Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-22 / 145. szám

1984. június 22., péntek Társadalmunk megbecsült tagjai a kisiparosok Interjú Molnár Józseffel, a KIOSZD elnökével Molnár Józsefet 1976 de­cemberében, a Kisiparosok Országos Szervezetének VII. küldöttértekezletén, ötven­évesen választották meg elő­ször az országos választmány és a vezetőség tagjának, il­letve elnökének. A kisipar­ral azonban már régen kap­csolata van, hiszen motor- szerelő és géplakatos szak­mát tanult Törökszentmikló- son, majd közlekedés-gé­pészmérnöki oklevelet szer­zett, és többek között elvé­gezte a Politikai Főiskolát. A 100 ezer kisiparos társa­dalmi megítéléséről, helyé­ről, szerepéről, gondjairól, a Békés megyei szervezet mun­kájáról kérdeztük az orszá­gos szervezet elnökét. — Munkahelyem az or­szág. Így közvetlenül isme­rem a megyei és a helyi szervezet munkáját. Ehhez nagy segítséget adnak az or-' szágos és a megyei testüle­tek érvelő, bíráló megjegy­zései. Többször részt vettem a Békés megyei testületek ülésein és egyéb fórumokon. Itt is nagyok a változások. Ez elsősorban a tagok ma­gatartásán, munkáján és a társadalmi megítélésében le­mérhető. A megye kisipa­rosai megbecsült tagjai a kö­zösségnek. Közéletiségük tük­rözi szövetségi politikánk helyes gyakorlatát. Szerve­zetünk, a KIOSZ mind job­ban megfelel Békésben is a társadalom és a tagság ér­dekeinek. Bár a tisztségvi­selőknél és a munkatársak­nál még tapasztalható bátor­talanság, a jogok és a köte­lezettségek érvényesítésénél olykor bizonytalanok. Mun­kájukra az útkeresés a jel­lemző. Az országos vezető­ség ez év harmadik negye­dében tekinti át a megyei vezetőség irányító, segítő és ellenőrző tevékenységét. — Milyen szerepet vállal a kisipar a termelésben, az export­ban, az importot helyettesítő termékek gyártásában? Kon- kurrenciát jelentenek-e a gaz­dasági munkaközösségek, gá­tolja-e ez a folyamat a vál­lalatokkal és a szövetkezetek­kel való együttműködést? — A , kisipari árutermelés csak a közelmúltban kez­dett erőteljesebben kibonta­kozni. A teljes bruttó terme­lés értéke tavaly 42 milliárd forint volt, amelyből 21,8 milliárdot az árutermelés és az építés tett ki. Ez minden­képpen elmaradt az igények­től és a lehetőségektől. El­sősorban az egyedi megren­delések kielégítése, az áru- választék bővítése, a kisszé­riás termelés, a háttéripari termékek gyártása, valamint a kisebb export a jellemző. A kisipari közvetlen és köz­vetett kivitel az elmúlt év­ben a becslések szerint meg­haladta az 500 millió fprin- tot, ez az előző évek kétsze­rese. Meg kell mondani, hogy a gazdasági munkakö­zösségek közül a vállalati gmk-k komoly verseny elé állították az iparosokat. Ugyanis a vállalatok meg­rendeléseiknél előnyben ré­szesítik a saját munkaközös­ségeiket, amely kihat a vál­lalatok és szövetkezetek, va­lamint a kisiparosok közötti együttműködésre. Több me­gyében a szobafestő, a má­zoló, a villanyszerelő kis­iparosoknak nincs elegendő munkájuk. — Milyen arányt képvisel a. kisipar a szolgáltatásokban? Mit próbálnak tenni a hiány­zó szakmák pótlására, milyen gondokkal küzd a tanulókép­zés? — A kisipari szolgáltatás részaránya a szolgáltatás ösz- szes fogyasztási szolgáltatá­saiból tavaly elérte az 50,4 százalékot. Ezen belül a la­kossági szolgáltatások meg­közelítik az 57 százalékot. Az 1982-es