Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
a 1984. június 23., szombat Miért éppen a PIÉRT? Cselekvési kényszer a Viharsarok Tsz-ben A papír kizárólagos hazai nagykereskedője a PIÉRT. Az utóbbi években sok rosz- szat hallottam erről a vállalatról, félve nyúlok a telefon után, hogy beszélgetésre invitáljam a Békés megyei lerakat vezetőjét. Aztán mégis erőt vesz rajtam a kíváncsiság és a tájékoztatás felelőssége. Mielőtt elindulok számba veszem a tényeket, a panaszokat. Tavaly a cég 10 százalékkal növelte a forgalmát. A fogyasztási szövetkezetek több, az állami vállalatok kevesebb árut vásároltak. Sok volt a hiánycikk és a késedelmes szállítás. Gyakran hiányoztak az üzletek polcairól az irodai papíráruk, az írószerek ,* a tapéták, a háztartási papíráruk. A békéscsabai lerakat szállítása tervszerűtlen, szűkszavú és általános a központi propaganda, kevés árutájékoztatót tartanak. Ráadásul ez a telep az összes között a legkorszerűtlenebb. Miért éppen a PIÉRT? — morfondírozok. Ami az ellátást illeti, először a növekvő papíréhség okaként a bürokráciára gondolok. Mert a fogyasztást legkevésbé sem befolyásolja a papír folyamatos drágulása. Magyarországon az egy emberre jutó papírfogyasztás 1975-ben még csak 55 kiló volt, az előrejelzések szerint 1990-re viszont meghaladja a 100 kilogrammot. Ebben kétségtelenül szerepet játszik a családi szokások egészségesebbé válása, a kereskedelem kulturáltságának a növekedése is. A papírzsebkendő, a szalvéta, az egészségügyi papír használata nálunk is egyre jobban terjed, az élelmiszer- boltokban kötelező a kenyeret, a pékárut papírba göngyölni. Valóban, a Lenin és a Szarvasi út sarkán levő épület siralmas képet mutat. Mint a megyeszékhely állampolgára, nem szívesen dicsekednék vele az ismerőseimnek. Szemben a Kner Nyomda impozáns székháza, mintha figyelmeztetne: ne nézzetek árra, én is szégyellem magam! Pedig híres hely volt ez valamikor. Parasztfiatalok iddogáltak, ropták a táncot és nótáztak a falai között. Mígnem 1950-ben beköltözött a PIÉRT. Ülünk Fajó János lerakatvezető szobájában — írnám, ha a főnöknek lenne irodája. Re- zignáltan megjegyzi: — Olykor presszókban, vendéglőkben vagyok kénytelen tárgyalni, pedig az ilyen helyeket máskor mesz- szire elkerülöm. Beszélgetnénk, de szinte minden mondat után jön valaki. Kérdeznek, papírokat lobogtatnak, aláírást kérnek. A három pesti vendég tanácstalanul toporog az egykori ivóban, egyszerűen nincs hely, ahol nyugodt körülmények között várakozhatnának. De ha már itt vagyok, nem távozhatok üres kézzel. Míg a lerakatvezető intézkedik, azon töröm a fejem: vajon miért jellemzi általános elmaradottság a kereskedelmen belül a kul- túrcikkszakmát? Mintha későn vették volna észre az illetékesek, hogy ez az ágazat merre tart és erejükből ,tol- dozásra-foltozásra is alig futotta. Miközben a megnövekedett kérésiét egyre jobban sürgette a megoldást. — Mi az oka az áruhiánynak — kérdem Fajó Jánost. — A papíripari rekonstrukció öt éve kezdődött, de meglehetősen lassan haladt. Végre befejeződött a Szolnoki Papírgyár felújítása. Sajnos, ez sem oldja meg a gondokat. Főleg apró cikkek, iskolafüzetek hiányoznak. Háztartási papírárukból a lábatlani gyár egyedül képtelen az igényeket kielégíteni. Az alapanyag kétharmada importból száhnazik, amely gyakran későn érkezik a gyárba. Az országnak évente 24 ezer tonna ilyen árura lenne szüksége, az ipar viszont csak 16 tonnát képes gyártani. Ezért kényszerülünk készárut behozni az NSZK-ból, Ausztriából, Jugoszláviából, Vietnamból, Kínából és Bulgáriából. Ezek a papírzsebkendők, vécépapírok általában 10—15 százalékkal drágábbak a hazainál. — Ezért is igyekszik mindenki jól „bespájzolni” — vetem közbe. — Természetesen a vásárlási láz is hiányt teremt. Ezért papírzsebkendőből elsősorban a hat városban, illetve Mezőberényben, Gyo- maendrődön, Mezőkovácshá- zán és Sarkadon próbálunk viszonylag jó ellátást garantálni. A kistelepüléseken a főboltosi