Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-21 / 144. szám

Öntők, formázok egy brigádban

1984. június 81., csütörtök

A kiemelt mezőgazdasági beruházások megvalósulása

Az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödéje nagyobb ' részt áramszolgáltatóknak és hőerőműveknek, kisebb részben víz- és csatornaműveknek, vízgazdálkodási társulatoknak készít főként egyedi gyártású öntvényeket. A termelésben a több évvel ezelőttihez képest lényeges változást csak a konvejer (töltőpálya) és az elszívóberendezés jelent, a szociális körülmények javítására pedig fekete-fehér öltözőt és szépen berendezett ebédlőt hoztak létre. De vajon elégedettek-e most már az öntők?

A gazdasági eredmény iránt érdeklődésre Nánási Imre főmérnök kijelenti:

— A könyvelés központilag történik ugyan, de azt biztonsággal merem állítani, hogy a mi munkánk szükséges és hasznos is. Most különösen az, mert az erőművek az olaj- és gáztüzelés helyett visszatérnek széntüzelésre. A békéscsabai öntöde pedig régebben is főként széntüzelésű erőművek részére készített öntvényekét.

— Nem konkurrencia az orosházi acélöntöde?

— Nem, mert az az OKGT vállalatait látja el.

Szóval nemcsak múltja, hanem jelene és jövője is van a békéscsabai öntödének.

&

Az öntők, formázok 13 tagú brigádjának a helyettes vezetője Baukó Mihály. Kettővel többen voltak ugyan, de Melis Bélát, a kiváló öntőt betegség miatt leszázalékolták, Tobai István pedig már csaknem fél éve beteg.

— Hogy érzik magukat? — kérdezem Baukó Mihály- tól.

Rövid a válasz:

— Az anyagi elismerést ezért a munkáért kevésnek tartom.

Nincs összehasonlítási alapom. Ö azonban nem is várja meg a véleményem, hanem folytatja:

— Érdeklődtem: pesti öntödékben jóval magasabb a kereset.

Baukó Mihály

— De azért most több autót látok az öntöde előtti parkírozóban, mint ameny- nyit láttam két-három évvel ezelőtt — jegyzem meg.

— Csak az tud autót venni, aki valamilyen különmunkát vállal. Én sertést nevelek. Napi két órát fordítok rá. De azért nincs sok hasznom belőle. Évente néhány ezer forint...

— Ez is valami:

— Hol van ez a borravalóktól, vagy a hálapénzektől? Nekünk minden munkát fillérre elszámolnak, egyesek pedig naponta százasokat visznek haza „mellékkeresetként”.

Elakadok. Nem tudom, hogy mit válaszoljak, ő folytatja:

— Tanulónk utoljára három éve volt. Mit gondol, miért?

A munkaversenyről beszélgetünk. Kissé meglepődöm, amikor hallom, hogy a régebben jó hírű brigád a tavalyi eredménye alapján semmilyen fokozatot sem ért el. A magyarázatra nem kell várni.

— Tavaly négy balesetünk volt és — vesztettünk. A baleset pedig ilyen helyen nem csoda. Az izzó vas éget. Egy cseppnyi elég belőle. Az égés pedig lassan gyógyul.

— De hát szükség van rendszabályokra, mint amilyen az is, hogy a sok baleset és a sok munkakiesés a munkaversenyben hátrányt jelent — érvelek.

— Meg kell mondanom, hogy a gépi berendezések eléggé elavultak, és bizony fárasztó is a munkánk.

Tóth Bálint öntő nem szól bele a dologba, s amikor kérdést teszek fel neki, kijelenti:

— Nem nyilatkozom. Jót nem tudok mondani, rosz- szat pedig nem akarok.

Bodó István

Helyette Bodó Istvánt, a legfiatalabb öntőt választom beszélgetőpartnerül. Ö is helyteleníti, hogy a balesetek számától és súlyosságától teszik függővé az eredményt, amit így indokol:

— Az ember általában nem tehet róla. Itt mindig fennáll a sérülés veszélye. Egy szikra elég.

A munkaversenyt azonban jó dolognak tartja, és szívesen vállal társaival együtt évente két korftmunista műszakot. Ha pedig az óvodákban a játékszereket kell javítani, vagy kerítéseket, korlátokat festeni, mennek mind.

— De — vélekedik. — nálunk elhanyagolt a brigádélet. Nincs összefogás. Talán azért nincs, mert szinte elérhetetlennek látszik a szocialista brigád cím. A szállítók és a mintakészítők bronz, az öntvénytisztítók ezüst jelvényesek, mi öntők pedig sehol sem tartunk. Pedig ez öntöde.

