Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-26 / 148. szám

1984. június 26., kedd Dilemma a sétálóutcában Az ősi időkben a kereskedelmi utak ott alakultak ki, ahol a legtöbb ember járt­kelt. S későbben a vasúthálózat építését is ehhez igazították. A településeken pe­dig a vasútállomásokhoz vezető nyílegye­nes utcák is tanúsítják az évezredekre visszanyúló ésszerű, gyakorlatias utak ki­alakulását. Ez villant fel bennem, amikor szomba­ton, június 23-án a csabai piacról elindul­tam hazafelé, s a vasútutcán (Tanácsköz­társaság útja) a felszabadulási emlékmű­nél levő megállónál, autóbuszra vártam. De nem soká, mert közben egy asszony is odaért és a menetrendtáblát böngészte, miközben odaszólt nekem, hogy csak 20 perc múlva indul egy busz keleti irányba. Ezért aztán azt mondtam neki, hogy akkor én nem várok, mert 20 perc alatt hazaérek a Szabadság térre. S aztán a nyomomba szegődött, mert­hogy annyi idő alatt ő is hazaér, és be­fordult a Petőfi utcába, én pedig haladtam tovább a vasútutcán. Es az járt a fejem­ben: ugyan milyen gyakorlatias meggondo­lásból változtatták át sétálóutcává a vasút- állomáshoz'vezető utat? Mert más telepü­lésen jártam már sétálóutcában. Említhe­tem a szegedi Kárász vagy a pesti Váci utcát. Csakhogy ezek mellékutcák! Vagy a csabai talán újítás, hogy ne csak beszél­jünk az innovációról? De ebben az eset­ben, a szellemi alkotásra buzdító törekvés sántít előttem. Mert sehogy sem tudom fellelni benne az ésszerűséget, a gyakor­lati hasznát. Mintha a gyakorlat fittyet hányna a sétálóutca kitalálóinak. Mert akármerre nézek, parkoló autókat látok. S ami természetes, hol beáll egy-egy autó a parkolóba, hol pedig elindul máshová. S aztán a bicikllzők, a motorkerékpározók közt, bizony nemigen szánja rá magát va­laki, hogy korzózzon. Úgyhogy én is a jár­dán hoztam a piaci szatyrot. Bár a sétálóutca sok embert rákénysze- rít, hogy korzózzon. Merthogy meg kellett változtatni az autóbuszok menetrendjét, s eddig 10 százalékkal csökkent az utasok száma. De az sem kutya, hogy a mostani menetrend sok-sok kilométerrel meghosz- szabbította az autóbuszok útját. S azt a gyerekek is tudják, hogy a felesleges kilo­méterek is „eszik" a benzint és koptatják az abroncsokat. S amikor aztán a postához értem, ahol a sétálóutcának vége szakad, megálltam, mert felvillant bennem, hogy emiatt kel­lett a vasútutca belvárosi szakaszát elzárni az autóbuszok elől? Kár volt. Cserei Pál Folklór a vendéglőben? Korszerűsödő falusi vendéglátás Tovább kell javítani a fa­lu, különösen a kistelepülé­sek, a külterületek népessé­gének életkörülményeit. Eb­ből eddig is jelentős felada­tok hárultak a fogyasztási szövetkezetekre. Ezért jelöl­ték meg a középtávú keres­kedelempolitikai irányelve­ikben fontos tennivalóként az áruellátásban még ta­pasztalható aránytalánságok mérséklését. Ezt tartotta szem előtt a MÉSZÖV __el­n öksége is legutóbbi ülélen, hiszen határozatot hozotf a szövetkezeti vendéglátás színvonalának fejlesztéséről: a közétkeztetés, a szolgálta­tások bővítéséről. Megyénkben tavaly a ven­déglátó-ipari forgalom elér­te az 1,3 milliárd forintot. Ez a szám nagyobb ugyan az egy évvel korábbinál, összességében