reprezentatív fel­mérések szerint hazánkban egy lakos átlagosan 2159 fo­rintot költött fogyasztási szolgáltatásokra, amelyből 1176 forintot a kisiparosok­nál hagyott. Legtöbben a ha­gyományos javító és mére­tes, ezen belül többek között a ruha- és vegyesipari javí­tó szolgáltatásokban dolgoz­nak. A lakosságnak az épí­tőipari javító-karbantartó szolgáltatások több mint 80 százalékát a kisiparosok vál­lalják. Valamivel szerényebb a részesedésük a mosásban, a kelmefestésben, a vegy- tisztításban és a híradás- technikai cikkek javításá­ban. Egyes szakmákban, mint a cipész, a férfi szabó, a férfi fodrász, általában nyugdíjasok dolgoznak. Az utánpótlás nincs megoldva. Mindez különösen a kistele­püléseken okoz gondot. Nem­rég az országgyűlés tárgyal­ta az oktatás átfogó fejlesz* tésének a lehetőségeit. En­nek szellemében mindenek­előtt az alapszakmai képzés erősödik. Az a cél, hogy könnyen átváltható, több szakmája legyen az új nem­zedéknek. Ez érvényes a kis­iparra is. A tanulók száma egyébként nő, hiszen 1981-' ben 4500, az elmúlt eszten­dőben pedig 6290 fiatal ta­nult kisiparosoknál. Előre­lépést jelent, hogy a 19 hi­ányzó szakmában a KIOSZ társadalmi-tanulmányi ösz­töndíjat ad. Fontos felada­tunknak tekintjük a felnőt­tek szakmunkásképzését is, szorgalmazzuk, hogy a mes­terek a második, illetve a kiegészítő szakmát. is meg­tanulják. — A termeléshez, a szolgál­tatáshoz anyag és gép kell. Milyennek tartja a kisiparo- * sok fejlesztési és beszerzési lehetőségeit? — A kisipari műhelyek felszereltsége általában el­marad a kívánatostól, csu­pán 10—15 százalékuk te­kinthető korszerűnek. A leg­több kisiparos 30—50 éves gépeken termel, elavult technológiával. Ezt felismer­ve az utóbbi két évben az intézkedések hatására javult valamit a műszaki színvo­nal. Hatásuk azonban még nem érződik. Tavalyelőtt vi­szont létrehoztuk az Állami Fejlesztési Bankkal közösen a Kisüzemi Innovációs Iro­dát. Segítségével néhány közismert találmány már megvalósult a kisiparban. Az eszközök és az anyagok be­szerzésében azonban nincs frontáttörés. Sajnos, hiány- gazdálkodásunkból eredően számottevő javulásra a jö­vőben sem számíthatunk. Krónikus hiánycikkek, áru­terítési gondok, szubjektív megkülönböztetések nehezí­tik a munkát. Még mindig nem sikerült érvényt szerez­ni az árhivatal irányelvének, így a kisiparosok csak kis­kereskedelmi áron tudják beszerezni a szükséges anya­gokat, gépeket. — Az utóbbi években több jogszabály jelent meg, ame­lyek zöme kedvező a kisipa­rosoknak. Közülük melyek a legfontosabbak, és melyeken kellene változtatni, finomíta­ni? — A döntések, jogszabá­lyok közül az egyik legjobb­nak tartom az iparjogosít­vány kiadásának állampol­gári joggá tételét, a kisipar tevékenységi körének a bő­vítését, a közületi munka- vállalási értékhatár eltörlé­sét, az alkalmazotti létszám növelését. Jelentős ered­ménynek tartom, hogy a kis­iparosok is bekapcsolódhat­tak a teher- és a személy- fuvarozásba. A társadalom- biztosítási jogszabály alap­ján ez a réteg is teljes körű ellátásra jogosult. Fontos még a minőség- és a mun­kavédelemre hozott szabály is, amely védi a megrende­lők érdekeit, és biztonságo­sabb munkára ösztönöz. — Milyen a kisiparosok adó­bevallás! és fizetési morálja? Mi a véleménye a kisiparosok jövedelméről és arról, hogy gyakran nem adnak számlát a