V

Még valamit Bodó Istvánról.

Katona volt, nemrég szerelt le. Állítja, hogy ott jóval könnyebb volt a munka, mint itt az öntödében, pedig az sem szanatórium. Ezért mondja:

— El akartam menni gépkocsivezetőnek az egyik vállalathoz, de meggondoltam magam. Elsősorban azért, mert lakásvásárlási kölcsönt kapok, amiről már írást adtak. Feleségem, négyéves kislányom van, valahol laknunk kell. Az öntödei 'kereset is jobb az átlagosnál. Azért mégsem innen akarok nyugdíjba menni.

Lakatos Gábor öntő a megtűrtnél több balesetet azzal is magyarázza, hogy az öntők idősebbek lettek, akiknek akaratuk van, de az erejük már csökkent.

— Megbecsülik az öntőket? — kérdezem.

Nánási Imre közbeszól:

— Talán a kohászat válságának a hatása ez. Nyugaton sokakat elbocsátottak. Szerencsére mi nem éreztük meg annyira.

Ismét Lakatos Gáboré a szó:

Lakatos Gábor

— Nem mondhatom. Mintha elfelejtkeztek volna rólunk. Különösen a vidékiekről.

— Szoros a norma, ilyen körülmények között nem tudunk kiemelkedő eredményeket elérni. Bármilyen erőfeszítés mellett sem vagyunk képesek nagyobb teljesítményre, több keresetre.

— Hallom, hogy a jövőben bizonyos kedvezményt kapnak az öntödei dolgozók.

— Várjuk. Melegüzemi pótlék lesz majd,, ami 2-4 heti keresetnek megfelelő összeget tesz ki. Évenként egyszerre fizetik.

Erdős Antal művezető egyetért a társaival:

— Nem lehet az öntőket úgy elbírálni, mint az irodai dolgozókat — vélekedik a balesetekkel kapcsolatos kérdésben. Aztán a normákat hozza szóba. Túlzottnak tartja a követelményeket. Még az olyan kitűnő és harminc- harminckét éve itt dolgozó öntők is nehezen birkóznak meg a feladattal, mint amilyen Lakatos Gábor, Tóth Bálint és Varga József.

Hogy miért nincs öntőtanuló, arra nem keresek külön magyarázatot. De feljegyzem, amit Erdős Antaltól hallok.

Erdős Antal

— Még a környéken sem lehet találni. Néhány olyan fiatal öntőnk van, aki a hetvenes években szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt.

Molnár Zoltán, az öntöde vezetője a hallottakra vonatkozóan nem tesz ellenvetést.

Már csak egy kis esemény van hátra. Találkozom Melis Béla öntővel, aki harminc évig dolgozott itt, és június 1-től rokkantsági nyugdíjba került. Most érdeklődni jött be: van-e valami egyszerűbb munka, amit betegen is el tudna végezni? Mert a semmittevés őt, aki megszokta a mindennapos kemény munkát, megöli.

Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi

Mint arról már hírt adtunk, a megyei tanács legutóbbi ülésén a kiemelt beruházások, a komplex melioráció megvalósulásáról, a földvédelmi feladatok végrehajtásáról tárgyalt. A nagyüzemi mezőgazdaság dinamikus fejlődését döntően elősegítette az állóeszközál- lomány-fejlesztése. — állapította meg az előterjesztés. Az állattenyésztő telepek, a terményszárító és -tároló, takarmánykeverő üzemek létesítése, a korszerű géprendszerek bevezetése, a belvizes területek meliorációja az elmúlt évtized jelentős eseménye volt. Az üzemek beruházásait a 70-eg évek elején az építkezések nagyobb meny- nyisége, az évtized második felében a gépesítés fokozása jellemezte. A termelési rendszerek technológiájának elterjedésével megvalósult a legfontosabb növények és állattenyésztő telepek jelentős részében az iparszerű termelés. Ennek eredményeként a gabonatermelés tavaly az 1970. évinek csaknem háromszorosa, a vágóállat-termelés 1,7-szerese volt.