azonban a ter­vezett ütemnél jóval keve­sebb. Az okokat kutatva a szakemberek szerint a bevé­tel 41,6 százalékát kitevő szerződéses üzletek tervezett árbevétele nem tükrözte tel­jesen a valóságot. A több­letbevételt ugyanis a statisz­tika nem rögzítette. Akárho­gyan is van, a gomba mód­ra szaporodó magán- és té- eszüzletek hatással vannak a szövetkezeti vendéglátás forgalmára is. Szerencsére kedvezően alakult a fo­gyasztás szerkezete. Ételből ugyanannyit adtak el, mint 1982-ben, a kávéforgalom alig emelkedett, szeszes ita­lokból pedig 2-3 százalékkal csökkent az eladás. Az más kérdés, hogy a „hiányzó” mennyiséget az élelmiszer- üzletekben vásárolják meg, ahol egyre több tömény ital és bor talál gazdára. A vendéglátás alfája és ómegája az árubeszerzés. Korábban a hiányos húsellá­tás okozott gondot. Az ipar­ral való tárgyalások ered­ményeként javult a szállítás, pontosabban érkeznek a tú­rák, jobban ellenőrizni lehet a megrendeléseket, az ellá­tás általában jónak mond­ható. Sörből viszont tovább­ra sem képesek az igénye­ket kielégíteni. A sörkiren­deltségek és az ÁFÉSZ-ek közötti vita évek óta tart, eredmény nélkül. Jellemző, hogy a szezonon kívüli hó­napokban az import sörök rendszerint nem a meghatá­rozott időben, hanem ké­sőbb, a hűvösebb napokon érkeznek a kirendeltségek­re. Ilyenkor kevesebb hazai palackozott sört hoznak for­galomba, az importot pedig sáinte rákényszerítik az üz­letvezetőkre, az ígérve: aki az utóbbit zokszó nélkül át­veszi, kap magyar sört is. A sörellátást és -elosztást kedvezőtlenül befolyásolja az is, hogy Békés megyéhez 5 kirendeltség tartozik, a te­rület azonban nincs egyen­letesen elosztva. A szükséges nyersanyago­kat és készárukat a vendég­látás is a 'FÜSZÉRT-től szerzi be. Ezt a vállalatot viszont sok kritika éri. Nem mindig képesek biztonságos ellátást garantálni. Cukrá­szati alapanyagokból gyako­ri a hiány, a túrák több na­pos késéssel érkeznek a konyhákra, a cukrászüze­mekbe. Az ÁFÉSZ-ek az elmúlt évben 12 új és felújított ven­déglátó-ipari üzletet adtak át a megyében, amely csak­nem 28 millió forintot emésztett fel. Az új osztály- basorolási feltételek szigorí­tásával javult az üzletek technikai felszereltsége és az általános környezeti kul­túra. Ennek ellenére sok még a gond. Sajnálatos, hogy néhány szövetkezetben elen­gedik a fülük mellett a me­gyei szövetség figyelmezte­tését: idejében kezdjék meg a felszerelések, eszközök ja­vítását, karbantartását. Volt olyan üzlet, ahol még má­jus első napjaiban sem kezdtek hozzá az egy éve nem használt fagylaltgépek, hűtőberendezések kipróbálá­sához, javításához. Így alig­ha lehet csodálkozni azon, hogy a szövetkezeti vendég­látásban is egyre kevesebb fagylaltot kínálnak. Jelenleg a szövetkezetek­nek 451 melegkonyhás ét­termük (vendéglő, ételbár), cukrászdájuk és presszójuk, illetve italboltjuk és büféjük van. Ez hűen tükrözi a köz­ségekben, a falvakban élő emberek lehetőségeit. Kevés a melegkonyhás, kis alapte­rületű üzlet. Talán nincs is a megye gasztronómiai ha­gyományait őrző és népsze­rűsítő vendéglátóhely. Leg­több a III. osztályú üzlet, amelyből 252 található, II. osztályúból csak 26 üzemel Ez nagyjából