Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
1984. június 23., szombat o A Gyulai Várszínházról Havasi István igazgatóval B A XXI. gyulai várszínháza évad nyitánya alkalmából több fórumon is nyilatkozott már a műsortervről. Ezért — bár lehet, kicsit meglepőnek tűnik —, ez alkalommal egyetlen kérdést szeretnék az ön segítségévei körüljárni: mégpedig a Várszínház egykor felvállalt koncepciójához való hűség kérdését. A törzsközönség már jó néhány esztendeje felfigyelt arra, hogy mássá, „nagyüzemibbé” vált a Várszínház. S van, aki ennek nem örül... — Ez a kérdés valóban meglepett, de örömmel válaszolok rá. S kezdjük akkor a legelején. Mikor a Várszínház megszületett, 1964-ben senki nem vállalt fel semmit. „Egyszerű", nyári rendezvénysorozatként indult. S mikor Victor Hugo: Hernáni című drámáját bemutattuk, kezdett körvonalazódni bennünk, hogy a történelmi tárgyú darabok felé kell orientálódnunk. Akkor kezdtük fontolóra venni, hogy ha a továbbiakban színházi keretek között fogunk működni, összefogó erőt kel] hozzá keresnünk. A felismeréshez három esztendő kellett. Akkor rajzolódott ki, hogy ez a sajátos karakter a történelmi dráma lesz. Ezt a társadalmi vezetőség fogalmazta meg, amelynek akkor Erdei Ferenc volt az elnöke. Fotó: Béla Ottó nul elfeledett magyar dráma felújításnak gondolata következett. Azt azonban már akkor is világosan láttuk, hogy egy-egy' évadban feltétlenül szükség lesz legalább egy vígjátékra is. A sort egy kitűnő magyar vígjáték, Heltai: A néma leventéje nyitotta. Aztán jó magyar vígjátékok híján kerültek a Várszínház programjába a klasszikus vígjátékok. ■ Az eredeti koncepcióhoz több mint tíz esztendeig hűségesek voltak. Ma már ezt nem állítanám. H Ebben feltehetően a környezetnek, a vár nyújtotta miliőnek is szerepe volt. — Feltétlenül. Felvetődött ugyanis, hogy lehet-e, sza- bad-e mindent játszani, ami történelmi dráma, ha abban mondjuk a várat egy szobadíszlettel szinte teljesen eltakarják. Tehát, ha a koncepció kirajzolódásának stációi aprólékosan érdeklik, akkor úgy fogalmazhatnám meg, hogy először a történelmi, aztán a magyar történelmi, s végül a méltatla— Én viszont úgy vélem, hogy ez látszólagos. Az okok talán abban is keresendők, ahogyan nincs megfelelő színvonalú magyar vígjáték, nincs elegendő magyar történelmi dráma sem. Még jobban sarkítva: van, aki azt állítja, hogy a Bánk bán óta nincs magyar nemzeti dráma. Ez persze nem igaz, de az már igen, hogy nincs elég magyar történelmi dráma. B Hát íratni kellett volna! ... — Tíz esztendő után. a Művelődési Minisztérium — kérésünkre — segítségünkre sietett egy magyar történel- midráma-pályázattal. A pályázat meghívásos volt, s mind a négy felkért író megírta művét: Darvas József, Keresztúry Dezső, Száraz György és Görgey Gábor. Ebbői látszott, hogy a kortárs . drámairodalom képviselői odafigyelnek arra, ami a Gyulai Várszínházban történik. Szebben nem is ünnepelhettük. volna fennállásunk tizedik évfordulóját, mint Darvas József Hunyadi című drámájával. fl Ügy vélem, a Gyulai Várszínház vállalt, szép feladata volt a történelmi tudat formálása. Ezt nem lenne szabad feladni. — De annyira leszűkíteni sem egy várszínház koncepcióját, hogy csak a magyar történelemről szóló drámákat mutasson be. Kizárólag erre nem épülhet egy színház! Ezért tágítottunk, tköny- nyítésként, a történelmi dráma felé. Sőt, a