Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-26 / 148. szám
1984. június 26., kedd o —„Szétszór a sors...” Endrődiek találkozója 11 termelő és felvásárló véleménye A borsó is gabonapárti A zöldborsó egyike azoknak a — sajnos, növekvő számú — növényeknek, amelyek jövedelmezősége csökkent az utóbbi években. Megyénkben tíz termelőszövetkezet termeli, egyikük a kondorosi Egyesült Tsz. Stabil termelő évek óta, háromszáz hektár körüli területre vetnek minden kora tavasszal a hüvelyes zöldségből. Miért tartanak ki a borsó mellett, kitartanak-e mellette a jövőben? — erről beszélgettünk a szövetkezet fő- agronómusával, Beregszászi Károllyal és a Békéscsabai Konzervgyár osztályvezetőjével, dr. Csizmás Sándorral. — Tény, hogy nálunk is csökkent a borsó jövedelmezősége — kezdi Beregszászi Károly —, ha 1981-et száz százaléknak vesszük, egy évre rá .több mint 11, tavaly pedig újabb 13 százalékkal nőttek a termelés költségei. Hogy miből adódik ez? Az ismert tényezőkből: drágább lett az üzemanyag, a vetőmag, a műtrágya és a gép. A BK—3-as jelű, Hódmezővásárhelyen gyártott kom-' bájnból tavaly vettek egyet, sajnos, olyan sok hibája volt, hogy vissza kellett küldeni a gyárba. Most is dolgozik náluk egy, de úgy tűnik, még nem az igazi. Pedig nem olcsó mulatság egy ilyen gép, hárommillió 400 ezer forintba kerül! Igaz, egyike azon kivételes termelőeszközöknek, amelyekre még jár állami támogatás — így is 2,2 milliót kell kiadni érte. A kondorosiaknak négy ilyen gépre lenne szükségük — ha csak kiállnának velük a tábla szélére és még nem dolgoznának, az is kétmilliós költséget jelent! Vajon segit-e ebben a helyzetben a konzervgyár, amely a termés kétharmadát veszi át a tsz-ből? Dr. Csizmás Sándor megnyugtat. Lehetőségeik szerint részt vállalnak a termelők gondjaiból, a feldolgo- ' zónái mindjobban erősödik az a helyes szemlélet, hogy csak közösen oldhatják meg a gondokat. Számokat is idéz. — Tavaly kilenc forint hetvenhat fillért fizettünk egy kiló borsóért, amikor az iparági átlagos felvásárlási ár több mint egy forinttal alacsonyabb volt. Ezért a múlt évben 11 millió forinttal többet fizettünk a borsóért a termelőknek, mint korábban. De segítünk másképp is. Az idén a megyében öt kombájn vételárának felét a mi fejlesztési forrásainkból fedeztük, majdnem húszmillió forintot juttattunk öntözési gépek vásárlására, támogatására. w*#w**ww A konzervgyár és a kondorosi tsz kapcsolatai jónak tűnnek. Mindketten állítják, A hónap végéig tart a zöldborsószezon a konzervgyárban Fotó: Fazekas László hogy valóban azok. Dr. Csizmás Sándor hozzáteszi, hogy ez a kapcsolat csak akkor minősíthető jónak, ha gazdaságilag is rendben mennek a dolgok. A gyár szakemberei ilyenkor, a borsó- szezonban minden csütörtökön találkoznak, megbeszélik a heti gondokat, ne gyűljön össze a sok probléma, mert szezon végére hólabda módjára lavinává dagadna. Az országban egyedülálló módszert kiegészíti, hogy a tsz-szövetség vagy az üzem képviselője jelen lehet és van az átvételkor, a borsó minősítésekor. De térjünk vissza a borsó üzemben betöltött helyére, elsősorban a jövedelmezőségére! Mint említettük, évek óta egyre kevesebb a nyereség rajta. Miért nem mondanak hát le róla? Beregszászi Károly sorolja az indokokat: — A borsú tenyészideje rövid más növényekhez képest, a gyár az átadás után fizet, tehát korán pénzhez jutunk. Napjainkban, amikor ilyen magas az üzemviteli hitel kamatja, ez cseppet sem mellékes. A borsó után lehetőségünk van másodvetésre. Most különösen jó a helyzet, hiszen átadták az NK—XIV-es csatorna D—lles öntözőfürtjét a területünkön, igy másodszor is vethetünk a borsó után. Ügy tartják, a borsó a búza legjobb előveteménye. A kondorosi tsz-ben