megfelel az igényeknek, hiszen a maga­sabb kategóriájú egységek árai meglehetősen magasak. Sajnos, a szerződéses üzlet­vezetők többsége nem tar­totta meg az ígéretét, misze­rint jó minőségű és válasz­tékos ételt szolgálnak fel. Inkább előtérbe helyezik a szeszes italok eladását. Természetesen a színvonal megítélésénél nagy szerepe van a szolgáltatásoknak. Mert egyre több falusi ven­déglőben húzza a prímás, a presszóban modern zene szól. De az egyéb rendezvények, mint a pódiumműsorok, a gasztronómiai bemutatók, ki­állítások is népszerűek. Ta­valy több mint 280 ilyen rendezvényt tartottak az ÁFÉSZ-ek, főleg Szeghal­mon, Sarkadon, Gyomaend- rődön, Orosházán, Mezőko- vácsházán és Gyulán. Né­hány szövetkezet jól műkö­dő folklóregyüttest tart fenn. Jó lenne, ha ezek a művé­szeti csoportok olykor-olykor a vendéglőkben, az étter­mekben is fellépnének. Mindent egybevetve: a gondok ellenére korszerűsö­dik a falusi vendéglátás, amelyért nagyon sokat tesz­nek a fogyasztási szövetke­zetek, hiszen komolyan ve­szik az ellátási felelősséget. Az ÁFÉSZ-ek és a velük együttműködő valamennyi szervezet még összehangol­tabb munkájára van azon­ban szükség, hogy vonzóbbá, kulturáltabbá váljon a ven­dégfogadás a kisebb telepü­léseken. Seres Sándor Táborozás Káptalanfüreden Az idén ismét megnyílt az 1982-ben közegészség- ügyi okokból bezárt 12 káp­talanfüredi úttörőtábor. An­nak idején — egy tömeges fertőzés vizsgálata során — az ivóvíz- és a szennyvíz­elvezető hálózatot nem ta­lálták megfelelőnek az ille­tékes közegészségügyi ható­ságok. A gond még az el­múlt évben sem oldódott meg kielégítően. A fenn­tartóknak — és sajnos a gyerekeknek is — várniuk kellett mindaddig, amíg a táborok minden . szempont­ból nem feleltek meg a közegészségügyi előírások­nak. Az eredetileg tervezett 12 millió forint helyett végül is 15 millió forintot kellett * a táborkomplexum vízellá­tásának és szennyvízelveze­tésének megoldására költe­ni. A többletkiadás abból adódott, hogy a talajmun­kák nagyobb részét kőzet­ben kellett végezni. A közegészségügyi szem­pontból most már kifogás­talan káptalanfüredi tábo­rokban az idén 10—12 ezer úttörő élvezi majd a bala­toni nyár örömeit. flz új KRESZ-ről Gyalogosok közlekedésének szabályai, magatartás gyalogosokkal szemben (III.) Jelen cikk tartalmát te­kintve a gyalogosok—jármű­vezetők kapcsolatának ed­dig is meglevő, valamint módosított szabályait, ezen szabályokhoz kapcsolódó helyes magatartási formák magyarázatát — részben terjedelmi okok miatt is, a teljesség igénye nélkül — kívánja a kedves olvasó elé tárni. A módosítás és kiegészí­tés például a lakó-pihenő­övezetre vonatkozó közleke­dési szabályok bevezetésével tovább erősíti a KRESZ- nek soha sem titkolt azon célját, hogy a közlekedés legvédtelenebbjeit támogas­sa. Ugyanakkor a járdán való várakozást bizonyos esetekben legalizálva teret enged a járműveknek a gya­logosok rovására. Nem szabad figyelmen kí­vül hagynunk azt a tényt, mely szerint annak ellené­re, hogy a KRESZ idevo­natkozó szabályai hazánk­ban hosszú évek óta a gya­logosforgalom biztonságának növelésére törekszenek, a gyalogoselütések — különö­sen a „zebrán” — nem csökkentek. Nem