Az üzemek a VI. ötéves tervben 11 milliárd forint beruházást irányoztak elő, amelyből eddig 6,7 milliárd valósult meg. Állattenyésztő telepek, energiaracionalizálási beruházások, gabonatároló építések, gépi beruházások valósultak meg, és nem utolsósorban a komplex melioráció. Ami az állattenyésztő telepeket illeti, 1980-ban kezdődött sertés- és szarvasmarhatelepek rekonstrukciója tovább bővült, 43 sertéstelepre és 12 szarvasmarhatelepre terjedt ki. Az új telepek építése csökkent,

Iparszerű

akácfatermelés

Az akácfa iparszerű termelésére és hasznosítására rendszert dolgozott ki az Erdészeti Tudományos Intézet. A rendszer a nemesített facsemeték ültetésétől, ápolásától a vágásig előírja a technológiát, és biztosítja a legcélszerűbb- technikai eszközöket is. Megközelítően 20 százalékkal nagyobb jövedelmezőséget garantál. Alkalmazásával több nyersanyaghoz juthatnak az erdőgazdaságok. Az akácfa iparszerű termelési módszere már külföldön — a többi között Japánban és Ausztráliában is érdeklődést keltett.

A legkorszerűbb termelési mód bevezetését több évtizedes nemesítési munka előzte meg. A kutatók figyelme már korábban a gyorsan növő, a nyersanyag-utánpótlást rövid idő alatt biztosító akác felé fordult. Csakhogy a nálunk honos akácok változatos formájú törzsük miatt ipari feldolgozásra kevésbé voltak alkalmasak. A szakemberek ezért egyenes törzsű fajtákat nemesítettek ki. Egyik részük vastag dereka miatt fűrészárunak való, másik részük karcsú és magasba nyúlik, tehát oszlopnak, rúdfának kiváló. Az akácméztermelés fokozására későn virágzó fajtákat is kinemesítettek, ezzel meghosz- szabbíthatják a nektárgyűjtés szezonját..

Elsőként a Szolnoki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ismerte fel a rendszer jelentőségét; akácosainak felújítására alkalmazza az intézet eljárását. A gazdaság mike- budai telepén másfél millió nemes akáccsemetét készítenek elő az őszi kiültetésre, hogy majd jó minőségű rönkfanyersanyaghoz jussanak ...

A karancslapújtői Karancs Tsz is felkérte az intézetet a rendszer bevezetésére. A tsz-nek fafeldolgozó telepén nagy szükség van a nemes akácfára. Ebben a tsz-ben alkalmazzák fenyőfa helyett tetőszerkezetek építéséhez az olcsóbb akácgerendát.

1981-tői két sertés-, egy hí-' zómarha-, egy növendékmarha- és három tehenészeti telep épült. Az energiaracionalizálásban a földgáz- tüzelésre történő átállás, a gabona nedves és hűtve tárolása, a hulladéktüzelés elterjedése, a geotermikus energia hasznosítása, a hőtakarékos terményszárítók kialakítása volt a legjelentősebb. A program keretében 1981-től 26 üzemet vontak be a gázellátásba, 5 üzemben folyamatban van, ötben pedig az idén kezdődött az átállás. A gabona nedves- és hűtve tárolására eddig 14 üzem csaknem 40 ezer tonna tárolókapacitást létesített. Jelentőss volt a melléktermék hasznosítása és az energiatakarékos építési módok elterjedése. Nagy jelentőségű a terményszárító rendszer hőtakarékos átállítása. Megyénkben a nagyszénási módszer alapján alakítják át a szárítókat. Ezek nagy energiafogyasztók, itt minden százalék jelentős fűtőanyagmegtakarítással ér fel. A termálvíz hasznosítását két üzemben ez évben befejezik, egyben pedig pályázat alapján az idén kezdenek hozzá.

Ami a gépi beruházásokat illeti, a nagyüzemek 1981— 83. között 2,4 milliárd forint értékű gépet vásároltak. Sajnos az utóbbi években ezek a beruházások egyre csökkentek, s ez később okoz majd nagyobb gondot.

A mezőgazdasági beruházások legjelentősebbje a komplex melioráció. Erre a célra a VI. ötéves tervben csaknem 1,3 milliárd forintot terveztek. A pályázat elfogadását követően elkészült

A vasútnak a beruházási lehetőségeik szűkülése miatt nincs módja nagyobb számban új jármű vásárlására, így magas színvonalú javító-karbantartó munkával a meglevő járműpark élettar- tamát^kell meghosszabbítani. A mozdonyok, vasúti kocsik természetes elhasználódása, valamint a gépi rakodásokból, balesetekből, és a szándékos rongálásokból eredő sérülések miatt szükséges javításokra évente több milliárd forintot fordít a MÁV; az idén ez az ösz- szeg meghaladja a 3,5 milliárd forintot.