rendszer megteremtése segítene, amikor egy- egy nagyobb ÁFÉSZ-bolt osztaná el a papírárut. — Bizony, mert a szállítmányok „menetrendszerűen” késnek. Miért? — Kevés az ember és a szállítóeszköz. Négy éve nincs szerződésünk a Volánnal, hiszen nem hajlandók ilyen megállapodást kötni. Ennek egyenes következménye, hogy saját magunknak kell ki-berakni az árut, amely a kiszállítás rovására megy. Egy-egy 3 és 5 tonnás saját, illetve bérelt gépkocsink van. Tavaly 80 vagon árut mozgattak meg dolgozóink a puszta kezükkel. Nem is tudom, hogy mi tártig még itt őket. A munkakörülmények, a fizetés biztosan nem. — Miért nem gépesítenek? — Nézzen körül. Elavult, régi és szűk lyukakban dolgozunk, ide a targonca se fér be. Az udvar is olyan zsúfolt, hogy alig tudunk mozogni az árutól. A papír egy részét pincében és Békéscsabától 18 kilométerre, Kétsopronyban tároljuk, ahova 200 méteren földút vezet. A füzetraktár is 15 éve épült. Igaz, a ’60-as években. szó volt a felújításról, a tervek is elkészültek, de a városrendezés miatt az elképzelés kútba esett, öt év múlva újabb fordulat: most már lehet építkezni! Csakhogy ekkorra elfogyott a pénz és megint hoppon maradtunk. Tavaly bevezettük a gázt és három irodát kimeszeltek. Ez minden. Hallgatom a telepvezetőt és valamit nem értek. Immár 34 éve mindig csak arra futotta, hogy össze ne dőljön az épület. Eleinte bizonyára ez a lerakat is megfelelt a követelményeknek. Később viszont nagyobb felelősséggel kellett volna gondolni a fejlesztésre, mint ahogy megtette ezt megyénkben a Vídia, a FÜSZÉRT, a RÖVIKÖT, a DÉLTEX. Éppen csak a PIÉRT lóg ki a sorból. Ez már nem csupán pénz, hanem lelkiismeret kérdése is. Az ember és az áru megóvása olyan feladat, amelynek elodázása már szinte bűnnek számít. Egyszerűen nem hiszem el, hogy tönkremenne a PIÉRT, ha egy piciny irodát kapna a lerakatvezető, vagy akár egyetlen elektromos targonca segítené a nehéz fizikai munkát, mondjuk az udvaron. Azt hiszem, hogy nem a pénz, inkább az akarat hiányzik. Mellesleg papírral kereskedni manapság nem is olyan rossz üzlet. Fajó János mintha mosolyogna. Meg is kérdezem: — Talán nyitott kapukat döngetek? — Valószínű. Ugyanis nemrégen kötvényt bocsátott ki a PIÉRT 7 éves időtartamra, 11 százalékos kamatra. Ennek az a lényege, hogy a pénzügyminiszter engedélyével, az Állami Fejlesztési Bank közreműködésével magánszemélyek vásárolhatnak ilyen kötvényt 50 millió forint értékben. Vállalatunk ezt a pénzt a hálózat bővítésére, a saját fejlesztési forrásainak a kiegészítésére fordítja. Békéscsabán, Egerben, Szombathelyen, Szegeden és Pécsen nyit új üzletet és reméljük, hogy jut belőle a raktárak korszerűsítésére is. Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán annyit: örülünk a jó kezdeményezésnek és reménykedünk. Talán nem hiába... Címképünkön: „csillagraktárban” a nagy értékű papíráru Fotó: Veress Erzsi — Ebből viták támadhatnak, feszültségek keletkezhetnek — fogalmazták meg az aggódók. — De hiszen éppen ezt akarjuk! Nem félünk tőle. Most majd mind többen belekapaszkodnak környezetük visszásságaiba, üres kézzel tér haza az, aki a semmiért fáradozik. — Jó, jó — próbálták a hirtelen nekibuzdulást fékezni néhányan —, de akkor készítsük elő alaposabban. Az év végéig dolgozzuk ki a részleteket, majd ... — Dehogy vágjunk bele! — érkezett újra a határozott válasz. — Hirdessük meg, hogy holnaptól tét a pénz, és a gyakorlatban is legyen így ... A tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezetben ez év májusában 11 önelszámoló egységet alakítottak. — Nem maradt más hátra — fogalmaz Lachata Pál elnök. — Szövetkezetünk 25 milliós nyereséghez szokott, és 1982-ben már csaknem 28 millió forint hasznot könyvelhettünk el, ám egy évvel később ennek alig egyhete- dét. Az elvonások, az áremelkedések 8,5 milliót vittek el, és ehhez jött még az aszály. A körülmények eddig nem kényszerítettek mélyebb változtatásokra. Mi is úgy voltunk ezzel, minek vegyünk a nyakunkba