egyértelmű, hogy en­nek a forgalom növekedése, a járművezetők helytelen — a gyalogossal szembeni — agresszív magatartása az oka. önkritikusan meg kell je­gyezni, hogy a gyalogosok közlekedésével kapcsolatban az elmúlt években kizárólag csak azt hangsúlyoztuk, miszerint a 21. § (7) bek. „A kijelölt gyalogátkelőhe­lyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben el­sőbbsége van ...” Szijite szó sem esett arról, amit ugyan­csak a 21. §-ban találha­tunk, és az úttestre lépő gyalogosra minden esetben vonatkozik, függetlenül at­tól, hogy a járműforgalom­mal szemben elsőbbsége van vagy nincs. 21. § (6) bek. „A gyalogos az úttestre akkor léphet, ha meggyőző­dött annak veszélytelenségé­ről. Az úttestre váratlanul nem léphet, köteles az út­testen késedelem nélkül át­menni, és tartózkodni min­den olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megté­vesztheti.” Azoknak a konfliktusoknak, amelyek a „zebrán” közleke­dő gyalogos és a „zebra” felé közeledő jármű vezetője kö­zött kialakulnak, sok eset­ben az az oka, hogy a gya­logos a biztonságáról való meggyőződés nélkül lép az úttestre. Jármű és gyalogos ütközése esetén biztos, hogy a gyalogos a védtelenebb, a sérülékenyebb. Érthetetlen, miért nem tudatosult ez ä gyalogosok körében. Az úgy­nevezett „Műszaki KRESZ”- ben előírt lassulási értéke­ket figyelembe véve (2,5 m/sec’—5,8 m/sec’) a jármű típusától függően a féktá­volság 40 km/h sebességnél 21 m-tői 36 méterig, a meg­álláshoz szükséges idő 2,8 sec-tól 5,5 sec-ig terjed. Te­hát a gyalogosnak hibás döntés esetén is lenne lehe­tősége mozgásának irányát, sebességét változtatni annak érdekében, hogy az elütést elkerülje, ha figyelemmel kísérné a közlekedő jármű­vet. Megjegyzendő még, hogy az ember sebesség- és távol­ságbecslése korántsem olyan jó, mint amilyennek tartják. A sebességet általában alá-, a távolságot pedig túlbecsü­lik. Mindezeket figyelembe véve kimondható az, misze­rint igaz, hogy a gyalogos­nak a kijelölt gyalogosátke­lő-helyen a járműforgalom­mal szemben elsőbbsége van, de ugyanennyire igaz az is, hogy az úttestre lépé­se előtt meg kell győződnie áthaladásának veszélytelen­ségéről. A fentiek fokozot­tan figyelembe veendők mindazokon a helyeken, ahol a gyalogos átkelhet az úttesten, de a járműforga­lommal szemben elsőbbsége nincs. A gyalogosra vonatkozó tilalmak köre (21. § (9) bek. g pont) kiegészül: „A gyalo­gosnak tilos az úttesten át­haladni, ha a közelben- gya­logos alul- vagy felüljáró van. A járművezetők gya­logosokkal szembeni maga­tartásának szabályait a mó­dosítás egy kivétellel válto­zatlanul hagyja. 43. § (3.) bek.: „A kijelölt gyalogosátkelő-hely előtt megálló vagy forgalmi ok­ból álló jármű mellett meg kell állni, és továbbhaladni akkor szabad, ha a vezető meggyőződött arról, hogy azt a gyalogosok elsőbbségé­nek megsértése nélkül meg­teheti.” Tehát nem mérle­gelhető a továbbhaladás ak­kor, ha az előttem másik sávon haladó jármű vezető­je fékezni kezd, de én úgy látom, hogy szerintem to­vább lehetne haladni a gya­logos elsőbbségi jogának megsértése nélkül. Nagyon sok gyalogos nem vezet járművet, de minden járművezető egyben gyalo­gos is. A gyalogláshoz nem