magánkereskedőknek, a lakos­ságnak? — Az új jövedelemadó- rendelet nagyon fontos a kisipar gazdasági szabályo­zásában. A réginél nagyobb anyagi érdekeltséget garan­tál. Ugyanakkor az árrende­let korszerűsítésére van szük­ség, amely előreláthatólag az év második felében jelenik meg. Sajnos, a kisiparosok adóbevallási és fizetési mo­rálját nem tekinthetjük jó­nak. Ezt a megállapítást iga­zolja többek között az is, hogy 1983-ban az adóbeval­lásoknak csak a 34 százalé­kát fogadták el. Ez az arány ebben az évben tovább rom­lott. A fizetési morál sem javult országosan és váltó1 zatlanul magas az iparosok tartozása. Tagságunk jöve­delme általában megfelel a társadalmi jövedelempoliti­kai elveknek. Egyre jobban érvényesül a több munká­ért nagyobb jövedelem elve a kisiparban is. Az új adó­rendelet kedvező hatása még nem érződik, ezért előfordul, hogy nem adnak számlát egyes mesterek, amely ösz- szefügg a jövedelem eltitko­lásának a szándékával is. — Azt tapasztaljuk: a kis­iparosok is egyre drágábban dolgoznak, hiszen az ő költ­ségeik is nőnek. Mit érvénye­síthetnek az árakban a ter­melő és a - szolgáltató kisipa­rosok és* mit nem? — A kisipari árak szabad árak. Természetesen az érvé­nyes rendeletek meghatá­rozzák az áthárítható és az át nem hárítható költsége­ket. Ennek érvényesítését el­sősorban az nehezíti, hogy az utóbbi években jelentő­sen növekedtek a saját és az alkalmazottak bére után fi­zetendő járulékok, a villany­áram-, a gáz-, a műhelybér­leti díj. Mindezeket figye­lembe véve a tényleges ter­melési költségeknek a tel­jes áthárítása valóban na­gyon megnövelné a kisipari termékek és szolgáltatások árait. Véleményem szerint az „okosan gazdálkodó” kis­iparos nem feltétlenül az árak emelésével juthat több­letbevételhez, hanem haté­konyabb munkával, éssze­rűbb költséggazdálkodással, az úgynevezett versenyárak alkalmazásával. — A kisiparosokkal beszél­getve biztosan szóba kerülnek a kontárok. Mit ért ön e mi­nősítés alatt? Ennyire aggasz­tónak tartja a mai állapoto­kat? — A kisipari szóhasználat szerint kontárnak azt nevez­zük, aki iparjogosítvány nél­kül űzi az ipart. A közter­hek emelkedésével, a ver­seny éleződésével egyre több­ször esik szó a kontárokról. Szervezetünk ebben a kér­désben ma még egyedül van. Javaslatunkra 5 ezerről 10 ezer forintra emelkedett a kontárkodásért kiszabható bírság felső határa. Ezzel és a nehezen végrehajtható jogszabállyal azonban nem sokat érünk. A tanácsok szakigazgatási szervei alig lépnek fel ellenük. Pedig az elnézés, az enyhe büntetés gyengíti az állampolgári fe­gyelmet. — Köszönjük a beszélge- tésí. Seres Sándor Fotó: Gál Edit Hz új KRESZ-ről Kerékpárok és segédmotoros kerékpárok közlekedése (II.) Ha lakott területen lévő földúton fizikailak lehetetlen kerékpározni, a kerékpáros a járdán közlekedhet a gya­logosforgalom zavarása nél­kül, legfeljebb 10 km/óra se­bességgel. Segédmotoros ke­rékpárral azonban tilos a járdán közlekedni. Ilyen he­lyen a segédmotoros kerék­párt a járdán csak tolni le­het. Ha az úttesten tábla vagy szabály tiltja a kerék­pározást, akkor a járdán sem szabad kerékpározni. A ke­rékpárt azonban az úttesten vagy a járdán szabad tolni a gyalogosforgalom zavarása nélkül. Főútvonalon 12. élet­évét be nem töltött gyermek nem kerékpározhat. A főút­vonal melletti kerékpárúton azonban 12 éven