnya, iszonyú csúnya! Tudom, azt kelle­ne kinyomozni: kinek a dolga észrevenni, és megjavíttatni. Azt hiszem, ha ezt te­szem, többre megyek vele. Más. Még mindig séta, Csaba Szálló, Csemege, Centrum Áruház. Városias, szép környezet az üzletek előtt. Zöld sövény, zöld színű, rusztikusán modern padok. Messziről igazán hangulatos látvány. De közelebbről, és egészen közelről? Elké­pesztő piszok mindenütt. Csikkek tömege a földön, a padok mögött, a növényzet alatt eldobált őskori tejeszacskók, dobo­zok, egyebek. Sajnos, tejeszacskóból a Kossuth tér hasonlóan szép padjai mögött is találni jócskán. Milyen volt az, amikor Lapunk egyik régi olvasója, a békéscsa­bai Petri Mátyás megtisztelt levelével. Hogy miért hivatkozom soraira itt, ebben a rovatban? Csak azért, mert példának szeretném állítani, hogy íme, ilyen is van: ilyen érzékeny figyelem a lakóhely iránt, mint amilyen Petri Mátyásban munkál. Azt írja: „A békéscsabai Széchenyi-liget- ben van egy síremlék, mely az 1831-ben májmirigy-gyulladásban (kolera) meghalt kétezer békéscsabainak állít emléket. A síremlék tavaly eltűnt, majd a legnagyobb megelégedésemre újra a helyére került. Új talapzatot építettek, és a feliratot is átfestették. Nem tudom, ki hozatta rend­be, de köszönet jár érte! Megkockázta­tom: mi lenne, ha a közelben levő kórház dolgozói védnökséget vállalnának, és — mondjuk — az egészségügyi világnapon — meg is koszorúznák, hirdetve, hogy honnan hová jutott az orvostudomány.” Mondhatnám és mondom is: jó érzés, hogy ilyen is van. Ilyen levélíró. Sass Ervin Kihasználatlan előnyök Minta- és márkaboltok országszerte A társadalombiztosítás irányítása, a szociálpolitikai ellátási rendszer feltételei­nek biztosítása 1950 októbe­re óta a szakszervezeti szer­vek feladata. Jelentős ténye­zővé vált az emberek élet- színvonalának és létbizton­ságának megteremtésében az egészségügy és a társada­lombiztosítás fejlődése. Az egységes, önálló társada­lombiztosítási törvény és az egészségügyi ellátás állam- polgári jogon való igénybe­vételéről szóló rendelkezés szinte egy időben, 1975-ben jelent meg, így teljesedett ki és vált társadalmi méretűvé az emberekről való gondos­kodás. Az eltelt évtizedek alatt sokat fejlődött a tár­sadalombiztosítási munka. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának szakmai útmutatásával, az SZMT és testületéi következetes irá­nyításával az SZMT társa­dalombiztosítási bizottságá­nak munkája egyre tartal­masabbá vált. A Társada­lombiztosítási Igazgatóság, az ágazati szakszervezetek megyei bizottságai, a szak- szervezeti tisztségviselők se­gítségével biztosították a dolgozók jobb ellátását, a törvényesség betartását, el­lenőrzését, valamint az ér­dekvédelem és érdekképvi­selet megvalósítását. o Munkaterv alapján dolgo­zott a megyei társadalom- biztosítási bizottság. Társa­dalombiztosítási és egészség- ügyi feladatainak elvégzését a gyulai kirendeltségen mű­ködő albizottság és a nyug- díjügyi-segélyezési szakbi­zottság segítette. A TB-hez 1980-ban 2379, 1981-ben há­rommal több, 1982-ben 2378, tavaly pedig 2518 beadvány érkezett, amely nyugdíj­ügyekkel, családi pótlékkal, betegségi biztosítással vagy egyéb ügyekkel kapcsolatos problémákat vetett fel. A nyugdíjfelszólalások