történelmi dráma fogalmát is megpróbáltuk szélesebben értelmezni. ■ Mint az Oroszlánok Aquincumban ... — A mindenkori koncepció jegyében bemutatott művek sorának vannak gyengébb pontjai is. Mint ahogy nem lehet mindig világcsúcsot ugrani. A mindenkori szándék: közelítés a kimondott alapkoncepcióhoz, de a megvalósulás nem mindig ilyen. ■ A pályázat egyszeri, és megismételetlen volt? — Dehogy! Azóta is ébren tartjuk, ha nem is pályázati rendszerben, de a különböző magyar szerzők felkérésében. Mert azt tartjuk a színházról, hogy oda irodalmi anyag kell. ■ S ha nincs? — Akkor jön a megalkuvás. Mert még a koncepció érdekében sem lehet esztétikai engedményeket tenni. B A V. N. H. M.? — Igaz, ez a darab elment a végső határig, mert hiszen blődli volt, de egy Jan- csó—Hernádi alkotópáros jelent meg vele a Várszínházban, s nélküle szegényebb lett volna színházunk művészeti palettája. B Komoly anyagi gondokkal küszködnek. A józan ész azt diktálja, hogy kevesebb darabot kellene bematatni, s kevesebb helyszínen játszani. — A strandon a gálaműsor olyannyira rentábilis; hogy abból tudjuk a koncepciónkba illő magyar történelmi darab bemutatóját finanszírozni. Az Universitá- son keresztül pedig új színfoltot találtunk. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó vonulatot valósitott meg. Bemutatták Kosztolányitól A szörnyet, Petőfi Tigris és hiénáját, Madách Civilizátorát, Teleki László Kegyencét, és még sorolhatnám. Egyébként annyiba kerülnek, mint egy hivatásosokkal megvalósított produkció egynegyede. Az ön által mondottakról pedig az a véleményem, hogy éppen két darabért lenne luxus egy nyári színházat fenntartani. B S az előbemutatók? r — A különböző színházak előbemutatói valóban nem tartoznak a profilunkba. De általuk színvonalas, történelmi tárgyú darboknak adhatunk bemutatkozási lehetőséget. S felfoghatjuk személyes dicsőségnek is. Hogy az itt bemutatott darabot méltónak találják a továbbjátszásra. Bár kétségtelen, hogy a közös produkcióknak az előnyök mellett buktatói is vannak. És az még biztosabb, hogy nem lehet albérletbe kiadni a vírszínházi Fotó: Gál Edit gondolatokat. De az ellenkezője sem igaz. Hogy csak mi, a Gyulai Várszínház tudunk egy gondolatot megvalósítani. A. partneri kapcsolatok tehát éppen tartalmi vonatkozásban kamatoznak. B Valamikor készült a három város — Békéscsaba, Békés, Gyula — együttműködéséről tanulmány. Kulturális téren éppen nyáron jól jönne egy profiltisztításhoz kapcsolódó együttműködés. Békésen lehetne a zene, Gyula karaktere adott, s Békéscsaba pedig talán választhatná a könnyebb műfajt. Volt-e már ilyen egyeztetés? — A zene. Nem tudok kivetkőzni abból a hitemből, hogy Erkel szülővárosában ne vállaljuk fel a magyar zenét. Hiszen a vár alkalmas arra, hogy Kodály, Bartók zenéjét szépen felöltöztetve eljuttassa az emberekhez. Egyébként a békés-tarhosi zenei napokhoz már közeledtünk. De a kérdésre válaszolva: ilyen megbeszélés nem volt. Viszont logikusnak tartanám. B Mi változott, mióta „megyei” lett a Gyulai Várszínház? — Azt reméltük tőle, hogy végre normális kerékvágásba jutunk a működést illetően. Mert azelőtt néhány lelkes ember ügye volt, akiknek egy idő után ez már meghaladta az erejét. A pKogrambőv ülést pedig az élet hozta, magával. Gyula idegenforgalmának növekedése. Egy város költségvetését pedig nem szabad ezzel megterhelni. Tehát