egy csomó gondot, miért vállaljuk fel a vitát, ha nem muszáj. De 1984 elejére nem választhattunk mást, minthogy elébe menjünk a kihívásnak. Arra gondoltunk, hogy az érdekeltségi rendszert úgy fejlesszük tovább, hogy az megfeleljen a várakozásnak. Ki miben érdekelt? — Gondolkodási, cselekvési kényszer — így nevezi a folyamat kezdetét az elnök. A szövetkezet nyeresége és állományi létszáma alapján képezhető részesedési alapot 1983-ig egyenlően osztották szét, ezután differenciáltan az egységek nyereségképzésének arányában osztják fel. — Abból indultunk ki, hogy ha minden önelszámoló egység teljesíti a tervet, akkor 4 százalékos részesedésre jogosult. A teljesítményekben azonban feltehetően nagy különbségek lesznek. így előfordulhat, hogy 100 forint munkadíjra az egyik tsz-tag semmit sem, a másik 20 forintot kap az év végén. Ez minden bizonnyal nagy vitákhoz vezet. De ne csak néhány ember feje főjön a végeredmény miatt. Most majd az önelszámoló egységeken belül is felpezsdül az élet. A K kitörés elfojtása után Pénteken reggel elcsendesedett Zalakomári határa: a további gázömlést megakadályozó kitörésgátló elhelyezésével, majd a rögzítés után csütörtökön este néhány perccel 9 óra előtt sikerült elzárni a kútból kitörő gáz útját. Ezzel egyik pillanatról a másikra megszűnt a hangorkán és elállt az olajeső. A magasba törő gáz olajjal permetezte be a környéket, de mezőgazdaságilag művelt területet alig érintett. A mentésben részt vevők már az éjszakai órákban hazatérhettek, csupán az ügyelet maradt a megbékélt kút körül. Elszállították a használt eszközöket, és elvonultak a tűzoltók is. A kitörést négynapos nehéz munkával, valóságos olajesöben fojtották el. Szerencsére személyi sérülés nem történt. Pénteken megkezdődtek a helyreállítási munkák. Kicserélik a leomlott fúróárbocot, majd folytatják a kút termelésbe állításához szükséges kiképzést. munkahelyi vezető és a beosztott vívja a párharcot az eredményesebb munkáért, és nem lesz miért mutogatniuk felfelé, ha valami baj van. Az önelszámoló egységek gazdálkodási feltételeit a köz- gazdasági csoport segítségével részletesen kidolgozták. Ennek egyik lényeges pontja az önköltség típusú ár helyett bevezetett elszámolói ár, vagy másként „védőár”. Az ágazatok közötti elszámolói ár szerepe abban van, hogy egy-egy ágazat saját tevékenységének eredménytelenségét ne tudja a másikra áthárítani, s így végül is abban érdekelt, hogy saját tartalékait kutassa, leszorítsa a költségeket. Ernyő nélkül Az új gazdálkodási, érdekeltségi rend bevezetése óta alig néhány hét telt el, de az első tapasztalatok máris kedvezőek. A hagyományos traktorüzem dolgozói között beszédtéma lett, hogyan lehetne a költségeket csökkenteni? A költségekben eddig igen jelentős részt képviselt a műhelyben végeztetett javítás .. . Egyszerre csak azt vették észre, a traktorosok már nem mennek minden apró hibával a műhelybe, a. kisebb javítást maguk végzik el. — Éppeh ezt a magatartást akartuk kikényszeríteni — jegyzi meg Lachata Pál. — Ne a főagronómustól, a főkönyvelőtől várjanak mindenben megoldást. A traktorosok más kérdésekben is elmélkedtek a közelmúltban. A növénytermesztés nem fogja felhasználni, megrendelni a megszokott 31 ezer „normál hektárt”, mert ott is takarékoskodni fognak. Ügy látják, a kevesebb traktor is elég lesz, nem kell annyi ember sem. Mi lesz akkor? Adjuk el a traktort? És ki ad munkát az embereknek?! Azután van olyan ágazat is, ahol felszámoltak néhány „szociális munkakört”. Tényleg, mi lesz ezekkel az emberekkel? — Az ágazatok elküldhetik feleslegessé vált dolgozóikat. Tegyék is meg! A mi dolgunk, hogy összegyűjtsük ezt az erőt, és munkát adjunk nekik. A legnehezebb helyzetben feltehetően a növénytermesztés lesz. Az időjárás, az aszály, a fagy, a belvíz keresztül húzhat minden számítást. A terv teljesítése tehát, amelyet egyébként a küldöttgyűlés fogad el, külső nehézségekbe ütközhet. Mi történik ilyenkor? — Ez nem biztosítási