aluli gyer­mek is közlekedhet kerék­párral, 6 éven aluli csak fel­nőtt felügyelete mellett. Ke­rékpáron csak 18 éven felüli vezető szállíthat egy 10 éven aluli gyermeket megfelelő pótülésen úgy, hogy a veze­tőt ne akadályozza a veze­tésben. Segédmotoros kerék­páron személyt szállítani ti­los. Csomagot vagy egyéb tár­gyat úgy szabad szállítani, hogy az a vezetőt ne akadá­lyozza, a személy- és va­gyonbiztonságot ne veszé­lyeztesse. A kerékpáron vagy segédmotoros kerékpáron szállított tárgy akkor akadá­lyoz a vezetésben, ha a kor­mányzást, a hajtást, vagy az egyenesen való haladást bi­zonytalanná teszi. Például, ha a kerékpáros egyik ke­zében olyan tárgyat szállít, ami miatt csak egy kézzel foghatja a kormányt és nem tud megfelelő irányjelzést adni. A kormányzásban, hajtás­ban akadályozott kerékpáros tolhatja kerékpárját. Ha a gyalogosforgalmat zavarná, az úttest jobb szélén keli ke­rékpárját tolnia. Ilyenkor éj­szaka és korlátozott látási vi­szonyok között — a jármű­vek vezetői által elölről és hátulról kellő időben észlel­hető — lámpát kell vinnie. A kerékpáron vagy segéd- motoros kerékpáron szállí­tott tárgy oldalra nem nyúl­hat ki a kormány szélessé­génél jobban. Előre és hátra legfeljebb I métert kinyúl­hat. Ilyenkor azonban foko­zottan ügyelni kell az előbb leírtakra. Kerékpárral — a vonó jár­műhöz biztonságosan kap­csolt — utánfutó vontatható. Az utánfutó össztömege (az utánfutó és rakomány együt­tes súlya) nem haladhatja meg a 70 kg-ot, szélessége legfeljebb 70 cm lehet. Egytengelyen lévő kétkeré- ken kell gördülnie. Hátul a kerékpárra előírt hátsó hely­zetjelző lámpával és a pót­kocsira előírt háromszög ala­kú fényvisszaverővel kell felszerelni. A hátsó helyzet­jelző lámpa elektromos kap­csolásának olyannak kell lenni, hogy bekapcsolása a kerékpár hátsó világítását kikapcsolja. Erre azért van szükség, mert a kereskedel­mi forgalomban kapható ke­rékpár-áramfejlesztő három fogyasztó ellátására nem ké­pes oly mértékben, hogy a fényerő megfelelő legyen. Segédmotoros kerékpárral utánfutót nem szabad von­tatni. Közlekedési balesetek során igen sok segédmoto- roskerékpár-vezető szenved súlyos fejsérülést, melynek veszélyes következményeit azt hiszem, nem kell részle­tezni. A jogszabály-módosítás a segédmotoroskerékpár-veze­tők életének védelme érde­kében rendeli el, hogy 1986. január 1-től a segédmotoros kerékpáros, ha lakott terüle­ten kívül közlekedik, köte­les bukósisakot yiselni. La­kott területen belüli közle­kedésnél nem kötelező ugyan a sisak viselése, de a már említett oknál fogva taná­csos. A kerékpárosoknak és se­gédmotoros kerékpárosoknak a leírt szabályokon kívül is­mernie kell a járművek for­galmára vonatkozó általános szabályokat és azokat mara­déktalanul be kell tartani. Különösen az irányváltozta­tás, kanyarodás és elsőbbség szabályainak megszegéséből eredően történik sok kerék­páros baleset. Elfeledkeznek az irányváltoztatás, kanyaro­dás előtti kötelező körülte­kintésről, irányjelzésről. Ki­hajtanak az elsőbbséggel rendelkező jármű elé, ami­kor az már annyira közel van, hogy az ütközés elke­rülhetetlen. Mindkét manővernél meg­állapítható, hogy a kerékpá­rosok többsége tévesen be­csüli fel a gépjárművek tá­volságát és közlekedési se­bességét. Talán azért van ez, mert a kerékpáros saját se­bességét veszi alapul, elfe­ledkezik