hasonlóan vélik, mégsem búzát vetnek a borsó után. Silókukoricát termesztenek másodvetésként, hiszen rengeteg kell a nagy tehenészetnek. Ha a silót másodvetésként termelik, terület szabadul fel, amibe árukukoricát vetnek. Nem szenved hát csorbát a gabonaprögram a kondorosi tsz-ben — a borsó így is, úgy is a gabonát támogatja. De akad más haszna is a növénynek! Szalmáját zölden vagy szárazon feletetik a szarvasmarhákkal. Kitűnő tömegtakarmány, jó hatással van a termékenységre, a tejtermelésre, hiszen az A-vi- tamin elővitaminja, a karo- tin bőven megtalálható benne. Szakmai körökben sokan elvetik a borsószalma feletetését, mondván, hogy vegyszeres a szár és ezért árthat az állatoknak! Két beszélgetőtársam egyetért abban, hogy csak egy kis odafigyelésen múlik a betegségek elkerülése. Megéri, mert a szintetikus A-vita- min nagyon drága! A kondo- rosiak a borsó hüvelyét is visszakapják a gyártól — van helye a hatalmas tehenészeti telep takarmányozásában. Akadnak természetesen gondok is a zöldborsótermesztésben. A legfőbb, amit Beregszászi Károly említ, hogy növelni kell a hozamokat, hiszen ez a legjobb ellenszere a költségek emelkedésének. Az öntözés eddig is segített ebben, ezentúl még inkább kihasználják a mesterséges vizet. És említ még egy, rajtuk kívül álló gondot: eső kellene, mert így hiába a szakaszos vetés, összeérik a borsó. A kemény szemű borsót a gyár nem tudja átvenni. Dr. Csizmás Sándor egyetértőén bólogat, majd hozzáteszi: — A borsótermesztés sikerének záloga a jó fajta, a műszaki háttér és a mellék- termékek felhasználása. Ennek biztosítására törekszik a tsz és ebben segítünk mi, a partnerei. M. Szabó Zsuzsa Több födémgerenda a sajátház-épitöknek „A rendező szervek tisztelettel meghívják Önt az Endréd községből elszármazott szakemberek első találkozójára, melyet...” Sokan, több mint százan kaptak az ország minden részében ilyen szövegű meghívókat, és nyugodtan kijelenthetjük, valamennyi címzett jóleső érzéssel nyugtázta: a szülőfalu számon tartja, visszavárja — ha csak rövid időre is — fiait. És engedelmeskedtek sokan a hívó szónak, zsúfolásig megtelt a szép, napfényes szombat délelőttön a gyomaendrődi Lenin Tsz kultúrterme. Eljöttek a községi vezetők is, hogy „első kézből” válaszolhassanak a település jelenlegi élete után tudakozó kérdésekre. Dr. Iványi Lajos, a Lenin Tsz elnöke üdvözölte a szervezők — Béke Tsz, Agrár- szakemberek Klubja, Budapesti Endrődiek Baráti Köre — nevében a vendégeket, tájékoztatva őket, hogy s mint jött létre ez a találkozó és mi a célja. — Mi — mondotta a tsz- elnök — diplománk átvételével fogadalmat tettünk arra, hogy vállalati, szakmai feladatainkon túl, elősegítjük szűkebb környezetünk, településünk fejlődését, és a benne élők életkörülményeit igyekszünk javítani. E munkában, Gyomaendrőd fejlesztésében szeretnénk, ha az Endrődről elszármazottak is segítenének bennünket, kiki a mága lehetőségein belül. Természetesen nem elvtelen segítségnyújtást kíván a község, nem jogtalan előnyöket akar kiharcolni a szülőfalura való hivatkozással, Ilyesmiről szó sincs. Csupán azt kérik az „elsodródottak- tól”, hogy kísérjék figyelemmel községük sorsát, észrevételeikkel, véleményükkel járuljanak hozzá fejlődéséhez. Az értelmiségi pályát választók egy része nem tér vissza a* falvakba, s ez így természetes. Hiszen tudását, ismereteit sok esetben nem tudná a szülőföldön kellőképpen hasznosítahi. Azonban a pálya csúcsán sem illik megfeledkezni a felnevelő közösségről, különösen a kisebb településekről, melyek a várositól eltérő feltételekkel indítanak útnak. Más feltételekkel, de talán nem rosszabbakkal. Dr. Iványi Lajos egy levelet is felolvasott a találkozón, érdemes idézni belőle: „Endrő- dit