kell vizsga, közlekedési en­gedély, nincs szükség az or­vosi alkalmasság pecsétjére sem, de mindez nem jelen­ti azt, hogy a gyalogos nem köteles ismerni a közleke­dés szabályait. Befejezésül azzal a ké­réssel fordulok a kedves ol­vasóhoz, hogy gondolkozzon el az alábbi idézet (a KRESZ szabályait bevezető monda­tokról van szó) szavain és mély értelmén, hiszen meg­valósulása mindnyájunk, gyalogosok és járművezetők érdeke. „A közúti közlekedés biz­tonsága és zavartalansága fontos társadalmi érdek. A biztonságos és zavartalan közlekedés alapvető feltéte­le, hogy a közlekedési sza­bályokat mindenki megtart­sa, és számíthasson arra, hogy azokat mások is meg­tartják. Emellett szükséges az is, hogy a közlekedés résztvevői előzékenyek és türelmesek legyenek egy­mással szemben.” Börner István, a megyei tanács vb közlekedési osztály csoportvezetője (Folytatjuk) Ifjúsági üdülőcentrum Tiszafüreden Ifjúsági kiránduló- és üdü­lőcentrumot avattak Tiszafü­reden, a Tisza kettő vízlép­cső tározó tava mentén levő üdülőkörzetben. Az ötvenhá­rommillió forintért épült if­júsági centrum az üdülőkör­zet első nagy létesítménye. Egyszerre négyszáz fiatal ré­szére biztosít gondtalan nya­ralást a tározó tó partján • (MTI-fotó: Csikós Ferenc felvétele — KS) Társadalmi összefogás Muronyban Mindenképpen eredmé­nyesnek tekinthető az a hul­ladékgyűjtés, amelyet az operatív bizottság a helyi szervek támogatásával ez év tavaszán rendezett Murony­ban. Amint Bukva Vilmos, a községi népfrontbizottság el­nöke elmondta, nemcsak a tanács, a lakosság és az út­törőcsapat vette ki részét a munkából, hanem a Lenin Tsz és a Hidasháti Állami Gazdaság is nagyban hozzá­járult* az akció sikeréhez. A .felkészülés időszakában szó­rólapokat osztottak szét, majd az iskola tanulói ház­ról házra járva gyűjtötték ösSze a több mint 26 tonna vas-, papír- és egyéb hulla­dékot, majd segédkeztek a rakodásban. Az úttörőcsapat 22 ezer forintot kapott, s ezt az összeget magnetofon és sátrak vásárlására kí­vánja felhasználni. Ezenkí­vül több ezer forint jutott a lelkiismeretesen dolgozó felnőttek jutalmazására. Egyébként minden héten rendeznek papírgyűjtést a községben, s a szervezők már eddig is sok hasznos tapasz­talatra tettek szert. Jó volt az is, hogy a lakosok idő­ben kihelyezték a házak elé a hulladékot, amelyet azután a MÉH Vállalat tehergépko­csijai szállítottak el. A tanács és a népfront szoros kapcsolatára jellem­ző, hogy tavaly és az idén is megtárgyalták a település- fejlesztés további lehetősé­geit. Mikló Géza vb-titkár megemlítette: június 30-ig kidolgozzák az új együttmű­ködési megállapodás legfon­tosabb kérdéseit. Várhatóan már ezek közé tartozik pél­dául az a javaslat is, amely arra vonatkozik, hogy a vég­rehajtó bizottság és a HNF közösen vizsgálja meg a nők foglalkoztatásának és szociális helyzetének téma­körét 1984 II. felében. Ugyancsak az összefogás erősítését példázza az a lé­pés is, mely szerint a HNF folyószámlát nyitott a helyi takarékszövetkezetben. Ez le­hetővé teszi, hogy az üze­mek az általuk felajánlott összegeket befizethessék a szolidaritási alapra, vala­mint az új Nemzeti Színház építésére. —y—n

Next

/
Thumbnails
Contents