Gondot okoz, hogy a fenntartási-javítási munkakörökben egyre kevesebben dolgoznak: 1970. óta 2000- rél csökkent a létszám, ráadásul főként a gyakorlott, több szakmához is értő szakmunkások kerestek másutt munkát.

A MÁV-nál a javítások hatékonyságának növelésére keresik a legjobbnak ígérkező lehetőségeket. Az egyik módszer: tehermentesítik a nyolc nagy járműjavító üzemet, ahol a legkedvezőtlenebb a munkaerőhelyzet. A cél, hogy ezeken a műszakilag jól felszerelt, korszerű javítóbázisokon a lehetőség szerint csak a járművek teljes felújítását, korszerűsítését végezzék. A mozdonyok középjavítását igyekeznek áttelepíteni az üzemfőnökségek javítótelepeire, ahol évente 250—280 ezer teherkocsi fordul meg „futójavításon”. A továbbiakban fokozatosan megteremtik a nagyobb követelményekhez kötött fenntartási munka műszaki feltételeit is.

Egyebek között a munkaerőgondok enyhítésére szolgál, hogy diagnosztizáló berendezések, műszerek segítségével megpróbálják á

a nagy térségeket átfogó Körös-völgy és Száraz-ér térsége első ütemének tanulmányterve, amely a VI. és a VII. ötéves terv feladatait fogalmazta meg. A múlt év végéig az 1,3 milliárdos előirányzatból 700 millió forint értékű munka valósult meg. Az idei előirányzat 282 millió forint. A komplex meliorációs programban 87 700 hektáron indítottak beruházásokat, amelyből 54 700 hektáron valósult-meg eddig. A jelenleg biztosított állami támogatási keretekkel évente mintegy 10—12 ezer hektárral növelhető a komplexen meliorált terület. A VII. ötéves tervben az elfogadott Körös-völgyi és Száraz-éri térségek mellett a Kutas-éri és a Cigányka-éri vízgyűjtő térségére szeretné a meliorációs munkákat kiterjeszteni. Az eddigi felmérések szerint a VII. ötéves terv időszakára 2,4 milliárd forintra lenne szükség az elképzelések megvalósítására.

A termőfölddel való gazdálkodásban a VI. ötéves tervben jelentős változás történt. Megszűnt a szántóterület csökkentése, ami részben a földvédelmi törvény, részben a szemléleti változás eredménye. Fontos tényező volt a korábban termelésből kivont vagy más művelési ágú területek rekultiválása, illetve szántóföldi művelésre alkalmassá tétele. Az elmúlt három évben ez a munka felgyorsult, csaknem 1000 hektárral bővült a szántó. Ebben a tervidőszakban 400, a VII. ötéves tervben pedig 2 ezer hektár rekultivációját irányozza elő a program.

S. F.

tényleges elhasználódáshoz kapcsolni a szükséges időszakos javításokat; csak ott javítanak, szerelnek, ahol az valóban indokolt. Vizsgálják a lehetőségét annak is, hogyan lehet a javítások közötti időszakokat — természetesen a biztonsági követelmények betartásával — meghosszabbítani, illetve a jármű. valóságos állapotától függővé tenni. Diagnosztikai állomás működik már Dombóváron és Szolnokon.

A MÁV rákényszerült arra is, hogy más vasúti munkaterületeken, illetve nem vasúti vállalatoknál keressen szabad kapacitást a járművek javítására. Kialakítottak már néhány kihelyezett részleget — például Békéscsabán és Kisújszálláson —, ahol a nagy javítóbázisok felügyeletével dolgoznak. Tárgyalásokat folytatnak külső vállalatokkal, termelőszövetkezetekkel is közös beruházású javítótelepek létrehozásáról. Ez előnyös lenne a másik félnek is, hiszen sok helyen éppen az a gond, hogy munkaerő van, csak a munkalehetőség hiányzik. Egyebek között a Bácsépszerrel tárgyalnak közös beruházásról.

A vasútnál is nehézséget okoz a hiányos alkatrészellátás-. A járműjavító üzemek kénytelenek kapacitásuk 12—13 százalékát alkatrészgyártásra fordítani, mivel a gyári szállítások gyakran késnek, s alapvető cikkek hosszú időn át a hiánylistán vannak. Olyannyira így Van ez, hogy ma már a teherkocsikhoz szükséges valamennyi alkatrészt, s a személykocsik alkatrészeinek is jó részét a vasúti járműjavító üzemekben készítik, rengeteg időt, energiát el- vonvai a tényleges javítófenntartó munkától.

Uj módszerek a vasúti járműjavításban

Kihelyezett részleg Békéscsabán