mindenhol lehet találni, és ez patriarkális örömmel tölt el, hogy képessége, szorgalma, munkaszeretete, célratörő, erős akarata sokakat igen magas és megbecsült pozícióba emelt. Népünk vitalitását bizonyítja az, hogy ahová sorsa, szerencséje állította, ott mindenkor jó munkát végzett, egész emberként dolgozott... Idős, fáradt, 82 éves öregember lettem. Terhes nekem a hosszú utazás, ezért nem jelenhetek meg a találkozón ... Gondolatban ott vagyok közietek, meleg barátsággal szorítom meg kezeteket ..Irta mindezt Kovács Mátyás, nyugalmazott tanár Budapestről. Sorai sokakban felidézte a régi, jó „tanító bácsit”. Ide kívánkozik egy elszármazott endrődi, Farkas Ottó kis története, aki fiatalon, mindössze 24 évesen került a Minisztertanács munkatársai közé. Most ugyanott osztályvezető. Tavaly, amikor 30 éves törzsgárdatagságáról emlékeztek meg, Lázár György, a kormány elnöke megkérdezte tőle: „Hogy lehet 30 esztendeig egy helyen dolgozni?” Farkas Ottó azt felelte: „Nem kell ehhez más, csak az endrődiek szívóssága...” Szívósságra Hunyad Simon Péternek is szüksége volt pályája során, akinek az a feladat jutott, hogy több gazdaságot, mezőgazda- sági üzemet segíthetett ki a bajból. — Mezítlábas parasztgyerek voltam — meséli — az apám gyakran kézen fogott, vitt a szomszéd földjére. „Nézd — mutatta — milyen a búzája, mennyivel szebb a miénk!” És magyarázta is, mit kell tenni, hogy szép legyen. A mezőgazdasági szakiskolában tanultam, utána a „Korona uradalomban” gya- komokoskodtam. Katonaság, hadifogság (Dániában) következett, aztán tejellenőr lettem. Közben elvégeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet. Ügy hozta a sors, hogy mindig szanált gazdaságokba kerültem. Először a Héki Állami Gazdaságot segítette a gazdaságos termelés útjára, utána a kevermesi tsz-t. Aztán az Iparszerű Sertéstermelési Közös Vállalat termelési rendszerében dolgozott Budapesten. De nem sokáig, szanálták ugyanis a hunyai (Hunya és Endrőd egykor együvé tartozott) Hunyadi Tsz-t, és Hunyad Simon Péterért eljöttek az otthoniak, tegye rendbe az ő gazdaságukat is. Vállalta, öt esztendeig ingázott Pest és Hunya között, nem eredménytelenül. Megint termelési rendszerhez, a BOS- COOP-hoz került, ahol akkor tizenheten dolgoztak. Onnan is ment nyugdíjba, de a BOSCOOP ekkor már 1300 embert foglalkoztatott, és 1,5 milliárdos termelési értéket produkált. Hunyad Simon Péter most Budapesten él, és a 130 tagú „endrődiek klubjának” egyik szervezője. Az endrődi táj ház egyébként az ő szülőháza. Sok érdekes „sors” egybegyűlt ezen a szombati napon, mindről, természetesen nem írhatunk. Ki, mint párttitkár, ki mint gépész, pilóta, katonatiszt, kertész, lelkész, tudós, újságíró látogatott vissza a faluba. Ilt volt Tímár Máté író, Kovács László, a Magyar Távirati Iroda gazdaságpolitikai rovatának vezetője, Fehérvári Ferenc, az MTI nyugalmazott fotóriportere, és voltak, akik bár szívesen eljöttek volna, ez alkalommal nem tehették. így távolmaradt dr. Sztanyik László, az Országos Sugárbiológiai Kutató Intézet főigazgatója, Kopcsek Imre, a Miskolci Üveggyár igazgatója, dr. Tímár Ede, a Magyar Hét fő- szerkesztője, Varjú Vilmos, a híres súlylökőbajnok és nem jöhetett, mert már nehezen mozog, Hunya István, a ME- DOSZ 90 esztendős elnöke sem. Talán jövőre. .. Szatmári Ilona Palackoznak Martfűn Júliusban már sört palackoznak a Martfűn épülő első magyar szövetkezeti sörgyárban. Az építésére szövetkezett gazdasági társaságtól kapott tájékoztatás szerint' az évi 250 ezer hektár sör előállítására alkalmas ükem kiviteli munkáinak készültségi foka a tervezett ütemnek megfelelően hetven százalékos. Helyükön vannak az erjesztőtartályok, a palackozó berendezések és a