tény az, hogy a Várszínházban sok minden az idegenforgalom érdekében is történik. | Visszatérve az alap- koncepcióhoz: Van valami a tarsolyukban? — Természetesen, hiszen előre keli tekintenünk. Az írókkal ma is tartjuk a kapcsolatot. Nemeskürtyvel, Cseres Tiborral, Csurka Istvánnal, ' Gyurkovics Tiborral, Szabó Györggyel, Kárpáty Gyulával, Gyurkó Lászlóval, s a most bemutatkozó Nagy Andrásnak már két drámája is nálunk van. Tehát továbbra sem mondunk le a kortárs magyar irodalomról. De ma is azt vállaljuk fel, hogy jó irodalmi alapanyag nélkül nincs színház. Próbáljuk az új szerzőktől is a legjobb munkákat megszerezni. Hátha köztük lesz az új Madách. B. Sajti Emese Életutak II helytállás dicsérete Több mint egy évtizeddel ezelőtt találkoztam először dr. Haraszti János rendőr ezredessel, Békés megye nyugalmazott rendőrkapitányával. Akkor Békéscsaba tanácselnöke volt. Halk szavú, megfontolt embernek ismertem meg. Olyannak, aki ismeri a szavak jelentőségét. Mielőtt bármit kimondana, először mérlegel. Csak egyszer láttam szenvedélyesnek, egy Achim L. Andrással kapcsolatos vitában. Elképesztett ismereteinek széles skálája, érveinek logikája. Talán ezért élt bennem a tudat, hogy békéscsabai születésű. % — Nem Békéscsabán születtem, de békéscsabainak vallom magamat. Sok szállal kötődöm a városhoz. Ismerem Áchim L. András életét. Sokáig tanulmányoztam a megye agrármozgalmait. Az Áchim-em- lékkönyvhöz én írtam az előszót. Részt vettem azon a tudományos ülésen, melyet születésének centenáriumára rendeztek. Csak az tudja igazán, szíve mélyén megérteni az Áchim-féle mozgalmat, aki valamilyen formában kötődik, vagy ismeri a paraszti múltat. Nem tévedtem. Hódmezővásárhelyen született, szegényparaszti családban. Szülei feles műveléssel foglalkoztak a Hatrongyos tanyákon. Már az elnevezés is jelzi a földek gyenge minőségét, s a küzdelmes, keserves életet. Szülei igyekvő, szorgalmas emberek voltak. Nekik köszönheti, hogy az elemi iskola után még két polgárit is elvégezhetett. Aztán szabóinas lett. Édesanyja sokat olvasott. A felszabadulás után Hódmezővásárhelyen az MNDSZ vezetőségi tagja lett. Tőle örökölte a könyv szeretetét. Édesanyja is helyeselte elhatározását, amikor 1948-ban jelentkezett rendőrnek. Székesfehérvárra került az alapfokú rendőrtanosztályrá. Szorgalmára, becsületes helytállására felfigyeltek felettesei. Különböző városokban teljesített szolgálatot, s egyre felelősségteljesebb feladatot bíztak rá, majd egyéves iskolára küldték a Szovjetunióba. 1957-ben került a Békés megyei Rendőr-főkapitányságra. — Korábban nem volt érdemi kapcsolatom a megyével. Saját magam kértem az áthelyezést, hogy közelebb legyek a szüléimhez. Édesanyám súlyos beteg volt. A rendőr-főkapitányságon felelősségteljes beosztásba kerültem. Rá kellett jönnöm, a fejlődéssel járó követelményeknek csak akkor tudok eleget tenni, ha tanulok. Jelentkeztem a József Attila Tudományegyetem jogi :-karára. Egyetemi tanulmányaimat kitűnő eredménnyel fejeztem be. — Hogyan osztotta be az idejét? — Munkaidő után általában este 11 óráig tanultam. Kikapcsolódásra nem jutott idő. A legnagyobb áldozatot a feleségem hozta. Akkor már három gyermekünk volt. — Mikor lett Békéscsaba tanácselnöke? — 1970-ben. A megyei rendőr-főkapitány közbiztonsági helyettese voltam, amikor felkerestek, hogy vállaljam el a tanácselnöki teendőket. Nagy