intézmény! Mi lenne, ha ernyőt tartanánk az ágazatok fölé a szó valóságos és átvitt értelmében is? Akkor ugyanoda kanyarodnánk Az országban először szerveztek tehetséggondozó nyári tábort a kiemelkedő szellemi képességű baranyai gyerekek számára. Száz leány és fiú volt részese az ötnapos érdekes, változatos programnak, amely pénteken zárult Pécsett. Múzeumokkal és képtárakkal ismerkedtek, tanulmányozták a mecseki planetárium működését, látogatást tettek az egyetemi könyvtárban és a Dunántúli Napló szerkesztőségében, találkoztak képzőművésszel és közéleti vezetővel, kirándultak az Ormánságban, hajóztak a Dunán és felkerestek egy megszűnt iskolájú mecseki aprófalut. Közben előadásokat hallgattak zenéről, filmről, környezetvédelemről. S természetesen foglalkoztak kedvelt szaktárgyaikkal, amelyekből feladatokat is vállaltak a nyári szünet idejére. KHiUMTd vissza, ahonnan elindultunk. Megtartjuk a növénytermesztők érdekeltségét, hogy aszály ide, vagy oda, ne várjanak ölbe tett kézzel. Kísérő jelenségek Az már az elhangzottakból is kiderült, hogy a tótkomlósi Viharsarok Tsz-ben van miről beszélni az utóbbi hetekben. De hogyan vélekednek a változásokról a tsz-ben dolgozók, és egyáltalán, hogyan fogadták az önállóság és érdekeltség növekedését ? — A többség megértéssel, várakozással nézett az újszerű intézkedés elé — válaszol István Mátyás, a szövetkezet üzemi pártbizottságának titkára. — Hozzá kell azonban tennem, alapos előkészítő munka előzte meg az önelszámoltatás bevezetését. A tsz-vezetőség döntése előtt az üzemi pártbizottság is megtárgyalta a tervezetet, és az a vélemény alakult ki, hogy a döntéssel nem szabad várni. Külön is hangsúlyoztuk ugyanakkor, hogy alapos tájékoztatásra, a párttagok és a dolgozók meggyőzésére van szükség. Ezért a tsz-vezetőség döntését a pártalapszervezetek és a munkahelyi tanácskozások is megvitatták. A pártbizottság állásfoglalásában szerepelt: havonta vezetői értekezleteken kell elemezni a változások hatását, hogy a szükséges segítséget azonnal megadhassák, és az ellentmondásokat időben felismerjék, orvosolják. A pártbizottság gyakorlata egybeesik ezekkel a célkitűzésekkel. A minap a pártbizottság ülésén az önelszámoltató egységek tevékenységéről is szó esett. — Feszültséget észleltünk két önelszámoló egység között — mondja a pártbizottság titkára. — Az érdekellentmondásokat az okozta, hogy az építőrészleg bérbe vett egy MTZ-traktort a másik ágazattól. Az erőgépnek tönkre ment a gumiköpenye. A cserét azonban — a bérbe adó ágazat vezetőjének távolléte miatt, akinek a feladata a köpeny utalványozása lett volna —, nem tudták megkezdeni. Mindehhez persze tudni kell: az építőrészleg érdeke, hogy az igényelt gépet a lehető legjobban használja ki. A másik ellentmondás: kié legyen Szolgáltatások esetén az utaztatások költsége? A pártbizottság állást foglalt az ágazatok közötti partner- viszony fejlesztése és az ellentmondások gyors feloldása mellett. Hogy az új érdekeltség, elszámoltatási rendszer milyen végső eredményeket hoz, az az elkövetkező hónapokban derül ki. Az eddigi intézkedéseket kísérő jelenségek azonban már most is figyelemre méltóak. Kepenyes János A Baranya megyei Tanács hazánkban egyedülálló tehetséggondozó programot valósít meg, amelynek céljaira külön pénzügyi alapot teremtettek. A törekvés az, hogy a kiemelkedő tehetségű gyerekeknek az átlagosnál nagyobb, sokoldalúbb lehetőséget nyújtsanak képességeik kibontakoztatásához, a továbbtanuláshoz. Az ösz- szes baranyai általános iskolát bevonták a speciális programba, s valamennyi végzős diákról, azaz 5278 lányról és fiúról készült tehetségfelmérés. Közülük választották ki azt a száz gyereket, akikkel intenzív foglalkozás kezdődött, egyebek között a nyári tehetség- gondozó táborozás keretében. Mindannyian felvételi vizsga nélkül kerültek középiskolába. Ősszel négy kiválasztott gimnázium fogadja majd őket Pécsett, valamint Komlón és Mohácson. Tehetséggondozó tábor Pécsett