kiegészítő egységek. Az elsőként induló palackozóban július közepétől a Kőbányai Sörgyár részére bérmunkában már 30 ezer hektoliter szlovák és 70—80 ezer hektoliter extra minőségű diabetikus pasztőrözött sört töltenek üvegekbe. Új konzervdoboz- Szem Sikeres volt a próba, megkezdte a folyamatos termelést a Nyíregyházi ‘ Konzervgyár vajai dobozüzeme. Itt készülnek hazánkban a legkorszerűbb, a legszigorúbb előírásoknak Is megfelelő élelmiszeripari csomagolóanyagok. Az ötvenmillió forintos költséggel létrehozott üzemben a konzervdobozok palástját nem a hagyományos ónozással, hanem hegesztéssel forrasztják össze. A varratoknál dupla védőréteggel fedett, kivül-belül aranyszínű lakkal borított, esztétikus külsejű, a higiéniai követelményeknek megfelelő 3,5 és 5 literes űrtartalmú nagy dobozokból az idén 2,5—3 millió darabot gyártanak a vajai üzem automata gépsorai. Jövőre pe- üig ennek kétszeresét. A Beton- és Vasbetonipari Művek gyárai az év első öt hónapjában a múlt év azonos időszakához viszonyítva 1,5 százalékkal növelték termelésüket. Ezen belüj a magánlakás-építkezésekhez szükséges termékek gyártása több mint húsz százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Egyebek között 714 ezer méterrel több feszített vasbeton födémgerendát készítettek, s lágyvasas födémgerendából megkétszerezték a termelést. Ezenkívül az ablak- és ajtónyílások fölött áthidaló - gerendákból 66 ezer méterrel készítettek többet az egy évvel ezelőttinél, feszített födémpallóból és panelből pedig 43 százalékkal bővítették a termelést. A kínálat növelését segítette, hogy a szentendrei gyáriján francia licenc alapján útjfajta födémszerkezet gyártását kezdték meg, ebből az idén 600 ezer, a jövő évben pedig már egymillió métert vásárolhatnak a sajátház-építők. Nemcsak új beruházásokkal, hanem a meglevő berendezések korszerűsítésével is növelték a termelést. Különösen jelentős az a szabadalom, amely lehetővé tette, hogy a panelgyártáshoz használt acélformákban, úgynevezett sablonokban némi átalakítással — különböző betétek elhelyezésével — H jelű födémgerendákat készítsenek. A födémgerendák iránti kereslet ugyanis jóval meghaladja a panelekét, ezért már több gyárban, egyebek között Szolnokon, Dunaújvárosban, Budapesten és Lábatlanban is áttértek a paneleket felváltó födémgerendák gyártására. így ebből a termékből 50—60 ezer méterrel bővítették a termelést. A sajátház-építők jobb anyagellátásának feltételeit javították az anyagi érdekeltség növelésével is. A vállalat az idén tért át ugyanis a kísérleti jövedelemszabályozásra, amellyel a kötelezően előírtnál nagyobb teljesítmények elérésére ösztönöznek. A sajátház-építők jobb kiszolgálása érdekében a vállalat most azt tervezi, hogy felülvizsgálja 14 telephelyét, s ahol a körülmények lehetővé teszik, berendezkednek termékeik közvetlen lakossági értékesítésére is. Az OVIT albertirsai üzemegységében ér véget az a 750 kilovoltos távvezeték, amely a Szovjetunióból szállítja a villamos energiát. Összesen 748 kilométer hosszúságú távvezetéken érkezik hazánk villamoscnergia-felhasználásának mintegy egynegyed része. A szakembereknek .nagy gondot okozott a távvezetéken történt üzemzavarok elhárítása, a karbantartások elvégzése, minthogy az áramtalanítás nagy energiaveszteséggel járt. Dr. Csikós Béla műszaki igazgató szabadalma alapján olyan, fémszállal átszőtt védőruhát és új technológiát dolgoztak ki, melyek segítségével a szerelők veszély nélkül, az áram alatt levő vezeték érintésével Végezhetik munkájukat. Ezzel jelentős energiamegtakarítást érnek el. Képünkön: Tarr Gábor távvezeték-vezetőszerelő a védőruhában végzi a meghibásodott porcelán szigetelő cseréjét (MTI-fotó: Ruzsonyl Gábor felvétele — KS)