többsé­ge orvosi kérdéssel kapcsola­tos volt, vagy rokkantság megállapítására irányult. A felszólalások alapján az igazgatósági határozatokat csökkenő számban változtat­ta meg a TB, amely az igaz­gatósági ügyintézés idejének csökkenését és minőségi pon­tosságát bizonyítja. A kivételes nyugdíjemelés eldöntése is az SZMT társa­dalombiztosítási bizottságá­nak feladatkörébe került, amelyre 1983-ban 1255 kére­lem érkezett. A rendelkezés­re álló keret 313 igény tel­jesítését tette lehetővé. A szakszervezeti mozgalomban és a közvéleményben is ked­vezően fogadták e hatáskör megyei jellegűvé válását. Az SZMT titkársága, kü­lönböző testületek több al­kalommal értékelték a TB munkáját, az alapszerveze­tek társadalombiztosítási te­vékenységét. A tapasztalatok szerint az ilyen témákkal foglalkozó tisztségviselők és aktívák felkészültsége egyre jobb, feladataikat körülte­kintéssel teljesítik. A bizott­ság a segélyezésre fordítható összegekről alapos elemzés és vita után döntött úgy, bogy a teljes összeget fel­használták, és így 3 esztendő alatt 2700 rászoruló gondjain enyhítettek. Figyeltek a táp­pénzfegyelem megszilárdítá­sára és az üzemegészségügyi munka továbbfejlesztésére. Ellenőrizték az alapszerveze­tek üzemegészségügyi tevé­kenységét, azt, hogy mit tet­tek dolgozóik egészségügyi ellátásának fejlesztéséért. Az állami egészségügyi szolgá­lat és a szakszervezeti mun­ka összhangjának biztosítá­sán ügyködik az egészség- ügyi akciőbizottság, amely­nek tagja két TB-tag is. Az SZMT társadalombiztosítási bizottsága bekapcsolódott a megváltozott munkaképessé­gű dolgozók foglalkozási re­habilitációjának kibontakoz­tatásába, a területi és a he­lyi rehabilitációs bizottsá­gok munkájába. o A rétegpolitikai munka je­lentős része a rokkantak és az idős emberek szociális helyzetének figyelemmel kí­sérése. A TB a rokkantak nemzetközi évének akció- programjában is tevékenyke­dett. Folyamatos volt a kap­csolatuk a mozgássérültek szervezeteivel, az ágazati szakszervezetek segítségével támogatták ezeket. Az idős korúak évének megyei fel­adattervét az illetékesekkel közösen állították össze és vettek részt a megvalósítá­sában. Az alapszervezetek nyugdíjügyi munkáját ellen­őrizve megállapították, hogy tervszerűbbé vált a nyugdíj­előkészítés, a nyugdíjasokkal való törődés. Ezen a terüle­ten elismerésre méltónak találták a TESZÖV és az ipari' szövetkezetek tevé­kenységét. Az idős korúak évének tapasztalatait össze­gezték, majd a megyei ta­nács vb és az SZMT elnök­sége közös ülésén hosszú tá­vú intézkedési tervben ha­tározták meg a nyugdíjasok­kal és az időskorúakkal való foglalkozás teendőit. A szakmaközi bizottságok bevonásával 9 településen vizsgálták a megyében a ci­gánydolgozók helyzetét, az őket segítő nevelési tevé­kenység eredményeit. Az er­ről készült elemző anyagot eljuttatták a megyei cigány­ügyi koordinációs bizottság­hoz is. Arra törekedett a társadalombiztosítási bizott­ság, hogy folyamatos és jó munkakapcsolatot alakítsa­nak ki az alapszervezetek tisztségviselőivel és a társa­dalombiztosítási tanácsokkal. Agitációs és propaganda- munkájukat az SZMT-iskola oktatási programja is segí­tette. Szervezői és aktív ré­szesei voltak a szakszerveze­ti hetek