egy nagyon fontos tényről: amíg a kerékpáros egy másodperc alatt 5—6 métert halad, egy 60 km/óra sebességgel haladó gépjármű féktávolsága 45—50 méter. Ezen belül tehát képtelen megállni bármilyen jó veze­tő üj a volán mögött. El­sőbbségadáskor és minden manőver végrehajtása előtt ezt okvetlenül figyelembe kel] venni, mert a tévedésért az életével fizethet a kerék­páros. Végezetül, de nem utolsó sorban meg kell említeni egy több évtizede vajúdó problémát: a kerékpár ki­világításának elmulasztását. E szabálysértés több évtize­de okozza emberek halálát. Az elmúlt évben megyénk útjain több mint 10 kivilá- gítatlan kerékpárost gázol­tak halálra. A különböző fényvisszaverő anyagok al­kalmazása a kerékpáron na­gyon jó és nagyon hasznos. Nem helyettesíti és nem he­lyettesítheti azonban a ke­rékpárok éjszaka és korláto­zott látási viszonyok esetén kötelező kivilágítását. A közlekedés jogi szabá­lyozásának célja a közlekedő ember életének, testi épségé­nek védelme. E cél azonban csak akkor valósul meg, ha a közlekedő ember a szabá­lyokat betartja. Fegyelmezett közlekedéssel, a többi köz­lekedők iránt tanúsított tü­relemmel és alkalmazkodás­sal vegyük elejét az egyre gyakoribb közúti tragédiák­nak. (Folytatás következik) Reklám - egyre hatékonyabban II Liget utcaiak gyermeknapja Békéscsabán a Kner Nyom­dában tartotta június 20-án taggyűlését a Magyar Rek­lámszövetség Békés megyei szervezete. A megyei szerve­zet 1980 nyarán alakult, s jelenleg 21 jogi személy és több mint ötven szakember a tagja. Baráth László, a megyei szervezet titkára beszámoló­jában az eddig végzett tevé­kenységet tekintette át, a továbbiakban a szervezet előtt álló feladatokról be­szélt. Nagy Péter, a Magyar Reklámszövetség főtitkára hozzászólásában szólt a rek­lám gazdasági felhasználá­sának ^fontosságáról, elemez­te a reklámszakember-okta­tás helyzetét. Mint mondot­ta, napjainkban tizenhat megyében működik helyi szervezet. A Békés megyei a jó közepesek közé tartozik. Befejezésül arról szólt, hogy a reklám egyre inkább be­tölti' szerepét mindennapi életünkben. Ezt követően Kiss Sándor- né, a Szivárvány Kereske­delmi Vállalat reklámfőnö­ke az idei velencei reklám­filmfesztivál díjnyertes al­kotásairól és a budapesti ta­vaszi fesztivál versenykira­katairól készített videofelvé­telekhez fűzött szóbeli kiegé­szítőt. v. I. (Tudósítónktól) Orosházán a Liget utcai lakótömbben és a környé­ken élők tartalmas progra­mokat szerveznek évről év­re a gyerekeknek, hogy job­ban megismerjék egymást az ezen a vidéken élő emberek. Az elmúlt évben rendeztek először jól sikerült gyermek­napot, amelyet ezen a nyá­ron megismételtek. A határ­őrség honvédéi kutyabemu­tatót tartottak a gyerekek­nek, míg a 4. számú álta­lános iskola úttörői mesejá­tékkal szórakoztatták a kö­zönséget. Gombfocibajnok- ság, kerékpárügyességi ver­seny, zsákban futás, csere­bere, bábkészítés és aszfalt­rajz, tejivó verseny is sze­repelt a programban. Az ÁKG KISZ-bizottsága és a városi tanács anyagiak­kal is támogatta a lakótele­piek kezdeményezését. A 14 lépcsőházban, a közel 200 lakásban majd’ 700 ember él, akiknek többsége fiatal, családos. Nagy jelentőségű volt hát ez a rendezvény, amely színesebbé, változato­sabbá tette ezen a napon a környékbeliek életét. Farkasné Szverle Gizella tanácstag

Next

/
Thumbnails
Contents