megtiszteltetésnek tekintettem. Három és fél évig álltam a város élén. A munka kellős közepébe csöppentem. Folyt a városépítés. Fő feladat volt a közművesítés, valamint az iskola- és a lakásépítés. Jóleső érzés volt részt venni a városépítésben. Néhány elképzelésem meg is valósult. Például akkor tervezte a városi tanács az iskolacentrumot, a József Attila-lakótelepet és megindult a kivitelezés is. De ekkor láttak hozzá a kórház rekonstrukciójához, és folyt a piac kiépítése. Már akkor felvetődött az autóbusz-pályaudvar terve. Megvalósítását azonban későbbre halasztotta a tanács. Az én időmre esett az Achimcentenárium is. Szenvedélyesen tanulmányoztam a megyei agrármozgalom történetét, s rendkívüli módon megragadott Áchim személyisége. — Tíz évvel .ezelőtt, 1974-ben lett Békés megye rendőr-főkapitánya. — Ez a munkakör óriási felelősséget rótt rám. Igyekeztem eleget tenni a követelményeknek. Akkoriban megyénket súlyos árvízkatasztrófák sújtották, mégpedig 1966- ban, ’70-ben, ’74-ben, ’78-ban és ’80-ban. Az árvizek idején karhatalmi parancsnok voltam. Sőt, a Tolna megyei Duna-szaka- szon is, amikor Bogyiszlónál a jeges áradat átszakította a gátat és hatalmas területeket öntött el. Az árvizek idején 30 települést kellett teljesen kiüríteni. Jó érzéssel gondolok arra, hogy a kitelepítések idején emberáldozat nem történt és bűn- cselekmény sem fordult elő. A lakosság fegyelmezetten viselkedett. Volt olyan éjszaka, amikor hétszer költöttek fel. Az egyik árvíz alatt egy éjszaka az eseménynapló szerint 270 utasítást adtam ki. Több mint 3 és fél ezer rendőr, önkéntes rendőr, munkásőr, tűzoltó munkáját irányítottam. Alapelvem akár az árvíz, akár a jelentősebb bűncselekményeknél az volt, hogy a helyszínen személyesen tájékozódjam. — Hogyan alakult a bűnügyi helyzet? — Az ismeretlen tettesű ügyek felderítése az első időszakban romlott, nyugdíjazásom előtt a felderítő munka az országos átlag fölé emelkedett és tudomásom szerint azóta is javult. A legjobb megelőzés a felderítés. A súlyosabb ügyek addig nem kerültek le a napirendről, amíg a nyomozás meg nem hozta az eredményt. Ez volt a helyzet az úgynevezett szatírüggyel kapcsolatban is. A hosszú, kitartó munka végül meghozta gyümölcsét. Szinte naponta tájékozódtam és szerveztem a felderítő munkát. A bűncselekmény-sorozat elkövetője végre kézre került. Vezetésem ideje alatt ment végbe a generációváltás a rendőr-főkapitányságon. Vezető beosztásba fiatalok kerültek. Nyugodt lelkiismerettel vonultam nyugdíjba. Ügy érzem, politikailag, szakmailag jól felkészült állományt hagytam magam után. — Mint nyugdíjas rendőr-főkapitánynak, milyen a kapcsolata a rendőrséggel? — Gyakori látogató vagyok a rendőrfőkapitányságon. A rendőri munkába azonban elvből nem szólok bele. Rendszeresen végzek azonban pártmunkát. Tagja vagyok a megyei pártbizottságnak, és ezenkívül társadalmi munkásként tevékeny- kedek a megyei pártbizottság közigazgatási és adminisztratív osztályán. Szeretek olvasni. Erre sok időt fordítok és most már arra is van időm, hogy kertészkedjem. Dr. Haraszti János munkájának és becsületes helytállásának elismeréseként kétszer kapta meg a Vörös Csillag Érdemrendet, egy ízben pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát. Nyugalomba vonulása alkalmával a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki. Serédi János Fotó: Veress Erzsi