rendezvénysoroza­tának, segítik a nyugdíjasok klubjait. A választások óta eltelt időszakban javult a kapcsolatuk a tanácsi szer­vekkel, hasznos együttműkö- cfés alakult ki több munka- bizottsággal. o 1984. július elsejétől meg­változik a társadalombizto­sítás irányítási rendszere. Megőrizve és szélesítve a szakszervezeti mozgalom irányítása során kibontako­zott társadalmi jelleget, ál­lami hatáskörbe került ez a feladat. A társadalombizto­sítási ellátásra jogosultak érdekeinek egyeztetésére, képviseletére, az állami irá­nyítás segítésére és ellenőr­zésére Országos Társadalom- biztosítási Tanács alakul. Ennek elvi irányítása mel­lett a megyékben megyei társadalombiztosítási taná­csok jönnek létre. Ezek ön- kormányzati jelleggel mű­ködnek majd, tagjaik több­sége a szakszervezetek kül­dötte lesz. A központi igaz­gatási feladatokat a Minisz­tertanács közvetlen felügye­lete alá tartozó Országos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság látja el, amely­nek megyei társadalombiz­tosítási igazgatóságok lesz­nek az igazgatási szervei. A társadalombiztosítási bizottságok elvégezték fel­adataikat, munkájuk szám­vetésénél, értékelésénél sok hasznos eredményt könyvel­hetnek el. A következő hó­nap végén ez a testület meg­szűnik és helyette megala­kul a megyei társadalombiz­tosítási tanács. Az utóbbi három évben 680 üzletet nyitottak ipar- vállalatok, ipari szövetkeze­tek, állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek, így a minta- és márkaboltok alkotják már az ország kereskedelmi há­lózatának több mint 13 szá­zalékát. Részesedésük az áru­forgalomból ennél természe­tesen jóval szerényebb — ezek általában kis üzletek •—, de nem is az az elsőd­leges céljuk, hogy megold­ják a lakosság áruellátását. A termelők különféle meg­gondolásból vállalkoznak ar­ra, hogy a fogyasztókat köz­vetlenül — a hivatásos ke­reskedők kiiktatásával — szolgálják ki. Akadnak ipar- vállalatok, amelyek úgy vé­lik, hogy éppen legsikerül­tebb termékeiket nem ren­delik meg a kereskedők — megpróbálkoznak hát maguk ezek értékesítésével. Mások közvetlenül kívánnak piaci tapasztalatokat, vásárlói vé­leményeket szerezni termé­keikről : piackutató céllal nyitnak saját boltot. Törekvésük — bármilyen indítékból származzék is — általában igen hasznos, hi­szen az üzlethálózat bővíté­se szinte minden települé­sen kívánatos, és erre a hi­vatásos kereskedelmi válla­latoknak, szövetkezeteknek mostanában igencsak szűkö­sek az anyagi lehetőségei. A minta- és márkaboltok to­vábbi előnye, hogy versenyt támasztanak, speciális kíná­latot nyújtanak, színesítik és kiegészítik a kereskedelem tevékenységét. Mit vár a vásárló? A vásárló azonban ennél többet vár a termelői min­taboltoktól. Elsősorban azt, hogy ott mindig megtalálja a gazda teljes áruválaszté­kát, tehát mindazokat a por­tékákat, amelyek más üzle­tekben, áruházakban éppen nem kaphatók. Ennek a kí­vánalomnak még a legna­gyobb termelők — például a Hűtőgépgyár, a Minőségi Cipőgyár, a Budapesti Ha­risnyagyár, vagy a Tiszai Vegyi Kombinát — saját boltjai sem tudnak folyama­tosan eleget tenni. Üzleteik áruellátása, ha kisebb mér­tékben is, de szintén függ a termelés szakaszosságától, (mikor mi kerül le a sza­lagról) és az exportfelada­toktól. Elvárhatná a vásárló, hogy a termelők saját boltjai va­lamivel olcsóbban árusítsa­nak, hiszen itt a forgalma­zás költségei jóval alacso­nyabbak. (A gyárból közvet­lenül az üzletbe kerül az áru; nem utazik be és ki a nagykereskedelem csatorná­in, nem kell átrakni, admi­nisztrálni, készletezni, vagy legalábbis sokkal kisebb mértékben, mint az áru ha­gyományos útján.) Ám az értékesítési lánc rövidülése, a viszonteladók kikapcsolá­sa ellenére alig néhány he­lyen adják olcsóbban az árut. A csalódás okai Azok a termelők, akik adnak magukra, akik mintegy referenciaboltként tartják fenn saját üzleteiket, a megszokottnál szebb kör­nyezetben, jobb körülmé­nyek között árusíthatnának. Módjuk van erre azért is, mert egy nagyüzem költség- vetésében viszonylag elenyé­sző az a kiadás, amivel a bolt kialakítása, berendezé­se, fenntartása járr Ennek ellenére a vásárlók csak rit­kán kapnak ilyen többletet á termelői üzletekben. Ami a kiszolgálást illeti, abban sem tűnnek ki az ipa­ri, mezőgazdasági termelők boltjai a megszokott színvo­nalból — sőt. A kereskedel­mi felügyelőségek a közel­múltban hat megyében — Bács, Csongrád, Hajdú, Ko­márom, Szolnok és Veszp­rém — vizsgálták meg 129 szervezethez tartozó 246 termelői bolt működését, és azt tapasztalták, hogy a tu­lajdonosok kevés figyelmet fordítanak boltjaikra. Az el­árusítók, az üzletvezetők alig ismerik a kereskedelemre vonatkozó előírásokat; nem mindenütt tüntetik fel sza­bályszerűen az árakat, az esetleges reklamációkat sem mindig intézik el úgy, ahogy kell. A felügyelők 225 próba- vásárlást végeztek, és az ese­tek 20 százalékában árdrá­gítást tapasztaltak. Az egy vásárlásra jutó fogyasztói megkárosítás igen magas volt, meghaladta a 14 forin­tot. Ha a vevők ezt esetleg nem is veszik észre, az bár­kinek feltűnhet, hogy a min­taboltok többsége máskor, többnyire rövidebb ideig tart nyitva, mint a hagyományos hálózat, az eladók munka­ideje általában alkalmazko­dik a termelő vállalat ad­minisztratív dolgozóinak munkaidejéhez. Ez az oka annak, hogy a mintaboltok java szombaton egyáltalán nem nyit ki. Márpedig a köz­ségekből sokan éppen szom­baton utaznak be a váro­sokba vásárolni, számukra különösen kellemetlen meg­lepetés, ha a különlegessé­geket árusító márkaboltot zárva találják. Jobbak lehetnek Mindennek ellenére egyér­telműen örvendetes jelenség, hogy a termelők mind na­gyobb számban nyitnak üz­leteket, hiszen bővítik a vá­sárlási lehetőségeket, színe­sítik az árukínálatot. Bizo­nyára amint az áruhiányok mérséklődnek, úgy felelnek majd meg mindinkább hi­vatásuknak a termelői bol­tok: jelentenek az iparvál­lalatok számára valós piac­kutatást, nyújtanak megkü­lönböztetett árut és kiszol­gálást, s lesznek valódi ver­senytársai — az árak tekin­tetében is — a kereskedelmi vállalatoknak. szövetkeze­teknek. Gál Zsuzsa B. Zs. A Margitszigeten rendezett gyermeknapi majális fő attrakciója egy emeletes dobostorta volt, amelyet ezer adagra vágva osztottak szét a gyerekek között. A szigeti Nagyszálló cuk­rászai ezzel a 180 kilós tortával emlékeztek Dobos József cukrászra, aki éppen 100 évvel ez­előtt mutatta be új kreációját, a dobostortát (Hauer Lajos felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents